Orbán Viktor interjújának leirata, amely 2017. március 17-én hangzott el a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

Kocsis Éva: A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Beszéljünk néhány mondatot a legutóbbi uniós csúcsról. A magyarok vagy a lengyelek miatt volt feszültebb?

Nehéz csúcs volt. A személyi döntések mindig kényesek, és meg kellett választanunk az Európai Tanács elnökét. Az Európai Tanács a miniszterelnököknek a tanácskozó testülete, és aki azt vezeti, lényegében az unión belüli kormányközi együttműködést irányítja. Tehát egy fontos dologról van szó, és lengyel belpolitikai viták kísérték ezt a döntést, ezért feszült volt a csúcs, de ezen túllendültünk, és utána más okokból vált feszültté a tanácskozásunk. Ugyanis komoly kérdések, Európa jövője került az asztalra, és Európa jövőjéről ma nagyon nehéz higgadtan beszélni, részben mert túl sok álláspont van, sokfele húznak a lovak, másfelől a helyzet az, hogy kétfenekű. Egyfelől Európa még mindig a világ legjobb helye, másfelől meg mindannyian érezzük, hogy hanyatlás és kihívások korszaka előtt állunk, tehát ha nem változtatunk, akkor az európai kontinens a világban elfoglalt gazdasági, politikai jelentőségét vagy annak egy tekintélyes részét rövid időn belül el fogja veszíteni. Tehát a pálya, amin vagyunk, rossz, ezen kellene változtatni, és az ilyesmi mindig feszült vitákat eredményez.

Asztalcsapkodás is van?

Nézze, először is vannak hölgyek, ez korlátozza a lehetőségeinket.

A hölgyek azért ki tudják ereszteni a hangjukat…

Igen, de nem, nekünk, férfiaknak ilyenkor rendesen kell viselkedni, ha hölgyek is vannak, és ugye, több országban is harcos, kemény és nagy tiszteletnek örvendő nők vezetik a kormányokat, nem is kis országokról beszélünk. Lengyelország egy komoly ország, Nagy-Britannia még nagyobb, és ott vannak a németek szintén, tehát ez mederbe tereli a beszélgetést. Másfelől miután a miniszterelnökök között még a régi vágású vitastílus dívik, tehát hogy érveket szegezünk szembe érvekkel, és azokat összemérjük, és próbálunk közösen egy jó döntést tető alá hozni, tehát nem a tévékamerák előtt zajló félperces adok-kapok zajlik, hanem érdemi, komoly megbeszélés, ezért asztalcsapkodásról szó sincsen, élesen különböző álláspontok azonban vannak.

Azért kérdezem ezt az asztalcsapkodást, mert az előbb beszélgettem Gál Kingával, aki azt mondja, hogy az a bizonyos albizottság vagy bizottság, amelyik, ugye, a jogállamiságot már többször vizsgálta Magyarországgal kapcsolatban, azért meglehetősen feszült a helyzet a határzár miatt.

Igen, de az pártügy, ugyanis azt a bizottságot, amely az Európai Parlament kebelén belül működik, alapvetően pártlogika alapján alkották meg, és ebből fakadóan ott a pártok pártálláspontokat képviselnek, a miniszterelnökök pedig nemzeti álláspontokat képviselnek, az mindig több higgadtságra ad lehetőséget.

De a határzár, a magyar határzár már túl van a pártügyen, mert, mondjuk, Strasbourg döntést is hozott egy hasonló ügyben. Azt mondja Strasbourg, hogy a tranzitzóna tulajdonképpen őrizet, hiába hagyhatják el Szerbia felé szabadon a területet. Így azért várható, hogy mi fog következni Magyarországon.

