Orbán Viktor beszéde az Univer Zrt. új paradicsom-feldolgozójának avatóján 2014. szeptember 18-án Kecskeméten.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm a város vezetőit, Alpolgármester asszonyt, az Univer munkáját irányító vezetőket, és külön köszöntöm a társaság dolgozóit és a partnereket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Írtam én egy beszédet, de annyi mindent mondtak az előttem szólók, és annyi minden mondanivalóm van ennek kapcsán, hogy ha megengedik, először fűznék néhány megjegyzést az elhangzottakhoz. Először is örülök annak, hogy kicsit visszaléphetek a gyerekkoromba. Jól emlékszem, amikor napszámra zsíros kenyér Piros Arannyal volt az ennivaló, és azokra az egyetemi évekre is, amikor a vizsgaidőszak közben, amikor az embernek annyi ideje sem volt, hogy kitegye a lábát a kollégium szobájából, akkor szintén Piros Aranyon élt az ember. Örülök hát, hogy ezt fölidézhetem. Másodsorban azért vagyunk itt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy egy sikertörténet és annak szereplői előtt megemeljük a kalapunkat. Harmadrészt válaszolnom kell az alpolgármester asszony kecskemétiekre vonatkozó megjegyzésére, mert valóban sokadik alkalommal vagyok már itt, és tényleg van valami az Önök városában és talán a város környékén is, mert ez nem korlátozódik mindösszesen Kecskemét mélyen tisztelt városára, ami vonzóvá teszi Önöket és ezeket a településeket az egyébként máshol született magyar emberek előtt. Mondtam is a vezérigazgató úrnak, hogy az fontos dolog, hogy az itt élő embereknek – nekem legalábbis az a benyomásom – állandóan mozog az eszük. Itt nincs egy nyugodt nap; itt mindenki próbálkozik, gondolkozik, kitalál, és míg az országban nagyon sok helyen munka helyett akarnak valami mással próbálkozni emberek, itt a munkához kapcsolódóan akarnak valamivel próbálkozni az emberek, és ez egy nagyon nagy különbség. Ez egy alkotó hangulatú, alkotó kultúrájú város és megye. Szóval az ember örül, hogyha eszes és alkotó vénával megáldott emberek között töltheti az idejét, a mamám is azzal küldött el, amikor elengedett otthonról már régen az egyetem irányába, hogy töltsek minél több időt okos emberek társaságában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezt tudom tanácsolni az itt élő fiataloknak is, hogy töltsenek minél több időt azoknak az okos embereknek a társaságában, akik képesek arra a bravúrra, amit most mi itt együtt ünnepelünk. Hiszen amit Szarka Balázs vezérigazgató úr elmondott, az kormányprogramnak is elmegy. Vegyük csak végig, mit is hallhattunk. Először is hallottuk azt, hogy külföldiből magyar tulajdonná tették ezt a céget, holott a magyar kisebbrendűségi érzéssel megvert emberek egy tekintélyes része azt gondolja, hogy egy ilyen nagy céget üzemeltetni a modern világban meghaladja a magyarok erejét, hiszen egy német vagy egy olasz vagy a szerencsésebb amerikai kontinensre született ember nyilván több tudással és fölkészültséggel rendelkezik. És ehhez képest itt van az Univer példája, ami nemcsak visszavette a külföldiektől a gyárat, hanem kiderült, hogy legalább ilyen jól, sőt úgy tűnik, hogy jobban is tudja működtetni, mint ahogy ők működtették. Mi lehetne egy kormányprogram ennél központibb eleme, mint az a bátorság, tudás, képesség, amelyről Önök tanúságot tettek? Beszélt Szarka Balázs vezérigazgató úr arról, hogy a cég a munkára épül, hogy törődni kell a nyugdíjasokkal, hogy támogatni kell a családokat, fontos a kultúra, a sport, a szakképzés, és folyamatosan fejleszteni kell a céget, s mindezt úgy, hogy egyébként helyi erőkre támaszkodunk. Ezt hallhattuk a vezérigazgató úrtól. Majd azt mondta, hogy egyébként kell még három dolog: felkészültség, őszinteség és tisztakezűség. Cinikus világban élünk. Általában az emberek nem szokták elhinni, hogy valóban ezeknek az értékeknek a mentén valóban sikeressé lehet válni, de nekünk nem szabad cinikusnak lenni, nekünk ki kell tartanunk amellett, hogy igenis a