Bartók Béla szobrát avatta fel szülőhelyén, a romániai Nagyszentmiklóson Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes pénteken. A nagy magyar zeneszerző és népdalgyűjtő halála 70. évfordulójának emléket állító műalkotást az erdélyi település önkormányzata és a Pro Bartók Egyesület kezdeményezte. A szobrot a nagyszentmiklósi, egykori Nákó kastély előtt leplezte le a magyar kormányfő helyettese.
Semjén Zsolt ünnepségen elmondott beszéde az alábbiakban olvasható:
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és Uraim!
Kérem, engedjék meg, hogy Magyarország kormánya nevében tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket.
Nagy öröm számomra, hogy ma, a nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság invitálására, a világhírű zeneszerzőre, zongoraművészre, népdalgyűjtőre, Bartók Bélára emlékezve, itt lehetek Önökkel. Példaadó, hogy a 2001-ben létrejött Pro Bartók Társaság célul tűzte ki a zeneszerző emlékének, szellemiségének ápolását, életművének közkinccsé tételét szűkebb pátriájában. Rendkívüli alkalom a mostani, amelynek során Nagyszentmiklós elöljárói, Bartók Bélát szülővárosa díszpolgárává avatják. S halálának 70. évfordulójára emlékezve közösen leplezzük le azt a szobrot, amely a magyar zeneszerző munkásságának legmeghatározóbb korszakára emlékeztet majd.
Az 1881. március 25-én, Nagyszentmiklóson született Bartók Béla zeneszerető és zeneértő családban nevelkedett. Apja, idősebb Bartók Béla a város földműves-iskolájának igazgatója volt, komoly zenei tehetség, aki zongorázott, gordonkázott, műkedvelő zenekart szervezett, s még a komponálással is megpróbálkozott. Édesanyjától, a kiválóan zongorázó tanítónőtől, Voit Paulától kapta első zongoraleckéit, akiről önéletrajzi írásában így emlékezik meg: „Azt hiszem zenei tehetségemet, muzsikus hajlamomat ettől a finom lelkű, drága asszonytól örököltem.”
Az ifjú Bartók zeneszerzői munkásságára a német klasszika, a nemzeti romantika, a verbunkos és a népies műdalirodalom volt meghatározó. Kezdetben Brahms és Dohnányi hatottak rá legerősebben. Első, nagyszabású hazafias kompozícióit követően, fokozatosan kezdte fölfedezni a különbséget a népzene és az általa korábban népdalnak hitt népies műdal között. 1905-től egyre több időt szentelt a népzenei gyűjtésnek. Fonográffal járta a falvakat, s gyűjtéseit tudományos részletességgel kezdte feldolgozni. Ezzel egyidejűleg elkezdett népzenén alapuló modern kompozíciókat is írni. Különösen érdekelték a népi muzsika archaikus vonásai. Munkásságához nagyszerű társra talált Kodály Zoltán személyében. Mintegy 13 ezer dallamot számláló magyar népzenei anyagot gyűjtött, s maga is részt vett az ezekből készült lemezsorozat hangfelvételének munkálataiban. Népzenegyűjtő munkásságát kiterjesztette a szomszéd népek népzenéjének, a Kárpát-medence autentikus dallamkincse, motívumai tanulmányozására is.
A főként román és szlovák nyelvterületen folytatott kutatásai mellett később Észak-Afrikában, s Törökországban is gyűjtött. A román népzene szépsége és változatossága annyira megkapta, hogy elhatározta, megtanul románul, s így járta végig fonográfjával Erdély románok lakta területeit.
E gazdag dallamvilág nyomai ezt követően vonósnégyeseiben, zongoradarabjaiban, színpadi műveiben, kórusműveiben egyaránt fellelhetők. A népzenei anyag gyűjtéséért, rendszerezéséért, munkásságának elismeréseképpen 1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
Nagyszőlős, Beszterce, Erdély, Pozsony után a Zeneakadémiát Pesten végzi. Meghatározó mesterei: Erkel László, Thomán István, Koessler János, Dohnányi Ernő. Zongoristasikerekben gazdag, hangversenytermek ünnepelt művésze.
Akik most itt állunk, fontos tudnunk, hogy Bartók többször is visszatért szülővárosába, az első világháború előtt és után is. 1903. április 13-án itt tartotta első nyilvános hangversenyét a Fekete Sas szállodában, nagy sikerrel. Érkezését a Felső-Torontál helyi lap adta hírül, ilyenformán: „Bartók Béla legközelebb európai körútra indul, hogy művészetét bemutathassa a vén Európának. Büszkék lehetnek a nagyszentmiklósiak, hogy Bartók Béla szülővárosa iránt érzett kegyeletből önálló hangversenyeinek sorozatát április 13-án, Nagyszentmiklóson kezdi meg.”
Bartók boldog volt az őt körülvevő családi, baráti szeretettől. Mindig szívesen emlékezett vissza a szülőfölddel való találkozásaira. Népdalgyűjtései során többször is visszatért ide, s a környékre. Búcsúlátogatására, egy romániai hangversenyturné alkalmából, 1926 februárjában került sor. Szülővárosa zenekedvelői azonban bizonyosan mindvégig nyomon követték pályafutását, ahogyan kései utódai is rendületlenül ápolják emlékét.
Ha Bartók Béla életére tekintünk, látnunk kell, lelki, szellemi értelemben egyaránt rendkívüli gazdagság örökösei vagyunk. Munkássága példa az egymás felé fordulás, egymás gondolkodásmódjának közelítésére, elfogadására is. Az egymás felé fordulás különleges eszköze a zene közös nyelve. Bartók tevékenysége minden bizonnyal közelebb hozta egymáshoz a Kárpát-medencében élő embereket. A ma élő ember számára is ez legfőbb üzenete, a közelebb kerülés, a közel maradás lehetőségének megtalálása. A mai világban is az egyik legnagyobb megtartó erő, ha képesek vagyunk egymás felé érdeklődéssel fordulni.
Élete, munkássága, szellemi, lelki hagyatéka példa az utókor számára, ezért is különösen fontos a Pro Bartók Egyesület tevékenysége, s az az összetartás, ami Nagyszentmiklóson a város nagy szülötte emlékének ápolásában tapasztalható.
(Miniszterelnökség)