Igen, itt ezt egy nagyobb összefüggésbe kell helyeznünk. Tehát a dolog úgy fest, hogy ezt az évet, a 2017-es esztendőt, ha egy mondatban akarom összefoglalni a magyarok számára vagy a magunk számára, azt mondom, hogy ebben az évben Brüsszelt meg kell állítani. Tehát Brüsszel ebben az évben számos olyan kezdeményezést tesz majd – ennek része ez a bírósági ítélet is – amely nemzeti hatásköröket akar elvenni tőlünk, onnan nézve magukhoz vonni, beszippantani. Ezek fontos témák, és hogyha Brüsszelbe kerülnek a hatáskörök, az veszélyt jelent a tagállamok számára, különösen Magyarország számára. Számos ilyen téma van. Én öt komolyabbat azonosítottam be, ebben az öt ügyben, ami a rezsicsökkentés kérdése, illetve annak megvédése, a migráció kérdése, a Magyarországon politikai tevékenységet végző szervezetek átláthatóvá tétele, külföldi szervezetek átláthatóvá tétele, az adójogok, adómegállapítás jogának itt tartása és a munkahelyteremtési eszközeink megvédése. Ez az öt nagy témánk van. Ezekben indítani fogok egy nemzeti konzultációt is, mert ez egy olyan komoly csata lesz, amit saját erőből csak a kormány aligha vívhat meg sikeresen, tehát nekünk itt egy nemzeti egységre is szükségünk lesz. Most visszatérve, ezen kereten belül helyezkedik az Ön által felvetett kérdés. Mi történt itt? Beperelt bennünket egy Magyarországon működő nemzetközi szervezet. Ne beszéljünk mellé, Soros György is finanszírozza ezeket a szervezeteket. A per tárgya az volt, hogy két, emlékeim szerint talán afrikai országból származó embert mi visszaküldtünk Görögországba, nem engedtük be Magyarországra őket, hanem visszaküldtük. A bíróság elítélte Magyarországot, igazat adott ennek a külföldről finanszírozott nemzetközi szervezetnek, amelynek most nem mondom a nevét, igazat adott abban, hogy ezeket az embereket nekünk be kellett volna engedni és hiba volt őket visszaküldeni Görögországba, mert Görögországban embertelen bánásmódban volt részük. Most Görögország az Európai Unió tagja, hogy a fészkes fenébe – már bocsánat – lehetséges az, hogy egy európai uniós tagállamról azt mondja ki maga az Európai Unió, hogy ott olyan állapotok vannak, hogy embertelen bánásmódban lesz részük, és egy országot, aki betartja a törvényt, hiszen akit mi nem engedünk be ide, annak vissza kell menni abba az országba, ahol belépett az unió területére. Tehát mi vagyunk a törvénytisztelő ország, bennünket meszelnek el, ez hogyan fordulhat elő? És még akkor ennek a nemzetközi szervezeteknek kellene kifizetnünk a perköltséget, meg ennek a két szerencsétlen afrikai embernek kellene átutalnunk talán három-hárommillió, tehát körülbelül hat millió forintot. Azt sem tudjuk, hol vannak, kicsodák. Az egész egy abszurd képtelenség, ami összjátéka az embercsempészeknek, a brüsszeli bürokratáknak és a Magyarországon működő külföldi pénzből finanszírozott szervezeteknek. Ez az a jelenséghalmaz, amelyet fel kell tárnunk, és amellyel szemben védekeznünk kell.

Mindjárt ide visszatérünk, a „hol vannak”-hoz, de a világért sem szeretném kritizálni az uniós vezetőknek a munkáját, de pont ott tartunk, mint két évvel ezelőtt.

