2018. július 27.

Nagy Katalin: Ahogy azt hallottuk, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen a Stop Soros és az alkotmánymódosítás miatt. Aztán láttuk, hogy az osztrák alkancellár a Facebookján beírta azt, hogy abszurdnak tartja ezt az eljárást, hiszen Magyarország nem követte el ugyanazokat a hibákat, mint Németország, nem várta tárt karokkal a menekülteket, tehát nem érti az osztrák alkancellár, hogy miért van erre az eljárásra szükség. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Ön hogy látja, nem változtat az Európai Bizottság a politikáján, az eddigi bevándorláspolitikáján?

Ez a bizottság már nem, ez a rossz hír. A jó hír, hogy ennek a bizottságnak a napjai meg vannak számlálva, tekintettel arra, hogy a bizottság mandátuma a következő év májusában lejár. Az Európai Unióban az a rend, hogy ötévente tartunk választásokat. Ez Magyarországon is meg fog történni a következő év májusában, és akkor nemcsak a parlament mandátuma, az Európai Parlament mandátuma szűnik meg, hanem az Európai Bizottságé is. Tehát nem tulajdonítok jelentőséget a bizottság mostani döntésének. Azt a módszert kell megtalálnunk, hogy hogyan lavírozzunk, evickéljünk, evezgessünk el a következő év májusáig. Minden, amit most indít, kezdeményez és javasol a bizottság, az már kifutott az időből.

Ugye, a legújabb javaslatukat, mert taktikát váltottak, mert azt mondják, jó, ha nincs kötelező kvóta, akkor legyen arról szó, hogy az az ország, amelyik befogad egy migránst, az fejenként 6.000 eurót kap. Rögtön válaszolt is Salvini belügyminiszter Olaszországból, hogy nem kéri Olaszország az alamizsnát, mert egyébként nem 6.000 euróba kerül egy embernek a megsegítése, beillesztése a társadalomba, hanem legalább 50 ezer euróba. Ez még mindig az a lépés, amit próbálgat az Európai Bizottság, csak úgy látszik, nem lesz ennek sikere.

De ez már – mondom még egyszer – a bizottságnak az a mozgása, amit gyermekkorunkban, iskoláskorunkban a biológiai kísérleteken láttunk, amikor a béka combja még egyet-egyet rándul, de ennek már nincsen jelentősége. Ugyanakkor elvi kérdést is érint az ügy, azt az elvi kérdést, hogy mire kell fordítani az európai emberek pénzét. Az a gondolkodásmód, hogy ezt adjuk oda a migránsoknak ahelyett, hogy odaadnánk az európai embereknek, egy veszélyes gondolkodásmód, és arra kell majd figyelni, hogy az európai parlamenti választás után olyan bizottság alakuljon, amely ilyen szamársággal és képtelenséggel nem áll elő. Hasonlóképpen nekünk olyan bizottság kell majd az európai választások után, amelyik nem azokat az országokat bünteti, akik megvédik a határaikat, mint Magyarország, hanem lehetőleg ne büntessen senkit, de ha valakit mégis büntetni akar, akkor inkább azokat, akik meg beengedték a fennálló európai jogszabályok megsértésével a migránsok millióit Európába. Új bizottság kell, új szemlélet, új megközelítés.

A külügyminiszter hivatalosan is bejelentette, hogy Magyarország kilép az ENSZ migrációs csomagjának a tárgyalásából is. Aztán utána kaptuk a hírt, hogy Amerika, Magyarország után Ausztrália is bejelentette, hogy nem fogja aláírni ezt az egyezményt. Gondolja, hogy lesznek még kilépők, akik esetleg rokonszenvesnek tartják azt a megközelítést, amit Ausztrália, Magyarország vagy Amerika mondott, hogy az az én kompetenciám, hogy eldöntsem, hogy kit engedek be?

