2018. március 2.

Kiss Gábor István: Orbán Viktor miniszterelnök a vendégünk. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ön tegnap este egy televíziós interjúban Hódmezővásárhelyről, az eredményről azt mondta, hogy jó volt a jelölt, aki elvégezte a munkát, az eredmény mégis egy riasztócsengő. Kinek szólt ez a riasztócsengő? Kinek kell felébredni?

Először is köszönjük szépen a vásárhelyi polgárok szavazatait, akik támogatták a mi jelöltünket, aki a város korábbi, most már lemondott alpolgármestere volt, és hosszú éveken keresztül szolgálta a vásárhelyieket. Szerintem egy jó jelölt volt, kiváló ember, szerintem mi becsületes, jó kampányt vittünk, a mondandónk lényege Vásárhely fejlődésének történetéről szólt. Tehát én köszönöm szépen a hódmezővásárhelyi polgároknak, hogy kitartottak mellettünk, már akik ránk szavaztak, mert azonban ez mind kevés volt ahhoz, hogy megnyerjük a választást. Ennek vereség lett a vége, és ezt meg kell érteni. Most persze nagyon kevés dolgot tudunk biztosan, nem látunk bele ennyi ember fejébe, egy dolgot látok, az pedig az, hogy ez egy parlamenti előválasztásként működött. Azt látom, hogy ez egy laboratórium volt, és azt gondolom, hogy ez meg fog ismétlődni az ország számos választókerületében. Az is lehet talán, hogy mindben. Vagyis a végén oda egyszerűsödnek majd a dolgok, hogy az ellenzéki oldalról egyetlen jelölt marad majd talpon, a többiek valamilyen megoldásban, minek nevezik ezt: koordinációnak vagy visszalépésnek, de el fognak tűnni a színről. Ezt nem gondoltuk sokáig, mert azt gondoltuk, hogy mégis a Jobbik meg, mondjuk, a DK, tehát a legradikálisabb, valaha legradikálisabb jobboldali párt meg a volt miniszterelnök, akit már a választók elküldtek néhányszor, össze tudjon fogni, és közösen lépjenek fel egy polgári-nemzeti kormánnyal szemben, ez azért eddig meghaladta a politikai fantáziát. De eljött az ideje annak is, hogy szembenézzünk ezzel a realitással, nem érdemes áltatni magunkat: zajlanak, sőt talán már létre is jöttek a paktumok a háttérben, a végén mindenhol lesz egy bevándorláspárti jelölt az ellenzék részéről, és lesz egy a bevándorlást ellenző, a nemzeti kormányt támogató jelölt a másik oldalról.

Szükség van taktikai váltásra a Fidesz–KDNP jelöltjeinek a választókerületben? Valóban az lesz látható, mint Hódmezővásárhelyen, hogy pártlogók nem szerepelnek a szavazólapokon?

Én azt figyelem, hogy amikor az emberek beszélgetnek a politikáról, akkor nagyon sok bonyolult, taktikai, csavaros megfejtést és javaslatot szoktak előhívni az agyukból, és látom, hogy ez egy népszerű téma a nyilvánosságban is. Én sohasem osztottam ezeket a bonyolult megközelítéseket, én egy másik politikai iskolát jártam ki. Ha úgy tetszik, én egy utcai harcos vagyok, hiszen 1988-ban alakítottuk meg a Fideszt, volt akkor még munkásőrből is több tízezer, és a velünk szemben álló kommunista pártnak volt vagy 800 ezer tagja. Én azt tanultam meg, hogy a politikában egyetlen dolog a célravezető, a világos, egyenes beszéd. Tehát most is az a helyzet, hogy akármit is akarnak az ellenfeleink, nyilvánvalóan látom Soros György pénzét a háttérben, tehát látom a mesterkedéseket, ezekkel szemben egyetlen orvosság van: a nyílt, egyenes, őszinte beszéd. Bele kell szállni ebbe a küzdelembe, ezért is biztatok minden egyes nemzeti érzelmű magyart, hogy nézzen szembe a helyzettel, van komoly kihívás, van egy másik jövő Magyarország előtt, mint amit mi kívánunk, és amiért eddig dolgoztunk. Magyarországból lehet bevándorlóországot csinálni, vannak emberek, akik erre vállalkoznak, ezeket az embereket jelöltként már ki is választották, sok pénz van mögöttük, Soros György nemzetközi pénze, civil szervezetei és a külföldi tulajdonban lévő Magyarországon működő média része. Ez egy komoly erő. Ezzel szemben, ha meg akarjuk Magyarországot védeni, és nem akarunk mi is bevándorlóországgá válnunk, akkor össze kell fognunk, és együtt kell ezt a küzdelmet megharcolnunk.

