A miniszterelnökkel Kocsis Éva beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Jó reggelt kívánok! Fél nyolc múlt három és fél perccel. Az előbb a hírek végén a visegrádi országokról és a bevándorlásról volt szó, ezzel folytatjuk. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

– Jó reggelt kívánok!

– Milyen formában tudja támogatni a déli határ szigorítását?

– A kormány szerdán hallgatja meg a belügyminisztert, és akkor számba vesszük az összes elképzelhető megoldási javaslatot, akkor fogunk dönteni, most még nem tudom megelőlegezni a jövő szerdai döntésünket.

– Azért kérdezem ezt, mert jelenleg is van rengeteg szabályozás a határok védelméről, a határrendészetnek minden joga megvan ahhoz, hogy feltartóztassa azokat, akik okmányok nélkül átlépik a határt. Ennek a szigorítása elképzelhető?

– Természetesen, még egyszer mondom, hogy minden lehetőséget végigveszünk majd, ideértve a teljes fizikai határzár lehetőségét is.

– Ön támogatná a fizikai határzárat?

– Ha meghallgattam a belügyminisztert, mérlegeltem a javaslatait, akkor tudok majd válaszolni erre a kérdésre.

– Beszéljünk egy picit arról, hogy milyen hatása lehet annak a szigorításnak, amit majd támogatni fog, hogyha a szerbekkel való kapcsolatunkat nézzük.

– Szerencsére itt is jól állunk, mert a szerb kormánnyal egy kormányzati csúcstalálkozót tartunk pillanatokon belül, valamikor július elején, szinte teljes kormányülést, tehát a két kormány közös tanácskozása lesz, és akkor tisztázzuk a szerbekkel az összes olyan kérdést, amelyet eddig nem tisztáztunk. Mi nem tartjuk helyesnek, hogy ránk engedik a menekülteket. Tehát mi azt gondoljuk, hogy őket Szerbia területén belül már föl kéne tartóztatni, a bajt nem Magyarország és nem az Európai Unió területén kellene kezelni, hanem azon kívül. Abban egyébként az európai belügyminiszterek egyetértenek, hogy olyan fogadóállomásokat kellene létrehozni az Európai Unió területén kívül, ahová minden, magát menekültnek minősítő – egyébként gazdasági bevándorló, de magát nem így, hanem politikai menekültnek minősítő – ember bemehetne, ott az Európai Unió költségén tartani lehetne őket, s utána minden uniós ország eldönthetné, hogy akar-e közülük bárkit befogadni. Tehát nem egy kész helyzet elé kerülnénk, mint most, amikor már beözönlenek az unió területére, hanem még kívül tartóztatnánk föl őket. Ez a rendezés fő iránya, erre keresnek megoldásokat a belügyminiszterek, én ezt egy értelmes megközelítésnek tartom.

– Az olaszok már egyenesen tengeri blokádról beszélnek, sőt azt is javasolják, hogy a schengeni határokat újra kell gondolni. Ön szerint is?

– A schengeni határokhoz én azért most még nem nyúlnék, a határokat, a külső határokat kell lezárni, a Schengen nevű szó azt jelenti – csak hogy a hallgatók számára is világos legyen –, hogy határellenőrzések nélkül utazhatunk egymás országaiba, tehát egy magyar ember beül a kocsijába, és meg sem áll Ausztriáig vagy onnan még tovább megy Németországba; nincs határellenőrzés. Ezt a rendszert nagy értéknek tartom, lehet, hogy egyszer meg kell majd változtatni, senki sem láthatja pontosan a jövőt, de ez egy nagy érték. Ha ezt szigorítjuk, akkor visszalépünk belőle. Amire viszont szükségünk volna, nem ez, hanem hogy az unió külső határait erősítsük meg. Én azokkal értettem egyet mindig, akik azt mondták, hogy azonosítani kell az embercsempészeknek a hajóit, azokat közlekedésre alkalmatlanná kell tenni, még mielőtt emberek lennének benne, el kell süllyeszteni, és valamilyen menekülttábort, befogadó állomást még az afrikai partoknál kell létrehozni, és onnan aztán eldönthetik az európai uniós tagállamok, mindenki a saját döntése alapján, hogy mennyit kit hogyan kíván befogadni vagy vendégmunkásként beengedni.