Izgalmas kérdés ez. Általában az ENSZ döntéseit az államok természetesen nem hagyják figyelmen kívül, de nem is tekintik olyan döntéseknek, mint amelynek közvetlen következménye lenne az ő életükre. Végül is az ENSZ-t nem azért találták ki, hogy világkormányként működjön. Persze a bürokraták, néhány, otthon megbukott és aztán így az ENSZ-be ejtőernyőzött politikus szeretné folytatni a politikai pályáját, és egy világkormányzásban szeretne részt venni, de ezek aberrált egyéni ambíciók. Valójában az ENSZ-t azért hoztuk, hozták létre a II. világháborút követően, hogy legyen egy hely, ahol tudnak mindig érintkezni, beszélni egymással az egyébként ellentétes érdekekkel rendelkező államok vezetői is. Legyen egy hely, ahol fel tudjuk oldani a konfliktusokat, legyen egy hely, ahol esetleg meg tudunk állapodni néhány alapvető kérdésben, amit utána minden kormány megpróbál követni. Ezért az ENSZ-hez nem szoktak úgy viszonyulni a tagállamok, az ENSZ döntéseihez, hogy abból valamifajta fenyegetés származhatna rájuk, nem így szokták látni. Azonban most itt egy másik helyzetről van szó. A migráció, ami egyébként egy népvándorlás, egy világméretű népvándorlás, egy olyan ügy, amelyben nem lehet felelőtlen nyilatkozatokat elfogadni, és amelyben nem szabad olyan dokumentumokat előállítani, amely az ENSZ tagjainak egy részével, részének érdekével ellentétes. Most ez történik. Szerintem most ébredezés van. Most jönnek rá a tagállamok arra, hogy az általuk egyébként nem különösebben komolyan vett ENSZ egy olyan dokumentumot készül elfogadni, amely utána a világnépvándorlás szabályozásának zsinórmértékéül is szolgálhat. Hiszen az ENSZ azt mondja, hogyha ez elfogadásra kerül, mindenki csináljon akcióterveket, és kezdje végrehajtani. Igaz, ezt jogilag nehéz kikényszeríteni, de jó tíz éve, tizenöt éve a világban létezik az a kifejezés, a puha hatalom eszköze, amibe a médiát, az igazságszolgáltatást, a közgondolkodás formálására alkalmas eszközöket értjük. És bizony hogyha az ENSZ kiad a világnépvándorlás ügyében egy irányvonalat, akkor nagyon sok, alapvetően liberális eszköz, média, újságírók hada, egyetemek, bíráskodásban résztvevő személyek olyan irányba terelik majd a döntéseiket, amelyek lehetővé teszik a világméretű migrációt, vagyis a népvándorlást. Ezért szerintem nem volt az véletlen, hogy a világ legnagyobb országa volt az első, amelyik azt mondta, hogy ez így nem lesz jó. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az ENSZ-ben azon országok vannak többségben, akiknek érdekében áll a migráció támogatása, hiszen ők kibocsátók, tehát azért mégis azon országok száma a nagyobb, ahonnan el akarnak menni az emberek, és azon országok száma kisebb, ahová menni akarnak. És miután itt egy ilyen többségi hangulatot próbálnak kialakítani, ezért az a dokumentum, amit elfogadni tervez az ENSZ, alapvetően azon országok szempontjait tartalmazza, akik migránsokat bocsátanak ki, tehát akik mozgatják a népvándorlást, és teljesen kívül maradnak, mondjuk, az Ön szempontjai, aki nem egy migráns, nem akar elmenni, de nem szeretné, ha felforgatnák itt az életét Budapesten és Magyarországon. Na, ezeknek az embereknek, a magunkfajta embereknek a szempontjait, az ilyen országok érdekeit teljesen negligálja ez a dokumentum, és ezért nem véletlen, hogy az Egyesült Államok volt az első, amelyik azt mondta, hogy na, nem, és ebből kiszállt. Utána jöttünk mi, most az ausztrálok, nem mindenkinek jár egyformán az ébresztőórája, lesznek még néhányan.