Névleg független jelöltekre számít akkor? Erre készül a Fidesz kampánya?

Ez egy taktikai kérdés, már hogy hogyan fogják őket nevezni, de a végén csak egy lesz. Erre kell készülnünk.

Az ENSZ-nek 12 pontot küldtünk, készül a migrációs világegyezmény, egy gyakorlati kisokossal együtt. Mire számít, ennek a 12 pontnak milyen sorsot szán? Hiszen az látható, hogyha végigvesszük azt a százkilencven-valahány országot, akik a közgyűlésben ülnek, ők, ugye, döntő többségben, 80 százalékban vannak. Számukra a migráció a kibocsátással egyenértékű.

Így van, de azért a szövetségeseinkről se feledkezzünk el. Tehát egy választási kampányban a legrosszabb, ami történhet az emberrel, hogyha hagyja, hogy a küzdelem heve és a küzdelem nagy tétje rosszkedvű, vicsorgó, teknősbéka- vagy sündisznószerű tartást erőltessen az emberre. Ezt el kell kerülni. Tehát a legfontosabb dolog, hogy vegyük észre, hogy a választás egy ünnep. Mindig is azt akartuk, hogy az emberek dönthessenek Magyarország jövőjéről. Ettől nem megijedni kell, hanem örülni, hiszen ezt akartuk, és jó dolgokról kell beszélni a kampányban, vagy legalább azokról is kell beszélni. Ugye, mi nemcsak nem azért nem akarunk bevándorlóországgá válni, mert akkor itt is terror lesz, bűnözés, az asszonyok és lányok nem lesznek biztonságban, és a kulturális identitásunk is meggyengül, majd szép lassan elpárolog, ez nagy veszély. Ezt mind tudjuk. Na, de azért sem akarunk bevándorlást, mert az a jövő, amiért az elmúlt nyolc évben a magyar emberek megdolgoztak, és végre Magyarországot egy emelkedő, fejlődő pályára állították, na, annak is vége lesz, mert a végén velünk fogják megfizettetni a bevándorlásnak az összes következményét és az összes költségét. Erről zajlanak a viták azokban az országokban, akik egyébként gazdagabb országok, mint mi jóval, ahol már ott vannak a bevándorlók. És ha egyszer bejöttek, nem tudjuk őket kitenni. Van, aki persze ezt ígéri, de még egyetlen sikeres példát sem láttam erre. Én azt látom, hogyha a fogkrém kijön a tubusból, nincs ember, aki visszategye. Ha a víz kiömlött, a gát átszakadt, az a víz már nem tehető vissza a folyóba. Tehát nekünk észnél kell lennünk, mert egyszer tudunk hibázni. Mi következik ebből az ENSZ-re nézve? Ott sem csak az a rossz hír van, hogy többségben vannak az egyébként migránsokat kibocsátó országok, hanem a jó hír az, hogy mi is sokan vagyunk, és erősek vagyunk, tehát azt is vegyük észre, ne csak a fenyegetettséget, hanem az esélyt is lássuk meg. Az Egyesült Államok nem akar olyan világot, amelyben a bevándorlást, a migrációt emberi jognak ismerik el, és lebontják a kerítéseket. Ausztrália külügyminiszterével a napokban találkoztam, nem akarnak ilyen világot. A japánok nem akarnak ilyen világot. Olaszországban a hét végén választás lesz, ott, akik nyerni fognak, nem akarnak, vagy valószínűleg nyernek, nem akarnak ilyen világot. Ausztriában most választottak olyan kormányt, amely nem akar ilyen világot. A bajorok sem akarnak ilyet, és itt vannak a V4-ek. Tehát ez a küzdelem, amiről én beszélek, egy olyan harc, amit nem egyedül vív Magyarország. Számos, nálunk sokkal jelentősebb, sőt a világ legnagyobb jelentőségű hatalma is – az Egyesült Államok – hasonló álláspontot képvisel, mint mi. Tehát a magyaroknak azt kell észrevenniük, hogy bár mindig a negatív hírek vannak többségben, de nem vagyunk egyedül ebben a harcban. Vannak szövetségeseink, és győzni is fogunk, meg is tudjuk védeni szerintem Magyarország érdekeit, ha kitartunk. Az igaz, hogy az előttünk álló hónapok különösen izgalmasak és fontosak lesznek.