– Egyébként már bizonyos értelemben tesztelték ezt a rendszert, 2011-ben Tunéziában hoztak létre ilyen táborokat, csak amikor elözönlötték akkor a déli országokat a bevándorlók, akkor gyakorlatilag a franciáktól kezdve a németeken keresztül mindenki javasolta ezt a bizonyos határzárat. Ha nyilván nem is teljes formájában, de javasolták.

– Igen, a problémánk igazából az, hogy néhány ország döntésének eredményeképpen a líbiai kormányt mi, nyugatiak – hadd fogalmazzak így – megbuktattuk. Katonai akcióval szétvertük gyakorlatilag a működőképes líbiai államot. Én nem állítom, hogy ez a finom úriemberek állama volt, de egy működő államszervezet volt, amellyel meg lehetett állapodni, és a megkötött megállapodás alapján Líbiából nem is érkeztek menekültek Európába. De miután ott gyakorlatilag szétbombáztuk az állami intézményeket, azóta onnan akadálytalanul szállítják az embercsempészek – mert embercsempészekről van szó – tömegével az embereket. Magunk között legyen mondva: számunkra ez a kisebbik probléma, mert van egy ezzel azonos nagyságrendű másik probléma, ez pedig a szárazföldön keresztül érkező menekültek ügye, akik Magyarországra és Magyarországon keresztül érkeznek az Európai Unióba. Ami az olaszokat illeti, csak azért, hogy teljes képet rajzoljunk föl, az északi olasz tartományok bejelentették, hogy a maguk részéről köszönik, megteltek, oda egy menekült se mehet, hiába lép be Dél-Olaszországba, Olaszország területére. Tehát senki sem akar balek lenni, senki sem akarja elszenvedni egy rossz határőrizeti rendszernek a negatív következményeit.

– Mit fog tenni Magyarország a visszatoloncolt több ezer menekülttel?

– Vissza fogjuk őket mi is toloncolni, megpróbáljuk továbbtoloncolni őket. Itt a legnagyobb nehézséget az okozza a számunkra, hogy ezek az emberek Görögországon keresztül lépnek be. Már a múltkor is talán elmondtam Önnek, hogy abban a pillanatban, ahogy elhagyták a veszélyzónát, ezek az emberek már nem politikai menekültek, hiszen nem az életükért futnak. Az már biztonságban van, mert Görögország egy biztonságos ország, Macedónia biztonságos ország, Szerbia is az, de ők nem akarnak ott maradni, hanem jönnek fölfele, tovább. Még csak azt se mondanám, hogy Magyarországon akarnak maradni, hanem tovább akarnak menni Nyugat-Európába, ahonnan viszont most, ahogy azt előre jeleztem már korábban, a megváltozott közhangulat miatt elkezdik őket visszaküldeni. A kérdés az, hogy hova küldik őket vissza, és ma az az abszurd helyzet állt elő, hogy Görögországot az Európai Unió nem minősíti biztonságos országnak. Miközben fél Európa Görögországba megy nyaralni, aközben a menekültek szempontjából nem minősítjük biztonságos országnak Görögországot. Ez abszurd. Ennek a balekségnek mi szenvedjük el az árát, mi fizetjük meg az árát, mert innentől kezdve nem Görögország számít az első országnak, ahol beléptek az Európai Unióba, hanem Magyarország, és ideküldik hozzánk. Ez elfogadhatatlan! Ez egy nyilvánvaló abszurd, képtelen helyzet. Görögországot vissza kell emelni a nemzetközi rendszerbe. A visegrádi négyek miniszterelnökei tegnap arról állapodtak meg, hogy ez fontos, és a megoldást Görögország partjainál kell keresni.

– Ausztrália elég karakteres és határozott kampányt folytat a bevándorlók ellen. A kampányszöveg például így hangzik, hogy: „Ki van zárva. Ausztrália nem lesz az otthonod!” Be se engedik a vizekre, a felségvizükre a bevándorlókat, visszafordítják őket, ami nem tartozik hozzájuk.

– Én ezzel egyetértek. Tehát nem kell beengedni senkit, aki meg már itt van, azt haza kell küldeni.

– Nem lehet, hogy azokon a területeken kellene kampányolni vagy egyértelművé tenni ezeknek az embereknek, hogy innen vissza fogják toloncolni őket, vagy Európa más országából?

