Orbán Viktor beszéde az evangélikus óvoda avatásán( 2014. október 31. Soltvadkert).

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mielőtt hivatalosan is köszönteném Önöket, szeretném ott folytatni, ahol Font Sándor abbahagyta. Mert így van ez mindig: meghívják az embert egy átadásra, ami közös erőfeszítés eredményeképpen valósul meg, és utána rögtön azt is megmondják neki, hogy mi a következő feladat. Így jártam én is itt, Önöknél Soltvadkerten, mert mielőtt az ünnepségre sor került volna, a helyi notabilitások világossá tették, hogy legközelebb akkor jöjjek, hogyha az elkerülő utat át tudom adni.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az evangélikus egyház elöljáróit, a város vezetőit és minden soltvadkertit! Az előbb kaptam ajándékba egy könyvet, fölütöttem, próba szerencse, meg is találtam itt egy gondolatot, amivel szeretném köszönteni a polgármester urat, akinek gratulálok az újraválasztásához. Azt olvasom itt, az Asztali beszélgetésekben: „Ha egy tartomány vagy egy nagyváros, most erről van szó, egy nagyváros élén csupán egyetlen kiváló és rátermett ember állna, akkor jobban haladna minden döntés és határozat. Ahol pedig ilyen férfi nincs, ott hátrafelé mennek a dolgok, ahogyan a rák mászik, ha mégoly sokan vannak is, akik kormányoznak és döntést hoznak.” Ebből is látható, hogy rátermett polgármester nélkül egyetlen város sem boldogulhat. Sok erőt, egészséget és sikert kívánok Polgármester úrnak a munkájához!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy először is a kormány, a magam nevében és az egész ország nevében a reformáció emléknapja alkalmából nagyrabecsülésünket fejezzük ki a magyar evangélikusok közössége számára. Köszönjük azt a munkát, amit az evangélikusok közössége Magyarország javára és a magyar emberekért tett. Sok erőt és jó egészséget kívánunk életükre és további munkájukhoz!

Hölgyeim és Uraim!

