A miniszterelnökkel Kiss Gábor István beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Jó reggelt kívánok a „180 perc” hallgatóinak! Vendégünk a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok Önnek is!

– Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.

– Mielőtt elkezdjük az érdemi részét, a mai beszélgetésünket, hadd kérjem a véleményét erről a sokkoló tragédiáról, a légi szerencsétlenségre gondolok, amelyben úgy tűnik, hogy a másodpilóta szándékosan vezette neki a hegynek a gépet.

– Az ilyesmi mellbe vágja az embert, mert gondolom, mindannyian úgy vagyunk vele, hogy ilyenkor beleképzeljük magunkat azoknak a helyébe, akik ott az utolsó nehéz pillanatokat átélve lezuhantak, vagy azoknak a hozzátartozóknak a helyzetébe, akik most siratják az elvesztett gyermekiket, szüleiket, rokonaikat, és ha jól látom, akkor zarándokútra indultak a szerencsétlenség helyszínére. Szóval megviseli az embert az ilyen hír akkor is, hogyha egyébként személyesen nem érintett. Ilyenkor egyébként a politikában az a helyes eljárás, hogyha a részvétnyilvánítást kifejező táviratokat minél hamarabb elküldik az Európai Unióhoz tartozó országok tagjai az érintett államfőkön keresztül a családtagoknak. Nyilván most lesz egy közös gondolkodás arról, hogy kell-e szigorítanunk azokon a szabályokon, amelyek az európai légiközlekedést ma keretek között tartják, mert úgy tűnik, hogy még ilyen helyzetekre is fel kell készülni. Ki gondolta volna ezt akárcsak néhány évvel ezelőtt is?

– Kezdjük a brókerbotrány témakörével, amely szintén nem hiányos a váratlan és meglepő történetekben. Ugye, a fiktív kötvények után szinte a kitalált magyarázatokkal is meg kellett ismerkedni. A magyar állam is az ügyfelek között volt, de nem lett végül károsult, merthogy időben kivették az adófizetők pénzét ezekből a kockázatos befektetésekből. Hogyan került állami pénz csalók kezébe?

– Ez jó kérdés, erre a kérdésre még keressük a választ. Úgy látom, hogy visszaütött az a mulasztás, ami lassan 25 éve terhel bennünket. Nincs Magyarországnak ebben a pillanatban olyan kincstári rendszere, amely naprakészen, pontosan és megfelelő kondíciókkal biztosítaná a közpénzek parkoltatását, ideértve egyébként az önkormányzatok pénzét is, nemcsak az adófizetők központi költségvetésbe befizetett forintjait. Tehát hiányzik nagyon Magyarországon egy modern kincstár, ami teljesen kívül tartaná a közpénzeket az ilyen típusú pénzügyi manővereken.

– Na, de van arról a kormányban valamiféle rendelkezés, hogy közpénzzel ekkora kockázatot vállalni – persze utólag okos az ember, de ekkora kockázatot vállalni közpénzzel – nem lehet?

– Most úgy áll a dolog, amit most tudok, az, hogy államkötvényekről van szó, tehát a költségvetés pénzeit, az adófizetők által befizetett forintokat államkötvényben tartották ezek az állami intézmények, és az államkötvényeket vásárolták brókercégeken keresztül. Tehát, ha jól látom, akkor nem arról van szó, hogy hazardíroztak az adófizető polgárok pénzével, hanem hogy biztos papírba tették, de rossz helyen voltak ezek a papírok.

– Legalábbis így tudta a miniszter, de aztán most, hogy visszautalták, készpénzben jött vissza, ami nyílt bizonyítéka annak, hogy nem megfelelően bántak ezekkel az összegekkel. Nem Önök, hanem a brókerbotrány érintettjei.

– Ezeket a kérdéseket mind most vizsgáljuk. Egy dolog bizonyos, hogy helyes döntés volt az első brókercégek összedőlése után megtenni azokat a lépéseket, amelyekkel az emberek pénzét meg lehetett menteni.

– Volt-e Önnek első kézből származó, mondhatni bennfentes információja, mielőtt a nyilvánosság tudomást szerezhetett volna arról, hogy a Quaestorral is baj van, és amely alapján Ön olyan utasítást adhatott valakinek, bárkinek, hogy ezeket a pénzeket vegyék ki?

