A miniszterelnökkel Kiss Gábor István beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– A 180 perc vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó napot kívánok!

– Jó napot kívánok!

– Hallgatóink ezúttal felvételről hallják ezt a beszélgetést, hiszen Nyíregyházán este, csütörtök este rögzítjük ezt a beszélgetést, merthogy Ön megállt itt egy rövid időre, mielőtt Kárpátaljára látogat. Ez a holnapi programja. A beregszászi főiskolára látogat el, és találkozik majd Brenzovics Lászlóval, aki elvileg parlamenti képviselő lehet, ha igazak a hírek, hogy befutó helyre került Porosenko elnök úr listáján. Májusban a miniszterelnöki székfoglalóján Kárpátaljának autonómiát ígért. Fenntartja ezt az igényét?

– Úgy ismételném meg saját magamat, hogy a magyar külpolitika a mostani, néppárti kormány azt tartja természetesnek, hogy ott, ahol a magyar közösségek autonómiát kérnek, azt meg is kapják. És mi ebben mi támogatni fogjuk őket.

– Tehát az autonómia kifejezésnél marad továbbra is.

– Ott maradok dacára annak, hogy időközben kitört ez a konfliktus vagy háború. Ez a nehéz és súlyos helyzet állt elő Oroszország és Ukrajna között, és ezért az autonómia szó negatív összefüggésbe került, hiszen az Ukrajnától elszakadni akaró szeparatisták ezt a szót használták, és a nyugati közvéleményben adtak ennek egy negatív kicsengést. De az igazság az, hogy nem tudom pontosabban leírni azt, amire gondolunk, mint úgy, hogy autonómia, mert Európában, az Ukrajnától nyugati irányban található Európában a nemzeti kisebbségeknek az autonómia jól ismert és bevált megoldást adott az életére, jól ismert intézmény.

– Tekintettel az ukrajnai reálpolitikára mire juthat Ön szerint a magyar képviselő, Brenzovics László a parlamentben tekintettel arra, hogy Ukrajnában nincsenek alkotmánymódosítási tervek. Arra lehet jó esélye, hogy a nyelvtörvény kedvezőbb legyen az országban élő kisebbségeknek, például a magyaroknak?

– Nem becsülném túl a lehetőségeit. Amikor a kárpátaljai magyar vezetőkkel beszélgettem erről a kérdésről egyébként nem először, hogy az ukrajnai választásokon a magyar közösség képviselői induljanak-e, és ha igen, önállóan vagy valamelyik ukrán pártnak a listáján, egyáltalán van-e ennek értelme, mit lehet elérni, én mindig azt az álláspontot képviseltem, vagy leggyakrabban legalábbis azt az álláspontot képviseltem, hogy jó, ha van hangunk a kijevi parlamentben. Tehát lehet, hogy nem tudunk elérni – hiszen egyedül lesz ott majd a képviselőnk – önmagában semmit, de hogy van egy hang, van egy magyar érdekeket ott felmondó hang, a magyar szempontokat ott megjelenítő vélemény, esetleg egy okos javaslat is, amit még az ukrán többség is elfogadhat, ez szerintem egy esély, amivel érdemes élni. Úgyhogy én üdvözlöm azt a döntését a kárpátaljai magyaroknak, hogy elindulnak a választásokon. Bár hozzáteszem, hogy csalódottak is vagyunk, mert korábban arról volt szó, hogy visszakapják a kárpátaljai magyarok azt, ami már 2007 előtt rendelkezésükre állt. Akkor úgy rajzolták meg a választási körzeteket, hogy a magyar kisebbség számára létezett olyan körzet, ahonnan egyéni képviselői alapon magyar képviselőt lehetett megválasztani és elküldeni a kijevi parlamentbe, és ezért nem kellett egy ukrán pártnak a listájára felkéredzkedni, hanem saját etnikai hátterünket kihasználva saját alapon tudtuk ezt megtenni.

– Ezt a törekvést nem adták fel a kárpátaljai magyarok, de kétségtelen, hogy az a reálpolitikai számítás, hogy így juthat be a parlamentbe magyar képviselő, most jelenleg talán ez majd változik. Van fontosabb megbeszélnivalónk. De idetartozik, és kíváncsi vagyok a véleményére, és ez autonómiakérdés, hogy mit szól ahhoz, hogy a skótok maradnak Nagy-Britannia kötelékében, amelyet lehet úgy értelmezni, hogy a skót függetlenségi törekvések veszítettek, de most azt  javaslom, hogy a sajátos belpolitikai szempontjaink szerint értelmezzük úgy, hogy egy működő autonómia, a skótok autonómiája kielégíti az ott élő emberek többségét, és ezzel például a székelyföldi autonómiaérvelés kaphat még egy támogató érvelést.