Csak, ugye, látni kell a törésvonalakat, mert az ENSZ azt mondja ebben a készülő dokumentumban – most még az első verziót látjuk, tehát ezen lehet majd talán alakítani –, hogy a fogkrémnek joga van eldönteni, hogy kijöjjön a tubusból, tehát hogy a migráció alanyi jog, megválaszthatják a Föld lakói, hogy hol szeretnének élni.

Jó, de ez a Föld tönkretételének és az emberiség primitivizálásának a legbiztosabb receptje. Az lehetetlen dolog, hogy valaki csak azért, mert a földteke másik pontján jobb életet remél magának, fogja magát, felkerekedik, és függetlenül az ott élők véleményétől oda megy, és ott jogokat követel magának, ez lehetetlen.

Ugye, az Egyesült Államoknak is az volt az érvelése, hogy egy dolog a betelepítés, egy másik dolog a segítségnyújtás. Ezt a különbséget próbálja Magyarország elmagyarázni ebben a közgyűlésben.

Itt az történik – Soros Györgyék mindig ezt csinálják –, hogy jó embereknek tüntetik fel magukat, úgy tesznek, mintha a morális erkölcsi fölény az ő oldalukon lenne, mert ők látszólag jó dolgot képviselnek. Ha azonban végiggondolja az ember, akkor látja, hogy annak a következményeként, amit olyan szépen becsomagoltak, mint a szaloncukrot karácsonykor, első pillantásra emberségesnek, pozitívnak, kereszténynek tűnő dolog következményeiként rendkívül sok szenvedést fog okozni, tehát valójában gonosz javaslat. Tehát erkölcsi szempontból a mi álláspontunk a jó álláspont, amelyik azt mondja, de hiszen mindenkinek joga van ahhoz a kultúrához, ahhoz az országhoz és ahhoz az életszínvonalhoz, amit a maga számára megteremtett, saját országában felépített. Ez az európai vagy a nyugati társadalomfejlődés filozófia alapja, és a nemzetközi jognak is ez az alapja ma. Az egész Európai Unió is azon áll, hogy szuverén országok a tagjai. Ha a szuverenitásunkat elveszik, legyen az az ENSZ vagy éppen Brüsszel, abban a pillanatban ősi kulturális jogok, lehetőségek és a munkával kivívott életminőségünk kerül veszélybe. Nyíltan kell beszélni, ebbe a küzdelembe bele kell állni, nem vagyunk egyedül, szövetségeseink vannak, és meg tudjuk nyerni, ha időt nyerünk, mert Magyarországon most ez a problémánk. Ugyanis itt az a helyzet, hogy az Európai Unió dűlőre akarja vinni a kérdést, hiszen 2019-ben európai választás lesz. Mindenki látja, hogy a magunkfajta, hozzánk hasonló, a bevándorlással szemben álló erők előre fognak törni. Ezért már most át akarják, még ebben a mostani európai parlamenti ciklusban át akarják vinni a bevándorlásról és a kvótákról, a szétosztásról szóló döntést. Márpedig július 1-je után Ausztria adja az unió elnökségét. Az osztrákok az új osztrák kormányt azért választották meg, hogy ne akarjanak bevándorlóországgá válni, ott harcolni fognak. Egy esélye van Brüsszelnek és Soros Györgyéknek; az, hogy még most július 1-jéig áterőltetik az európai intézményeken az új Dublin IV.-nek nevezett szabályozást, ami egyébként magában foglalja a kötelező kvótákat, és elveszi a nemzetállamoktól a jogkört a menekültek, illetve a migránsok és a bevándorlók vonatkozásában. Ezért a magyar választás pont abban az időpontban lesz, amikor ez a harc csúcson lesz.

Ugye, az osztrák politikától valóban az várható, amit mondott, de hát a bolgároktól is ki gondolta volna, hogy kvótapárti javaslatot tesznek le? Ugye, most ők az elnökei az Európai Uniónak, és ez a júliusi döntés komolynak tűnik kvóta ügyben.

