2017. július 7.

Kocsis Éva: Fél nyolc múlt öt perccel. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

Jó reggelt!

Azt mondta, hogy sikeres volt a nemzeti konzultáció. Most újabb plakátok jelentek meg ennek ellenére. Miért nevetne Soros a végén?

Van egy terv, aminek végrehajtását, illetve annak kísérletét naponta láthatják az európai, köztük a magyar polgárok is. Ugye, egymillió migránst akarnak behozni Európába évente, ez a Soros-terv egyik pontja. És a mögöttünk hagyott hét fejleménye, hogy megpróbálnak fölállítani egy európai intézményt is, egy menekültügyi hatóságot európai szinten, amely elvenné a hatáskört a nemzetállamoktól. Nem mi döntenénk el, hogy kit fogadunk be. Sőt, a menekültek befogadásával kapcsolatos szétosztási munkálatokat is elvennék a nemzetállamoktól, ez a Soros-terv második pontja. Tehát szemünk előtt rajzolódik ki egy olyan terv, amely – most már nyilvánvalóan nem a politikai menekültekről van szó, tehát nem őket, hanem – a gazdasági menekülteket akarja behozni Európába. Ugye, amíg szíriai területekről érkeztek az emberek, addig lehetett vitatkozni azon, hogy ki az, aki politikai menekült, és ki az, aki pedig gazdasági okokból érkezik Európába. Itt sem volt, még a politikai menekülteknek sem volt automatikus joguk, hogy Európába jöjjenek, mert a genfi konvenció kimondja, hogy nincs à la carte menekültjog. Az első biztonságos országban fölajánlott tartózkodást el kell fogadni, de ez a vita már zárójelbe került, mert akik Afrikából jönnek, azok egyértelműen, több mint nyolcvan százalékot meghaladó arányban most már a nyugat-európaiak szerint is, tehát a migrációt támogató európai kormányok szerint is gazdasági menekültek, őket akarják behozni. Soros György tervét hajtják végre Brüsszelben. Szerintem helyes, ha a magyarok erről tudnak.

Ide vissza fogunk még térni, főleg a líbiai partokhoz, de egy szót ejtsünk az Európai Bizottság első alelnökének a szavairól, aki azt a kérdést tette fel itt a kohéziós források kontextusában, hogy mi történt volna, ha 1956-ban a svéd, a dán, a holland, a belga és a luxemburgi kormányfő, valamint a német kancellár azt mondják, hogy a magyarok nem tartoznak ide kulturálisan, ezek az emberek elfogadhatatlan módon megváltoztatnák a kultúránkat, mi történt volna?

Megbuktak volna ezek a kormányok, és a miniszterelnökeik megbuktak volna, mert Magyarország egy keresztény ország, Európához tartozik, és aki ezt a tényt eltagadná akár most, akár korábban, a szamárság jegyét viselhetné a homlokán. És sem korábban, sem most senki nem mondott ilyet. Arról nem beszélve – és ez a magyarokkal szemben unfair –, hogy amikor a magyaroknak menekülniük kellett, hiszen itt, Magyarországon valóságos háborúban álltunk a Szovjetunióval, akkor senki se masírozott át a határokon, hanem a határoknál várakozó határőröknek az utasításait elfogadva, szépen bementek az ausztriai menekülttáborokba. Sok ilyen ismerősünk van, minden családban lehet ilyen ember, akik el tudják mesélni, hogy évekig tartózkodtak szervezett körülmények között, rendezetten osztrák menekülttáborokban, ahonnan aztán szétosztották őket. De az, hogy nekiindulnak, áttapossák a kerítéseket, ha vannak, átszelik a határokat, nyíltan bejelentik, hogy ők megsértik az európai és nemzeti jogszabályokat, és megmondják, hogy hova akarnak menni, és őket senki sem állíthatja meg, ’56-ban ilyen nem volt.

A legutóbbi uniós csúcson mennyire volt feszült a hangulat akár Magyarországgal kapcsolatban, akár a migráció ügyével kapcsolatban?