Előrébb is, meg ott is, mert, ugye, két évvel ezelőtt még nem volt kerítés Magyarországon, tehát a minőségi változás ma az európai migránspolitikában úgy írható le, hogy van egy ország – ez Magyarország – amely kiállt a saját érdekei mellett, és kiállt a mellett az elv mellett, hogy az Európai Unió lényege a közösen megalkotott jogszabályok betartása. Márpedig van közös jogszabályunk a határvédelemre, és azt be kell tartani, ott nem lehet ki-be grasszálni, és nem lehet rövidtávú politikai érdekek miatt eltekinteni a határvédelem jogszabályban rögzítetett érvényesítésétől. Tehát ez egy új helyzet. Ez a példa, bár emlékszik rá, óriási viták voltak, én például minden voltam, csak rendes ember nem, és kaptunk hideget-meleget, ez a példa mára nemcsak, hogy elfogadottá vált, hanem követendővé is. Több ország a Balkánon hasonlóképpen jár el, és más országok is. Itt van például a szomszéd Ausztria vagy éppen Szlovénia, más ország is zárja a határait. Tehát Magyarországon, szerényen kell az ilyesmit mondani, mert a nagy szavak agyonnyomják az embert, de azt történt, hogy Magyarország megvédte a saját határait, és megvédte Európa határait. Részben úgy, hogy a mi határunk európai határ, meg rávett másokat is, hogy tegyék ezt. Tehát ha ma Európa határai valamelyest is védettek, abban a magyaroknak, nekünk komoly személyes szerepünk van.

Azért érdekes az a kérdés, amit feltett, hogy hol vannak, mert hogy kíváncsi vagyok, hogy egy európai uniós vitán szóba kerülnek-e a gyakorlati olvasatai ennek a helyzetnek. Mert mégiscsak arról van szó, hogy megvannak a szabályok, a szabályozás értelmében valóban úgy van az Európai Unióban, hogyha valaki beadta a menedékkérelmi eljárását, akkor az adott tagországban, egyébként nem az egész Európai Unió területén, hanem az adott tagországban ő mozoghat. Csakhogy, ugye, ennek az eljárásnak, a menedékkérelmi eljárásnak az a lényege, hogy leellenőrizzék azt az embert, amit nehéz megtenni akkor, hogyha eltűnik a hatóságok látóköréből.

Így van. Ezért volt az, hogy a legutóbbi uniós csúcson én ismertettem a miniszterelnökökkel azt a magyar döntést, hogy ezentúl ez nálunk nem így lesz, hanem aki beadja Magyarországra a papírját, és itt be akar lépni az unió területére a mi határunkon keresztül, addig őrizetben kell maradnia, tehát ellenőrzött helyen kell maradnia, amíg az ügye le nem zárul. Mert mi volt korábban? Átvertek bennünket, tehát kihasználták a jogi kiskapukat, beadták a kérelmüket, mi azt elutasítottuk, akkor a Magyarországon külföldről pénzelt szervezetek ebből a külföldi pénzből jogi eljárásokat indítottak, a magyar állam döntését bíróság előtt megtámadták, és a bírói ítélet meghozataláig ezek az emberek az európai jogszabályoknak megfelelően szabadon mozoghattak Magyarországon. Ezzel vissza is éltek, mert fogták magukat, és megindultak Nyugat-Európa irányába, ahol már nincsen határ, és ha figyelembe vesszük, hogy számos terrorista menekültnek álcázta magát az elmúlt időszakban, ez volt a legkönnyebb módja, hogy a terroristák bejuthassanak Európába. Ezt nem lehet tétlenül nézni, miközben Európában százával halnak meg emberek, elmondtam a miniszterelnökök ülésén, hogy Magyarország így döntött, a parlament a törvényt jóváhagyta, és tranzitzónát hozunk létre a határon a határ teljes hosszában úgy, mint ahogy ők teszik egyébként a repülőtereiken. A repülőtereken ez a helyzet. Nem minősül ez fogságnak, hiszen az, aki be akar lépni Magyarország területére, de még nem engedélyeztük neki, hogy beléphessen, a tranzitzónában van, de ha ez nem tetszik neki, akkor Szerbia felé visszamehet.

Mire számít az Európai Unió részéről? Kötelezettségszegési eljárás jön?

