Orbán Viktor beszéde az Apollo Tyres új gyárának alapkőletételén 2015. április 10-én Gyöngyöshalászon.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
I have to apologise, but because we are in Hungary and we have many Hungarians all around us, it is better to speak English.
So, Ladies and Gentlemen,
Prior to presenting my ideas, may I just have two thoughts in English? We just have seen a presentation about the future shape of the factory, which is by itself convincing. But dear fellow Hungarians especially, if you understand the system of the factory, you can understand something about the future. And may I say that it will not take more than four or five years and the world around us will look differently than we know it now. Changes are not just deep, but abrupt at the same time. So if any nation would like to keep up with the competition, would like to be part of the game, the only way is to be part of that kind of modern technology.
Dear Fellow Hungarians and our Host,
This country was suffering under a communist regime for more than forty years. That kind of period was a period outside the developed technology of world industry. So now it is very difficult to get it back. So without having investors, and without having persons and families who are not just investors but friends at the same time, it would be impossible for the Hungarians to get back to the race and high jump to this new world which is just under formation around us. So today we welcome here a family which is not just an investor for the Hungarian economy, but a family which can help Hungary – and if I was able to understand correctly, do it wholeheartedly – to help Hungary to be part of the future modern industrial world in the forthcoming several decades. So welcome all of you, and we are proud that you are here and thank you very much for being part of the Hungarian economy and the process of modernising it in the forthcoming years.
Mélyen tisztelt Kanwar család!
Van itt még egy gondolat, amit szeretnék Önökkel megosztani. Láthattuk persze, hogy itt minden a beruházásról, négyzetméterről, gépekről, profitról, pénzről szól. Ez érthető, mert mindannyian abból élünk, még pontosabban, így húsvét után: abból is. De nagyon fontos, hogy a beruházók, akik hozzánk érkeznek, Magyarországot csak egy lokációnak tekintik-e, vagy hosszabb távon szeretnének velünk maradni. Olyan országból érkeznek-e, amelynek az a hagyománya, hogy beruházásokat hoz létre egy országban, és azokat onnan ki is viszi, vagy olyan kultúrából, olyan tradícióból érkeznek, ahol a pénzen túl a kapcsolatok, az emberi kapcsolatok minősége, a barátság, az értékek is számítanak. Sosem gondoltam volna, vagy legalábbis húsz évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy lesz olyan pillanat, amikor nem európaiak ruháznak be Indiába, hanem indiaiak ruháznak be Európa szívébe. Ez is a modern világ része, és egyben biztató jel. Nem mindig azok maradnak a győztesek, akik éppen elöl vannak. Igenis van lehetőség kontinensek számára, országok számára, vállalatok számára, családok számára, hogy olyan sikeressé váljanak, hogy a korábban sokkal fejlettebbnek indult Nyugaton is komoly gazdasági befolyást, elismerést és tekintélyt szerezzenek. Ez nekünk, magyaroknak rendkívül fontos, biztató jel, mert mi is hátrányból indulunk. Az ilyen sikerek, egy-egy ilyen hatalmas indiai vállalat sikere bátorító jel Magyarország számára is, hogy érdemes dolgozni, érdemes beruházni, érdemes keresni a modern világ üzleti lehetőségeit. Számomra különösen is kedves, hogy Indiából érkeztek a befektetők, és hogy a Kanwar család személyében egy komoly indiai családot üdvözölhetünk Magyarországon. Még egyszer mondom: a gazdaságon túl, a gazdaság mögötti kultúra legalább ilyen fontos.
Tisztelt Elnök Úr és kedves Delegációja!
Szeretném, hogyha Önök Magyarországban nem egyszerűen csak üzleti lehetőséget, hanem egy baráti országot és barátokat is látnának, és barátokra is találnának.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy ideidézzem Mahátma Gandhi gondolatát, aki azt mondta, hogy a különbség aközött, amit megteszünk, és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot. Aligha lehetne lényegre törőbben megfogalmazni mindazt, amit mi Magyarországon az elmúlt években tettünk. Ki gondolta volna 2010-ben, amikor Magyarország Görögországéhoz hasonló állapotban volt, hogy lehetséges egy olyan összefogást létrehozni, aminek eredményeképpen még egy távoli ország befektetői is fölfigyelnek Magyarországra, és úgy gondolják, hogy érdemes bizalmat szavazni Magyarország jövőjének. Egy csőd szélén tántorgó országban senki sem fektet be. Ma a mi indiai vendégeink egy olyan országban fektetnek be, ahol a gazdasági növekedés Európában a legjobbak között volt az elmúlt évben, és minden előjelzés szerint ebben az évben is így lesz ez. Egy olyan országba fektetnek be, amelynek vállalt célkitűzése, hogy a munkanélküliséget a 3 %-os szintre szorítsa vissza, vagyis gyakorlatilag megszüntesse a munkanélküliséget, és teljes foglalkoztatást hozzon létre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Öt éve Magyarország még csak tehetetlenül nézte, hogy a világ elmegy mellettünk, ma pedig jól láthatóan van képességünk, esélyünk és akaratunk, hogy a világ legmodernebb termelési folyamataiba kapcsolódhassunk be.