– Nézze, én azt tudom, hogy a tapasztalatok eligazítanak bennünket. Az elmúlt években Magyarország jól küzdött ez ellen a probléma ellen. Egy nagyon szigorú rendszerünk volt, azonnal őrizetbe vettük azokat, akik Magyarországra érkeztek. Mutogathattak itt akármilyen papírt, őrizetbe vettük őket, lefolytattuk az eljárásokat, és az ide érkezettek körülbelül egy-két, inkább két százaléka volt az, akiről kiderült, hogy valóban menekültnek minősíthető, mindenki más gazdasági bevándorló volt. Tehát Magyarország egy jó rendszert működtetett. Én emlékszem az akkori titkosszolgálati jelentésekre, hogy az embercsempészek papírjain Magyarország olyan országként volt föltüntetve, amelyet el kell kerülni. Csak az elmúlt években az Európai Unió rákényszerített bennünket, hogy változtassunk a szabályainkon, és azóta már nem olyan ország vagyunk az embercsempészek térképein, amit el kell kerülni, hanem amit igénybe lehet venni. Életszerűtlen, rossz európai szabályok hozták fejünkre a bajt. Ezért érvelek én amellett, hogy adják vissza nemzeti hatáskörbe ezeket a kérdéseket, és akkor mi ezt meg fogjuk oldani.

– Ha már az előbb az egyik plakátot, az ausztrált említettem, ami egyébként Európában is van, „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!” „Ausztrália nem lesz az otthonod!” Ezt már említettem. Svájcban is vannak plakátok, fehér birkák kirágják a fekete bárányokat Svájcból, körülbelül így néz ki az egyik plakát, ami a bevándorlók ellen szól. Magyarországon is vannak plakátok. Balog Zoltán azt mondta, hogy nem az ízlése szerint való, Lázár János pedig a tegeződés miatt fogalmazott meg kritikát. Kommunikációs szempontból ez nem hasonló helyzet, mint a netadó?

– Nem. A netadóban magyar emberek vitatkoztak egymással. Itt az emberek nagy többsége egyetért azzal, hogy a bevándorlás egy veszélyes dolog. A konzultáció sem arról szól, hogy ez veszélyes dolog-e vagy sem, hanem inkább arról, hogy milyen intézkedéseket tegyünk, vagy ne tegyünk a veszély elhárítása érdekében. Tehát én itt egy nagyon széles, egybehangzó egyetértést tapasztalok. A plakátrongálásokat és a liberális értelmiség politikai akciócsapatainak az akcióit egy rendkívül kicsi, de hangos kisebbség képviseletének tekintem, akiknek egyébként joguk van a véleményüket elmondani. Szerintem a garázdasághoz meg a rongáláshoz nincs joguk, de majd a jogászok ezt a vitát lefolytatják, de az ő hangjukat is meg kell hallani. Ez egy hangos, erőteljes hang, amely teljesen szemben áll a mindennapi élettapasztalattal. Én jártam azokban a városokban, ahol menekülttáborok vannak. Ha azt írtuk volna föl a plakátra, amit ott mondanak az emberek, akkor valóban durva dolgok kerültek volna ezekre a plakátokra, de azt kell mondanom, hogy az európai átlagból nem lóg ki ez a plakát, ráadásul az egésznek a megfogalmazása még inkább enyhének is mondható, mert arra helyezi a hangsúlyt, hogy Magyarország egy nyitott és barátságos ország. Nem azt mondja, hogy ide senki nem jöhet, hanem azt mondja, hogy aki ide jön, annak számolnia kell néhány dologgal. Ugye, be kell tartani a törvényeket. Az illegális határátlépők úgy kezdik, hogy megsértik a magyar törvényeket, jöhetnének a legális határátkelőhelyeken is. Nem ott jönnek, törvénysértéssel kezdik. Aztán becsapnak bennünket, mert azt állítják, hogy politikai menekültek, pedig valójában gazdasági bevándorlók. Aztán azt mondjuk, hogy tiszteletben kell tartani a kultúránkat. Ez szerintem evidencia. És végül azt mondjuk, hogy nem vehetik el a magyarok munkahelyét. Jobban szeretem a tiszta beszédet, mint a sikamlós, de összességében megtévesztő megközelítést. Az a helyzet, hogy 7 százalékos a munkanélküliség Magyarországon, nem tudunk munkát adni a bevándorlóknak. Ez a helyzet. Nem tudunk munkát adni, mert a magyaroknak sincs egyelőre elég.

– Tulajdonképpen kinek szólnak a plakátok?