Minden uniós csúcs feszült hangulatúvá válik, hogyha a migráció kérdése előkerül. Olyan ez, mint a családi asztalnál, hogyha van a családnak néhány tagja, aki olyasmit akar, amit nem mer bevallani, a többiek ellenzik, és ezért nehéz nyíltan és őszintén beszélni az ügyről. Itt is erről van szó. Néhány európai ország ezt a Soros-féle tervet Brüsszelen keresztül végre akarja hajtani, be akar hozni, a nyakunkba akar ültetni évente egymillió migránst. Ezt nem meri nyíltan bemondani, de minden intézkedése erről szól. Amikor dokumentumokat szövegezünk, és megpróbálom azokat egyértelműsíteni, és világosan kimondani, hogy a cél, hogy a menekültek, illetve a bevándorlók, az egész népvándorlási hullám álljon meg, hogy a migránsokat meg kell állítani, akkor ezt sosem engedik elfogadni, mert mindig azt a szöveget akarják elfogadni, amit úgy fogalmaznak meg, hogy „jól menedzselt migráció” előnyökkel jár Európa számára, de ebben nincs egyetértés. Mert lehet, hogy vannak olyan miniszterelnökök és kormányok, akik szerint ez Európának előnyös, de vannak olyanok is – magam is közéjük tartozom –, akik szerint meg nem. És ha jól látom az európai emberek véleményét, akkor az emberek többsége szerint sem előnyös ez Európának. Egyre inkább mindenki a migráció megállításának követelésével lép fel az európai politikában.

Visszatérünk majd oda, hogy mennyire családias a hangulat most az Európai Unióban, ha már a családi példát hozta. Beszéljünk egy picit a civil szervezetekről, az NGO-król. Azért, mert érdemes felidézni, hogy 2017 áprilisának az elejében Szicília, Catania ügyésze azt mondta, hogy nem zárja ki, hogy bizonyos NGO-k mögött az észak-afrikai embercsempész szervezetek pénze áll, és azt állította, hogy tudomása van arról is, hogy az NGO-k és az embercsempészek között kapcsolat van. Aztán április 28-án azt mondta az olasz belügyminiszter, hogy ez általánosítás és egyébként is hirtelen ítélkezés. Erre július 3-a elkövetkezik, és az olasz, a francia és a német belügyminiszter elkezd kidolgozni egy szabályrendszert a Földközi-tengeren migránsokat mentő külföldi civil szervezetekkel kapcsolatban. Aki látta ezt az NGO-javaslatot az olaszoknál, elég erőteljes szabályokat jelent majd az ott dolgozó civilekre. Azon túl, hogy le kell adni a legénység névsorát, miből finanszírozzák a működésüket, rendkívül... Gondolom, ismeri ezt a javaslatot…

Most szembesül Olaszország ugyanazzal a jelenséggel, amivel mi, illetve én magam is szembesültem 2015-től kezdődően, hogy a Magyarországon működő úgynevezett NGO-k... Jó lenne kitalálni valami értelmes szót erre, hiszen ők nem igazi civil szervezetek, hanem nemzetközi szervezetek, illetve hálózatok adott országban működő, például magyar lerakatai. Nincs jó szavunk még erre, a civil szó megtévesztő. Tehát ezek a nemzetközi hálózatok már 2015-ben, amikor a migránsok fő útvonala a Balkán volt, ugyanazt csinálták, mint most Olaszországban. Ezeket Soros György finanszírozza, beszéljünk egyenesen. Van vagy hatvan szervezete Magyarországon, ő adja a pénzt, az összes migránspárti szervezet így vagy úgy kapcsolódik hozzá, pénzeli. Illegális határátlépési tevékenységet támogatnak, bűnözőket, terroristákat mentegetnek, ezek a csoportok adják a jogi képviseletét azoknak a terroristáknak, akiket Magyarország föltartóztat, akik Röszkénél megrohamozták a magyar határt. Ezek mind nyilvánvaló tények, ezt csak a magyar baloldali sajtó meg Soros György magyarországi kitartottjai nem hajlandóak elismerni, de az egész világ látja, hogy itt arról van szó, hogy van egy nemzetközi pénzügyi központ, van egy milliárdos, aki Olaszországtól a balkáni útvonalig mindenkit hajlandó finanszírozni, aki az ő tervét segíti megvalósulni. Vagyis támogatja azokat az NGO-kat, akik behozzák, beszervezik, becsempészik, beszállítják a migránsokat Európa területére. Az olaszoknak is elegük lett ebből éppúgy, mint nekünk. Én arra számítok, hogy egyre több nép fogja nyilvánvalóan kifejezni az egyet nem értését, és az ilyen Soros-féle terveket vissza fogjuk utasítani. Országonként haladunk, Olaszország után várjuk a következő tagországot a klubunkba.

