2018. szeptember 14.

Nagy Katalin: – Történelmi napnak nevezte szerdát az Amnesty International, miután az Európai Parlamentben megszavazták a Sargentini-jelentést. Ezzel szemben a CDU egyik politikusa azt mondta, hogy az Európai Parlament történetének ez a legnagyobb hibája, amit elkövethetett, hogy elfogadta ezt a jelentést, és Magyarország ellen szavazott. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Ön hogyan látja, hogyan értékeli?

– Jó napot kívánok! Elfogult vagyok, mert én jelen voltam, tehát a külső megfigyelőkkel szemben én a bőrömön tapasztaltam, hogy hogyan állnak ott a dolgok. Sok mondandóm van ezzel az üggyel kapcsolatban, talán kezdhetjük onnan, ahonnan Ön indította a beszélgetésünket, hogy a mi az átfogó értékelésem. Messziről, távlatosan beszélve erről azt mondhatom, hogy amit a magyar emberek láttak kedden és szerdán, az volt a múlt. Tehát ez egy olyan Európai Parlament, amit kellő tisztelettel, de egyszerűen kifutó kollekciónak kell tekinteni, a napjai meg vannak számlálva. Májusban távoznak, és a májusi európai parlamenti választáson új képviselőket fognak az emberek választani. Minden, ami történik, ebben az összefüggésben értelmezendő. Ha egy lépéssel közelebb megyek a történtekhez, akkor azt tudom mondani, hogy a mai Európai Parlamentben egyértelmű bevándorláspárti többség van, akik azt tekintik történelmi küldetésüknek, hogy megváltoztassák Európának az összetételét, egy népességcserét hajtsanak végre, mert szerintük ez jó és kívánatos Európa gondjaira, amik kétségkívül léteznek, ők így akarnak válaszolni, bevándorlókontinenssé alakítva Európát, és gyűlölik azokat az embereket – miután közülük egyedül én voltam ott, így leginkább engem, mert kit kell gyűlölni, ha nem engem – azokat, akik szemben állnak ezzel a tervvel, és nem egyszerűen csak azt mondják, hogy nem értünk egyet, hanem ellenállást próbálnak szervezni. Tehát az igazság az, hogy nem kerestem én ezt a szerepet, de miután a mi hazánk a migránsútvonal közepén van, a délről feláramló migránsok, mint a történelemben mindig, csak Magyarországon keresztül juthatnak be Európába, nekünk őket meg kellett állítani, nekünk kellett kerítést építeni, nekünk kellett nemet mondani a szerintem valóságot teljesen félreértő, naiv nyugat-európaiaknak is, hogy ezt meg kell állítani. Ők azt mondták, hogy az jó, ha bejönnek. Mi ezt megállítottuk, és innentől kezdve Magyarország szimbólumává vált az illegális migrációval szembeni ellenállásnak. Miután ők szeretnének a májusi választások után is egy többségében bevándorláspárti parlamentet, mert ott folytatni akarják azt, amit most csinálnak, ezért az ellenállás szimbólumát kell támadni, ez pedig Magyarország, azt meg speciel most éppen én vezetem. Így állt össze az a kép, amit ott láttunk. Ha még egy lépéssel közelebb megyünk, ugye, az a kérdés, hogy jelent-e ez bármifajta bajt vagy veszélyt Magyarországra nézve, ami történt, ami, ugye, úgy válaszolható meg talán legkönnyebben a bonyolult jogi elemzés helyett, hogy volt már ilyen. Azt úgy hívták, hogy Tavares-jelentés, az talán 2013 környékén lehetett, azt azért indították, mert akkor volt az, hogy Magyarország hazaküldte az IMF-et, megadóztattuk a bankokat meg a multikat, és csökkentettük a rezsit. Ez ugyanúgy bántotta őket, ezek ugyan más témák voltak, de ugyanolyan érzékenyen érintette őket, mint a bevándorlás ügy. A Tavares-jelentést is elfogadta az Európai Parlament, és nem történt semmi. Most is ez a helyzet, ebből semmilyen veszély nem áll fenn Magyarországra nézve. De akkor viszont itt a kérdés, hogy miért csinálják? Az a helyzet, hogyha a szöget keressük, amelynek ki kell bújni a zsákból, hogy válaszolhassunk erre a kérdésre, akkor azt a szöget megkaptuk tegnap. Angela Merkel múlt heti, Macron elnökkel való franciaországi találkozásának következtében egy ultimátumot intézett Európához, csak a Sargentini-jelentésnek a vitája a figyelmet erről elfordította. Azt mondta Merkel kancellár, hogy az európai peremországoknak – ezek azok az országok, amelyek a schengeni övezet külső határán vannak, ilyen Magyarország is – át kell adni a határőrizetük egy részét Brüsszelnek. Tehát a terv most az, hogyha Magyarországot nem lehet rászorítani arra, hogy beengedje a migránsokat, akkor el kell tőle venni a határvédelem jogát, ez történik. A terv az, hogy Magyarországot meg kell bélyegezni, és a magyar ellenállást meg kell gyengíteni, mert a következő csata neve az, hogyan vegyük el az ellenálló országoktól, a bevándorlásnak ellenálló országoktól a határőrizet jogát? Tehát ők nem kevesebbet akarnak, minthogy a magyar fiaink, rendőrök és katonák, akik védik a határt, akik egyenruhába bújtak, akik esküt tettek, és akiknek fontos a hazájuk. Szóval ezek helyett az emberek helyett zsoldosokat küldenek ide Brüsszelből, és Brüsszelből mondják meg nekik, hogy hogyan kell védeni a magyar határt. És ne legyen illúziónk, be fogják engedni a migránsokat, ha övék a magyar határvédelem. Tehát a következő csata neve – ez egy hét múlva Salzburgban már asztalon lesz – az, hogy vajon el lehet-e venni a tagállamoktól a saját határőrizetükhöz való jogukat.