Említette a következő  évi európai parlamenti választásokat. Hallottunk arról, hogy Steve Bannon, aki, ugye, Trump elnöknek volt a tanácsadója, felkereste Európában a jobboldali pártokat, Ön is tárgyalt vele, és elhatározta, hogy létrehoz egy mozgalmat, a „The Movement”, a Mozgalom nevű szervezetet éppen abból a célból, hogy kiegyensúlyozza a Soros-szervezetek migránsbarát politizálását, hatalomba való beleszólását. Ön lát ebben ennyi erőt? Ki lehet egyensúlyozni? Hát azért Soros György 25-30 éve csinálja ugyanezt…

Hadd lépjek egyet hátrább, hogy egy szélesebb látószöget foghassak. Ugye, van egy vita most Amerikában, ami arról szól, hogy az oroszok beavatkoztak-e az amerikai választásokba, vagy egyáltalán beavatkozott-e valaki Amerika belügyeibe. Ül a magyar polgár, mondjuk, egy magamfajta pesti ember üldögél, olvassa ezt az újságban, és a térdét csapkodja a nevetéstől: az amerikaiak beszélnek arról, hogy valaki beavatkozott az ő politikai vitáikba. Több mint harminc éve foglalkozom politikával, és nem emlékszem olyan évre, amikor az amerikaiak ne avatkoztak volna bele a magyarországi vitákba. Ja, hogy persze nem a kormányok avatkoztak be, bár az is előfordult néha, hogy a kormányok beavatkoztak, az is, hogy a kongresszus vagy éppen a képviselőház, de alapvetően a leggyakoribb beavatkozási forma nem ez, hanem úgy, hogy az amerikaiak létrehoztak, létrehozattak – ezt homály fedi ebben a pillanatban – sok-sok dollármilliárdból alapítványokat, és ezek az alapítványok ilyen hangzatos, emberbaráti címszavak mögé bújva vagy ezeket felhasználva beavatkoznak nem amerikai, tehát más országok belső politikai ügyeibe, ez napi gyakorlat. Úgyhogy én nem is értem, amikor erről Amerikában vita zajlik, hogy ott miért nem mondja azt valaki, de hát, emberek, mi is ezt csináljuk szerte a világban, méghozzá óriási pénzügyi eszközöket működtetve. Na, most ez a modern világnak olyan tulajdonsága, amivel szemben nagyon nehéz védekezni. Mi, magyarok sem tudjuk ezt megakadályozni, hiszen a különböző nemzetközi szabályok, kialakult szokások lehetővé teszik, hogy a határokat átlépve is működhessenek alapítványok, egyesületek, elmondhassák emberek a véleményüket. Mit lehet ilyenkor tenni? Magyarország úgy védekezik, hogy átláthatóságot kér. Tehát rendben van, belebeszélhetünk egymás ügyeibe, a ti alapítványaitok Magyarországon is elmondhatják a gondolataikat. 67, körülbelül 67 ilyen álcivil szervezetet finanszíroznak a Soros-alapítványok Magyarországon, ők itt egy közhangulatot próbálnak kialakítani, persze betiltani az ilyesmit nem lehet, de egy dolgot azért elvárunk. Mondjátok meg, hogy kik is vagytok ti, ki pénzel benneteket, kinek az érdekében szólaltok meg. Tehát egy átláthatóságot azért biztosítanunk kell, hogy amikor a magyar választópolgár találkozik egy véleménnyel, egy álcivil szervezetnek a véleményével, akkor pontosan tudhatja: aha, ezek azok, akiket Soros meg az amerikaiak, időnként a németek vagy a brüsszeliek finanszíroznak azért, hogy befolyásolják a magyar közvéleményt. Tehát átláthatóságot kell szerintem elvárnunk, ez a védekezés leginkább kézenfekvő formája. Ezt egyébként a magyar törvényhozás átlátta, és ezzel kapcsolatos kötelességét teljesítette is, tehát a magyar választópolgárok iránti kötelességünket, hogy segítsük őket hozzá, hogy tudhassák, hogy ki beszél, miért beszél, milyen pénzen beszél, ennek az erkölcsi kötelességnek a képviselőink eleget tettek, a magyar parlament eleget tett. Na, most az a kérdés, hogy Amerikából, ha valaki ránéz a szellemi térképre, azt látja, hogy leginkább liberális irányzatú közvélemény-befolyásolási kísérletek, kormányokra nyomást gyakorolni akaró igyekezetek azonosíthatók. Most azt történt, hogy egy amerikai azt mondta, hogy az nagyon szép, hogy mi, amerikaiak a liberális gondolkodást támogatjuk Európában, és az ilyen eszméket valló kormányokat akarjuk segíteni, a közvéleményt így akarjuk befolyásolni, de Amerika nemcsak liberálisokból áll, itt vagyunk mi is – mondta egy amerikai, akik konzervatívok vagyunk, ad absurdum még kereszténydemokraták is, mi miért nem hallatjuk a hangunkat Európában? Egy ember, aki ezt gondolta, átjött ide, speciel tanácsadója volt az amerikai elnöknek, rácsodálkozott a világra, és azt mondta, hogy itt van hely és lehetőség arra, hogy a mi konzervatív amerikai eszméinket terjesszük Európában. Én sok sikert kívánok ehhez. Ha már egyszer ilyen a világ, hogy ki van nyitva, ha már mindenki a másik ország területén is fejthet ki szellemi természeti tevékenységet, akkor az a jó, ha ez a tevékenység minél sokszínűbb, és Amerikának nemcsak a liberális, hanem a konzervatív arcát is láthatjuk.