Olaszországnak elege van, persze, régóta küzd ezzel a problémával, de amikor felvetették azt, hogy ne hozzájuk, hanem, mondjuk, a francia vagy a spanyol partokra szállítsák a migránsokat, akkor jelezte Franciaország is meg Spanyolország is, hogy hozzájuk márpedig nem. Ausztria jelezte, hogy katonai erővel le fogja zárni a határt, hogyha lezárják például az olasz partokat, és, ugye, feltorlódnak a migránsok. Most olyan országokat soroltam, akik kvótapártiak.

Nézze, mindenki tudja, hogy nekünk van igazunk. Tehát az igazság az, hogy nehéz olyan miniszterelnökkel beszélni négyszemközt, aki így vagy úgy, részlegesen vagy teljesen...

De miért csak négyszemközt?

...ne ismerné el, hogy a magyar minta a jó minta. A határokat meg kell védeni, a határoknál meg kell állítani a migránsokat, illegálisan az ország területére belépni senkit sem szabad engedni, ezt mindenki tudja. Tehát azt gondolom, hogy ma már az, hogy a magyaroknak igazuk volt és igazuk van, egy közhely Európában. De Európát nem az emberek irányítják jelen pillanatban, Európát a közvélemény alakítói irányítják, akik pedig részben ideológiai, szellemi alapállásokat tekintve, részben pénzügyi érdekeiket tekintve kötődnek ahhoz, amit liberalizmusnak szoktak nevezni. Ez egy csapat, a saját országaik ellenében döntenek, saját országaik érdekét félretolva hoznak döntéseket, és ugyanakkor sose fogják bevallani nyíltan, hogy nekünk van igazunk, de mindenki tudja, hogy a szétosztása, a beengedett migránsok szétosztása nem megoldás. Az egyetlen megoldás a be nem engedés, ezért kellene Líbiában megállítani őket, mint ahogy mi megtettük itt, a magyar határnál, aztán később a törökök megtették a török határnál. Akik pedig bejöttek, és nincs joguk itt tartózkodni, azokat meg ki kell szállítani Európából, és nem egymás között szétosztogatni, mintegy rossz Fekete Péter kártyajátékszerűen.

Azt mondta a Microsoft alapítója, Bill Gates, hogy Németország nyitott ajtók politikája miatt a bevándorlók elárasztják Európát, Európának pedig az lenne a feladata, hogy megnehezítse az afrikaiak számára, hogy a jelenlegi tranzitútvonalakon keresztül elérjék a kontinenst. Egyébként azt is hozzátette, hogy ott helyben kellene a problémát megoldani, és egyébként az alapítványai már korábban is több mint százmillió dollárt adományoztak a szegénység leküzdésére, de a kulcskérdés nyilván Líbia. Minden jól hangzik, hogy ott kellene megállítani, de egy olyan országról beszélünk, ahol azt se tudja az ember, hogy kivel kell tárgyalni.