fölkészültség, az őszinteség és a tisztakezűség sikerre vezethet egy közösséget, egy családot, egy várost, egy vállalatot, sőt mi több egy hazát is. És akkor azt is mondták még itt, a végén, amit fölírtam, hogy az Univer egyenlő a minőséggel. Egy kormányprogramnak is így kell valahogyan szólnia: Magyarország legyen egyenlő a minőséggel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném megköszönni Szarka Balázs vezérigazgató úrnak azt a hatalmas munkát – nyilván itt a munkatársak is említésre kell, hogy kerüljenek –, amellyel az elmúlt harminc évben fölépítették ezt a vállalatot, és nem hagyták el sem jóban, sem rosszban, és végül egy sikertörténetté alakították. Természetesen Önök is tudhatják, hogy egy ilyen látogatás azon kívül, hogy örömöt okoz annak, akit meghívnak, feladatkiosztást is jelent. Látom, a KEOP-támogatást már beadták, itten kell valamit nekem intéznem, ha jól értem a vezérigazgató úr szavait. De természetesen ezen túlmenően is azért is késtünk pár percet, mert a vezérigazgató úr adott lehetőséget egy komoly szakmai megbeszélésre, ahol azt a kérdést tettem föl, hogy mondja el nekünk, hogy mit csinálunk rosszul. Mi az, amit a kormánynak jobban kellene csinálni, és ezzel tudná segíteni az ő működésüket. Persze itt egy sokat próbált vállalatvezetővel van dolgunk, aki nem ugrik be az első ilyen kérdésre, nem megy lépre, de a végén csak kiderült, hogy van itt azért néhány dolog, amit a kormánynak jobban kellene csinálnia, és meg is állapodtunk abban, hogy miután úgyis egy államreform 2. program indul majd a következő év elejétől, ami egy jelentős bürokrácialeépítést is magával hoz – szabályozókat akarunk változtatni –, számítunk az Önök szakmai együttműködésére, megfogadva Szarka Balázs vezérigazgató úrnak azt a kérését, aztán ha ezen túl vagyunk, akkor legyenek stabilak a jogszabályi adottságok és a jogszabályi környezet, mert a kiszámíthatóság a legfontosabb.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha megengedik, mondanék néhány szót a város vezetésének és a cég vezetésének a kapcsolatáról, ahogyan azt én látom. Én úgy látom, hogy ahhoz, hogy egy város sikeres legyen ma Magyarországon, a legfontosabb dolog, hogy a város vezetői és az adott városban működő vállalatok vezetői valamifajta szövetségben legyenek egymással. Ha ez az együttműködés, szövetség nem jön létre, akkor hiába a jó adottságok, valójában az abban rejlő lehetőségeket az itt élők nem tudják kihasználni. Ehhez az kell, hogy a városi vezetőknek legyen világos elképzelésük a város jövőjéről, amelyben megtalálja a helyét az a vállalat, amely munkát ad az embereknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én azt kívánom Önöknek, hogy ahogyan az elmúlt években tették, a következő időszakra is válasszanak maguknak olyan városvezetőket, akik képesek megkötni a stratégiai szövetséget az itt dolgozó vállalatokkal, köztük az Univerrel is. Ha megengedik, mondanék néhány szót Kecskemét és a kormány kapcsolatáról is. Önök nem panaszkodhatnak, Önök jó üzletet csináltak a Fidesz–kereszténydemokrata kormánnyal. A számokból jól látszik, hogy elvittünk innen 16,7 milliárd forintnyi adósságot, és hoztunk helyette 2010 után 85 milliárd forintnyi fejlesztési forrást. Két nappal ezelőtt jártam Baján, ahol egy 4,5 milliárdos új kórházi beruházást adhattam át, és most pedig itt vagyok Önök között. És hogy soha nem elég a jóból, abból is látható, hogy 2015-től a Miniszterelnökség vidékfejlesztési államtitkársága is itt fogja felverni a sátrát az Önök városában. És akkor még Önöknek arról a nagy szerencséjéről, hogy idevalósi a nemzeti bank elnöke, nem is beszéltem, aki – jól láthatóan fittyet hányva minden kritikára – eltökélt abban, hogy itt közgazdászképzést, méghozzá kivételesen magas színvonalú, pénzügyes közgazdászképzést valósítson meg Önökkel együttműködve.