– Az első ügy nem a Quaestor volt, hanem a Buda-Cash brókercég összedőlése, és ott azért kellett elkezdenünk a közpénzekkel foglalkozni, mert kiderült, hogy a Honvéd Egészségpénztár pénzei, illetve hatvan-egynéhány önkormányzat pénzei beszorultak. Akkor szólalt meg a fejünkben a csengő, hogy nem tudjuk, mi lesz a többi brókercéggel; akkor mindenfajta pletykák terjedtek a budapesti flaszteren, és láttuk, hogyan szorultak be önkormányzatok a pénzeikkel, és azonnal úgy döntöttünk, hogy azt a kockázatos megoldást, hogy brókercégeknél vannak adófizetői forintok, azonnal fel kell számolni. Tehát ez a Buda-Cash után történt, akkor még a láthatáron sem volt a többi brókercég ügye.

– Milyen körben hangzott el az Ön utasítása, véleménye? Kormányülésen? Van erről valamiféle jegyzőkönyv?

– Biztosan, áttekintettük a kormányülésen a Buda-Cash bedőlése utáni helyzetet, akkor döntöttünk arról, hogy összehívom az önkormányzati vezetőket, hatvan-egynéhány önkormányzati vezetőt meg is hívtam a parlamentbe, és azon az ülésen áttekintettük a helyzetet, és ott döntöttünk arról, hogy ezt a kockázatot nem szabad vállalni.

– Hallani arról, hogy egy levelet küldött Önnek közvetetten a külügyminiszteren keresztül a Quaestor-ház igazgatója arról, hogy tájékoztassa Önt, hogy bajban van ez a cég, és ez, mondjuk, egy-másfél nappal korábban történt, minthogy mi, a nyilvánosság megtudtuk volna, hogy baj van. Olvasta Ön ezt a levelet?

– Hogyne, azon a napon kaptunk levelet, mármint a kormány, amikor a Quaestor maga a nemzeti banknál is bejelentést tett, és a bejelentés tartalma és a levélben foglaltak egybeestek. Egyébként a levelet nem kellett postással küldeni, mármint a külügyminiszterrel vagy bármilyen más áttételen keresztül, mert közvetlenül küldték nekem, és én azonnal beszéltem a gazdasági miniszterrel, átküldvén a levelet, hogy lépjen kapcsolatba a brókercéggel, amennyiben tárgyalni akarnak, mert a levél arról szólt, hogy állami segítséget kérnek, és tárgyalni szeretnének a kormánnyal.

– De, ha jól értem, akkor az a döntés már korábban megszületett, mielőtt ez a levél megérkezett, hogy a kockázatos befektetéseket a kormány vonja ki.

– Az még jóval korábban, az még a Buda-Cash ügy volt.

– Mi az, ami megakadályozhatja, hogy még egyszer ilyen előforduljon? Mert azért nyugodtan nevezzük világbotránynak mindazt, ami a brókerházak ügyében történt Magyarországon.