Tíz évvel ezelőtt jártam itt. Talán vannak is közöttünk olyanok, akik ott voltak a református templomban vagy az idősotthonban. Van egy öreg hiba, amit gyakran elkövet az ember; egyszer csak azon kapja magát, hogy több figyelmet szentel az ellenfeleinek, mint a barátainak, hogy gyakrabban megy oda, ahol baj van, mint oda, ahol rendben tartják a dolgokat. Ezért igencsak időszerű volt már, hogy eljöjjek ide, az Önök városába is, ahol az egész ország láthatja, hogy a dolgok rendben mennek, az itt élő emberek szorgalmasan dolgoznak, a város gyarapodik, és a közösségnek van oka újra és újra az örömre. Az is igaz, hogy a soltvadkerti fodrász azt kérte, hogy jöjjek többször, mert hirtelen jobban tele lett a naptárja, mint a legnagyobb bál előtt. Azt ígérem neki, hogy majd igyekezni fogok. Örömmel jöttem, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azon túl, hogy egy szép alkalomból hívtak ide, mert ebben a városban és ebben a választókerületben is, sőt azt mondhatom, hogy egész Bács-Kiskun megyében mindig is támogattak bennünket. Önök támogatták azokat az eszméket és értékeket, amelyeket mi képviselünk, támogatták a mi politikai közösségünket, és gyakran engem személy szerint is támogattak a legnehezebb és a leginkább embert próbáló időkben. Alkalom ez a mai nap arra is, hogy hálásan megköszönjem Önöknek minden támogatásukat!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért gyűltünk össze ezen a nevezetes napon, a reformáció emléknapján, hogy átadjuk a soltvadkerti evangélikus óvoda új épületét. Öröm látni, hogy vannak az országban olyan települések, ahol gyerekzsivaj veszi körül a templomot, és ahol Isten háza nemcsak földrajzilag, de lelkileg is a város középpontjában áll. Önöknél talán senki sem ismeri jobban Luther szavait arról, hogy mit tenne, ha beköszöntene a világvége. Azt mondta, hogy ültetne egy almafát. Fontos szellemi és lelki útravaló ez egész Európa számára. Különösen így, a reformáció emléknapján érdemes elgondolkodnunk rajta. „Ha hirtelen megváltozik körülötted a világ, ha nem világos, most mit is kell tenned, akkor a legjobb, ha a jövőre gondolsz.” Amikor, tisztelt Hölgyeim és Uraim, elérkezett a kommunista világ vége Magyarországon – így Önöknél is –, Önök, soltvadkertiek azonnal a jövő felé fordultak, és alapítottak egy óvodát. A soltvadkerti evangélikus óvoda immár 25 éve fontos része a város életének. Ez az óvoda, ha jól olvasom a följegyzéseimet, minden gyermek előtt nyitva áll, ezért az itt élő minden polgár megelégedésére működik, nemcsak az evangélikus hitben nevelkedők számára, sőt – mint a mai együttlétünk is tanúsítja – az óvoda néhány éve már ki is nőtte a régi épületét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai alkalommal láthatjuk, hogy a Jóisten megsegített bennünket, mert a gazdasági válság ellenére, hiszen még mind a mai napig egy európai gazdasági válságban élünk, a helyi takarékszövetkezet tönkremenetele ellenére, amely elvitte a gyülekezet forintonként összerakott adományát, mégis megvalósulhatott az új óvoda. Köszönet érte a magyar adófizetőknek és köszönet a gyülekezet tagjainak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mi fölfogásunk szerint az óvoda nem egyszerű játszóház, ahová a munkába induló szülők beadják gyermekeiket. Úgy gondoljuk, hogy az itt végzett munka szolgálat, és nem szolgáltatás. Az ember úgy gondolja, hogy egy evangélikus óvoda arra hivatott, hogy ne csak a gyerekek, de a pedagógusok és a szülők között is közösséget teremtsen. Azt gondoljuk, hogy az óvoda az oktatási rendszernek nem holmi függeléke, hanem éppen az alapja, amelyre építkezhetünk. Az óvoda teszi lehetővé, hogy a gyerekek jobb eséllyel kezdhessék meg az életpályájukat. Lehetővé teszi, hogy a tanulási nehézségeik korán felfedezhetőek, és így időben kezelhetőek legyenek. Lehetővé teszi a hátrányok leküzdését, és azt is, hogy a tehetséges gyermekeket már ebben a korban kiválasszák és támogassák. Mi úgy gondoljuk, jó lenne, ha Magyarországon minden gyereknek – éljen az ország bármely szegletében – jutna ilyen lehetőség. Ezért döntött úgy a magyar parlament egy évvel ezelőtt, hogy 2015 szeptemberétől minden hároméves gyermek számára elérhetővé tesszük az óvodát. A köznyelv ezt kötelező óvodának mondja, ami csak annyiban igaz, hogy minden gyermeket be kell az óvodába iskolázni, de természetesen fölmentést lehet kapni azon szülők számára, akik maguk kívánják nevelni a gyereket. Az óvodának ugyanakkor van egy fontos gazdasági vonzata is, tisztelt Soltvadkertiek; segíti az édesanyákat az elhelyezkedésben. Valójában tehát a magyar gazdaság sikerének és fejlődésének szempontjából is fontos dolog az óvoda.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A reformáció emléknapján fontos hangsúlyoznunk, hogy Magyarország a tolerancia földje. Mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, ’de’ és ’és’ történelmünk és hagyományunk okán mindenkitől elvárjuk, hogy adja meg a kijáró tiszteletet a kereszténységnek. A keresztény kultúra a magyar nemzet összetartó ereje, ez az erő adja az állam belső lényegét és értelmét. Mi mindannyian azért dolgozunk, hogy ez az összetartó erő megmaradjon, és így a magyarok közössége és a magyarok hazája is fennmaradhasson, e nélkül aligha fog menni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok hiszünk a közösségépítésnek abban a formájában is, amely lassan fél évezreddel ezelőtt indult el Wittenbergből. Szeretjük azt a közösségi formát, amelynek alapjait a reformátorok és követőik rakták le a német fejedelemségekben, a svájci kantonokban, a tengerentúlon, az Egyesült Államok későbbi államaiban, valamint a magyar Alföld mezővárosaiban. Azt a demokráciát valljuk magunkénak, amely a szabadsághoz a testvériség eszméjét is hozzárendeli. Valljuk, hogy a társadalom nem emberek puszta halmaza, nem fogyasztói csoportok összessége, hanem szerves egység, a reformátorok is vallották, hogy az egyház a hívők gyülekezete, ahol az ember egyszerre felelős saját magáért és embertársaiért is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az egyházak évszázadok óta töltik be a szeretet parancsát, amikor missziós munkájukkal közösségeket építenek és tartanak fenn. Ezért az egyházak a kormány fontos szövetségesei, hiszen olyan közös ügyekben vagyunk egymás munkatársai, mint a családok, az idősek, az elesettek vagy éppen a fiatalok segítése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A soltvadkerti evangélikus óvoda új épületének felépítése példaértékű. Ezért számunkra, a magyar kormány számára több volt, mint egy egyszerű költségvetési kérdés. Erkölcsi kötelességünknek is tekintettük, hogy támogassuk az erőfeszítéseket. Ráadásul, tisztelt Hölgyeim és Uraim, Font Sándor személyében az ügynek kiváló, kitartó, elzavarhatatlan pártfogója is volt, aki – ahogyan más ügyekben is mindig – kitartóan és elzavarhatatlanul képviselte az Önök városának – ez esetben az evangélikus óvodának – az ügyét. Font Sándor képviselőtársamnak a munkáját, kitartását szeretném megköszönni. Bár ugyan nem mindig kellemes, amikor tárgyalnunk kell, mégis arra kérem, hogy a jövőben is a soltvadkertiek számára fontos ügyekben hasonló elszántsággal legyen a kormány tárgyalópartnere.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, keresztények a jövő irányát illetően úgy érezzük, hogy biztos iránytűvel rendelkezünk. Tudjuk, hogy a keresztény ember nem élhet lelkiismeret nélkül, és azt valljuk, hogy a lelkiismeret mindig megmutatja a helyes utat. Azt kívánom a soltvadkerti embereknek, hogy sikerüljön megmaradniuk ezen az úton. Isten éltesse Önöket és családjaikat!

Soli Deo gloria!

(miniszterelnok.hu)