2020. július 10.

Nagy Katalin: Ahogy a hírekben is hallhattuk, az összes környező országban romlik a vírushelyzet, nő a fertőzöttek száma. Az operatív törzs is ülésezett. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Kell-e újabb korlátozásokra számítanunk itthon?

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt kívánok! Kell, csak még nem tudjuk, mifélékre. A helyzet az – ezerszer elmondtuk itt, tehát mindenki előtt ismert –, hogy egy csatát megnyertünk, a fertőzés első nagy hullámát letörtük, most már a gazdasági következmények enyhítésével, munkahelyek teremtésével foglalkozunk, és készülünk arra, hogy mi lesz. Mert vakcina nincs, és ha nincs vakcina, akkor nem tudjuk megölni, eltenni láb alól az ellenséget, amit most egy vírus testesít meg, tehát együtt kell vele élnünk. A számok szomorúak: Egyesült Királyság 242 ezer, Spanyolország 73 ezer, Franciaország 61 ezer, Hollandia 44 ezer, Belgium 35 ezer – Belgium akkora ország, mint mi –, Magyarország kevesebb, mint 800. Eddig ez jól néz ki. A fertőzöttek száma azonban Horvátországban hamar, két hét alatt felszaladt tízszeresére, Szerbiában négyszeresére, románoknál, sőt még Szlovéniában is, akik a legsikeresebben védekeztek, szintén növekedőfélben van. A veszélyt, amit most én itt meg tudok nevezni Önnek, úgy hívják, hogy behurcolás. Tehát Magyarország rendben van, de miután ami Európában történik, az ránk is hatással van, mert jönnek külföldiek, és mi is – különösen, hogy nyár van – jövünk-megyünk, behurcoljuk ide a vírust. Azt látom, hogy minden újabb fertőzés esetén az operatív törzs vizsgálatai szerint mindig megtalálható valamilyen külföldről származó elem, mozzanat. Tehát a behurcolás ellen kell védekeznünk. Az operatív törzs ma délig kapott határidőt arra, hogy letegyen egy javaslatot az asztalra, amely a behurcolás elleni védekezést tartalmazza. Nézzük, hogy mások mit csinálnak, mert sohasem lehetsz egyedül elég okos, ez a helyes megközelítés ilyenkor; nézzük, mit csinálnak a szomszédok, különösen Ausztria, ahol egy kombinált csomagot állítottak össze, amiben karantén, mintavétel, határellenőrzés együttesen szerepel. Az operatív törzs délben tesz nekem egy jelentést, és akkor folytatjuk a tanácskozást, ma, holnap szerintem döntéseket tudunk hozni. Még egyszer aláhúzom: Magyarország biztonságos, a behurcolás a probléma. Én értem, hogy mindenki nyaral, nyilván mi is ezt fogjuk tenni, az embernek egyszer egy évben látnia kell a tengert, de most mégis inkább az legyen a jelszó, hogy több Balaton, kevesebb Adria, és akkor a járvány is féken tartható lesz.

Tehát akkor marad ez, hogy inkább itthon nyaraljunk. A jövő héten sor kerül az európai uniós csúcsra. Milyen álláspontot képvisel majd a magyar kormány és Ön személy szerint ott azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen az európai uniós költségvetés?

