Orbán Viktor beszéde a fővárosi közgyűlés alakuló ülésén 2014. november 7-én Budapesten.

Köszönöm a szót, tisztelt Főpolgármester úr! Tisztelettel köszöntöm Önöket Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm a parlament képviselőit, és külön köszöntöm a parlamenti pártok vezetőit is. Külön köszöntöm Főpolgármester urat, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ma itt lehetünk, és folytathatjuk azt a munkát, amit 2010-ben közösen kezdtünk el.

Bizonyára mindannyian tudjuk, hogy Budapest történelmi címerének tervezésekor fontos szempont volt, hogy a városegyesítés mellett kifejezze a magyar államiságot is, vagyis a városnak az országgal való egységét. Ez a történelmi címer 24 éve, a rendszerváltáskor került vissza a helyére. Ebből húsz év kellett ahhoz, hogy 2010-ben meg is valósuljon az az egység, amit a címer jelképez. 2010-ben húsz év szembenállás, veszekedés és meddő vitatkozás végére tettünk pontot. Ennek személyes tanúja voltam nem budapesti képviselőként, hanem magyar parlamenti képviselőként 1990-től kezdődően. Mindannyian emlékszünk, hogy a főváros húsz éven át inkább vitában állt az országgal, aminek az lett a következménye, hogy Budapest inkább gyengült, és egyedül maradt. Klasszikus helyzet ez a politikában: mindenki csak veszíthet rajta, a legtöbbet persze ezen a budapesti polgárok veszítették. 2010-re világossá vált, hogy sem a főváros nem mehet szembe az országgal, sem pedig az ország nem mehet szembe Budapesttel, mert Magyarország és Budapest csak akkor lehet erős külön-külön és együtt is, ha szövetségre lépnek egymással. Négy évvel ezelőtt – köszönet ezért a főpolgármester úrnak – megkötöttük ezt a szövetséget, mert valljuk: sikeres nemzeti főváros nélkül nincs szabad, önálló, sikeres Magyarország, és ez így van ma is, így lesz holnap is. Budapest sikere tegnap is, ma is, holnap is: nemzeti érdek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A problémák – ezekből van számos –, amelyeket meg kell oldanunk, messze elmaradnak azoktól a lehetőségektől, amelyek előttünk állnak. Adott Európa egyik legszebb fekvésű városa, amely a világ egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, és rendre az élen végez a különböző fölmérésekben. Mi természetesen nem olyan Budapestet akarunk, ahonnan a vendég úgy megy el, hogy azt érzi, már mindent látott, hanem egy olyan Budapestet, ahova századszor is vissza kell jönnie, hogy úgy érezze, mindent megtekintett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Éppen ezért az elmúlt négy évben olyan beruházásokat valósítottunk meg, amelyek elmaradása évtizedek óta mély sebet jelentettek minden budapesti szívében. Hosszú évek, sőt évtizedek után rendeztük a 4-es metró ügyét – köszönöm a főpolgármester úrnak az együttműködést –, befejeztük ezt a projektet, amely valóban úgy készült, mint a Luca-széke. Jó túl lenni rajta. Úgy gondoltuk, hogy a rom szó csak a kocsma mellett mutat jól, és semmiképpen sem lehet a főváros hajdani legszebb épületeinek gyűjtőfogalma. Ezért felújítottuk és megújítottuk a Ludovikát, és eredeti szellemiségéhez hű feladatot bíztunk rá. Megújult a Várkert Bazár és a Zeneakadémia. Megmentettük és visszaadtuk eredeti fényét a nép operájának, az Erkel Színháznak is. Budapest zenei élete igenis megkövetelt egy olyan színvonalasan működő és minden igényt kielégítő intézményt, mint a Budapest Music Center, ahogy a város sportélete sem létezhet egy olyan stadion nélkül, mint a világszínvonalú Groupama Aréna. És hamarosan – reményeim szerint gyorsan – a Tüskecsarnok is átadásra kerül. Súlyos örökség maradt tehát ránk, sok mindent kellett közösen eltakarítanunk és rendbe tennünk. Az elmúlt négy évben azonban a viták helyére a munka lépett, együtt dolgoztunk, együtt dolgozhattunk, és ennek köszönhetően a nemzet fővárosa ma már felmutathat jelentős eredményeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Főpolgármester Úr!