– Mindenkinek szólnak, elsősorban az embercsempészeknek szólnak egyébként. Ennek híre megy mindig, és világossá válik, hogy Magyarországon van egy nagyon világos kormányzati álláspont. A magunk puhább nyelvén azt üzenjük, mint amit az ausztrálok, hogy nincs esélyed arra, hogy itt maradj. Tehát nem fogsz tudni megélni, ebben az országban nincs elegendő munka, neked ebből nem fog jutni, bármennyire is szeretnénk egyébként, hogy boldogulj, ez nem az a hely, ahol ez sikerülhet neked. Ráadásul ha illegális bevándorlóként érkeztél, akkor nem számíthatsz elnézésre, mert azzal kezdted, hogy becsaptad a közösségünket, tehát én azt gondolom, hogy az embercsempészeknek, az embercsempészek szolgálatait igénybevevőknek, valamint a magyar közvéleménynek is szól. Ráadásul, ugye, ez a nemzeti konzultációhoz kapcsolódó kampány, és mióta ez a vita van a plakátokról, azóta ugrásszerűen megnőtt a visszaküldött kérdőívek száma. Az emberek rájöttek, hogy a dolognak van tétje. Én is csak annyit mondanék, hogy most képzeljék el, hogyha 2014-ben más választási eredmény születik. Most egy pillanatra játsszunk el azzal a nem túl kedélyes gondolattal, hogy baloldali kormány van Magyarországon. Itt már több százezer menekült lenne Magyarországon! És három év múlva, mikor kimennénk az utcára, nem tudnánk, hogy most Londonban vagyunk, Párizsban vagy Budapesten. Nagy szerencse, hogy ebben a pillanatban éppen egy nemzeti alapokon álló kormánya van Magyarországnak, mert ezt a problémát csak nemzeti alapon lehet jól kezelni.

– Abban igaza van, hogy eljut a híre ezeknek a plakátoknak; eljutott Brüsszelbe, eljutott az Európa Tanácshoz, kritikát fogalmazott meg az ENSZ, sőt az ENSZ egyenesen ellenplakátokat tervez. Ismét magyarázkodnia kell Magyarországnak?

– Nem, ez jó hír. Hát mit akarunk elérni? Azt akarjuk elérni, amit az ausztrálok mondanak, hogy minden embercsempészhez és minden útvonalat tervező megélhetési bevándorlóhoz eljusson az a hír, hogy Magyarország az a hely, ahol nem kukoricáznak, jobb elkerülni.

– Kik most a legfőbb szövetségesei ebben a kérdésben Európában Önnek?

– Első helyen az emberek. Ugyanis szerintem az európai emberek elsöprő többsége – úgy, mint a magyarok, szerintem jelentős többsége is – értékeli vagy fölfogja, értelmezi azt a veszélyt, amit a bevándorlás jelent. És azt is érzékelik, hogy egy olyan politika uralkodik ma Európában, amely legjobb esetben is a tehetetlen jelzőt érdemli ki, nem tud mit kezdeni a problémával. Ha meg figyelik a vitákat, amik zajlanak, akkor az derül ki, hogy az életszerűtlen elméleteket képviselő politikai erők hangosabbak, mint a reális, valóságos életből táplálkozó politikát javasló erők. Tehát nagyon fontos, hogy Magyarország ma az európai emberek oldalán áll. A második dolog, hogy vannak országok, amelyek ezt a kényszerkvótát, vagyishogy ne maguk döntsenek arról, hogy fogadnak-e be menekülteket, elutasítják. Például a visegrádi négyek másik három állama is ilyen. Végezetül vannak olyan országok, amelyek – most egy bonyolult kérdéshez érkeztem – nem szeretik azt a megoldást, hogy összeül a 28 miniszterelnök, mint ahogy mi ezt tettük, kiadunk egy dokumentumot, amelyben a menekültkérdés kezelésének alapirányait rögzítjük, kimondjuk, hogy csak önkéntes alapon lehet bármelyik országba menekültet bevinni, majd az Európai Bizottság, ahol mi már nem ülünk ott, mint miniszterelnökök, kiad egy ezzel ellentétes dokumentumot, amely azt mondja, hogy kötelező kvóta legyen. Tehát az Európai Unión belüli ilyen trükköket, ezt a fajta, a nemzetállamokkal szembeni tiszteletlenséget tükröző trükköket is ellenzik nagyon sokan, függetlenül attól, hogy mit gondolnak magáról a menekültkérdésről.