Na, most egy korábban nem ismert megoldással próbálkozunk. Az uniónak mindig hét évre készül pénzügyi terve, nevezzük költségvetésnek. Most azonban a járvány miatt térdre esett, vagy szeptemberre térdre eshet jó néhány, nálunk egyébként gazdagabbnak gondolt – valószínűleg ebben nem is tévedünk sokat –, nálunk gazdagabb, de pénzügyileg sérülékenyebb ország. Jön hozzám például a portugálok miniszterelnöke a jövő hét elején. Nézem a spanyol számokat, az eladósodás 100 százalék fölött, a franciák sem néznek ki valami acélosan, tehát itt sürgős és gyors pénzügyi segítségre van szükség. Ezért a költségvetés mellé odabiggyeszt az Európai Unió a tervek szerint egy magyar elme számára felfoghatatlan méretű, nagyságú pénzügyi-gazdasági újraindítást szolgáló csomagot. 750 milliárd euróról beszélünk! Ez, nem is tudom, forintban mit jelent, mert annyi a nulla, hogy nem fér fel egy sorba a papírra, tehát rengeteg pénzt kell most betenni a gazdaságba a növekedés újraindítása érdekében. Azonban ez a pénz nincs; a tagállamoknál sincs, otthon sincs, mert ha lenne otthon, akkor nem lenne baj. Ezért úgy döntöttek a nagyok – beszéljünk egyenesen –, hogy hitelt vegyünk föl, mert a pénzpiacon van hitel, a tulajdonosaik oda is adják, ha fizetünk nekik kamatot, mert ők azt szeretik, és hogyha felvesszük ezt a nagy összegű hitelt, akkor utána osszuk szét egymás között – mondja az unió – a gazdaságaink újraindítása érdekében.

Arra még nem volt példa, hogy az unió közösen vett volna fel hitelt.

Fázom tőle én is. Ugye, a magyar ember fejében az adósság a legrémisztőbb dolgok közé tartozik. Magyarország sohasem volt rabszolgatartó ország, meg azt sem szerettük, ha mi leszünk rabszolgák, ez nagy különbség a nyugat-európai országok és miközöttünk, de egyfajta rabszolgaságot ismer a magyar, összeköti a hitellel és van az a kifejezés, hogy adósrabszolga. Azt jelenti, életed végéig adós leszel. És itt a kommunizmus öröksége közé tartozik ez is, vagyis emlékezzünk rá, hogy Magyarország eladósítása a nyolcvanas években történt, és közel voltunk ahhoz, hogy adósrabszolgaságba kerüljön Magyarország, és hogy életünk végéig, sőt még az unokáink is fizessék a kommunisták által összehozott államadósságot. Aztán, amikor a kommunisták ilyen modern formában visszajöttek, szocialistaként 2002 és 2010 között, akkor ugyanez a veszély fölrémlett: devizaadósság, családok. Tehát a magyar ember fejében – szerintem helyesen – megszólal a vészcsengő azonnal, hogyha adósságról van szó. Én nem is szeretem ezt a megoldást, és mi látnánk más megoldásokat is, de az igazság az, hogy huszonheten vagyunk – most, hogy a britek távoztak, már csak huszonheten vagyunk – az unióban, és itt vannak nagyfiúk is: németek, franciák, akik megegyeztek egymással, és a déliek, akik leginkább rászorulnak egy gyors pénzügyi injekcióra, szintén ezt a megoldást támogatják. Meg tudnánk vétózni, mert egyhangú döntés kell, tehát Magyarország mondhatná azt, hogy nem, huszonhat országgal találnánk magunkat szembe, és ha bent vagy egy közösségben, és mi a közösség tagjai vagyunk, akkor ezt csak a legvégső esetben szabad megtenni a nemzeti érdekeid szempontjából. Itt látok lehetőséget arra, hogy ugyan hitelfölvétel lesz, de próbáljuk csökkenteni ennek a kockázatát. Mondjuk ki, hogy ezt a pénzt a gazdaságok fejlesztésére kell fordítani, és utána pedig, ha már együtt hoztuk létre ezt az adósságot, tehát senki nem ad többet, mint a másik, akkor ne korlátozzuk egymást annak eldöntésében, hogy hogyan használjuk fel ezt a pénzt, mert nyilvánvalóan egészen másképpen kell a gazdaságot újraindítani Franciaországban, és másképp kell lendületet adni a gazdaságnak, mondjuk, Magyarországon, Csehországban vagy Lengyelországban. Tehát legyen ez a pénzelosztás igazságos, és legyen ezen kívül rugalmas, és egy dolgot mindenképpen kerüljünk ki, hogy belekeverjük a politikát.

Ez a másik feltétel?