Tisztelt Kanwar család! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Házigazdáink!
Engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmet arra a gondolatra, amit az előbb hallhattunk az oktatás és a munka kapcsolatáról. Túlzok persze, de nekünk már majdnem mindegy, elhagytuk az ötvenedik életévünket, talán még várnak ránk az életben érdekes dolgok, de sokkal okosabbak, sokkal képzettebbek, sokkal versenyképesebbek már aligha leszünk. Ezt az országot nem mi fogjuk már fölemelni. Ezt az országot meg tudjuk tartani ott, ahol most van, és ha minden jól megy, akkor a saját gyerekeinket rá tudjuk venni arra, hogy nálunk okosabbak, fölkészültebbek és versenyképesebbek legyenek. Ehhez jó iskolákra van szükség. És valljuk be, itt, a vendégek előtt persze ez nehezünkre esik, de a mai iskolarendszerünk nem garantálja a gyermekeink számára, hogy a világ legjobbjaival versenyképes tudást szerezzenek, és Magyarországot a munkájuk és a teljesítményük révén magasabbra emeljék, mint ameddig mi képesek voltunk fölemelni. Ezért nekünk fontos, hogy az oktatásunkat modernizáljuk. Most itt nem sorolom föl a magyar oktatási rendszer bajait. Egyet említek meg csak közülük: nyilvánvalóan gyenge a kapcsolat a tényleges gazdasági világ és annak követelményei, valamint az iskolai képzés között. Nem akarjuk persze az iskolai képzést teljesen alárendelni az üzleti és a gazdasági megfontolásoknak, mert általános műveltségre és tudásra – mindenfajta érdekmegfontolás nélkül – is szüksége van a fiataloknak, de biztos vagyok benne, hogy közelebb kell hoznunk a magyar oktatást a tényleges gazdasági élet szükségleteihez. A távolság, amit ma látunk, túlságosan nagy. Olyan bizonyítványokkal engedjük ki a gyerekeinket az iskolából, amelyekről mi magunk sem vagyunk meggyőződve, hogy tényleges tudást takarnak-e, és mi magunk sem vagyunk meggyőződve arról, hogy azzal a tudással vajon lehet-e boldogulni a XXI. század első, második és harmadik évtizedében.
Ezért hálásak vagyunk a Kanwar családnak, hogy amikor most beruháznak Magyarországon, akkor nemcsak ezt a gyárat hozzák létre, hanem már tárgyalásokat folytatnak a környékbeli iskolákkal. Részt vesznek, sőt létrehozzák azt az oktatást, amelyen keresztül a gyerekeink az itteni gyárhoz kapcsolódóan garantáltan felhasználható, minőségi, világszínvonalú tudáshoz juthatnak. Ez nagy dolog. Szeretném kérni Önöket, hogy e mögé a beruházás mögé most lássuk oda a gyerekeink arcait, lássuk oda azokat a fiatalokat, akik majd ennek a gyárnak a segítségével lesznek a világ bármely pontján használható, jól megfizetett tudással rendelkező fiatalemberekké.
Tisztelt Elnök Úr!