A mostani önkormányzati választás még több és még nagyobb lehetőségeket nyitott meg a főváros előtt. Nagy lehetőségeket látok abban, hogy a fővárosnak mostantól olyan vezetői lesznek, akiket a budapesti választók közvetlenül választottak meg, és nem pártlistákról, mint korábban. Budapest vezetése – fölfogásom szerint – közelebb került a budapesti emberekhez, akikkel így közvetlenebb lesz a kapcsolata is. Márpedig a mai magyar politikai filozófia alapvetése az, hogy a választott vezetők elsőszámú feladata a közösségépítés, amit csak a választókkal közösen lehet megvalósítani. Nagy lehetőség előtt áll Budapest azért is, mert Tarlós István személyében az emberek olyan főpolgármestert választottak idén újra, aki mindig is tudta, milyen is ennek a városnak a valódi arca. És nagy lehetőségek előtt áll Budapest azért is, mert a főváros polgárai a 2010-ben létrejött egység mellett tették le a garast.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai magyar helyzet, a mai helyzetünk lényege és jövőnk záloga egyben a magyar egység fennállása. Zsinórban három választás mutatta meg, hogy nemcsak pillanatok erejéig, hanem hosszú távon is képesek vagyunk egységet teremteni. Minden sikeres fellendülő európai ország ennek köszönhette eredményeit. Most vált láthatóvá, hogy az a hatalmas összefogás, amit 2010-ben mutatott az ország, nem szalmaláng, nem pillanat szülte fellángolás volt, hanem tartós és hosszú távú egység, s ennek az egységnek részese a nemzet fővárosa is. Ha az elmúlt négy évben létrehoztuk a magyar egységet, akkor a most következő négy évben erre az összefogásra építve megvalósíthatjuk a magyar fellendülés korszakát, amely magában foglalja a főváros felemelkedését is. Láthatjuk, látnunk kell, hogy most jött el az a történelmi pillanat, amikor valóban megvan az erőnk és megvan a lehetőségünk egy igazi magyar fellendülés megalapozására. Ezt a történelmi pillanatot nem szalaszthatjuk el. Sőt, miénk a történelmi felelősség, hogy mindezt sikeresen véghez is vigyük.

Azzal kapcsolatban, hogy ez a fellendülés mind országos, mind pedig a főváros szintjén megvalósulhasson, csak két fontos dolgot szeretnék megemlíteni, amire mind a kormányban, mind a parlamentben, mind pedig itt a fővárosi közgyűlésben továbbra is szükségünk lesz. Először is minden kérdésben az emberek mellett kell állnunk. Mindazt, amit elterveztünk, az emberekkel együtt kell véghezvinnünk, amelyhez a mi közösségünk egy már jól bevált eszközzel rendelkezik, ez pedig a konzultáció. Technokrata megközelítéssel, az emberek kioktatásával semmire sem fogunk jutni a következő négy esztendőben. Meggyőződésem szerint a nemzeti konzultációs rendszer azt üzeni az embereknek, hogy halljuk a hangjukat, és megfogadjuk a tanácsaikat. Nem szabad tehát félnünk attól a következő négy évben sem, hogy meghalljuk az emberek hangját.

Másodszor, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Képviselők, nem szabad félnünk a konfliktusoktól sem. Bizonyára Önöknek is föltűnt már, hogy gyenge országnak sosincsenek konfliktusai. A konfliktusok léte a politikában jó és természetes. A főpolgármester úrnak persze igaza van, mint mindenben, itt is az arányok és a mérték a lényeg. Hiába szeretnénk, tisztelt Képviselőtársaim, az igazság az, hogy egy demokráciában nem lehet konfliktusmentes politikát folytatni – kivéve akkor, ha valaki nem csinál semmit. Magyarország az elmúlt négy évben sok mindent csinált, és négy év alatt sikeresen és többször meg is védte az érdekeit. Sokkal többet értünk el úgy, hogy vállaltuk a nehéz küzdelmeket, mintha csendben maradtunk volna, és vakon követjük azt, amit a Nemzetközi Valutaalap, az unió vagy valamely nagyhatalom utasításba ad nekünk. Szuverén országhoz méltatlan dolog lenne ez. Azt kérem tehát Főpolgármester úrtól és minden képviselőtől, hogy tartsák fenn a magyar egységet, és mindig hallják meg az emberek hangját, lépjenek velük kapcsolatba, és sohase veszítsék el a közvetlen viszonyt a hétköznapok világával. Kérem, hogy amikor kell, szálljanak síkra a magyar érdek és a közös célok mellett, és kérem, ne féljenek a konfliktusok megoldásától sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül szeretném magunkat emlékeztetni arra, hogy a politika önmagában képtelen lenne megújítani Budapestet. A Sziget sikere, a romkocsmák, a virágzó start-upok, az önszerveződő városséták, a tűzfalak lefestése, a megújult közterek birtokba vétele, az összefogással felújított terek, játszóterek, az új éttermek, kávéházak, klubok és fesztiválok, mind-mind budapesti civil, lakóközösségi vagy éppen üzleti vállalkozások. A politika legfontosabb feladata, hogy teret adjon az itt élő magyarok kreativitásának, hogy ők itt érezhessék magukat otthon, Európának ebben a városában. Arra kérem tehát Önöket, tegyék lehetővé, hogy ez a város továbbra is a nemzet fővárosa, a magyarok otthona lehessen, és kívánom, sokáig legyen úgy, ahogyan Cseh Tamás énekelte: „itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, neve is van: Budapest.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(miniszterelnok.hu)