Igen, de ezt úgy kell elképzelni, hogy a bolgárok az Európai Bizottsággal konzultálva teszik le ezt a javaslatot. Tehát, hogy mennyi ebben a bolgár, és mennyi ebben Brüsszel, azt nehéz megmondani. Mindenesetre mi, magyarok letettük a magunk javaslatát, én elvittem Szófiába, átadtam a bolgár miniszterelnöknek, hogy mi hol akarjuk módosítani ezeket a brüsszeli–bolgár javaslatokat, és hogyan akarjuk megvédeni a nemzeti szuverenitást. Ugye, az, amit letesznek most az asztalra, és amit át akarnak rajtunk verni, tartalmaz egy számítási módot, egy matematikai képletet, hogy hogyan kell szétosztani a bevándorlókat. A mostani állapotok szerint másnap reggel ide tízezer embert fognak küldeni, és nem érdemes azt hinni most a magyaroknak, és ezzel is szembe kell néznünk, hogy úgy lesz, mint eddig volt, amikor a nagy beáramlás volt, hogy ki is mentek az ország nyugati határán a bevándorlók. Nem fognak kimenni, mert Ausztria meg Németország visszaállította a határellenőrzést, zsákország lettünk. Aki ide bejön, az tovább Nyugatra menni nem tud. Akit beengedünk, az velünk marad, az a mienk lesz, arról nekünk kell gondoskodni, és a vele való együttélést, ideértve a terrorveszélyt, a közbiztonság romlását és a gazdasági terheket nekünk majd viselni. Ezért mondom a magyaroknak a választás előtt, hogy emberek, egyszer lehet elrontani. Jogunk van elrontani, demokráciában élünk, szabad választás lesz, ez a mi döntésünk lesz, a saját sorsunkról fogunk dönteni. Ha elhibázzuk, bevándorlóország leszünk.

Váltott-e, illetve azt láttuk, hogy váltott néhány szót Merkellel a legutóbbi uniós csúcson, de arról beszéltek-e, ami a német kormány hivatalos álláspontjának tekinthető, hogy a 2020 utáni uniós forráselosztást politikai feltételekhez kötik? Egy darabig azt gondolta az ember, hogy már eltűnt az asztalról ez az elképzelés, de most újra előjött, és, ugye, az a politikai feltétel lényege, hogy aki támogatja a nyugati országok és Németország által vitt bevándorláspolitikát, az könnyebben vagy több forráshoz juthat 2020 után.

Szerintem érdemes néhány tényt leszögeznünk. Az első, hogy az Európai Unió költségvetéseit nem évről évre készítik el, hanem hét évre előre. Ennek van egy rögzített eljárásrendje, ennek a végén minden miniszterelnöknek el kell azt fogadnia. Olyan költségvetés nincs, amit a magyar miniszterelnök nem szavazott meg. Ez azt jelenti, hogy nekünk komoly tárgyalási pozícióink lesznek, vannak, és ezeket én ki is fogom majd használni. A másik dolog, hogy nem egyedül bennünket érint ez. Hát a V4-ek megmondták, hogyha őket ez érintené, rosszul érintené, nem támogatják. Ugye, itt azt érdemes megértenünk, hogy miért Lengyelország van célkeresztben. Ugye, a közép-európai térség vezető hatalma és vezető állama Lengyelország. Négyszer akkora, mint Magyarország, a gazdasága nagyon erős, töretlenül fejlődik, ennek a régiónak ő a regionális hatalma, vezetője. Ezt Magyarország egyébként elfogadja és elismeri. Azért lövik Lengyelországot a németek is meg Brüsszel is, mert ha Lengyelországot meggyengítik, egész Közép-Európát meggyengítik, és ezzel meggyengítik a bevándorlással szembeni közép-európai ellenállást is.

Macron konzultációt szeretne indítani Európa jövőjéről. A francia köztársasági elnökről van szó. Lehet jó kérdéseket írni franciául? Mert azok a hírek járnak, hogy Magyarország ebben nem akar részt venni.