Hálásak vagyunk Önnek, hogy a gyár mellett a magyar gyerekekre, a környékbeli gyermekekre is gondoltak, amikor részt vesznek – velünk együttműködésben – a technikusképzésben és a szakmunkásképzésben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán még egy gondolatot engedjenek meg nekem, ez pedig ez a bizonyos mágikus 975-ös szám. Az én papírjaim szerint legalábbis itt ennyi ember dolgozik majd. Most látnunk kell 975 család arcát magunk előtt. 975 család kenyeréről beszélünk. Ez a 975 család vagy sehol máshol, vagy ennél csak rosszabb helyen keresheti meg a család fönntartásához szükséges jövedelmét. Meggyőződésem, hogy a magyar sztenderddel mérve – az indiaiaknak a 975-ös szám nem ugyanazt jelenti, mint a magyaroknak, az embertömegek mérésére kifejlesztett módszerek Indiában eltérnek a magyartól, de nekünk, magyaroknak, Heves megyeieknek – 975 munkahely, tisztelt Elnök úr, nagyon sokat nyom a latba. Az Önök beruházása nem egyszerűen csak üzleti lehetőség, hanem ennek a térségnek a legnagyobb beruházása. Ennek a térségnek olyan beruházása, amelynek – ha megengedi, ideidézzem a megnyitó előtti tárgyalásunkat – nemcsak az lesz a következménye, hogy mintegy ezer család kenyere biztosítva lesz, hanem hogy újabb kapukat nyitunk a világra, és – ahogy Ön mondta – ha sikeresek leszünk együtt, indiaiak és magyarok, a Kanwar család és a Heves megyeiek, ajtókat nyitunk a világra, a sikertörténet újabb és újabb befektetőket és érdeklődőket vonz majd ide. És így nem csak ezer családnak, hanem később több ezer családnak is biztos megélhetést biztosíthatunk a Heves megyébe érkező beruházásokon keresztül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül fontosnak tartom, hogy a beruházás során az a szó ne szoruljon háttérbe, ami az indiai kultúrában és a magyar kultúrában is fontos, ez pedig a tisztelet, a kölcsönös tisztelet. Én nagy örömmel hallgattam az előttem szólókat, akik Magyarországról nagy tisztelettel nyilatkoztak. Valljuk be, ők talán ezt kevésbé tudják: mi egy nyakas és büszke nép vagyunk, és persze meg kell élnünk, ezért mindenfajta munkát elvállalunk ahhoz, hogy megmaradjuk, meg fönnmaradjunk, de nem minden munka esik egyformán jól. Nem szeretnünk olyan helyen dolgozni, ahol nem tisztelnek bennünket, nem szeretünk olyan gyárban alkalmazottnak lenni, ahol úgy érezzük, hogy a munkaerőnkön kívül mást nem is látnak bennünk. Számomra megnyugtató volt, amit az előbb hallhattam, és bízom abban, hogy ez egy világszínvonalú modern beruházás lesz, amelyben az indiai kultúrának a tiszteletre épülő karaktere megmarad majd, itt lesz közöttünk, és összetalálkozik a magyarok elismerésre és tiszteletre vágyó hajlamaival. Bízom abban, hogy ez az együttműködés, ez a beruházás a kölcsönös tisztelet jegyében valósul meg, és a sikeréhez is egymás kölcsönös tisztelete vezet majd el bennünket.
1926-ban Tagore úr egy hársfát ültetett Balatonfüreden. Sokat lapozgattam, hogy egy idős ember, aki meggyógyulni jön Balatonfüredre költőként, miért ültet hársfát. Ismerjük ugyan Luthernak azt a szellemes válaszát, amely arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha megtudná, hogy holnap véget ér a világ, úgy válaszolt, hogy ültetne egy almafát, de erről mégiscsak azt gondoltunk, hogy az európai keresztény vagy protestáns kultúrkörhöz tartozik. Miért ültet egy idős indiai költő, aki gyógyulásért jön Magyarországra, hársfát? És megtudtam, hogy létezik egy hindu legenda, mely szerint az, aki idős korában hársfát ültet, biztosan megéri a fa kilombosodását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt most egy alapkövet fogunk elhelyezni, és erre az alapkőre 2017-ig az Apollo gyár eddigi legmodernebb üzeme épül majd fel. Mi pedig abban bízunk, hogy nemcsak a lomb fakadását, hanem azt is meglátjuk majd, ahogy ez a beruházás mindkét fél örömére termőre fordul majd. Gratulálok a polgármester Úrnak, gratulálok s képviselőtestületnek, gratulálok a Heves megyei vezetőknek, gratulálok a minisztériumnak, amely a beruházást végig nyomon követte, és tető alá hozta. És első helyen is gratulálok új barátainknak, a Kanwar családnak, akik, remélem, megtalálják a számításukat, és megkapják a nekik kijáró tiszteletet itt, Magyarországon.
Isten hozta Önöket nálunk!
(miniszterelnok.hu)