– Ez szuverenitás kérdése.

– Hát hogyne, de hát a tét, amit láttunk kedden meg szerdán, az egy Magyarországról szóló jelentés egy olyan eljárás keretében, aminek nincs a végén semmilyen szankció, tehát nincs veszély. De mégis megcsinálták annak érdekében, hogy a következő csatára már meggyengítsék Magyarország pozícióit, meg tudjanak bennünket bélyegezni, és azt tudják mondani, hogy a mi véleményünk, a szavunknak a súlya kevesebbet ér, hiszen miféle ország vagyunk, hát jogállamisági eljárás alatt vagyunk, ez a csata zajlik.

– Judith Sargentini azt nyilatkozta a szavazás után, hogy ő jó munkát végzett, merthogy ellenérveket igazán nem hallottunk, a magyar kormány nem tudta cáfolni az ő állításait. A kérdés az, hogy azt a 180 oldalt, amit a magyar kormány odatett, mint választ, azt nem olvasta senki?

– Hát biztos, van, aki olvasta, mások talán nem, mégiscsak hosszú ez, több mint száz oldal, az valóban hosszú. Ott pontokba szedve a magyar kormány szakértői minden állításra válaszoltak, és ott azt az eredményt tudom Önnek mondani, hogy a pontokba szedett állításokat besoroltuk, és valahogy olyan arányok jöttek ki, hogy van 19 talán, amely most folyó vitás eljárás unió és Magyarország között, tehát nincs lezárva sehogy sem, nem lehet róla még mondani semmit. Van tizenegynéhány, talán tizenhárom, amit már lezártunk, és ők most kifogásolják, pedig megállapodtunk velük róla, s van 37 olyan pontja, ami nyilvánvalóan ténybeli tévedés. Így állunk.

– Egyre több európai politikus szólal meg, és azt mondja, hogy Magyarországot kipécézte az Európai Parlament, és sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon itt nem a magországok műveletét, hadműveletét látjuk a periféria ellen, hiszen Lengyelország után sorra kerül Magyarország, aztán majd lehet, hogy októberben Románia.