Meglátjuk. A miniszterelnökök szó nélkül tudomásul vették, amit mondtam, aminek az is oka, hogy közben meg folyamatosan sürgetik – különösen a németek meg az osztrákok –, hogy ne lehessen a területükre belépniük olyanoknak, akiket ők nem akarnak ott látni, vagyis hogy nem kapták meg hivatalosan az unió területén történő tartózkodáshoz szükséges engedélyt. Ezt pedig én nem tudom másképpen teljesíteni, Magyarország és a többi határország nem tudja másképpen teljesíteni, csak úgy, hogyha bevezeti a tranzitzóna-rendszert végig a határa mentén. Tehát valójában mi egy jogszabályt, egy európai jogszabályt tartunk be és közben a mögöttünk, a hátunk mögött lévő, tehát nyugati irányban lévő, nálunk jóval gazdagabb országok érdekét is védjük, és közben védjük minden európai embernek a biztonságát, hiszen terroristákat szűrünk ki. Nehéz ez ellen érvelni. Bocsánat, majd Sorosék fognak természetesen, ők majd jól megtámadnak bennünket, de majd megpróbáljuk azt a meccset megnyerni.

Ha már Soros Györgyöt az előbb említette, Ön szerint mi az oka annak, hogy azt mondják sokan, hogy Ön mindenhol veszélyt lát?

Itt ülök például most Ön mellett, egyáltalán nincs ilyen érzésem, és van még számos hely, ahol nem látok veszélyt. De nekem az a dolgom, én arra tettem le az esküt, van miniszterelnöki eskü a magyar alkotmányos rendszerben, hogy az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom és megtartatom – még a külföldiekkel is megtartatom.

Az felmerült ezen a tanácskozáson, hogy a szabályozáson változtassanak?

Mármint az európai uniós általános szabályozáson?

Ugye, az a helyzet, hogy abban az esetben működik a szabályozás, amikor két, három, tizennégy menedékkérő érkezik az Európai Unió területére, de ezen már túl vagyunk.

Nincsenek könnyű helyzetben a kollégáim. Nagyon kevés országban van abszolút többsége, tehát teljes többsége a kormányoknak, általában koalíciós kormányok vannak. Az európai koalíciós kormányokban gyakran vannak liberálisok meg baloldaliak, ők pedig bevándorláspártiak. A liberálisok elvi okokból, a szocialisták – azt nem pontosan értem, de talán – valami ideológiai okból szintén, Ők egyértelműen bevándorlást akarnak. Amikor az előbb a tárgyalások légköréről kérdezett, ugye, legutóbb is vitattuk azt a dokumentumot, amelyet jövő héten szeretnénk Rómában elfogadni az unió alapításának hatvanadik évfordulója alkalmából, és amely Európa jövőjéről szól. Ott például össze kellett csapnom néhány nagyobb ország miniszterelnökével is, hiszen olyan szöveget akarnak elfogadni, amelyben azt írják, a migrációt emberségesen és jól kell menedzselni. És mondtam, de hát a célt írjuk le; a cél az, hogy ne jöjjenek be migránsok Európába, tehát nem az a cél, hogy jól menedzseljük a migrációt, hanem hogy ne engedjük be őket, állítsuk meg őket, és a tényleges menekülteket a migránsoktól válogassuk külön a határainkon kívül. Na, ezzel nem értenek egyet, mármint van, aki ezzel nem ért egyet, és ezért nem tudunk egy ilyen szöveget megalkotni, mert ők a migránsokat be akarják hozni jól menedzselve, ügyesen és emberségesen, mi, magyarok, meg még néhány más ország azt mondjuk, hogy köszönjük, majd mi eldöntjük, hogy kivel akarunk együtt élni, és nekünk ne hozzák a nyakunkra a migránsokat. Ebből van egy Európa jövőjét befolyásoló vita.