Nem kellett volna megölni a Kadhafit, kezdjük ezzel. Tehát senki sem állítja, hogy Líbiában egy hibátlan európai demokrata úriember kormányzás zajlott a korábbi időszakban, de legalább volt kormány. Tehát ez az egész európai elmebetegség, amely olyan elveket és elméleteket kér számon a tőlünk különböző civilizációs területeken, amiket mi alkalmazunk, oda vezet, hogy tönkretesszük azokat az országokat, azoknak az országoknak a stabilitását, akik körülvesznek bennünket. Lehetett szeretni vagy nem szeretni Kadhafit, nekem is megvan erről a véleményem, de amíg élt, nem tudtak átjönni a menekültek. Nem volt népvándorlás, és nem volt migránsáradat, mert volt egy megállapodás Olaszország és az akkori líbiai kormány között. Berlusconi egyébként nyíltan el is mondta, mint olasz miniszterelnök – ott ültem azon a tanácskozáson –, hogy ne öljük meg a Kadhafit, ne bombázzuk szét az országát, ne verjük szét a líbiai kormányt, mert az lesz a következménye, hogy az általa, mármint az olasz miniszterelnök által Líbiával kötött megállapodást nem lesz, aki líbiai oldalról betartsa, és akkor Olaszországot és Európát milliószám lepik majd el a migránsok. Tehát itt nekünk van felelősségünk, Európa miniszterelnökeinek van felelőssége a kialakult helyzetben, illetve helyzetért. Másfelől az is nyilvánvaló dolog, hogyha nincs kormány, akkor nincs kitől engedélyt kérnünk, hogy megvédjük Líbia északi partjait, tehát oda kell menni az európai fegyveres erőknek, és meg kell védeni. Ennek vannak nemzetközi jogilag megoldandó problémái, ezt én nem becsülöm alá, de ezek megoldható problémák; ha van akarat, akkor van megoldás.

Az az új Európai Menekültügyi Ügynökség, amiről már az előbb beszélt, már azért előrevetíti, hogy milyen megoldási javaslatokat vagy milyen reformjavaslatokat szeretne az asztalra tenni a francia–német duó. Készül is a forgatókönyv. Nem tudom, hogy a legutóbbi uniós csúcson szóba került-e, hogy a nemzetek Európája vagy az integráció...

Sikerült megakadályoznunk, hogy szóba kerüljön, és, bocsánat, hogy a szavába vágtam, ott az történt, hogy a migrációnak csak az úgynevezett külső dimenzióját vitattuk meg, tehát a szétosztási kérdést nem; akik már belül vannak, mi legyen azokkal, című kérdést félretettük, és csak arról beszéltünk, hogyan tudjuk a határainkat megvédeni. Én mindig azt mondom, és ezt most is aláhúzom és megismétlem, hogyha arról kezdünk beszélni, hogyan fogjuk szétosztani az Európába érkezett népvándorlókat, akkor azok, akik otthon ülnek Afrikában, és erről hírt kapnak, ezt csak meghívásként tudják értelmezni. Mindegy, milyen intelligensen fogalmazunk az európai nyelvek szabályai szerint, ha az a hír, hogy Európában szétosztják az oda érkezetteket, az egy meghívólevél. Egész addig, amíg nem mondjuk ki határozottan, hogy nem engedünk be senkit Európába, Európán kívül tartóztatjuk fel őket, ott bíráljuk el az igényeiket, és akit majd jogilag már helybenhagytunk, és aki akarja, már ha van olyan európai ország, amelyik akarja, akkor be lehet őket engedni. Amíg ezt ki nem mondjuk, addig mindenki meg fog indulni; aki teheti, meg fog indulni Afrika belsejéből, mert jobb életet akar, és Németországba, Ausztriába, Olaszországba, Svédországba akar majd menni.

Na, jó, de önmagában az a tény, hogy elérték azt, hogy az uniós reformjavaslatokról most ne kelljen beszélni, nem jelenti azt, hogy meg is tudták ezzel oldani, csak elodázták azt, hogy egyszer csak valakinek választ kelljen arra adni, hogy mi lesz a következő időszak forgatókönyve. Mag Európa, többsebességes Európa, van-e olyan forgatókönyv már a fejében, az asztalán látott-e már olyat, amit támogatandónak tarthat? Például hogyha van egy befutósáv, azt el tudja-e képzelni, hogy akkor így mehet egy mag Európa?