– Lehetséges – ne zárjuk ezt ki –, de én a bevándorlás nézőpontjából értékelem a helyzetet. Tehát szerintem a történelmi küzdelem és a mindannyiunk sorsát – a mindannyiunkba a gyerekeinket, meg az unokáinkat is beleértem – meghatározó küzdelem a bevándorlásról szóló küzdelem, mert ez dönti el Európa jövőjét. Énszerintem az összes fontos mozzanatot ma Európában innen kiindulva lehet megérteni, hogy vannak bevándorláspártiak, és vannak bevándorlásellenesek. Most jól látható volt ebből a vitából, hogy a mai Európai Parlamentben a bevándorláspártiak nagy fölényben vannak, pontosan annyian vannak, ahogy a szavazati arány ezt mutatta. Az egész baloldal bevándorláspárti, ideértve egyébként az ott ülő magyar képviselőket is, a baloldali magyar képviselőket is. A jobboldalon a helyzet megosztott, tehát az Európai Néppártból 115-en szavaztak ellenünk, ők a bevándorláspártiak, személyesen is ismerem őket, és 85-en nem voltak hajlandóak ellenünk szavazni, 85-en voltak velünk, ők általában bevándorlásellenesek. A jobboldalon van még a konzervatív frakció, aki belőlünk, az Európai Néppártból vált ki, az egységesen bevándorlásellenes, és vannak a radikális jobboldaliak, akik szintén mind bevándorlásellenesek. Ezek a csoportok és személyek szavaztak Magyarország mellett, és persze nyilván van szimpátia is a mi irányunkba, hiszen nem egy zsák krumpliról szavaztak, hanem egy tízmilliós népről és emberekről, de a döntő motívumuk mégsem ez volt szerintem, mert ők a saját sorsukról szavaztak, a saját európai jövőjükről, és ők a bevándorlásellenes Magyarországot támogatták a szavazatukkal.

– Ha a szavazatokról beszélünk, akkor elég érdekes az a helyzet, hogy voltak az igen szavazatok, meg a nem szavazatok és volt 48, ha jól emlékszem, tartózkodó szavazat, amit nem vett figyelembe az Európai Parlament.

– Szerintem Ön egy nagyon fontos kérdést érint ezzel. Mert mi történt? Próbáljuk elfogulatlanul nézni. Nem könnyű. Ugye, összeült egy testület, ezt Európai Parlamentnek hívják, aminek vannak szabályai, hogyan kell szavazni, hogy kell számolni a szavazatokat, és hogyan kell felszólalni nagyvonalúan. Például a miniszterelnöknek adnak nem hét percet, öt percet kaptam, viszontválaszra pedig kettőt, így hét, tehát vannak szabályai. És összeült ez a testület, és hozott egy döntést mondván, hogy egy ország nem tartja be a jogszabályokat, majd kiderül, hogy csak úgy lehet ezt az országot elítélni, hogyha ők megsértik a saját magukra vonatkozó szabályokat a szavazatszámláláskor. És aggály és gátlás nélkül megsértik. Szó szerint azt mondja az európai szabály, hogy a leadott voksok kétharmadának kell az ország ellen szólnia, hogy az eljárás meginduljon. Most a tartózkodott szavazat le van adva; az a le nem adott szavazat, aki nem jött be, de aki szavazott, az beleszámít. Tehát itt a tartózkodás, az igen és a nem kétharmadának kellett volna a magyar kormány ellen, illetve Magyarország ellen leadva lenni, kellett volna, hogy leadják, és ez nincs meg. Az a helyzet, hogy volt egy előterjesztés, arról volt egy szavazás, és az nem kapta meg a szükséges támogatást, tehát a döntés megszületett, és a döntés azt jelenti, hogy nem lehet megindítani Magyarországgal szemben az eljárást, mert nincs meg a kétharmad. Most ezt ők vitatják, erről lesz egy komoly jogi vita. De én ezt nem egy jogi kérdésnek tekintem mindösszesen, hanem úgy érzem, hogy az Európai Parlament az erkölcsi tekintélyének az utolsó morzsáit éli fel. Egy jogállamisági ügyben elítélnek egy országot úgy, hogy a saját jogállamisági szabályukat veszik nyilvánvalóan, egyértelműen semmibe. Itt tartunk most. Ezért mondom, hogy kifutó kollekció, ez a múlt, nekünk egy másik Európai Parlamentre és egy másik jövőre van szükségünk.

– Ugye, egy kívülálló azt mondja, hogy hát másfél éve tart ez az egész ügy az Európai Parlamentben, akkor hogy-hogy csak két-három nappal a szavazás előtt jutott eszükbe, hogy ezt a kérdést előhozzák, hogy akkor talán nem is kellene beszámítani ezeket a tartózkodó szavazatokat?