Ez a helyzet meg fog ágyazni vagy már megágyazott annak, amiről már két évvel ezelőtt is beszéltünk, amikor a német gazdasági és a francia gazdasági miniszter írt egy cikket arról, hogyan kell Európa kétsebességes irányítását elképzelni. Egyébként érdekes, hogy két évvel ezelőtt ez a cikk írója az a francia gazdasági miniszter, aki most meglehetősen esélyes az elnökjelölti posztra, és hasonlóan gondolkodik – Emmanuel Macronról van szó –, és hasonlóan gondolkodik Angela Merkelhez. Szóval ott volt Versailles-ban a politikusok, volt egy minicsúcs, ahol ehhez hasonlóan erről a kétsebességes vagy, ahogy ők fogalmaznak: differenciált Európáról volt szó. Ezt a minicsúcsot, lényegében erődemonstrációnak vagy figyelmeztetésnek tartja?

Említettem, hogy a vitáink azért telítődnek időnként érzelmekkel meg energiával, mert valóban komoly döntések előtt áll az Európai Unió, tehát nem babra megy a játék. Persze, fontos vita ez a kétsebesség, egy sebesség, erről is mondok majd mindjárt néhány szót, de én mindig csak azt nézem, hogy ebből a vitából mi következik Magyarországra nézve. És ha azt látom, hogy az következik, hogy nemzeti hatásköröket akarnak elvinni tőlünk Brüsszelhez, akkor én – bár egy általános vitáról van szó – igyekszem a nemzeti szuverenitás védelmének jegyében beavatkozni. Mert például itt van a nagy kérdése a jövőnek, hogy legyen-e szociális pillére az Európai Uniónak. Ez egy ilyen blabla szöveg, ami mögött valójában az van, hogy el akarják venni a tagállamoktól az adók megállapításának a jogát. Na, most, hogyha a magyar adórendszer kulcsainak, módszerének, szerkezetének ügyében nem Budapesten fognak dönteni, hanem Brüsszelben, akkor egy dolgot biztosan mondhatok: a multik jól fognak járni, de a magyarok nem. Tehát ezért az egysebességes-kétsebességes Európát mindig le kell fordítani magyar nyelvre is, hogy mi következik vajon ebből a vitából ránk nézve? Vagy amikor azt mondják, hogy energiaunió, ami egy nagy kérdése a jövőnek, az azt jelenti, hogy a rezsiköltségek megállapítását Brüsszel el akarja venni tőlünk, mert az energia unió azt jelenti, hogy nem a tagállamok fogják megállapítani az áram, a gáz meg a távfűtés árát, hanem egy bonyolult rendszerben valahol ott, Brüsszel környékén teszik majd meg. Ez azt jelenti, hogy a multik biztos jól fognak járni, a nagy energiaszolgáltatók biztos jól járnak, de hogy a magyar emberek rosszul járnak, az is biztos. Mert azelőtt, hogy a mi kormányunk a rezsicsökkentést bevezette volna, mindig a multik jártak jól, égben voltak az árak, az emberek alig bírták kifizetni, és azóta, hogy ez nem így van, hanem kézbe vettük a dolgokat, az árak lecsökkentek, és az emberek elbírják ezeket a létfenntartási költségeket. Ugye, létfenntartási cikkek esetében nincs verseny, ez nem olyan, mint a tej meg a kenyér, hogy választhatok, hogy melyik boltban veszem meg, a gázt nem lehet innen vagy onnan megvenni. Létfenntartási cikkek esetében, ha az állam nem szabályoz a saját polgárainak érdekében, akkor a multik fognak jól járni. Ezt meg kell akadályozni. Tehát az Európa jövőjéről szóló, fennkölt viták mögött, ha azt lefordítom a magyar valóság nyelvére, húsbavágó kérdéseket találunk.