– Az én értékelésem ennél sokkal egyszerűbb, ugyanis én megadom a tiszteletet a skótoknak, és ha megadom nekik a tiszteletet, akkor a döntésüknek is meg kell adni. A skót emberek úgy döntöttek, ahogy, ez az ő életük és az ő döntésük, semmifajta spekulációt nem tartok ésszerűnek, amellyel összevethetnénk a skót helyzetet a magyarral. A skót döntés egy egyszeri döntés, úgy kell elfogadni, ahogy van.

– A hét első felében találkozott a Gazprom elnökével, az orosz–ukrán konfliktusról említett már egy szót, hogy erre folyamatosan figyelni kell. Hiszen itt van egy kőhajításnyira a határ. S nemcsak ebben a városban, hanem nekünk a világ ezen a felén, Közép-Kelet-Európában, szóval hogy az orosz–ukrán konfliktusnak lehet-e az Ön információi szerint olyan következménye, hogy valóban a Testvériség gázvezetéket leállítják, és emiatt Magyarországon gond lehet a földgázellátással?

– Ha lehet, ha nem, miután kizárni ezt nem lehet, ezért nekünk a legrosszabbra kell felkészülni. Tehát jómagam, mint az ország miniszterelnöke azt tartom kötelességemnek, hogy rendelkezzen Magyarország egy olyan forgatókönyvvel is, amelyet abban az esetben tudunk használni, hogyha a lehető legrosszabb fejlemények történnek a mi határainktól keleti irányban. Ezért Magyarországot biztonságba kell helyezni. Ez megtörtént a NATO-csúcson katonai értelemben. Magyarország ma teljes katonai biztonságban van. És meg kell tennünk ezt gazdasági értelemben is, különösen az energia szempontjából. Ezért mindenkinek szeretném mondani, hogy Magyarország nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy akármennyire elmérgesedik esetleg az ukrán–orosz konfliktus, hogy Magyarországon az emberek ne juthatnának hozzá az energiához.

– De mi lehet ez a vészforgatókönyv? Nem az lett volna, hogy időben feltöltik a földgázkészleteket?

– Jó ütemben töltjük fel, tehát nemsokára elérjük a 60 százalékot. És most ennek az ütemét gyorsítani fogjuk a következő néhány hétben. Erről is tárgyaltam egyébként, hogy ne áruljak zsákbamacskát, az oroszokkal, mármint a Gazprom vezetőjével, hogy a következő időszakban nagy mennyiségű gázra lesz szükségünk, amivel tovább tudjuk növelni a betárolt kapacitásokat, és ezt a nagy mennyiséget meg is fogjuk kapni, erről én megállapodtam Miller elnök úrral.

– No, akkor nézzük a parlamenti kérdéseket! A héten fontos döntés született a parlamentben, elfogadták azt a jogszabályt, amely segíti majd az elszámoltatást, a bankok elszámoltatását. A korábban elfogadott jogszabályok, a Kúria döntése és az egyéb bírói fórumok döntése után, illetve ez alapján a jogszabály alapján vissza kell fizetni az árfolyamréssel, illetve az egyoldalú kamatemeléssel elvett, jogtalanul elvett összegeket. Két hete arról beszéltünk, hogy egy egész ország számolni fog. Lát-e már többet, kapott-e már pontosabb számításokat arról, hogy egy átlagos devizahiteles hány százalékos segítségre számíthat? Ugye, itt az ő egyhavi törlesztőrészletére érdemes koncentrálni.

– Természetesen tudunk átlagokat képezni, de ez nem mond semmit a valóságos életről, mert nagyon eltérőek a szerződések, tehát nem megyünk semmire azzal a mondattal, amit egyébként én is szoktam néha mondani, hogy megközelítőleg egyharmadával csökken majd a törlesztőrészlet, mert van, akinek ennyivel, van, akinek még többel, van, akinek meg kevesebbel. Tehát még egyszer mondom, hogy mindenkinek a saját szerződése alapján újra kell számolnia a saját életének pénzügyi kereteit, de ami a számokon túl van szerintem, és én ezt érzem a legfontosabbnak, hogy végre van egy olyan közös élményünk, mindnyájunknak, az összes magyarnak együtt, hogy győzött az igazság. Azért ezt ritkán mondhatja el magáról egy nép, hogy egy erősen vitatott ügyben, ahol egyértelmű, hogy az igazság a gyengébbek oldalán van, és az erősebb ezt az igazságot nem hajlandó elismerni, a gyengébbek összefogása révén mégiscsak győzhet az igazság. Most ez történt Magyarországon.