Ön az elmúlt néhány hétben rendkívül fontos politikusokkal találkozott. Úgy fogalmazott a külügyminisztérium is, hogy diplomáciai csúcs volt, sőt nagyüzem. Ugye, itt Merkel kancellártól elkezdve a kínai miniszterelnök, izraeli miniszterelnök, Putyin elnök, Erdoğan elnök, aztán most, éppen két nappal ezelőtt Montenegróban járt. Jót tesz ez a magyar külpolitikának? Szükség van erre? Egyrészt rendkívül fárasztó gondolom, egyik nap ide repülni, másik nap oda. Szükség van erre?

Kilométerhiányom nincsen. Önmagában az utazás meg ebben a formájában nem vonzó. Ha az ember leszáll, tárgyal, hazajön, azt sem tudja, pontosan melyik országban alszik. Tehát nem a jókedvünk miatt pörgettük föl a magyar diplomácia fogaskerekeit, hanem azért, mert úgy láttuk, hogy Magyarország itt most előnyökhöz, lehetőségekhez tud jutni. Miért is? Nincs a világon egyetlen másik ország sem, ahol a kormányzatok három egymást követő választáson kétharmaddal tudtak volna közbizalmat nyerni. Ezért a politikai stabilitás szempontjából Magyarország ma egy kiemelkedő pontja az egész világpolitikának. Ráadásul jómagam – hiszen már egyszer korábban is, 1998 és 2002 között is vezethettem Magyarország kormányát – a tizenharmadik miniszterelnöki évemet kezdem meg. A világban ez is rendkívül ritka, Európában, ha jól látom Merkel asszonnyal vagyunk mi itt doyenek, ha szabad ilyet mondani egy hölggyel kapcsolatban, és ilyen a világban sincsen. Amerikában két ciklus után nem is lehet az elnököt már harmadjára megválasztani, a török elnök éppen most alakította át a politikai rendszerét, Putyin elnök úr hol miniszterelnök, hol elnök, tehát mindenképpen abba a körbe tartozik Magyarország, részben az én személyemen keresztül is, amire azt lehet mondani, hogy a világ egyik legstabilabb, politikailag legstabilabb országa. Ez egy előny. Ezt tudatni kell, ezt az előnyt be kell váltani, ez önmagában nem ér semmit, de be lehet váltani, hiszen világossá lehet tenni, hogy a politikánk kiszámítható, folytatódik, a kétoldalú kapcsolatokban lehet ránk építeni, lehet ránk számítani, ismernek bennünket, nem nulláról kezdünk. Tehát ha az ember egy ilyen sikeres választás után, mint amilyen mögöttünk van, egy diplomáciai nagyüzemet lebonyolít, akkor Magyarország értékét ezzel tudja növelni, a diplomáciai súlyát tudja növelni, bizalmat tud ébreszteni Magyarországgal szemben, hangsúlyt tud adni annak, hogy Magyarország egy kiszámítható ország, akivel érdemes hosszú távú együttműködéseket kötni. A politika lényege, hogy barátokat kell gyűjteni, nem ellenségeket, barátokat kell gyűjteni, és nem azért csak, mert barátnak lenni vagy barátkozni jobb, mint ellenségeskedni, bár kétségkívül ez is igaz, hanem azért is, mert az országot ez erősebbé teszi. Úgy tudjuk megerősíteni Magyarországot, ha sok barátunk van, akik nemcsak szavakban a barátaink, hanem akikkel tényleges együttműködést tudunk kialakítani úgy, hogy az nekünk is előnyös legyen. Tehát a diplomáciai nagyüzem végül is a politikai stabilitáson keresztül, a barátok gyűjtésén keresztül Magyarország erejét növeli, illetve növelte. Sikeres időszak van mögöttem.