– Valóban kinyílik a bicska az ember zsebében, végül is egy egyszerű történettel állunk szemben. Ugye, az emberek Magyarországon az elmúlt 25 évben nem éltek könnyen, és keményen meg kellett dolgozni azokért a pénzekért, amelyeket az ember meg tudott takarítani. Én megértem az embereket, akik úgy döntöttek, hogy nem az alacsony banki kamatozású papírokat vásárolják, vagy bankbetétként helyezik el a pénzüket, hanem valamivel több pénzhez szeretnének jutni, ha már valakire rábízzák a pénzüket, és ilyen kockázatos, tehát a befektetők által, illetve a pénzbefogadók által biztonságosnak nevezett megoldásokat választottak. Én ezt értem, de azt, hogy az emberek nagyobb kockázatot vállalnak valamivel több pénz reményében, senkit sem jogosít fel arra, hogy azt a pénzt ellopja. Tehát most arról van szó, hogy ezek a pénzek egész egyszerűen eltűntek, vagyonokká lettek. Nem akarok én brókerellenes hangulatot kelteni, mert van az embereknek épp elég bajuk e nélkül is, de azért láttunk már brókert, meg láttunk a pesti flaszteren szaladgálni luxus kocsikat, meg ismerjük ezt az egész életmódot, erről talán még filmek is készültek. Szóval ez azért mégiscsak a kő gazdag embereknek a világa, amit senki nem sajnál tőlünk abban az esetben, ha a munkájukkal a többi ember számára is segítettek pénzhez jutni. De abban az esetben, ha a keményen dolgozó emberek pénzének ellopásából áll elő ez az életmód meg ez a vagyoni helyzet, akkor kinyílik a bicska az ember zsebében. Itt nem nagyon lehet gatyázni – már elnézést a kifejezésért –, mert az elmúlt 25 évben azt is megtanulták a magyarok, hogy az ilyen típusú, nehezen átlátható, ravasz ügyvédek által kigondolt pénzügyi konstrukciók gazdái, miután eltüntették az emberek pénzét, általában meg szokták úszni. Most az a legnagyobb kihívás mindannyiunk számára, hogy tudunk-e egy olyan új korszakot nyitni, amikor nem lehet megúszni az ilyen típusú bűncselekményeket. Én úgy látom, hogy a Fidesznek a parlamenti indítványa, törvényjavaslata, amely most az összes felelőst – a könyvvizsgálókat is ideértve – bevon egy elszámolási rendszerbe, az ő magánvagyonaikat is beviszi egy vagyonalapba, esélyt ad arra, hogy a károsultak a pénzüket vagy annak egy részét visszakaphassák.

– Jó, csak ennek meg ellentmond az, hogy egészen tegnapig várni kellett arra, hogy például a Quaestor-ügyben kattanjon a bilincs.

– Nézze, a magyar igazságszolgáltatási rendszer rendkívüli mértékben korlátozza a kormány lehetőségeit. Ugye, a bíróságok függetlenek Magyarországon, ők döntenek egyébként végül is az előzetes letartóztatásba helyezésről, az ügyészség nem a kormány alá tartozik, hanem a parlament alá, tehát utasításokat nem lehet adni, és a rendőrségnek az utasítási lehetőségei is szigorúan körülírtak a magyar jogállami rendszerben. Tehát a kormány nem tud felelősséget vállalni azért, hogy az igazságszolgáltatás milyen teljesítményt nyújt. Egy dolgot azonban a kormánynak mindig meg kell tennie, azt a népi igényt, azt az igazságérzetet, ami ilyenkor az emberekben megfogalmazódik, azt nyilvánvalóvá kell tenni, meg kell fogalmazni, és egy ilyen, a jogszabályokat tiszteletben tartó módon, de mégis sürgetni kell a bűnüldöző és az igazságszolgáltatási szerveket, hogy minél hamarabb lépjenek. Most úgy látom, hogy a Buda-Cashnél, pontosabban nem is ott, hanem a Hungáriánál – vagy, hogy hívták azt a másik brókercéget – ez elég gyorsan megtörtént. A Quaestor egy szövevényesebb jogi história, de végre itt is eljutottunk az előzetes letartóztatásig.

– Ott nem követtek el hibát, most az elmúlt két hetet figyelembe véve, hogy amikor Önökben felébredt – részben a saját pénzét is féltve vagy az adófizetők pénzét is féltve – az életösztönük, akkor nem tették ezt nyilvánossá, nem szóltak a nyilvánosságnak, hogy emberek, itt baj lehet? Akkor lehet, hogy kevesebb lett volna a károsult.

– Dehogynem, másról sem szól a magyar sajtó az elmúlt hetekben, részben a pártok kölcsönös vádaskodás okán, minthogy minden magyar ember, minden háztartás utolsó sarkába is eljutott az a hír, hogy brókercégnél pénzt tartani egyenlő rendkívüli kockázat; ezt minden magyar ember tudja hetek óta.

– Nyári költségvetés. Miért van erre szükség Ön szerint most így a ciklus első felében, hogy már a tavaszi ülésszak végén, a nyári szünet előtt elfogadja a parlament a főszámokat.