Aki időt nyer, életet nyer, ez a mi stratégiánk. Bízunk az európai emberekben, előbb-utóbb az európai emberek érvényt tudnak majd szerezni a saját akaratuknak. Az európai emberek nem akarnak bevándorlókat, csak a kormányaik nem hajtják végre az európai emberek akaratát, és én abban bízom, hogy nőni fog az európai emberek hangerőssége, egyre nehezebb lesz azzal szembemenni. Mégiscsak demokráciában élünk, egy demokráciában a vezetők mindig el tudnak térni a népakarattól egy bizonyos ideig és bizonyos mértékig, de sokáig és nagy arányban nem térhetnek el. Ezért biztos vagyok abban, hogy Európában bekövetkezik a fordulat, és az európai demokráciában az emberek ki fogják kényszeríteni éppúgy, mint most Olaszországban látjuk, ki fogják kényszeríteni a kormányaiktól, hogy állítsák meg a migránsok beáramlását. Ez be fog következni. Csak ki kell bírnunk addig. Mi voltunk az elsők, mert a balkáni útvonal nyílt meg először. Soros ide terelte először a bevándorlókat meg a migránsokat. Nekünk kellett először védekezni, nekünk kellett először a védelem hangján beszélni, de egyre többen vannak már, akik osztják az álláspontunkat. És a végén egész Európában ez lesz reményeim szerint majd a közös álláspont.

Ebben a folyamatban hol helyezkedik el, vagy milyen szerepe van annak, hogy a V4-ek a törökökkel egyeztetnek, vagy milyen szerepe van annak, hogy az amerikai elnök, mielőtt a G20-as csúcsra indul, előtte Varsóban mond beszédet, és nemcsak politikai együttműködésről, hanem már különböző gazdasági, energetikai elképzelésekről is beszél, hogy a V4-ek mellett a Három Tenger kezdeményezésnek a szerepe felértékelődik? Szóval ebben a folyamatban ezek a pontok hol helyezkednek el?

Amit biztosan mondhatunk, az, hogy az Egyesült Államok és a közép-európaiak álláspontja a migrációügyben teljesen egybeesik, tehát az amerikai elnök és mi, a V4-es országok vezetői migránsügyben ugyanazt mondjuk. A határokat meg kell védeni, a migránsokat fel kell tartóztatni, ha kell, kerítést vagy falat kell építeni, és nem tűrjük el, hogy a saját népeink, saját polgártársaink biztonságát illegális bevándorlók veszélyeztessék. Minden kormány első dolga, hogy megvédje a saját polgárainak biztonságát. Ezt gondolják a közép-európaiak, ezt gondolják az amerikaiak is. Itt tehát van egyetértés. Vannak gazdasági együttműködések. Ha Magyarországot nézzük, akkor ez nem a két kormány közötti együttműködésben fejeződik ki, mert Amerikában nincs állami gazdaság, hanem az amerikai magáncégek tevékenységében láthatjuk Magyarországon. Ez rekordokat dönt minden évben. Tehát azt kell mondanom, hogy jó az együttműködés, és persze a katonapolitikai együttműködés is, mert tagjai vagyunk a NATO-nak. Az mindenesetre fontos dolog – ennek a jelentőségét még én sem tudom pontosan felmérni, kell gondolkodni néhány napot –, hogy az Egyesült Államok elnöke úgy döntött, hogy első komoly, nyilvános, programadó jellegű beszédét Európában, Közép-Európában mondja el. Tehát nem a hagyományos nyugat-európai területeken, hanem éppen Közép-Európában, ráadásul éppen Varsóban. Ennek szerintem van értelme, jelentősége és súlya.

Van Ön szerint lehetőség abban az energiapolitikában, amiről ő beszélt? Ugye, itt egy orosz–amerikai feszültség is emiatt kibontakozóban van. És azért is érdekes ez a helyzet, merthogy a V4-elnökség, a magyar elnökség programjainak szempontjából is izgalmas az, ami a V4-ekkel, vagy ami a Három Tenger kezdeményezés országai között működik.