Akkor fordítsuk le. Beszélt erről a szociális pillérről. Itt egy 2016. március 8-ai dokumentumot találtam: „Szociális jogok európai pillére”. Gondolom, hogy erre gondol. Ebben az van, hogy az elképzelések szerint e pillér az euró-övezeten belül jön létre, de önkéntes alapon más tagállamok is csatlakozhatnak hozzá. Ez az én olvasatomban minket nem érint.

Egyelőre nem, de ez a vita még nem zárult le. Éppen ezt vitatjuk most, és ez kapcsolódik össze az Ön másik kérdésével, hogy milyen mértékéig járuljunk hozzá mi, akik nem vagyunk tagjai az eurózónának ahhoz, hogy az eurózóna olyan belső szabályozást hozzon létre, amelynek mi nem vagyunk részesei. Ezért nevezik ezt kétsebességnek, nem jön-e létre ugyanaz a történelmi helyzet, mint korábban, hogy lesz Európának egy magja, és lesz a periféria, és, ugye, az egész Európai Unióhoz való csatlakozásnak az egész vágyháttere, gyúanyaga az volt, hogy Magyarország végre ebből a köztes, keleti-nyugati helyzetből, ebből a periférikus helyzetből, ebből a kevésé fejlett ország helyzetből csatlakozni tudjon az európai nagy országok életszínvonalához, gazdasági rendszeréhez, Európa magjává váljunk mindannyian, a lengyelek, csehek, szlovákok és magyarok. De ha azok, akik előttünk vannak, le akarnak bennünket rázni azzal, hogy ők saját rendszereket építenek ki, akkor kérdéses, hogy ez a történelmi tervünk megvalósulhat-e. Nagy vita ez, én most nem török itten pálcát, vagy nem lépek sorompóba ez ügyben, csak leírtam a helyzetet, mert még a V4-eken belül nekünk sokat kell egyeztetnünk, mert a lényeg, hogy ezekben a kérdésekben a közép-európai országok a lehető legteljesebb egységben lépjenek fel. Itt még a románokra is számíthatunk egyébként.

Ezt akartam kérdezni, itt a Visegrádi Négyek a kelet-európai országoknak a határozott összefogása nem lehetséges, hogy előidézte ezt a fajta erődemonstrációt, figyelmeztetést, amit, mondjuk, Versailles-ban láttunk.

Nem hiszem, hogy ez lett volna az oka. Az ok inkább az, hogy keresik a megoldást az eurózónában lévő országok arra a kérdésre, hogy miért van az, hogy az ő gazdasági növekedésük lelassult. Miért van az, hogy a világgazdaságban teret veszítenek, miért van az, hogy a világ nemzetközi össztermékéből rájuk eső teljesítmény aránya folyamatosan apad. Erre a kérdésre keresik ők a választ. Miközben akik meg nincsenek benne az eurózónában, mint például a lengyeleknél vagy a magyaroknál, tehát a közép-európaiaknál jobban nő a gazdaság, gyorsabban fejlődünk, versenyképesebbek vagyunk, és nemhogy nem veszítünk teret, hanem folyamatosan újabb és újabb piacokat szerzünk a világgazdaságban. Tehát ez egy komoly kérdés, amire a nyugatiaknak is meg kell adni a maguk válaszát.

Azt a kifejezést használta, mert úgy volt, hogy a multik biztos, hogy jól jártak. Ebbe a kontextusba illeszkedik az, hogy a Magyarországon működő, jórészt külföldi tulajdonú kereskedelmi láncok a következő időszakban egy bizonyos értelemben sarcra számíthatnak?

Nem, ott nem egészen erről van szó. Először is még nem dőlt el, hogy mi lesz, amit Ön sarcnak mond.

Leegyszerűsítettem.