– Ők is számoltak. Én is tudtam, és ők is tudták, mert ki tudjuk számolni, ismerjük egymást régóta, ha nem is személyesen ismerek minden parlamenti képviselőt, de közülük nagyon sokat. Tudtuk, hogy körülbelül nagyon kis tól-ig határokon belül hogyan lesznek a szavazatok, és ők is tudták, hogy nekik itt nincs kétharmaduk. Ezért gyorsan azt kellett mondani, hogy most úgy fogunk számolni, hogy nem számítanak a tartózkodó szavazatok. Szerintem ez egy olyan, ahogyan a magyar nyelv mondja: justizmord, tehát egy olyan nyilvánvaló jogsértés, amivel a magyar kormánynak valamit kezdenie kell. Hétfőn tartunk európai ügyekkel foglalkozó kormányülést, és akkor majd az igazságügy-miniszter és a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely előterjesztést tesz, hogy milyen jogi lépéseket lehet és kell tennie Magyarországnak. Mondanék azért még valamit, ha megengedi, arról, hogy a bevándorlás mellett miért olyan éles a következő európai parlamenti választás tétje. Erről még nem beszéltünk ebben a teremben talán. A helyzet úgy fest, hogy most lekértem a költségvetési statisztikákat a vitára készülve, mert pontosan tudom, hogy a különböző álcivil szervezetek és Soros-féle szervezetek nagyon aktív lobbimunkát végeztek Magyarország ellen, megkeresték a képviselőket, hogy szavazzanak Magyarország ellen. Lekértem az unió költségvetésének idevonatkozó tételeit, hogy megnézzem, hogy kiket támogat az Európai Unió az adófizetők pénzéből, ideértve a magyarokat is. Sok százmillió euróval támogatja az Európai Unió a Soros-féle civil szervezeteket. Ez azt jelenti, hogyha egy új bizottságunk lesz, márpedig új lesz meg egy új parlament, és annak más lesz a politikai összetétele, akkor a sok százmillió eurónak lőttek, kampó, az nincs többet, úgyhogy a pénzükért is harcolnak. Most a legdurvább egyébként, amit találtam, az, hogy az Európai Bizottságból adják a pénzt azoknak az álcivil szervezeteknek, akik Izraelben Izrael ellen gyakorlatilag antiszemita kampányokat folytatnak. Tehát az a helyzet, hogy a modern antiszemitizmusnak ma a központja, ahonnan finanszírozzák, az Izrael-ellenes, Netanjahu miniszterelnök úrral szemben fellépő erőket, Brüsszelben van. Nyilvánvaló, hogy ez nem mehet, legalábbis ha rajtunk múlik, ez így nem mehet tovább, és meg fogjuk változtatni májusban. Tehát a bevándorlás mellett még itt jó néhány pénzbeli, anyagi érdek és szempont is bekapcsolódik, hozzátapad ahhoz a küzdelemhez, amiről majd szólni fog a májusi parlamenti választás. Ezért mondom előre a magyar választópolgároknak, hogy ilyen fontos európai parlamenti választás még nem volt az életünkben, és lehet, hogy nem is lesz.

– De a sajtóból azt tudjuk, hogy Judith Sargentininek is a tevékenységei közé tartozik támadni Izraelt, tehát teljesen egyértelmű, hogy amikor ő azt mondja, hogy Magyarországon antiszemitizmus van, és ezt leírja a jelentésében, akkor álszent és hazudik.

– Figyelje meg, hogy a viszontválaszomban, amely ugyan csak két perc volt, erre a kérdésre azért szántam néhány mondatot, tekintettel arra, hogy Magyarországnak a II. világháborús szerepe, a holokauszt és egyebek miatt számunkra az antiszemitizmus becsületbeli kérdés, emberiességi kérdés, de nemzeti becsületbeli kérdés is. Itt mi nekünk nem szabad hibázni, nagyon világos, erkölcsi pozíciókat kell elfoglalni. Sőt, Magyarország zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, és mi erre nemzetközileg is figyelünk. Szóval egy olyan hölgy vádolt bennünket antiszemitizmussal, aki a modernkori antiszemitizmus, amit Izrael-ellenességnek neveznek – a francia elnök hívta ezt egyébként így, tehát most kivételesen Macron elnökre hivatkozom –, tehát a francia elnök által definiált modernkori antiszemitizmus egyik képviselője Sargentini. Ez az igazság.