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontosnak érzem a történet elejét is. A vezérigazgató úrtól hallhattuk, hogy itt 1948. október 8-án huszonnyolc magánember kötött szövetséget azzal a szándékkal, hogy megszervezze a térség mezőgazdasági termékeinek felvásárlását. Ez ma már furcsának tűnik, mert tudjuk, hogy mi történt ’48 után, és nehéz elképzelni, hogy ’48-ban volt itt néhány ember, aki azt gondolta, hogy a világ mehet abba az irányba is, hogy az ilyesfajta társulásoknak lesz értelme. Tudjuk, hogy nem így történt, mert a magántulajdont Magyarországon fölszámolták, de hogy az akkori emberek, az Önök elődei nem gondolkodtak rosszul, arra jó példa Lengyelország esete, ahol sosem számolták fel egyébként a föld magántulajdont, a nagybirtokot igen, de a családi gazdaságokat sosem. Tehát Magyarország fejlődhetett volna abba az irányba is, ahogy a kecskemétiek megálmodták, hogy persze van szocializmus, nincs nagybirtok, de meghagyják a gazdák kezén – legalább bizonyos birtokhatárig – a mezőgazdasági földet. Ez nem így történt. Ennek ellenére ma itt állhatunk, és ünnepelhetjük azt, hogy voltak olyan vezetői ennek a vállalatnak, akik a legnehezebb időkben sem adták fel, és mint hallhattuk, egy európai összevetésben is versenyképes technológiát működtető gyárat hoztak létre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meg kell említenem nekem is, bár már elhangzott, de nemzetgazdasági szempontból mégis ez a legfontosabb, hogy az Univer ma már több mint 1.200 főt foglalkoztat, s ez ennyi család kenyerét jelenti, és az elmúlt öt évben majd’ 20 milliárd forintnyi adót fizetett be. A Jóisten tartsa meg Önöket a jó szokásukban! Jelenleg közel 3,5 milliárd forintos árbevételt eredményez a vállalat exportja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ebből kellene több. Az ilyen cégekből kellene több. Ha Magyarországnak lesz tíz-tizenkétezer ilyen vállalata, amely képes ilyen típusú exporttevékenységre, és magyar tulajdonban van, akkor mondhatjuk a magyar gazdaságot olyan stabilnak, amely a világgazdaság változásainak ellenére sem dől fel az első szélre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A nemzetgazdasági szempontból második fontos dolog, amit itt meg kell említenem, és az ország nyilvánossága előtt is el kell mondanom, miközben köszönetemet fejezem ki ezért Szarka Balázs vezérigazgató úrnak és munkatársainak, hogy az Univer az élelmiszeripari gyártáshoz felhasznált nyersanyagokat kizárólag Magyarországról szerzi be. Sőt, nemcsak arról van szó, hogy a paprika, paradicsom meg a hagyma érkezik innen, hanem ráadásul még a segédanyagokat, alapanyagokat és a csomagolóanyagokat is magyar vagy magyarországi székhellyel rendelkező kis- és középvállalkozásoktól szerzik be. Ez jól mutatja, hogy a cég maga sokkal fontosabb a magyar nemzetgazdaság számára, mint amit pusztán a cég saját számai mutatnak. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy hat-hétszáz őstermelővel működnek együtt, akkor ez még inkább növeli ennek a vállalatnak a jelentőségét. Gratulálok ahhoz, hogy újabb területeket vonnak be, és több száz hektáron próbálnak majd paradicsomot termeszteni a következő időszakban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem azért jöttem, hogy a lovamat dicsérjem, de az én lovam az Önöké is, merthogy az országról van szó, és kell mondanom néhány tényt a magyar gazdaság helyzetéről is, amely összefügg az Önök teljesítményével. A magyar gazdaság az elmúlt fél évben majdnem négy százalékkal bővült. Ez önmagában is szép eredmény, különösen válság idején, de ennél fontosabb a tendencia. Az igazán fontos dolog az, hogy ez egy bátorító üzenet, hogy volt értelme annak a munkának, amit az elmúlt években elvégeztünk, mert meghozza az eredményét. Minden rendszerátalakításnak – különösen, hogyha egyszerre alakítunk át politikát, társadalmat és gazdaságot – megvan az átállási költsége, megvan az időigénye, de ha kitartunk, egy idő után meg kell, hogy látszódjon az eredménye is. Most abban a szakaszban vagyunk – én úgy látom –, amikor nem átmeneti gazdasági