Igen, ez a legsúlyosabb feltétel. Az Európai Unióban ez szokássá vált, különösen a nagyszájú liberálisok szokták, a baloldal szokta ezt csinálni, hogy állandóan azzal fenyegeti a neki nem tetsző országokat meg politikai szereplőket, hogy majd pénzügyi szankciókat fűznek a magatartáshoz; ez egy civilizálatlan viselkedés, de szokássá vált az európai világban, az Európai Parlamentben is. Aki nem migrációpárti, mint ők, akkor azt megtámadják, aki védi a családokat, mint ahogy mi védjük, velük szemben vagy tőlük eltérő módon, azt megtámadják, aki a nemzetét szereti, a keresztény tanítást még érvényesnek tekinti, vagy próbálja beépíteni a politikájába, azt szintén megtámadják. Tehát ez a nagyszájú balliberális hőbörgés – ha szabad így fogalmaznom – nagyon jellemző, és ez mindig megpróbál politikai szempontokat, a saját ideológiai szempontjait hozzácsatolni az Európai Unió gazdasági kérdéseihez: ez zsákutca. Ezt nem szabad megengedni, mert, hogyha a pénz elköltéséhez ilyen típusú ideológiai, politikai szempontokat kapcsolunk, akkor az a pénz biztosan rosszul lesz elköltve, és ennek az árát a gyerekeink meg az unokáink fizetik meg. Tehát helyes, ha világossá tesszük, hogy semmilyen politikai feltételt nem lehet összekeverni gazdasági döntésekkel.

Igen, de a héten az igazságügyi uniós biztos, a német igazságügyi miniszter is úgy fogalmazott, hogy igenis fontos, hogy a jogállamiság, mint szempont mindig előtérben legyen. Sőt, ugye, Angela Merkel német kancellár is, igaz egy kérdésre, de azt válaszolta, hogy akkor is szem előtt fogják tartani a jogállamiság kérdését, hogyha Orbán Viktorral kell ez ügyben vitázniuk.

Örömmel állok rendelkezésre természetesen, de nem lennék ilyen lendületes a németek helyében, mert ha összemérem a magyar jogállamiságot a német jogállamisággal, akkor lehet, hogy abból mi kerülünk ki győztesen, ha egyáltalán ilyen összehasonlítást lehet tenni, mert az országok különbözőek. De, mondjuk, nálunk elképzelhetetlen, hogy, mondjuk, az alkotmánybíróság tagjai lehessenek párttagok. Más országokban, mondjuk, Németországban nemhogy elképzelhető, hanem gyakorlat. Ez nem jogállamiság-probléma? Szóval én óvatos lennék ezzel, és azt javaslom, hogyha jogállamiságról akarunk beszélni, akkor beszéljünk komolyan. Tehát akkor az országok szépen üljenek le, és beszéljék meg egymással, hogy melyek azok a pontok, ahol úgy gondoljuk, hogy kifogások merülhetnek föl. Hát ide hozom most Ön elé, a napokban láttam, hogy a holland miniszterelnök azt találta mondani, hogy a holland rendőrségben rendszerszintű rasszizmus van. Ez nem jogállamiság-probléma? Vagy nézem itt az olaszokat; ha most kiderül, hogy Berlusconit úgy ítélték el, hogy előtte beszéltek a baloldali pártvezetők a bírákkal, ez nem jogállamiság-probléma? Ők oktatnak bennünket? Ez így nem lesz jó. Ezért javaslom, hogy most bajban van Európa, újra kell indítani a gazdaságot, szerintem foglalkozzunk ezzel, és ne hozzuk elő ezeket a vitákat, mert jól látható, hogy a jogállami viták azonnal politikai vitákká válnak. Ha a kettőt összekeverjük, nem lesz gazdasági újraindítás, nem lesz költségvetés, elhúzódó viták lesznek. Nem tanácsolom a nagyoknak meg az Európai Unió magukat oly’ modernnek tekintő államainak, hogy most ezzel próbálkozzanak. Ezt a vitát most tegyük félre, oldjuk meg a gazdasági gondokat, indítsuk újra a gazdaságainkat, kezdjünk munkahelyeket létrehozni, aztán majd folytathatjuk a jogállami vitákat, de semmiképpen ne kapcsoljuk össze, mert annak az lesz a vége, hogy nem lesz költségvetés.