Igen, de én nem osztom ezt, vagy nem így írnám le ezt a jelenséget, de nem dőlt még el, hogy mi fogunk csinálni, mert egy konzultációt tartunk a kereskedelmi szervezetek képviselőivel. Bonyolult, szövevényes kérdés ez, ráadásul sok embert érint, hiszen sokan dolgoznak a kereskedelemben, mindannyian vásárlók is vagyunk, ugyanakkor be is vagyunk csapva gyakorta. Itt van például ez a kettős élelmiszerminőségnek a problémája, tehát ez egy olyan terület, ahol mindenki úgy gondolja, hogy a szabályozás nem elengedő és nem megfelelő, mindenki akar rajta változtatni, de bonyolult kérdés, hogyan. Hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy minél többen járjanak jól, és senki ne járjon rosszul? Egyeztetni kell, ez a bölcsek köve senkinek nincs a zsebében. Se a kereskedőknek, se a kormánynak, se a kicsiknek, se a nagyoknak, ezért még itt hetekig tartó egyezkedésre kell számítani.

Picit csapongunk a témák között, de vissza kell térnünk még a migrációhoz Törökország miatt. Merthogy, ugye, szerda éjszaka részlegesen felmondták azt a megállapodást, amit Törökország kötött az Európai Unióval. Azért nagy meglepetésként nem ért senkit ez, hogy ez a helyzet előállt, de összességében mégiscsak az a helyzet, hogy úgy tűnik, hogy Törökország használni fogja a kezében lévő elég erős ütőkártyákat.

Megint azt kell mondanom, hogy hálával tartozunk a déd-, déd-, déd- meg ük-, ük-, ük- nagyapáinknak, mert, ugye, az ő tapasztalataikból élünk, és én a magyar történelem tapasztalataiból vontam le azt a következtetést, amit akkor még egyedül Magyarország képviselt a nemzetközi színtéren, hogy Törökország kezébe letenni kizárólag a mi biztonságunkat, nem szabad. Aki a magyar történelmet ismerte, meg ismerte az erről szóló regényeket, történelmi műveket, járt középiskolába, sőt általános iskolába, mindenki tudja, hogy meg kell egyezni a törökökkel, mert sokkal jobb, ha megegyezünk, mintha ellenségek vagyunk, de az ő kezükbe letenni kizárólag a mi biztonságunkat, nem okos politika. És én ezt képviseltem Brüsszelben is. Ráadásul az meg végképp nem okos politika, hogy a törökök kezébe tesszük le a biztonságunkat, és közben egyfolytában – hogy is mondjam – piszkáljuk őket, egyfolytában támadjuk őket, bíráljuk őket, hogy nem elég demokratikusak, nem jól áll a hajuk, nem jó a politikai rendszerük, nem így kell viselkedni, tehát állandóan konfliktusokat gerjesztünk a törökökkel szemben. Én nem állítom, hogy ők ártatlanok ebben a vitában, de azért mégis a mi hozzáállásunk Törökországhoz, miközben tőle várjuk a biztonságunkat, az nem tűnik harmonikusnak. Tehát én akkor is azt mondtam, hogy állapodjunk meg a törökökkel, és közben gőzerővel építsük a kerítéseket, meg gőzerővel gondoskodjunk a saját határaink fizikai védelméről, mert ha elillan bármilyen okból a törökökkel kötött megállapodás, ugyanott fogunk tartani, mint előtte. Magyarország volt az egyetlen ország, bár talán még a szlovénokat is idehozhatom, aki ezt megértette, és azt mondta, hogy amíg megállapodás van a törökökkel, kezdjük építeni a biztonsági kerítéseket. Ezért építjük most mi a második biztonsági falunkat, második biztonsági kerítésünket. Ez május végére el fog készülni, és ez olyan lesz, ami a Törökország felől érkező legnagyobb tömegek feltartóztatására is képes.

Mert erre számít?

Úgyhogy Ausztriában és Németországban az emberek nyugodtan aludhatnak, mert a magyarok itt meg fogják védeni Európa külső határait.

Erre számít?

Ezt sem zárhatjuk ki.

Az előző fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(miniszterelnok.hu)