– Ez, amiről most beszél, már jelzi azt a törést, amiről a legutóbb beszéltünk, hogy a német és a francia gazdasági miniszter egy új típusú Európát sürgetett, ami egy sokkal szorosabb és kisebb csoport lenne?

– Jelzi ezt, hiszen a bizottságnak az a javaslata, amely a kvótákra vonatkozott, olyan erős ellenállásba ütközött, hogy azóta már újabb, más javaslatok vannak az asztalon. De nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy van 28 tagállama az Európai Uniónak, a miniszterelnökök megegyeznek egy irányban, majd valamelyik európai intézmény ezt kicselezi. Szerintem ez egy olyan, elemi, politikai, becsületbeli kérdés, ami mellett nem mehetnek el a miniszterelnökök szó nélkül.

– Zajlik most Budapesten az európai szocialisták pártjának a tisztújító kongresszusa. A Fidesz az Altus-ügy miatt vár válaszokat az európai szocialistáktól. Az Európai Parlament szociáldemokrata frakcióvezetője viszont Önnek üzent. Szerinte Európa bajai azért alakultak ki, mert vannak olyan konzervatívok, mint Ön, a szigorítás pedig szociális problémákat okoz. Mit gondol erről?

– Azt kívánom minden európai országnak, hogy sikerüljön három százalék fölötti gazdasági növekedést elérni, különösen a szocialisták által kormányzott országoknak kívánom ezt, mert úgy látom, nekik megy a legnehezebben. Bár kivétel ott is van, mert például Románia elég jól teljesít. Aztán azt kívánom, hogy sikerüljön nekik is olyan arányban csökkenteni a munkanélküliséget, mint ahogy a magyaroknak sikerült: 12 százalékról 7 százalékra. Azt kívánom, hogy annyi bajuk legyen minden európai uniós országgal, mint Magyarországgal, hogyha a költségvetésről meg az államadósságról van szó, mert nálunk mind a kettő rendben van. Szóval jó, hogy idejöttek, jó is, hogy körülnéznek, talán van is mit hazavinniük.

– Van még mozgástér a kormány, Magyarország, a Fidesz számára az Altus-ügyben?

– Még csak az elején vagyunk. Ez szerintem egy olyan szimbolikus ügy lesz a következő időszakban – európai ügy –, amellyel komolyan kell foglalkozni, és az Európai Unió is hosszan foglalkozik majd, és komoly tanulságokat fog levonni. Kétségkívül az Európai Unióban vannak politikai pártok, és nagyon nehéz elképzelni másképp az európai politikát, mint az egyívású, egy fészekaljából jövő pártok együttműködésének a rendszereként. Ezért kell is egymást segíteni, meg szolidárisnak is kell egymással lenni, de az, hogy az Európai Unió költségvetéséből ilyen kültelki trükkökkel ellenzéki vezetők cégein keresztül pénzt juttassunk a nemzeti politikai küzdőtérre, befolyásolva így a nemzeti politikai küzdelmeket, mélyen idegen az Európai Unió eszméjétől. Szóval ez egy olyan eset, amit komolyan kell vennünk, és szerintem az unió komolyan is fogja venni.

– Beszéljünk még – az előbb említette a gazdasági adatokat – a költségvetésről. A Költségvetési bizottságon már átment, jóváhagyták. Korábban azt mondta az évadnyitó frakcióülésükön, hogy olyan időszaknak kell következnie, amikor az emberek mindennapjait érintő gondokra keresnek megoldást. Egészségügy, oktatás. Talán a legtöbb, legnagyobb vitát kiváltó kérdések az elmúlt időszakban. A költségvetés hogyan fogja befolyásolni például ezt a két területet?

– Igen, de a legfontosabb kérdés mégiscsak a pénz. Az a kérdés, hogy mennyi pénz marad a családok zsebében. Szerintem fontosak az elosztási kérdések, hiszen az életminőségünkhöz hozzátartozik, hogy legyen elegendő sportlétesítményünk, egészséges életmódra lehetőséget teremtő közterületünk, uszodáink, közparkjaink. Fontos, hogy legyenek olyan kulturális intézményeink, ahol a mindennapi betevőért folytatott küzdelmen túli eszmékkel, érzésekkel, gondolatokkal lehet találkozni, tehát a kultúrát meg kell becsülni, az a mentális egészségünkhöz hozzátartozik. Ezek mind nagyon fontos kérdések, de azért mindezeket megelőzően minden ember azt a kérdést teszi fel, és mennyi pénz marad a zsebemben egyhavi munka után? Ezért döntő, hogy adócsökkentési költségvetést fogadtunk el. Az adócsökkentés azt jelenti, hogy mindenkinek több pénz marad a zsebében, vagyis mindenki egyet léphet előre, ennek a költségvetésnek ez a filozófiája, és az adócsökkentéseket, súlyukat tekintve is, de irányukat tekintve is fontosnak tartom, a következő években szeretnénk is folytatni ezt a politikát.