– Erre lett volna szükség már az elmúlt 25 évben is, de nem tudtuk megváltoztatni azt a nehézkes gyakorlatot, amely mindig az év végére hagyja a költségvetés elkészítését. Ha most sikerrel járunk, akkor ezentúl minden évben így készítjük majd a költségvetést.

– Így viszont akkor pár héten belül ismernünk kell a számokat az év első hónapjaiban. Csak értesülésként, itt, az interjúban többféleképpen tárgyalt számokat, elképzeléseket, akkor ezeken most végigmennék. Általános forgalmi adó csökken?

– Végigmehetünk, de még itt nem tartunk, mert a költségvetés tervezésének az első lépését úgy hívják – nem akarom untatni a hallgatókat –, hogy tervezési körirat, ezt kiküldi a pénzügyminisztérium, illetve a gazdasági minisztérium pénzügyi részlege a minisztériumoknak, ami az igények megfogalmazását jelenti, és csak ezután következik a számok egymással történő összhangba hozatala.

– Akkor most azt, hogy a személyi jövedelemadó egykulcsos lesz vagy sem, nem kérdezem. Az viszont biztos, hogy készen áll már terv szintjén az Ön elképzelései között, hogy ebben a költségvetésben, és még egyszer mondom, akkor ez egy öt-hat héten belül már előttünk kell, hogy legyenek ezek a számok. Kik kaphatnak béremelést? Például az országértékelő beszédben volt arról szó, hogy egy bérfejlesztés jönne, vagy ott vannak az orvosok, ők milyen módon juthatnak béremeléshez?

– Először is Magyarországon a legtöbb ember nem állami alkalmazásban áll, hanem a magánszektorban dolgozik. Az ő bérükről a munkaadók és a munkavállalók állapodnak meg egymással, ez még a minimálbérre is érvényes, a kormány ott csak akkor avatkozik be, hogyha nincs megállapodás. Tehát azt, hogy a magyar gazdaság milyen bérekkel tud dolgozni, sohasem a kormány dönti el, hanem mindig a munkaadók, tehát a vállalkozók és a munkavállalók, vagyis a munkások, egymással kell ezt megtárgyalniuk, ágazatonként, cégenként is, nemzetgazdasági szinten is. A kormánynak közvetlen béremelési lehetősége az állami alkalmazottak tekintetében van, ezért mindig figyeljük, hogyan alakulnak a bérek a piacon, és ahhoz képest emeljük, módosítjuk a mindenkori állam által folyósított fizetéseket. A törekvésünk ebben a pillanatban az, hogy minél több olyan szakmában, ahol speciális tudásra, elkötelezettségre van szükség, ott az egyedi béremelések helyett életpályákat hozzunk létre, amely életpálya egyébként előre rendezi a béremelések kérdését is. Ennek az évnek komoly eseménye lesz az, hogy az egyenruhásoknak, tehát a katonáknak és a rendőröknek is megalkotjuk az életpálya-rendszerét. Erről az egyeztetések jól haladnak, már törvényjavaslatok is vannak a Tisztelt Ház előtt, ez egy olyan életpálya-rendszer, ami rendezi nemcsak a bérek, hanem a foglalkoztatás egyéb kérdéseit is, általában béremeléssel is együtt jár, mint történt ez például a pedagógusoknál. Az egészségügyben inkább most még évenként bérrendezésekben gondolkodunk, illetve ebben az évben már egy jelentős emelés történt a háziorvosok tekintetében, mert az egészségügyi rendszer kulcspontjának a háziorvosok munkájának tisztességes elismerését és tisztességes bérét tekintjük, tehát ott szeretnénk a következő években is még előrelépést elérni.

– No, akkor majd ha ez a költségvetési körirat a nevében foglalt módon elkezd körözni, majd akkor erről még több beszélünk.