Európa egyik felén úgy tűnik, hogy ez nagyon fontos kérdés, a másik felén meg úgy gondolkodnak, hogy jobb lenne a valós kérdésekről beszélni. Indított a Polgári Magyarországért Alapítvány egy videókonferenciát a héten. „Európa cenzúrázatlanul” – ez volt a címe. Már a cím is szerintem olyan, amire érdemes odafigyelni. Nemcsak azért, mert a magyar miniszterelnök, a szlovén miniszterelnök és a szerb elnök vett részt ezen a beszélgetésen, hanem egy neves francia moderálta ezt a vitát. Nyilván oda fognak erre figyelni, és nem fognak megsértődni azon, hogy azt mondtuk, vagy azt mondták ezen a konferencián, hogy beszéljünk őszintén és a politikai korrektségtől mentesen?

Az igazság az, hogy maga a gondolat a franciák elnökétől származik, aki jó egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy egy őszinte vitát kell indítani, konzultációkat kell indítani Európa jövőjéről, mert Európában vannak bajok. Mi tagadás, vannak. Ezek a bajok elég súlyosak ahhoz, hogy beszéljünk róluk, ráadásul cenzúra nélkül, ideológiai, jogállamisági blabla nélkül beszéljünk ezekről a problémákról. Harminc évvel ezelőtt az Európai Unió tagállamai a világ összes gazdasági teljesítményének nagyjából a 25 százalékát adták. Ez ma 15-16 százalék. A demográfiai hanyatlás, tehát a megszülető gyerekek számának folyamatos csökkenése napi élményünk Európában. A védelmi kiadásaink a nemzeti össztermék 2-2,5 százalékáról jóval 2 százalék alá estek, tehát a biztonságunkról sem tudunk gondoskodni. Migrációs válságot élünk át, nem tudjuk rendezni azoknak a térségeknek a sorsát, ahonnan a migráció érkezik Európába, ez a közel-külföldünk, mondjuk, Líbia, hogy egy ilyen esetet említsek. S itt van a szomszédunkban egy ukrán háború. Tehát az unió válságkezelési képessége is lecsökkent. Én a hanyatlás kifejezést nem használom, mert, ugye, nem vagyok mai gyerek, és én emlékszem, hogy a kommunista időkben egyfolytában a Nyugat hanyatlásáról beszélt a kommunista párt meg Moszkva, és az olyan mulatságos volt, miközben ha kimentünk, láttuk, hogy tele vannak a polcok, az emberek sokkal boldogabbak, mint mi, meg szabadabbak, és közben itthon a Nyugat hanyatlásáról beszéltek. Az egész képtelenség volt, ezért az ember kerüli, az én nemzedékem kerüli ezt a kifejezést. Inkább azt mondanám, hogy hátrálásban van, visszaszorulóban vagy hátrálásban van az Európai Unió, és ezért kell beszélnünk a problémákról. Ráadásul Magyarország számára minden ilyen egyeztetés kiváló lehetőséget jelent a barátok összegyűjtésére. Mert, ugye, Magyarország azért száz éven keresztül az első világháborútól számolva mégiscsak elszigeteltségben volt. Ugye, egy kisantant nevű vasgyűrűt hoztak létre Magyarország körül, egyfajta karantént, és ez a száz év magány korszakát hozta el Magyarország számára. A térségben nem voltak barátaink a lengyeleket leszámítva, akik az ősidők óta azok, de a szomszédos világban nem. És most nagyon fontos, hogy ez a korszak véget ért, sok minden megváltozott, és nekünk barátokat kell találnunk és gyűjtenünk, ezért van a V4-ek. Ezt nevezzük úgy, hogy Magyarország szempontjából a mi északi barátainkról beszélünk, tőlünk északra vannak ezek az országok, de nekünk délre is kellenek barátok, és a szlovénok és a szerbekkel való együttműködés kiváló. A horvátokkal is az lenne, de a horvát–magyar viszonyt néha egy-egy konkrét ügy meg egy-egy horvát politikus azért megbillenti, de Szlovéniával és Szerbiával szépen épül a baráti kapcsolatrendszerünk, a szövetségesi viszony. S egy ilyen, Európa jövőjéről szóló konzultáció lehetőséget adott nekünk arra, hogy a szerbekkel és a szlovénokkal nyilvánosság előtt együtt gondolkodjunk, hogy lássa mindenki, hogy ezek az országok hasonló módon képzelik el a jövőjüket. Van itt egy vastörvény – nem szoktuk ezt ilyen nyersen kimondani, de kora reggel van, ilyenkor talán szabad –, tehát van ez a világ, a mi világunk, ami mondjuk a németek, meg az oroszok világa között van. Ez egy földrajzi terület, s a kérdés a történelem során leginkább úgy hangzott a mi számunkra és a velünk egyívású népek számára, hogy ezt az orosz és német területek közötti világot ki fogja és hogyan fogja megszervezni. És emlékezzünk rá, hogy mondjuk a második világháború végéig a németek próbálták ezt megszervezni, aztán meg bejöttek, ugye, a Szovjetunióval ide a kommunisták, és akkor meg keletről próbálták ezt megszervezni, és a tanulság az, hogy meg kéne próbálnunk egyik vagy másik helyett inkább saját magunknak megszervezni ezt a térséget, az itt élő népeknek. Magyarország jó társ ebben, és keressük azokat az országokat, akikkel mi magunk, közösen szervezhetjük meg ennek a gazdasági és politikai térségnek az életét. S az ilyen típusú Európáról szóló, regionális beszélgetések, tárgyalások, eszmecserék ebbe az irányba visznek bennünket. Ez magyar nemzeti érdek szempontjából jó irány.