– Talán egy kicsit előreszaladnék a múlt időben: nincsenek még meg a jogerős ítéletek, és az Alkotmánybíróság még beleszólhat egyik-másik részébe, illetve a bankok azt mondják, hogy ők ki fogják meríteni a nemzetközi kereteket is, elmennek a nemzetközi bíróságokra ugyanezzel az üggyel.

– Jogállamban élünk, és ezt a csatát jogállami és demokratikus keretekkel, mi több: sportszerű eszközökkel vívjuk. Ilyen joguk van, de én azt tapasztaltam a parlamentben, hogy alig volt ellenszavazat. Talán egy-kettő. Tehát a parlament teljes mellszélességgel, szinte párthovatartozásra tekintet nélkül kiállt a mellett, hogy győzzön az igazság. És egy ilyen nagy parlamenti többséggel szemben semmit sem lehet tenni. Ez egy olyan nagy nemzeti összefogás, hogy el lehet itt menni bárhova, egy ilyen nagy parlamenti egység, ha most még el is akadna, amit nem valószínűsítek, úgyis érvényesíteni fogja az akaratát.

– Igen, egy nem szavazat volt, és valóban ellenzéki képviselők is megszavazták ezt a jogszabályt. Egyvalamire kellene ügyelni, hogy ez egy jelentős kiadása lesz a bankoknak. Még akkor is, ha egyébként az ügyfeleiktől szedték be ezeket az összegeket, de most ezeket egy összegben, két-három hónap alatt el kell számolniuk. Arra kell ügyelni, hogy lehet valahogy garantálni, hogy ne a többi ügyfél, a devizahitellel nem rendelkező ügyfél, a magánszemélyek, a vállalkozók, hogy ők fizessék meg az árát ennek a döntésnek.

– Először is ez döntés nemcsak a devizahitelesekre vonatkozik, ez a forintban felvett hitelekre is vonatkozik. Tehát ott, ahol a bankok tisztességtelenül emelték egyoldalúan a kamatokat, forinthitelek esetén a forinthitelt felvett embereket is megilletik ugyanazok a jogok, mint a devizahiteleseket, az ő hiteleiket is érdemes lesz majd újraszámolni, és nyilván ezt meg is fogják tenni. Itt most nem fordítható szembe a devizahiteles és a forinthiteles, hiszen rájuk is vonatkozik, mindkettőjükre vonatkozik ez a szabály. A bankoknak itt – és ezek erős bankok, gazdag bankok, sok pénzük van, tőkeerős bankok – be kell tenni azt a pénzt, ami a bankok jövendőbeli működéséhez szükséges, és ezt meg is fogják tenni.

– Mennek arról tárgyalások akár a háttérben, hogy meddig tudnak elmenni a bankok terhelésében? Hiszen az egészséges bankrendszer fenntartása azért mindenkinek érdeke.

– Ez így van, de ami most történik, az ugyan fájdalmas a bankoknak, de előbb-utóbb meg kell, hogy történjen velük. Ezt ők is tudják. Tehát a dolog úgy fest, hogy az egész devizahiteles konstrukció, valamint az egyoldalú, forinthiteleknél bekövetkezett kamatemelés olyan rendezetlen ügycsomag, ügykör a bankok életében, ami nekik is bizonytalanságot okoz. Szerették volna persze olcsóbban megúszni, ezt mindannyian megérthetjük, de nekik is érdekük, hogy végre ez az egész ügy elrendeződjön. Az egyoldalú kamatemelés dolga és a devizahitelesek forintosítása még előttünk van. Tehát én azt tapasztalom, amikor tárgyalok velük, mert rendszeresen találkozom, különösen a külföldi bankok ideérkező vezetőivel, hogy ők egy dolgot szeretnének már csak: túl lenni az egészen. Tehát minél hamarabb szeretnének forintosítani, hogy utána túllépve a régi bűnök és a régi hibák és a régi tévedések korszakán, végre normális banki közegben tudjanak működni. Ami egyébként úgy, ahogy Ön mondja mindnyájunknak érdeke is.