Ha az energiáról beszélünk, ugye, Magyarország az elmúlt években jelentősen megerősítette az energiapozícióit és energiafüggetlenségét. Nem emlékszünk már erre vagy csak kevesen, mert régen volt, de, ugye, a Mol 25 százalékát úgy kellett visszavásárolnom, mondjuk úgy, hogy már félig az oroszok zsebéből, amiről sikerült megállapodnom végül is aztán Putyin elnök úrral. Tehát Magyarország megvédte a legnagyobb energiacégét. Ez egy nagy tett volt akkor, utána sikerült megállapodnunk a már működő paksi atomerőműblokkok élettartamának meghosszabbításáról. Most oda a bővítés keretében újabb blokkokat is tudunk építeni. Megépítettük az északi irányba menő gázvezetéket, tehát Szlovákián keresztül el tudjuk érni a nem orosz eredetű gázszállító csővezeték-rendszereket is. Én azt tudom mondani, hogy Magyarország energia-kiszolgáltatottsága radikálisan csökkent az elmúlt időszakban. Ha ehhez hozzáveszem, hogy még a nyugatiak által privatizált magyar energiaszolgáltatók egy részét is sikerült visszavásárolni, a tározókat visszaszerezni, akkor azt tudom mondani, hogy Magyarország ura a saját energetikai helyzetének. Én az elmúlt évek nagy sikerei közé sorolom azt a lépéssorozatot, amiről az előbb itt beszéltem. Kétségkívül van egy rivalizálás. Az amerikaiak is gázt akarnak eladni Európában, tehát az LNG-t tankeren, nagy hajókon szállítják ide, Európába, meg az oroszok is gázt akarnak eladni. A mi számunkra mind a két forrás elérhető, mi vevők vagyunk. Azt tanultam az iskolában, hogy a verseny jó, mert ha van verseny, akkor a vevő olcsóbban jut az áruhoz. Úgyhogy versenyeznek a mi pénzünkért azok, akik gázt tudnak eladni Európában. Mi majd a legolcsóbbat fogjuk vásárolni.

Van ezekkel az előbb felvetettekkel kapcsolatban olyan, ami egybevág a V4-es magyar elnökség prioritásaival?

Ebben a kérdésben, az energetika kérdésében van egyetértés egy bizonyos dimenzióban, és nincs egyetértés egy másikban. Ahol nincs egyetértés, az leginkább egy német–orosz együttműködés, amit Északi Áramlatnak nevezünk, ahol az oroszok és a németek közösen… Németország közben persze Oroszország szankcionálása mellett érvel, ennyit a politika sajátosságairól Nyugaton. Tehát ott egy nagyberuházás zajlik, az Északi Áramlat I.-et már megépítették, a II.-t most építik, és van egy vita arról, hogy helyes-e megengedni, hogy Ukrajna kiiktatásával az orosz gáz közvetlenül meg tudjon érkezni Németországba és így Nyugat-Európába. Ebben a kérdésben az egész unión belül megoszlanak az álláspontok, és ez nem hagyja érintetlenül a V4-eket sem.

Érzékeli azt a megosztottságot a Visegrádi Négyek körében, amiről az osztrák kancellár beszélt? Azt mondta, hogy Csehország és Szlovákia az egyik oldal, a másik oldalon Lengyelország és Magyarország áll.

Sosem szerencsés dolog, ha a politikában az ember a vágyait összekeveri a valósággal. Én megértem, hogy az osztrákoknak fáj, hogy nincsenek benne ebben a V4-es együttműködésben. Egyébként is társtalan ország Ausztria, nem is tudjuk pontosan, hogy most akkor kivel hogyan egyezteti a stratégiai érdekeit. A monarchia fölbomlása óta történelmi kérdése Közép-Európának, hogy Ausztria merre felé tájékozódik. Eddig nagyon sikeres ország volt Ausztria, tehát emeljük meg a kalapunkat, hiszen a II. világháborútól máig egy történelmi ívet húzva azt látjuk, hogy a legmagasabb életszínvonalat, a legnagyobb életszínvonal-emelkedést, a legnagyobb gazdasági fejlődést Ausztria mutatja. Tehát ez egy tehetséges ország, de külpolitikai értelemben tanácstalan, hiszen nem tagja a NATO-nak, de tagja az Európai Uniónak, nem tagja a V4-eknek, ugyanakkor Közép-Európához tartozik, tehát itt van sok bizonytalanság. Nem érdemes az osztrák barátainknak abban reménykedni, hogy meg tudják bontani a V4-nek az egységét. A V4-nek az alapelve egyszerű: egy mindenkiért, mindenki egyért.