A gazdaságban is érezzük ezeket az előnyöket? A gazdasági kapcsolatokban ez úgy tűnik?

Ha ránézünk a számokra, akkor ezt bizonyítva láthatjuk, hiszen a stabilitás és a kiszámíthatóság a gazdaságban legalább olyan fontos, mint a nemzetközi diplomáciában. Talán még fontosabb is, hiszen ott a befektetők, a vállalkozók mindig kockáztatnak, és a vállalkozásokból sohasem lehet kiiktatni a kockázatot, épp azért vállalkozás, mert van benne kockázat, vagy sikerül, vagy nem, de a felesleges kockázatokat mindenki igyekszik kiiktatni, és miután a gazdasági tevékenység önmagában kockázatos, vagy bejön egy vállalkozás vagy nem, a politika felől érkező kockázatokat mindenki próbálja csökkenteni. Most Magyarországon a politika felől semmilyen kockázat nem érkezik a befektetők irányába. Ez nagyon nagy dolog, ezt tudatni kell, ezt hangsúlyozni kell, a kiszámíthatóság, a hosszú távú adójogszabályok, általában a kormányzati gazdaságfilozófia állandósága, a magyar modell, amit felépítettünk, éveken keresztüli konzekvens működtetése mind azt üzenik a magyar és nem magyar vállalkozóknak is, hogy a politika felől felesleges kockázat nem terheli az ő vállalkozásukat.

Elfogadta a költségvetést az országgyűlés egy héttel ezelőtt, múlt pénteken délután. A költségvetés számai azok biztosak? Ugye, itt a Magyar Nemzeti Bank az előrejelzésében azt mondta, hogy ő egy kicsit magasabb inflációval számol, mint a kormány makrogazdasági elemzői és egy kicsit alacsonyabb gazdasági növekedéssel.