növekedésről, hanem tartós növekedésről beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy a magyar gazdaság rátalált a helyes útra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Három dolog gyötörte a magyar embereket az elmúlt időszakban. Mind a három területen ma már eredményekről számolhatunk be. Az első, mindennapokat meggyötrő érzése volt a magyaroknak az, hogy hiába dolgoztak többet, és esetleg kerestek is többet, az áremelkedések mindig elvittek annál még többet is. Ha ma figyelik Önök az inflációs számokat, azt látják, hogy az áremelkedéseket sikerült megfékezni, és persze nem mindig lesz ez a nulla közelében, de mindig is az elviselhető sávon belül lesz tartható, ha jól végezzük a dolgunkat. A második gyötrelem abból fakad, hogy az emberek különösen, hogyha hiteleket vettek föl, hiába fizették vissza a hitelüket, a végén egyre nagyobb összeggel tartoztak, pedig már törlesztettek. Ez egy olyan gyakorlat volt, amit most alakítunk át, és reményeink szerint meg tudjuk teremteni a fair bankok korszakát. És a harmadik nagy gyötrelem pedig abból fakadt, hogy úgy érezték a kis- és középvállalkozások – nem indokolatlanul –, hogy a külföldiek sokkal könnyebben jutnak valahogy a fejlesztésekhez szükséges hitelekhez, forrásokhoz és támogatáshoz; hogy a kis- és közepes vállalkozóknak ez nehezen megy, mert nagy a bürokrácia, bonyolultak az előírások, és a bankok sem lelkesednek a kis- és középvállalkozások hitelezéséért. Ezen most változtatni fogunk. Ma ott tartunk, hogy a 2014 és 2020 közötti fejlesztési forrásokról világos képünk van. Azt tudom mondani Önöknek, hogy az előttünk álló 6,5-7 évben a szükséges önerő és a kormánytól az Európai Unión keresztül megkapható forrásokat egybeszámítva mintegy 12.000 milliárd forintos fejlesztést fogunk végrehajtani Magyarországon. Nem emlékszem arra a magyar gazdaságtörténetben, hogy lett volna ilyen jelentős gazdaságfejlesztési programja Magyarországnak. Jó hír a magyar kis- és középvállalkozásoknak, hogy ennek az összegnek a 60 %-át gazdaságfejlesztésre fogjuk fordítani. Újra fogjuk szabályozni a kis- és középvállalkozások jogi kategóriáit, és ez lehetőséget teremt majd arra egyébként, hogy az Univer, ami európai nézőpontból tekintve nem minősül nagyvállalatnak, szintén jelentős fejlesztésekhez jusson majd a jövőben. Ennek a részleteiről is tárgyalunk természetesen.

Összegezve, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a legnagyobb eredménye az elmúlt éveknek az, hogy 2010-ben Magyarországon egymillió-nyolcszázezer ember fizetett adót. Így nézett ki a magyar gazdaság. Ha van egy tízmilliós ország, ahol kevesebb, mint az emberek harmada dolgozik, és abból csak egymillió-nyolcszázezer ember fizet adót, az az ország halálra van ítélve, mint ahogy halálra is voltunk, éppen a szakadék felé robogtunk. Ma úgy fest a helyzet, hogy négymillió-egyszázezer dolgozik és fizet Magyarországon adót. Ebből már meg lehet élni. Tízmillió ember, négymillió-egyszázezer dolgozó, adófizető polgár: ez már egy olyan arány, amely garantálja egy ország fönnmaradását, de nem garantálja a felemelkedését. Ahhoz, hogy az ország föl is tudjon emelkedni, ahhoz a négymillió-egyszázezer helyett el kell érnünk, a négy és fél, később pedig az ötmillió dolgozó és adófizető magyar munkaerőpiac állapotát. Ide kell eljutnunk. Ehhez kellenek fejlesztések, ehhez kellenek olyan házigazdák, mint Szarka Balázsék. Kellenek olyan beruházások, amit tegnap, tegnapelőtt és ma adhattunk át.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt kívánom végezetül az Univer vezetőinek, dolgozóinak, azt kívánom Kecskemét város mostani és leendő vezetőinek, hogy tartsák fönn azt az együttműködést, azt a szövetséget, amit az elmúlt években sikerült kialakítaniuk, és hogyha a város és az itteni cégek összefognak, akkor a kormány örömmel és jelentős erőkkel társul majd ehhez a szövetséghez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(miniszterelnok.hu)