Egy hét múlva startol a vizes vb. Sok kritika éri a pénzköltést, azt, hogy nem megfelelő menetrendben, ütemrendben készülnek a helyszínek. A világ egy hét múlva mindenesetre Magyarországra figyel. Az Ön elé kerülő ütemtervek, amilyen jelentéseket lát, a szerint megfelelően halad?

Nézze, kiválóan állunk. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik a munkában részt vettek. Előre is szeretném megköszönni az önkénteseknek a munkáját, külön köszönöm a biztonsági szervezeteknek a munkáját, hiszen egy ilyen rendezvényt biztos kézzel irányítani nem könnyű, és a biztonságát garantálni sem az. Magyarország sohasem rendezett ekkora eseményt, tehát most nagyságrendet lépünk, érdemes minden magyarnak úgy tekinteni erre a vizes vb-re, mint egy erőpróbára. Megnézzük, mire vagyunk képesek. Eddig nem mertük ekkora fába vágni a fejszénket, szerintem sikerülhet. Nagy dolgokat csináltunk az elmúlt 6-7 évben, ezek különböző természetű dolgok, de mégiscsak összességében egy lelkialkat megnyilvánulásai, vagyishogy képesek vagyunk olyasmire is, amire korábban nem gondoltuk magunkat alkalmasnak vagy képesnek. A legkülönbözőbb területeken látom ennek a megnyilvánulását. Az IMF hazaküldése ilyen, az, hogy a bankokat el lehet számoltatni, ilyen, az, hogy meg tudjunk rendezni egy FINA vb-t, amin sok tízezer ember vesz majd részt, akkor, hogy a multikat képesek leszünk megregulázni, hogy az energiafüggetlenség ügyében előre tudunk haladni. Ezek mind olyan dolgok, amikre korábban azt mondták, hogy úgysem lehet. Én egyébként személyesen a falnak megyek attól, amikor azt magyarázzák nekem, hogy mit miért nem lehet, ahelyett, hogy megmutatnák, hogy mire vagyunk képesek, és a FINA vb jó alkalom arra, hogy megmutassuk. A város óriásit fejlődött ennek eredményeképpen. Olyan fejlesztéseket valósítottunk meg a vb-hez kapcsolódóan, amikre egyébként is szükség lett volna, szüksége lett volna a városban élőknek, akiknek Budapest az otthonuk, s csak évekkel később, vagy sosem valósultak volna meg. A Margit-sziget teljes felújítását érdemes megemlíteni, nézzék azt meg. Az összes olyan vizes létesítményt fölújítottuk, ahova egyébként hajnalonként a budapesti szülők a gyerekeiket hordják úszni. Árvízvédelmi beruházásokat hajtottunk végre, korábban magas vízállásnál mindig voltak Budapesten problémáink. Az egész Dagály fürdőt felújítottuk, az egy nagyon népszerű helye a városnak. Az alsó rakpartot megcsináltuk, a sétányokat megépítettük. Tehát azt kell mondanom, hogy egy olyan városfejlesztési programot hajtottunk végre, amire a vizes vb nélkül aligha lett volna lehetőségünk vagy legalábbis nem ilyen rövid idő alatt, mert mindezt kettő év alatt hajtottuk végre. Szerintem ez jó a budapestieknek, szerintem a vb után is élvezni fogják ennek az áldásait, de jó mindannyiunknak, mert növeli a magyar nemzetnek az önbizalmát, föltéve, ha sikeresen mindenen túl leszünk, mert meg tudjuk mutatni, az egy dolog, hogy a világnak – az engem kevésbé érdekel –, de saját magunknak meg tudtuk mutatni, hogy többre vagyunk képesek, mint amit saját magunkról gondolni szoktunk.

Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(miniszterelnok.hu)