Magyarország és a visegrádi négyek kialakítottak egy közös álláspontot, tehát Magyarországnak van a közép-európaiakkal egybeeső álláspontja. Ezt egy dokumentumban ki is adtuk. Az más dolog, hogy ezt nem mindenki olvassa, a francia elnök sem, ha jól látom, de ettől még nekünk van álláspontunk, amit Brüsszelben közzétettünk. Ebben pedig az van, hogy a konzultáció jó dolog. Hát, ha van valaki, akkor Magyarország tud erről nyilatkozni. A franciák életükben nem tartottak még konzultációt. Olyat, amilyet mi szoktunk, hogy minden magyar embert bevonunk egy fontos kérdés megvitatásába. A bevándorlásról meg a legfontosabb kérdésekről egész Európában csak a magyarok lettek megkérdezve, csak a magyar kormány kérdezte meg a magyar embereket. Úgyhogy ha valakinek tanácsra van szükség nemzeti konzultáció ügyben, ideértve a francia elnököt is, én szívesen állok a rendelkezésére. Mi azt mondtuk, hogy Európa jövőjéről konzultációt tartani jó dolog, a dokumentumunk azt mondja, hogy ezeket tartsuk is meg, és minden ország használja a saját, legjobb nemzeti gyakorlatát. Ez a magyar álláspont.

Összegezzük egy kicsit az elhangzottakat! Pár hónapon belül, tehát a júniusi uniós csúcson ezek a dolgok mind-mind előkerülhetnek. Hiába van úgy, hogy ez egy konszenzusos döntésnek kell lennie, hogy 2020 utáni uniós forrás politikai feltételekhez köthető vagy sem, ez a bizonyos szolidaritáselv lehet egy jogi következmény? Lehet, hogy erről kell egy döntést hozni pár hónapon belül Önnek, Önöknek a tanácsban.

Harcolni fogunk. A V4-ek álláspontja egyértelmű, Ausztria álláspontja egyértelmű. Én abban reménykedem, hogy az olaszok most vasárnap úgy döntenek, hogy ott is egy bevándorlást megfékezni akaró kormány lesz, erre minden esélyünk megvan. És nézze, én is elszánt vagyok, persze egy áprilisi választás jól jönne, amely megerősíti a magyar álláspontot. Mert én az áprilisi választást úgy tekintem, hogy megerősíti-e az eddigi magyar külpolitikai irányvonalat, vagyishogy nekünk vállalnunk kell a küzdelmet a bevándorlás megállítása érdekében. És ha ez bekövetkezik, és azt gondolom, hogy a magyarok inkább meg akarnak maradni magyarnak, inkább meg akarják védeni a keresztény kultúrájukat, inkább meg akarják védeni a nemzeti függetlenségüket, semmint feladni azt. Ha ráébrednek arra, hogy a jelöltek egy része, sőt a végén talpon maradó két jelöltből az egyik ezt képviseli, és Soros György áll mögötte, akkor szerintem ha az emberek ezt felismerik, átlátják, akkor jó esély van arra, hogy Magyarországon továbbra is nemzeti kormányunk legyen. És akkor a nemzeti kormány vezetője elmegy júniusban Brüsszelbe, megvívja ezt a hosszú és bonyolult csatát, és a végén, ha kell, majd vétózik. Mert ne felejtsük el, hogy a miniszterelnökök tanácsülésén döntést csak egyhangúlag lehet hozni.

Egyébként a gondolkodás Európa jövőjéről, Macron konzultációja nagyjából idevágó témakör. Nem? Tehát ezek ugyanazok a kérdések.

Megvitattuk a francia elnöknek a javaslatait legutóbb, és azokat elvetette a tanács. Tehát azokat a javaslatokat, hogy legyen több államhatáron átnyúló, nemzetközi lista az európai választáson és az ehhez hasonló javaslatokat – sok ilyen volt a francia elnök részéről –, ezeket, kivétel nélkül mindet elutasítottuk. Egy dolog maradt talpon, hogy legyen nemzeti konzultáció, illetve európai konzultáció, de az is a legjobb nemzeti gyakorlat szerint, minden ország saját szokásainak megfelelően történjen.

Egy picit, ha tudunk előre gondolkodni: április után milyen világ lesz Magyarországon? Bár persze most eddig is sokat beszéltünk erről. De nézzük, hogy Ön mennyire gondolkodik előre a költségvetési tervezés ügyében? Ugye, friss munkaerő-piaci statisztikákat látunk, foglalkoztatottsági statisztikákat. Itt is látunk egyébként olyan vitát, amely nemzetközi szervezetek és Magyarország között van, például a nők 40 éves munkaviszony utáni – hogy kiemeljek egy részletet – korkedvezményes nyugdíját az OECD javaslata alapján, Magyarországon például el kellene törölni.