Az, hogy a gazdaság fejlesztésére fordítsák majd azt a pénzt, azt a rengeteg sok pénzt, amit Ön is említett, tulajdonképpen alátámasztják a nemzetközi hitelminősítők is, amikor azt állapítják meg, hogy tulajdonképpen Közép-Európa sokkal stabilabb gazdasági-pénzügyi helyzetben van, mint Nyugat-Európa. S a legfrissebb adatok, amelyek itt a június második feléről szólnak, a foglalkoztatottak számára vonatkoznak, és megállapították, hogy nő Magyarországon a foglalkoztatottak száma. Tehát valóban van eredménye, látszik az eredménye azoknak a gazdaságvédelmi intézkedéseknek, amelyeket a kormány meghozott.

Áttörés van. Ez a jó hírem a mai nap számára a sok kérdőjelhez képest vagy kérdőjel után. Ugye, nagyon nehéz egy olyan méretű gazdaságnál – tízmillió ember Magyarország – pontosan nyomon követni a gazdasági élet változását, de azt látom most, hogy a vírus előtt olyan 4,5 millió ember dolgozott Magyarországon. Ez egy fantasztikus teljesítmény, mert tíz évvel korábban csak 3 millió 600 ezer dolgozott. Tehát a magyarok nagyon sokat tettek az elmúlt tíz évben azért, hogy legyen munkájuk, de aztán lett, csak a vírus elkezdte ezt leépíteni. Most úgy láttam a vírus mélypontján, hogy 4 millió 370 ezer ember dolgozott, tehát elveszett 130 ezer munkahely, illetve 130 ezerrel kevesebben dolgoztak, és többen léptek ki a munkaerőpiacról, vagyis vesztették el az állásukat hónapokon keresztül, mint amennyien beléptek, vagyis akik találtak maguknak munkahelyet. Ezért nőtt a munkanélküliség, és lecsökkent a foglalkoztatottak száma, a dolgozó emberek száma 4 millió 370 ezerre. Azonban a múlt héten, sőt most már lassan a második héten is túl vagyunk, ez megfordult. Többen lépnek be dolgozni, mint amennyien kilépnek. Ez azt jelenti, hogy elkezdett nőni a munkából élő emberek száma, és elkezdett nőni a munkahelyek száma. Én szerintem ez nem egy tiszavirág-életű, rövid, egy-két hetes jelenség, látom ennek a mélyén a szerkezeti okokat, azért több mint egymillió embernek a munkahelyét mentettük meg kormányzati beavatkozással. 70-80 ezer között van azoknak az álláshelyeknek a száma, amiket létrehoztunk azzal, hogy fejlesztéseket támogattunk. A közmunkában lévők száma, körülbelül 90 ezren vannak, ők szintén állami alkalmazásban állnak. Tehát az állam minden eszközt bevetett, ami ahhoz kell, hogy a munkahelyeket megvédjük, és újakat hozzunk létre, és úgy látom, hogy jó helyen avatkoztunk be, jó ütemben hoztuk meg a döntéseket, és az eredmények látszanak, tehát magához tért a magyar gazdaság, s ami a legfontosabb, hogy ismét lesz mindenkinek munkája.