– Ez a kiindulópont. Egészségügy? Ez volt a legviharosabb terület az elmúlt időszakban.

– Nézze, a dolog úgy fest, hogy az egészségügyben szerintem több mint 500 milliárd forintot költöttünk el az elmúlt években. Nincs talán egyetlen más olyan ágazata sem a magyar életnek, ahol ennyi pénzt költöttünk volna el. Az állapotok jobbak is, nem jók, de sokkal jobbak, mint voltak korábban. Azért meglátszik a magyar egészségügyön – elsősorban a vidéki kórházakon, nagyon sokat látogattam meg közülük – ez a hatalmas összeg. Most modern eszközök beszerzésére is nyílik lehetőség, az is meglátszik majd. Budapesten hiányzik egy modern nagy kórház – az nem lesz olcsó mulatság –, azt meg kell szerintünk építeni. Arról folyik a vita, hogy éppen hol épüljön meg. Ha az is megvan, akkor a budapesti állapotok is sokat javulnak majd. Tehát összességében az irányt jónak tartom. Úgy vagyok én is, mint mindenki más: szeretnék háromszor ilyen gyorsan haladni, de a lehetőségek ma ennyit tesznek lehetővé.

– A sportot említette az előbb. Támogatja az olimpiarendezést?

– Én mindig is annak a történelmi igazságnak voltam a híve, hogy Magyarország méltó ország arra, hogy olimpiát rendezzen, hiszen mi alapítói vagyunk a nemzetközi olimpiai mozgalomnak, nem voltunk sokan, és az alapítók közül csak mi nem rendeztünk még olimpiát. Amikor rendezhettünk volna ott az I. világháború zavaros éveiben, mert elvesztettük a háborút, kizártak bennünket még az olimpián való részvétel lehetőségéből is. Ha megnézzük a világ legsikeresebb, különösen lakosságarányos számítást alkalmazva, a legsikeresebb országait, ki tett hozzá a legtöbbet a sport felől az olimpiai mozgalomhoz, akkor mi a legjobbak közé tartozunk. Ilyen kevés, alacsony népességgel ilyen hatalmas olimpiai éremgyűjtemény talán egy-két országnak lehet csak a világon. Ráadásul az ország fejlődik, és ami a legfontosabb, hogy az olimpiához szükséges létesítmények 70-80 százaléka – eltérő becslések léteznek – vagy már megvan, vagy elkészül olimpia nélkül is Budapesten. Hiszen az úszó világbajnokságot már 2017-ben megrendezzük, és ez összetalálkozott a nemzetközi olimpiai mozgalomnak azzal a törekvésével, hogy ne csak megacityk, hatalmas, nagy metropoliszok, megavárosok rendezhessenek olimpiát, hanem levitték a kötelezettségeket – ami komoly pénzügyi megtakarítást eredményez – olyan szintre, amit már az olyan városok, mint amilyen például Budapest is meg tud engedni magának, vagy amit teljesíteni tud. Nem véletlen, hogy Hamburg is elindul. Ugye, ezek azért nem hatalmas, nagy világvárosok, ez jól jelzi, hogy változás állt be az olimpiai mozgalomban is. A Magyar Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy ezt meg kéne ragadni. Miután a kormánynak itt csak háttérszerepe van, annyi, hogy támogatjuk a kedvező döntést, ezért továbbra is visszafogottan fogunk ebben az ügyben viselkedni, nem szeretnénk politikai kérdéssé tenni az olimpiát, nem akarunk politikai megosztottságot. A sport a politika felett áll, ezt a magyar emberek nemcsak érzik, hanem tudják is. Hagyni kell, hogy az olimpiai bizottság játssza itt a vezérszerepet, megfelelő vezetőik vannak, sikereket értünk el az elmúlt években ezzel az olimpiai bizottsággal, bízhatunk bennük. Mi támogatni fogjuk az ő döntésüket.

– Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét hallották.

(Miniszterelnökség)