Több ilyen vitánk van. Na, most ha a legutolsó négy választást nézzük, Németországot, Ausztriát, Csehországot és most az előttünk álló olasz kampányt, akkor azt látjuk – persze ott is fontosak a gazdasági kérdések, mint ahogy Magyarországon is azok, de – valahogy a legfontosabb kérdés mindenhol a bevándorlás volt. Most Magyarországon is az a helyzet, hogy a nagy téma az, aminek az árnyékában persze azért kell szót ejtenünk a gazdaság ügyeiről is. És én azt tudom mondani, hogy szép eredményeket ért el Magyarország az elmúlt időszakban, de ezek nem egy lezárt és befejezett munka eredményei. Itt még sokat kell dolgozni. A magyar gazdaság növekedése fenntartandó, ha nem Varga Mihály vagy nem egy ilyen típusú gazdaságpolitika van Magyarországon, akkor nagyon nehéz lesz ezt fenntartani, úgyhogy én teljes szívemből támogatom a mostani kormány gazdaságpolitikáját és gazdasági miniszterét is. Az alapvető döntéseket meghoztuk, csak most folytatni kell a munkát, mert szerintem a családtámogatási rendszerünk, amely Európában szerintem párját ritkítja, és a nemzeti össztermék arányában talán a legtöbbet egész Európában mi költjük családtámogatásra, jó. Szerintem a nők megbecsülését elősegítő politikák és döntések, az anyáknak tiszteletet megadó döntések jó döntések, ezek közé tartozik a nők 40. Ugye, az egy fájdalmas dolog… Azt mi szavaztuk meg. Igaz, hogy én vállaltam az előző választási kampányban, amikor megállapodtam a nőszervezetekkel, hogy ezt be fogjuk vezetni, tehát az én dolgom volt, hogy ezt átvigyem a parlamenten, ezt meg is tettem. Azonban fájt, hogy például a Jobbik nem szavazta meg. Tehát azt tudni kell, hogy az ilyen típusú, ma már az emberek számára természetesnek vett dolgok visszavehetők, de én mindent meg fogok tenni, hogy megvédjem a nők 40-et, és azt mindenképpen folytatni szeretnénk. Sőt, én a családanyák, a gyermeket vállaló nőknek a további támogatását, az eddigi támogatási formák erősítését és bővítését rendkívül fontosnak tartom, mert ezen múlik Magyarország jövője. Nem mondom, mi, férfiak is kellünk ehhez, mármint Magyarország jövőjéhez, de a jövő mégis azon múlik, hogy az asszonyok azok akarnak-e velünk együtt élni, akarnak-e családban élni, akarnak-e gyermeket vállalni, és egy olyan életre rendezkednek-e be, amely elismeri, támogatja, pártfogolja az ő döntésüket, vagyishogy gyermeket szülnek és nevelnek a jövőnek. Tehát én – ez egy személyes döntése minden nőnek, de én – szeretném azoknak megadni a segítséget, akik ezt a személyes döntést meghozzák. Tehát én demográfiai, családokat, asszonyokat, a nők megbecsülését és tiszteletét kifejező további javaslatokat fogok majd előterjeszteni. De azért nem erről szól a kampány, mert hiába vannak ezek a remek indítványaink, meg hiába van egy családpolitikánk, hiába van egy biztatónak tűnő jövő, amiért persze még sokat kell dolgozni, ha közben az országot elárasztják a migránsok, és nekünk is olyan kérdésekkel kell szembenéznünk, mint amivel Ausztria, Németország vagy Franciaország néz szembe. Akkor a pénz arra fog menni, akkor az energia nem a családtámogatás kiszélesítésére fordítódik majd, hanem azoknak az együttélési gondoknak, bajoknak a kezelésére megy el, amit az ideérkező tömeges migránsok eredményeznek majd. A terrorveszély visszaszorításától kezdve a közbiztonság megerősítéséig és a nekik szükséges pénz elvétele a magyaroktól, a magyar költségvetés eddigi soraitól, de ezt én nem akarom. Tehát a nők 40 megvédéséhez is az út azon keresztül vezet, hogy az ellenzéket távol tartsuk a kormányzástól, és megakadályozzuk a migránsok beáramlását.

Orbán Viktor miniszterelnök volt a vendégünk. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Köszönöm, hogy itt lehettem!

(miniszterelnok.hu)