Persze ezért ennek megvan az ára, nem? A költségvetést át kellett alakítani.

Na, jó. Ha magára hagytuk volna…

Másképp nem megy?

…ha magára hagytuk volna a gazdaságot, és azt kezdtük volna magyarázni, hogy miről nem tehetünk, akkor persze most olyan bajban lennénk, mint jó néhány európai ország, ahol nem azok az adatok a jellemzőek, mint Magyarországon, hanem hogy tömegesen maradtak továbbra is munka nélkül az emberek, és hogy a munkanélküliek száma pedig nő. Magyarországgal is óvatos lennék még, nem akarok bonyolult fejtegetésekbe keveredni ilyen kora reggel, de azért láttam már néhány pénzügyi és gazdasági válságot, és azt figyeltem meg, hogy annak van egy közvetlen gyors hatása – ezt éljük most –, és van egy késleltetett hatása is. Ez általában olyan öt-hat hónap múlva szokott jelentkezni, tehát már most dolgozunk azon, a gazdaságvédelmi operatív törzs Varga Mihály vezetésével azon dolgozik, hogy fölkészüljünk arra a jelenségre, hogy majd valamikor január környékén lesz még egy megpróbáltatás, ami nem az akkori történésekből, hanem a mostani válságból származik, de késleltetetten mutatja meg a hatását a gazdaságban. Föl fogunk erre készülni. Ezt kezelni fogjuk, a kormány nyáron is ülésezik, tárgyalni fogja az erre vonatkozó javaslatokat. A mi szakmánkban a tapasztalat a döntő, megmondom őszintén. Tehát fontos, hogy az ember jól nézzen ki a kamerában, értelmesen tudjon válaszolni az Ön kérdéseire, legyen kedves ember, meg egyáltalán: az emberek érezzék, hogy értük végzi a munkáját, de a legfontosabb dolog mégiscsak a tapasztalat. Mert itt mindig újabb és újabb döntési helyzetek állnak elő, és hogy mi a jó döntés, és mi a rossz döntés, azt tankönyvekből meg pusztán okoskodás útján nem lehet megválaszolni. A tapasztalat kell. Hányszor látott már az ember ilyen vagy ehhez hasonló helyzetet? Abból kell levonni a következtetést. Ahogy szoktuk mondani egymás között, hogy nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindenre tudjuk a választ. Ugye, ami azt jelenti, hogy egy fiatal azt hiszi, hogy mindenre tudja a választ, és ez gyakran van így. Én is voltam 35 éves koromban miniszterelnök, és volt elég önbizalmam, hogy elvállaljam azt a munkát, pedig akkor aztán sok tapasztalat még nem állt mögöttem. Tehát lehet fiatalon is komoly munkát végezni, de hogy az ember lát egymás után újabb és újabb válságokat, azért az időseknek, a nálunk idősebbeknek a tapasztalatát, élményeit, tudásanyagát egyre többre értékeli. Mert érzem én is, hogy most, amikor itt ez a válság, a korábbi válságoknál meghozott döntéseinkből, döntéseimből sokkal több hasznot merítek, mint újabb elemzésekből. Tehát szerintem jó hír az, hogy most olyan kormányunk van, amelynek a tagjai nem tegnap kezdték a szakmát. Azért a belügyminiszter úrral 14 éve dolgozom együtt, Varga Mihállyal időtlen idők óta, a jegybank élén mégiscsak egy kipróbált ember áll, Szijjártó Péter – bár fiatalember – sem tegnap kezdte a szakmát, a vagyonkezelési kérdésekkel egy tapasztalt banki szakember, miniszter asszony foglalkozik, Palkovics urat a bizniszből hoztuk, mármint az üzleti életből. Tehát én úgy érzem, hogy csupa olyan ember van most a kormányban, aki a saját személyes karrierje vagy életpályája során látott már nehéz, válságos helyzeteket, és nem ijed meg, amikor fodrozódik a víz.