– A magyar képviselők szavazatait már szóba hoztuk, de azért megérdemelne még két mondatot, hogy az ellenzéki képviselők megint és újra Magyarország ellen szavaztak. És aki nem szavazott, és nem ment be, kvázi ő is azt segítette, hogy az elítélésnek legyen eggyel több szavazata.

– Vannak dolgok, amiket a magamfajta emberek biztosan sosem fogunk megérteni. Én elfogadom, hogy az ellenzék el van keseredve, háromszor egymás után vesztettek, bár hozzáteszem: mi is vesztettünk kétszer egymás után, nem olyan tragédia az. Próbáltam mondani a miniszterelnöki beiktatási beszédemben is, hogy semmilyen győzelem nem végleges, és semmilyen vereség nem végzetes, az a kérdés, hogy hisz-e az ember abban, amit képvisel, aztán majd a Jóisten vagy így, vagy úgy győzelemre segíti, vagy méltatlannak találja erre, tehát sosem szabad feladni. De megértem, hogy nem dobálják örömükben a kalapjukat az égig az ellenzéki képviselők, hogy most megint négy évig, és ki tudja még meddig, mert ahogy elnézem őket, nincsenek különösebben jó állapotban, ellenzékben kell lenni. Azt is megértem, hogy egy ilyen küzdelemben, ami a politikára jellemző, ami azért néha férfias küzdelem, tehát itt azért néha reccsen a csont, meg szakad az ín, mégiscsak küzdelem ez, szóval egy ilyen küzdelemben azért indulatok meg érzelmek is vannak, ez is természetesnek vehető, emberek vagyunk, de az, hogy amikor a hazánkról van szó, akkor a saját magyar belpolitikai ellenfeleink ez esetben velünk szembeni gyűlöletüket ne tudják a hazájuk sorsa mögé rendelni, hogy ne legyen fontosabb a hazájuk, mint az, hogy bennünket gyűlöljenek, és nekünk ártsanak, az azért megrendítő. Tehát a helyzet az az, hogy muszáj voltam ott is azt mondani, szerintem ez egy kommunista tempó egyébként, ez a kommunistáknak a modernkori definíciója, hogy az az ember, aki jobban gyűlöli a magyar belpolitikai ellenfelét, mint ahogyan szereti a hazáját, azzal baj van. És úgy látom, hogy az ellenzék soraiból, akik Magyarország ellen szavaztak, ilyen természetű és lelkületű emberek ülnek ott, az Európai Parlamentben. Volt még egy vita, hogy miről is szól a jelentés, Magyarországot ítélik el vagy a magyar kormányt? Én mindenkinek ott is ajánlottam a figyelmébe, hogy ez egy jelentés, ennek van címe. A címe pontosan meghatározza, hogy miről szól. Angolul van, de nem olyan nehéz megérteni. Az van odaírva, hogy „A jogállamiság problémái miatt Magyarország ellen…”, tehát nem az van írva, hogy „the Hungarian Government,” hanem „Hungary,” tehát egyértelmű a jelentés, Magyarországot jeleníti meg, mint hibást és mint a támadás célpontját, és nem a magyar kormányt. Írhatták volna azt is, hogy „the Hungarian Government", de nem ezt írták. Tehát itt nincs mit vitázni, tényszerű kérdésről van szó. Ez a támadás Magyarország ellen irányul, a jelentés címe ezt világosan definiálja.

– Az ellenzék, azok, akik örültek ennek az eredménynek, ami megszületett az Európai Parlamentben, azt mondták mosolyogva, hogy lám-lám, még a néppárti barátok is a Fidesz ellen szavaztak. Ezt sokan mondják, hogy lehet, hogy ennek az az előnye, hogy legalább tiszta víz került a pohárba, és a Fidesz is, a kormánypárt is tisztában van azzal, hogy ki az, aki osztja a magyar kormány véleményét a migrációról, és ki az, aki nem.