– Ahogy említettük már, elfogadta a parlament ezt a jogszabályt – ellenzéki képviselők szavazataival együtt. Viszont híreket hallani formálódó jogszabályokról, meg hát persze törvényi kötelessége is a kormánynak, a szakminiszternek a költségvetési jogszabályt elkészítenie, bár éppen a héten fogadtak el egy engedményt arról, hogy kapott még két hetet a költségvetés, hogy október végéig lehessen benyújtani. Először is: erre mi szükség van? Másodszor: valóban készülnek-e ebben a költségvetésben vagy a ciklus hátralévő részében az állami kiadások lefaragására?

– A kormány ma meghallgatta az igazságügy-miniszter előterjesztését egy új törvényjavaslat kereteiről. Döntéseket is hoztunk annak irányairól, az új szabály irányairól, hiszen megtanultuk most azt, hogy az egyoldalú kamatemelések milyen károkat okozhatnak az embereknek, és aztán, amikor vissza kell fizetni, akkor meg a bankoknak. Ezért a hosszú, közép, és rövid lejáratú vásárlói, fogyasztói hitelek szabályozására egy jogszabályt fogunk alkotni, amely nem teszi lehetővé, hogy még egyszer ugyanez a helyzet előálljon.

– Ezt még idén?

– A miniszter úr azt vállalta. Remélem, nem tévedek nagyot, hogy október végére a kormány elé hozza a ma meghozott döntések alapján kidolgozott komplett jogszabálytervezetet, amit utána haladéktalanul benyújtunk a ház elé, és szeretnénk, ha január 1-jétől már az embereket és a bankokat egyaránt biztos alapokra helyező, az embereket és családokat megvédő, fair bankokról szóló törvény hatályba léphetne.

– Költségvetés? Költségvetési jogszabály? Egyszerűen kérdezem: az ellenzék megszorításra számít. Önök készülnek erre?

– A helyzet úgy fest, hogy az ellenzék mindig ezt mondja. Elég régóta ülök már a parlamentben hol kormánypárti, hol ellenzéki képviselőként; ha kormánypártiként ülök ott, akkor, mint egy fennakadt lemeznél, állandóan csak ezt hallom. Ugye, a dolog onnan származik, az egész helyzetnek az a megfejtése, hogyha a szocialisták kormányoznak Magyarországon, és gazdasági baj van, akkor ők egyetlen orvosságot ismernek, ez a megszorítás. Mi azonban ezt elvetjük. Mi úgy vezettük ki Magyarországot a gazdasági válságból 2010 után is, hogy nem alkalmaztunk megszorítást. Sőt, a bankokat adóztattuk meg, a multikat, rezsit csökkentettünk, adót csökkentettünk, és sorolhatnám tovább. Tehát nekünk egy szélesebb eszköztár áll a rendelkezésünkre, a mi gondolkodásunk tágasabb annál, mint amit a szocialisták feltételezni szoktak a politikai élet szereplőiről. Megszorításokon kívül is lehetséges olyan politika, amellyel egy ország sikeressé tehető. Ezért hiába akarják ránk erőltetni ezt a logikát, hogy mi is a megszorítások logikájában gondolkodjunk, ezt mi eddig sem fogadtuk el, és ezután sem. Hiába akarják a szocialisták, nem lesznek megszorítások.

– De, ez játék a szavakkal, ami egy kampányban természetes egyébként. Az, hogy az állami rendszerekhez hozzá kell-e nyúlni, arról Ön nyilván kapott előterjesztéseket, valóban megpróbálják faragni az állami kiadásokat. Egyébként korábbi konvergenciatervükből kiolvashatók ilyen tervek.

– Mi arra vállalkoztunk, én személy szerint is, hogy folytatni fogjuk azt a politikát 2014 után, amit 2010-ben elkezdtünk. Ez fog történni. Csökkenteni fogjuk az államadósságot, leépítjük a bürokráciát, megpróbáljuk azokat a szabályokat, amelyek ma rengeteg energiát, időt vesznek el az emberektől és feleslegesek, megszüntetni. Próbálunk egy néppárti, polgárbarát kormányzást megvalósítani. Az embereknek a mi kormányzásunk alatt folyamatosan javulni fog a helyzetük.