– Fontos dolognak tartom: a költségvetésnek a kulcskérdése nem az, hogy mire költjük a pénzt, bár ez egy lényeges kérdés, hanem hogy lesz-e pénz, illetve képes-e a magyar gazdaság megtermelni azt a pénzt, amiből utána gazdálkodni lehet. Azt már látjuk az év első negyedévének adataiból is, hogy a magyar gazdaság jó pályán halad, jól teljesít, az emberek – úgy érzem, hogy – nagyon jól dolgoztak az elmúlt évben. A gazdasági növekedés nem magától van, hanem az emberek munkateljesítményének eredménye. Ezért a magyar gazdaság egy nagy korszak, egy emelkedő pálya elején tart, ami lehetővé tesz olyan költségvetést, amely az emberek számára könnyebb, jobb és biztonságosabb életet ad.

– Következő téma: megépül valaha a két új paksi blokk?

– Van egy menetrend, a szerint haladunk.

– Igen, csak a szerződéseket meg úgy tűnik, hogy fel kell bontani, például a megkötött, az oroszokkal megkötött üzemanyag-szállítási szerződéseket fel kell bontani.

– Még pontosabban: meg kell állapodni arról, hogy az Európai Unió elvárásait hogyan teljesítjük, de az oroszokkal erről már megállapodtunk, ez múlt idő.

– Mikor lesz három aláírás ezen a szerződésen? Ugye, az Euratom, a magyar kormány és az oroszok aláírása.

– A magyar kormány és az oroszok szándéka az egyértelmű: mind a két fél elfogadta azt a megoldást, amit a velünk egy időben szintén oroszok által épített finnországi erőmű szerződésének ide vonatkozó szakasza tartalmaz, az Euratom pedig ezt elvileg jóváhagyta, hogy a brüsszeli bürokrácia malmai milyen lassan vagy gyorsan őrölnek, azt majd látni fogjuk a következő napokban.

– De akkor az egy téves értesülés, hogy az oroszokkal gond lehet, hogy ők nem nagyon szeretnének engedni a korábbi megállapodásból?

– Az oroszokkal megállapodtunk.

– A titkosítás ügyében továbbra is kitart a kormány amellett, hogy ezt az évtizedekre szóló titkosítást meg kell tartani. Mondjuk, például minden részletre vonatkozóan, mert nyilván vannak nemzetbiztonsági ügyek, amelyeket nem lehet nyilvánossá tenni, de, mondjuk, az, hogy az atomerőmű nem biciklitároló, de hogy ki építi a biciklitárolót, az miért titkos információ?

– Az egyáltalán nem titkos információ. Az atomerőmű megépítése a közbeszerzési szabályok szerint történik, még csak nem is a magyar, hanem az Európai Unió közbeszerzési szabályai szerint történik majd meg. Tehát ha van európai szintű nyilvánosság, akkor ez most – szerintem van ilyen – az európai szabályok alkalmazása okán itt is megvalósul. Egyébként én azt az utasítást adtam ki, és úgy látom, hogy ezt tartják is az érintett szervek, hogy az áttekinthetőség, átláthatóság és nyilvánosság szempontjából pontosan ugyanazokat a szabályokat alkalmazzuk, mint amit a Finnországban velünk párhuzamosan épülő atomerőműnél alkalmaznak. Az az átláthatóság, ami jó a finneknek, az jó lesz nekünk.

– Két, uniós vitáról kérdezném így a beszélgetésünk vége felé. Az egyik egészen friss hír, egynapos, kétnapos hír, hogy az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszának a támogatását túlárazás vagy kartellgyanú miatt leállította az Európai Unió, és azt csodálom, hogy Önök azonnal belementek ebbe, hogy álljon le ez a támogatás. Most miért nem vállalták a harcot ez ügyben?

– Egyelőre még vizsgáljuk ezt a helyzetet, és azzal a ténnyel nem tudunk mit kezdeni, hogy az Európai Unió nem adja oda a pénzt erre a beruházásra. Tehát most az elé a dilemma elé kerültünk, és itt mindegy, hogy mi mit gondolunk, az Európai Unió úgy döntött, hogy erre a beruházásra a szükséges összeget, amiből meg lehet valósítani, nem adja oda. Nekünk egyetlen lehetőségünk van, amit most majd meg kell fontolnunk, hogy a magyar adófizetők költségvetésbe befizetett forintjaikból kifizetjük-e ezt az összeget, és minden megy tovább, ehhez jogunk lenne, vagy pedig azt mondjuk, hogy az Európai Unió tett olyan megjegyzéseket, amelyeket érdemes megvizsgálni és ezért újragombolni a mellényt.