Van egy nagyon érzékeny kérdés így, a beszélgetés végére. Mi a véleménye Kaleta Gábor pedofil ügyéről, és arról, hogy a független magyar bíróság egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte?

Azt mondanám Önnek, hogy az ítélet, az enyhe ítélet annak a bizonyítéka, hogy sem az ügyészség, sem a bíróság nem áll a kormány befolyása alatt. Mert ha ott állna, akkor nem az az ítélet született volna, hanem ötször ekkora. És igyekszem nyugodtan beszélni erről, bár ez kifejezetten az az ügy, amiről nagyon nehéz, meg nem tudom, hogy feltétlenül kell-e nyugodtan beszélni, mert mégiscsak gyerekekről van szó. És, ugye, nekem is van vagy öt, meg már unokáim is vannak, és ha az ember ilyen esetről hall, akkor a saját gyerekeire gondol elsősorban, hogy ők is lehetnének áldozatok. És én emlékszem gyerekkoromban, hogy miket mondtak a szüleim meg a szomszédok ilyen esetekben, hogyha valaki hozzányúl a gyerekemhez, azzal mit csinálok. Mondjuk a férfiak azt mondták, hogy letöröm a derekát, az asszonyok meg azt mondták, hogy megnyuvasztom, körülbelül. Tehát ez az az érzelmi helyzet, amiből az ember kiindul, hogyha ilyet lát, mert a saját gyerekére gondol, itt semmilyen büntetés nem tűnik súlyosnak ilyenkor. És ugyan a bíróság meg az ügyészség járt itt el, de én nem akarok ebbe beletörődni, nincs ennek az ügynek vége, és nem akarom, hogy az ország úgy érezze, hogy olyan kormánya van, amely azt magyarázza meg, hogy egy erkölcsileg kényszerítő erejű helyzetben miért nem cselekszik. Tehát ha nem tudjuk, és nem is javaslom, hogy ellenőrzés alá vonjuk az ügyészséget meg a bíróságot, mert most a világban nem így vannak a dolgok elrendezve, lehetnének éppen másképp is, de most ezek a szabályok, amik szerint éljük az életünket, az alkotmány is ezeket a kereteket jelöli ki, akkor használjuk azokat az eszközöket, amelyek a kormány meg a parlament rendelkezésére állnak. Vannak ilyen eszközök, ez a jogalkotás, a törvényalkotás, akkor hozzuk meg azokat a törvényeket, a gyerekvédelem nagy, összefogó neve alatt, ami a pedofíliára, a gyerekek kizsákmányolására, a kábítószerre, az internetről ránk leselkedő veszélyekre, és még jó néhány más kérdésre megnyugtató választ tud adni a szülőknek. És föl is állítottunk egy ilyen munkacsoportot, lesz őszre szerintem javaslat. Az őszi törvényalkotás egyik legfontosabb kérdésének a gyermekek védelméről szóló törvények megalkotását vagy megváltoztatását, a kialakult gyakorlathoz vagy begyűjtött példákhoz igazított szigorítását tartom. Higgadtan, nyugodtan kell ezt végig beszélnünk, de nem szabad kompromisszumot kötni, a gyerekeinket meg kell védeni.

Köszönöm! Orbán Viktor, miniszterelnököt hallották.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)