– Van itt egy mondat előttem. Az Egyesült Államok elnökétől származik. A civil társadalom elleni, véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések érik a civil társadalmat. Itt név szerint Magyarországra gondol az Egyesült Államok elnöke. Ön szerint a norvég civil alappal kapcsolatos összegek miatt szólalt meg Obama?

– Ezt nem tudom megmondani, mert erre a kérdésre csak ő tudna válaszolni, és tiszteljük annyira az Egyesült Államokat és annak elnökét is, hogy nem találgatunk őhelyette arról, hogy mit miért mondott. Tudomásul vesszük, ez a mondat elhangzott, ennek a mondatnak mi nem találjuk a ténybeli alapját.

– Nem kell erre válaszolni valamilyen formában, hivatalos formában?

– De igen, ez meg is történt.

– Amit a külügyminiszter a külgazdasági miniszter mondott?

–Is.

– És még egyéb levélváltás?

– Ennek megvan a diplomáciában bevett szokás rendszere.

– Világos. Látjuk a választási erőviszonyokat, látjuk a közvélemény-kutatási adatokat, a pártreferencia-kutatásokat, és az látszik, hogy a Fidesz, az Ön által képviselt párt nagyjából háromszoros támogatásra számíthat átlagosan, országos szinten, mint a sorban következő ezüstérmes a legtöbb helyen.

– De ha ezt elhinnénk, akkor hozzásegítenénk az ellenfeleinket, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból. De mi ezt nem akarjuk.

– De mégis hogy építi fel a következő két hetet mindennek fényében? Mire figyel Ön? Mi az Ön referencia értéke, majd amikor a választások estéjén nézi a végeredményt, mihez méri az eredményt? A 2010-es adatokhoz? Vagy a Fideszre leadott össz-szavazatok számát nézi?

– Én mindenkinek azt mondom, ezt mondtam itt, az előbb Nyíregyházán is, amikor találkoztam a leghűségesebb támogatóinkkal, hogy ne olvassanak ilyen felméréseket. Ha meg véletlenül ezt a hibát elkövetnék, akkor semmiképpen ne ragadjon bent a fejükben. Ezek a felmérések lebeszélik a fideszes aktivistákat a munkáról, hiszen ha ilyen jól állunk, akkor minek kéne erőt megfeszítve dolgozni? Ezt felejtsék el! A valóság nem így fest. A valóság úgy fest, hogy csak azt a sikert kaphatjuk meg, amiért megdolgoztunk, és ha nem dolgoztunk meg érte, nem fogjuk megkapni. A mi politikai családunkra, a polgári, keresztény, nemzeti közösségre az érvényes, hogy még soha semmit ajándékba nem kapott, csak azt tudtuk megszerezni, amiért megdolgoztunk, és ha most nem dolgozunk, akkor hiába állnak jól a csillagok, nem fogjuk megkapni az emberektől a bizalmat.

– Igen, arra válasz, ha az lett volna a kérdésem, akkor ez lenne a válasz, hogy nyerni szeretne. De azt kérdeztem, hogy méri le, milyen adattal méri le, mit néz Ön a választás végeredményében?

– Hogyha, mondjuk, Nyíregyházán a helyiek úgy gondolják, hogy győztünk, akkor győztünk. Ezt majd ők el fogják dönteni, nyilván megszámoljuk a polgármestereket, a képviselőjelölteket, lesz egy aktuális erőviszony térkép.

– De a következő két hétben azokra a helyekre tervez ellátogatni, ahol kétesélyes a dolog, vagy milyen tervei vannak?

– Kósa Lajos a kampányfőnökünk, és adott nekem egy listát. Azt mondta, ide kell menni, és én ennek rendje szerint járom végig az országot.

– És ezek azok a települések, ahol szükség van az Ön jelenlétére?

– Azt mondta, hogy jöjjek Nyíregyházára is, pedig itt, úgy tűnik, hogy jók az esélyeink, szép sikerrel kecsegtetnek, mégis itt vagyok, tehát ezt csak ő tudja. De én nem szoktam megkérdezni ilyenkor a kampányfőnöktől, mert ez, ugye, egy ország ügyeiről szóló interjú, és nem egy párt interjú. De nálunk az a rend, hogyha egyszer megbíztuk a kampányfőnököt a munkával, akkor amit a kampányfőnök mond, azt mindenki fegyelmezetten végrehajtja. A párt elnöke is, én magam is. Sőt, fegyelmezettségben szeretnék példát mutatni és élen járni.

– A 180 perc vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.

(miniszterelnok.hu)