– Ezt eddig is tudtuk. Tehát én előre meg tudtam volna, sőt meg is tudtam mondani darabra, ha szabad így fogalmaznom, hogy az Európai Néppárton belül hogyan lesznek a szavazatok. Ez pontosan az Európai Néppárt nagyobb része, 115 versus 85, tehát 115 ember az Európai Néppárt parlamenti frakciójában bevándorláspárti. Ezek alapvetően német és a német övezethez tartozó emberek, ezt is pontosan látjuk. Úgyhogy nincs mit meglepődni ezen. Ami a politikai kuriózum, de talán ez a hallgatók érdeklődésére kevésbé tart számot, hogy a németek mind ellenünk szavaztak, kivéve a bajorokat. Öt bajor képviselő van, abból négy Magyarország mellett szavazott, tehát nem volt hajlandó Magyarország ellen szavazni, mégiscsak mi tettük lehetővé, vagy mi nyitottuk ki a lehetőségét annak, hogy Németország újraegyesüljön. Ezek után a németeknek ellenünk szavazni szerintem erkölcsileg nem egy könnyű dolog. A bajoroktól az ötből négy Magyarország ellen nem volt hajlandó szavazni, és az egyetlen ember, aki a vezetőjük, és aki az Európai Bizottság következő elnöke akar lenni a mi néppártunk színeiben, ő meg ellenünk szavazott. Ez egy érdekesség.

– Csalódás, ahogy Sebastian Kurz nyilatkozata is az. Nem?

– Ott megértőbb vagyok. Fiatal ember, tehát ez egy nagyon nehéz csata. Egy harmincas éveinek elején járó fiatalemberről beszélünk, aki beleesik egy ilyen zűrös, zavaros, rengeteg összefüggést tartalmazó vitába, ez sem könnyű. Ráadásul azok az emberek, akik az Osztrák Néppártot a néppártban képviselik, azok hamarabb kapták meg ezt a mandátumot, minthogy a teljesen új vonalat képviselő Kurz kancellár vezetője lett volna az Osztrák Néppártnak. Én nem ismerem az Osztrák Néppárt belső viszonyait, hogy mi ott a képviselők és a kancellár közötti kapcsolat, de azt tudom, hogy időben ez elválik egymástól. Ennek ellenére is azt kell mondanom, bár egy családban a sógorság a legbonyolultabb kérdés, és mi sógorai vagyunk egymásnak, talán bátrabb is lehetett volna az osztrák politika. De tény, hogy minden osztrák képviselő az Európai Néppártból, tehát aki velünk van elvileg, ellenünk szavazott, tehát az osztrákok ellenük szavaztak, Magyarország ellen szavaztak ebben az ügyben. Mint ahogy nagyon fontos, hogy megemlítsük azt is, és jó, hogyha nyitva tartják a magyarok a radarkészüléküket, hogy a románok többségükben meg mellettünk szavaztak. Tehát nekünk azért történelmileg viharvert viszonyunk van Romániával, mégis: amikor eljön a pillanat, és ilyen éles helyzet van, akkor vannak olyan román hazafiak, akikre egyébként azt gondolom, hogy lehet számítani. Ez nagy tanulság a mi számunkra is, hogy hogyan, milyen korlátokkal és összefüggésben érdemes gondolkodni a szomszédainkról.

– Miniszterelnök úr, az elkövetkező kilenc hónap végig ilyen lesz, amíg sor kerül az európai parlamenti választásokra? Ilyen sok feszültség és ilyen sok harc lesz?

– Ez most lekerül a napirendről, vagy hátrább sorolódik, mert nekünk fontos persze, de az európai politikai összefüggésekben a jelentősége most már ennek az ügynek napról napra csökken, és új kérdések tolakodnak elő. Mondom még egyszer: Angela Merkel a teljes európai nyilvánosság előtt közölte, hogy az a terv, hogy a peremországok, mint Magyarország, tehát az unió külső határán elhelyezkedő országok adják át a határvédelmük egy részét Brüsszelnek. A következő csata neve: ki védi Magyarország határait? Ugye, eddig azt mondtuk, hogy mi és csak mi akarjuk eldönteni, hogy kikkel élhetünk együtt, ezt a csatát eddig jól nyerjük, most a csata neve: ki dönti el, hogy kit eresztünk be Magyarország területére? Egész egyszerűen el akarják venni a kapukulcsot. Ez a következő csata, amit meg kell vívnunk.

– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)