– A földtörvény ügyében, amely ügyben megindul ezek szerint a kötelezettségszegési eljárás. Ez persze nem meglepő, mert azért erről megy a levelezés egy jó ideje, és nem is csak Magyarország esetében, hanem más közép-kelet-európai országok esetében, de hát itt azt mondják, hogy a földtörvény tulajdonszerzési korlátozásai túlzóak.

– Itt különböző ügyekről van szó, amelyek mindig összekeverednek a híradásokban. Van egy vitánk az Európai Unióval, amely azon rendelkezések miatt robbant ki, amelyekkel a zsebszerződések rendszerét akarjuk felszámolni. Ez nem azonos a földtörvénnyel.

– Nem bizony.

– És van egy másik vitánk, ez pedig a földtörvény átfogó szabályaival kapcsolatos európai uniós felvetések.

– Most erről beszélünk.

– Igen. Ahol nem egyedül állunk egyébként, hanem jó néhány, négy-öt másik európai uniós tagállam is hozzánk hasonló vitákat folytat az Európai Unióval. Most közölte velünk az Európai Unió a kifogásait, hogy mely pontokon lát problémákat, a következő kormányülésen ezeket át fogjuk tekinteni, és ott hozzuk meg a döntést, hogy mely pontokon fogadjuk el az ő érvelésüket, mely pontokon nem, hol módosítunk, és hol folytatjuk majd le a vitát.

– Akkor később még ezt is szóba fogom majd hozni. Térjünk rá arra kérdésre, amelyet Ön a héten Sopronban vetett fel, hogy lesz egy „Modern Városok” címen futó megállapodás-csomag, stratégiai szövetségkötés a megyei jogú városokkal, Sopron, ugye, az első. Itt ez alatt mit kell érteni?

– Nézze, Magyarországon hosszú időn keresztül a politika úgy nézett ki, hogy volt a közönség, meg voltak a döntéshozók, és akkor vagy pfujoltak vagy tapsoltak, négyévente elmentek választani, és akkor döntöttek a nézők a döntéshozók személyéről. Én hosszú évek óta dolgozom azon, hogy ezt megváltoztassuk. Nekem meggyőződésem, hogy az embereket meg kell próbálni bevonni azoknak a kérdéseknek az eldöntésébe, ott, ahol lehet, a megtervezésébe, sőt a kivitelezésbe is, ahol az emberek részt akarnak venni a közügyekben. Például az európai uniós források felhasználása egy ilyen kérdés, ezért úgy döntöttünk, hogy lesz egy olyan összeg, amelyet a megyei jogú városok maguk használhatnak majd fel, és erről kötöttünk szerződést most éppen elsőként Sopronnal, hogy a soproniak mit tartanak a legfontosabbnak, milyen fejlesztési kérdéseket akarnak előresorolni. Ez vagy egybeesik a kormány véleményével, vagy nem, de itt elsőbbséget kell adni a városoknak. Én a polgármestereket is arra sarkallom, hogy ők meg a soproni emberekkel, illetve az adott települések embereivel próbáljanak konzultációs viszonyba kerülni, hogy az európai uniós fejlesztések adott városban megvalósuló fejlesztései mögött minél erősebb legyen a közakarat. Minél több ember érezze úgy, hogy ő nem kap valamit, hanem maga is részt vesz egy fontos kérdés eldöntésében. Ez egy fárasztó dolog, sokkal bonyolultabb, mint ülni egy íróasztal mögött és meghozni három-négy döntést, de szerintem az emberek megérdemlik, hogy ezekben a kérdésekben hallathassák a hangjukat, és a döntéshozóknak ezeket a hangokat meg kell hallgatniuk, ezt szolgálja a Modern Városok Program. A vidéki Magyarország persze a falusi Magyarországot is jelenti, de modern vidéki városok nélkül nem lesz sikeres magyar vidék.

– A „180 perc”-ben Orbán Viktor miniszterelnök volt műsorunk vendége. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

– Köszönöm, hogy itt lehettem!

(miniszterelnok.hu)