Intellektuális értelemben egy furcsa időszak volt a költségvetés megalkotásának a szakasza. Nem is annyira a részletkérdések miatt, mert, hogy most 2,5 vagy 3 százalék lesz-e az infláció, ez a szakembereknek biztosan fontos, de érdemben nem befolyásolja a magyar gazdaságot. Itt arra kell figyelni, hogy akinek a járandósága az inflációhoz van kötve, az egy kedvezőtlen inflációs mutató esetén se szenvedjen veszteséget. Itt a nyugdíjasok a legfontosabbak, de a nyugdíjasokkal 2010-ben mi kötöttünk, én személyesen is kötöttem egy megállapodást; minden nyugdíjas tudhatja, szerintem tudja is, hogy amíg a mi kormányunk van, tehát kereszténydemokrata kormány van Magyarországon, addig az ő nyugdíjának a vásárlóértéke megmarad. Szemben a korábbi szocialista korszakokkal, amikor elvették a nyugdíjasoktól a nyugdíjukat, lecsökkentették a nyugdíjak vásárlóértékét, mi arra kötöttünk megállapodást, hogy ez többet nem fordulhat elő. Ezt tartani is fogjuk, tehát ha az infláció nem úgy alakul, hanem néhány tizedponttal elmozdul kedvezőtlen irányba, akkor a nyugdíjak ennek megfelelően nagyobb mértékben fognak emelkedni, hogy megőrizzék a vásárlóerejüket. Én nagyon fontosnak tartom, hogy a mindenkori magyar kormány élvezze a nyugdíjasoknak a bizalmát. Két okból is. Részben mert sok szavazópolgárról beszélek, a stabilitásnak ez fontos része. Másfelől erkölcsi kérdésnek is tekintem, hiszen a nyugdíjasoknak köszönhetjük, hogy egyáltalán itt ülhetünk ma a stúdióban, ők a szüleink, nagyszüleink, tartozunk nekik, erkölcsi kötelességeink vannak az ő irányukban, ezt meg kell nekik adni, el kell ismerni az életüknek az erőfeszítéseit, nemcsak szavakban, hanem nyugdíjban is, ezért fontos, hogy ők ne veszítsenek, sőt, ha lehet, inkább nyerjenek. 2010-től máig, ha valaki végignézi ennek a gazdaságtörténetét, akkor jól láthatja, hogy a nyugdíjasok ma a szocialisták által elvett nyugdíjösszeget az elmúlt tíz évben apránként, lépésenként visszakapták, vagy majdnem teljes egészében visszakapták, tehát nemcsak megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét, hanem jóvá is igyekeztük tenni a merényleteket, amiket a szocialisták követtek el a nyugdíjasokkal szemben. Tehát én szeretnék megnyugtatni több mint kétmillió embert, hogy a költségvetés inflációs számairól szóló részlettechnikai viták nem fogják érinteni az ő életüket és életszínvonalukat. De az igazi intellektuális kihívás a költségvetés kapcsán nem ez volt, mert ez egy olyan dolog, amit az elmúlt években is mindig megoldottunk. Újszerű dolog az volt, hogy egyszerre van két egymással ellentétes természetű jelenség jelen a gazdaságpolitikában. Egyfelől van egy stabil magyar gazdaság, világos, hogy számolunk egy 4 százalék körüli növekedéssel, van egy magyar modell, amit 2010 után építettünk ki, nagyon sok energiát fordítottunk, én személy szerint is arra, hogy ezt a magyar modellt megalkossuk. Ez most működik, ez a madár repül. Magyarország egy sikertörténet a nyugat-európai gazdasági elemzésekben is. Azonban a világgazdaságban vannak sötét felhők az égen, senki nem meri azt mondani, hogy válság lesz, mert ez egy nagyon erős mondat, riasztó mondat, senki sem szeret rossz hír postásaként feltűnni. De azért ép eszű ember látja ezeket a felhőket. Van egy vita az Egyesült Államok és Európa között, hogy hogyan kereskedjünk egymással, van egy bizonytalan olajárkérdés, van egy Irán elleni amerikai szankció, aminek a hatásait, világgazdasági hatásait még nehéz felmérni. Azt is lehet látni, hogy a kínai–amerikai gazdasági együttműködés nem a barátság irányában halad ebben a pillanatban, és azt is látjuk, hogy éveken keresztül alacsony volt a nemzetközi pénzpiacon a felvehető hitelek kamata. Ez most nőni kezdett, és az Európai Unióhoz tartozó, különösen az eurózónához tartozó államoknak az államadóssága ma magasabb, mint a 2008-as pénzügyi válság idején volt, és azt a válságot is a magas államadósság és az emelkedő kamatok együttes hatása hozta létre, és ennek a kezdődő jeleit lehet felfedezni a világgazdaságban. Ezek együtt, miközben mi egy optimista költségvetést akarunk készíteni, hiszen a magyar ügyek jól mennek, a magyar modell jól működik, érzünk magunkban erőt, hogy működtetni tudjuk ezt a magyar modellt, aközben a világgazdaságban vannak kedvezőtlen jelek, vagyis az volt a kérdés, hogy hogyan kell egy olyan költségvetést megalkotni, amely egyszerre optimista, bizakodó, a magyar gazdaság teljesítményének a növelésére épül, miközben megvédjük az országot és magunkat a világgazdaság esetleges kedvezőtlen változásaival szemben. Ezt kellett megoldani. Ezt megoldotta Varga Mihály pénzügyminiszter úr, akinek ezúton is gratulálok, képezett egy olyan nagy költségvetési-pénzügyi tartalékot, amelyet válság esetén a válság kiegyensúlyozására, hatásainak teljes vagy részleges kivédésére tudunk használni, és közben fenntartjuk a költségvetésen keresztül a magyar gazdaság több mint 4 százalékos növekedését. Szerintem szép munka ez a költségvetés, még egyszer mondom, elismerés illeti a pénzügyminiszter urat.

Vajon a Facebookján az „akáció” elé mikor kerül oda a „V” betű, hogy „vakáció” legyen belőle? Úgy tudom, hogy nemsokára Tusnádfürdőre indul.

Így kezdődik az ember vakációja. Rögtön tart egy előadást egy szabadegyetemen. Valóban szombaton reggel tartok egy előadást szokás szerint a székelyföldi szabadegyetemen, és aztán hétfőn szeretném kivenni az éves rendes szabadságomat. Nem szeretem azokat a választott politikusokat, akik állandóan panaszkodnak arra, hogy nehéz a munkájuk. Ha nehéz, akkor keressenek egy másikat, nem kötelező képviselőnek vagy miniszterelnöknek lenni. De az igazság az, hogy most már elfáradtam, és hosszú volt a mögöttünk hagyott egy év, mert részben a nemzetközi nyomás folyamatos volt a migráció miatt, tehát az, hogy Magyarországot állandóan bevándorlóországgá akarják alakítani, egy állandó készenlétet igényel a mindenkori miniszterelnöktől. Tehát észnél kell azért lenni. Erősek a pozícióink, de észnél kell azért lenni. Ez olyan, mint a gátszakadás, tehát ha szivárog, azt időben észre kell venni, mert aztán ha későn veszi észre az ember, már nem tudja a gátszakadást megállítani. Másfelől kellett futni egy diplomáciai kört, erről már beszéltünk. Van mögöttünk egy erőteljes választási kampány, azt csak meg kellett valahogy nyerni, oda kellett tenni az embernek magát. Utána nem azt választottam, hogy a választás megnyerése után változatlan felállásban és szerkezetben halad a kormány, hanem a következő évek kihívásainak megfelelően átalakítottam a kormányszerkezetet és a kormány összetételét. Utána csak meg kellett csinálni ezt a költségvetést, és az erőim végén vagyok, tehát igazán rám fér, hogy az akkumulátorokat feltöltsem, ez nem mindig látszik, egyébként a miniszterelnöknek az a dolga, hogy állandóan fitt, jókedvű és egészséges ember benyomását keltse, de ez nem mindig van így, és amikor az ember fárad, akkor türelmetlen. Ahogy kezd az ember türelmetlen lenni, akkor gyorsan el kell menni, ha mód van rá, szabadságra, mert a politika végül is arról szól, hogy az emberek ügyeivel foglalkozunk, és ezt türelmetlenül nem lehet tenni. Az emberekhez kell a legnagyobb türelem, ezt elhiheti nekem, és az emberek ügyeihez is ilyen türelem kell, és hogyha ez elfogyott, akkor azonnal pihenő, akkumulátortöltés, felfrissülés és aztán majd augusztus végén, szeptember elején kezdjük újra.

Jó pihenést! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(miniszterelnok.hu)