2017. október 18. Budapest
Good morning, Everyone. If you would be so kind as to allow me, I would like to speak in Hungarian. It would be better for all of us.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megy ez szavak nélkül is – ezt láthattuk az előbb itt az előadásban. Mi vagyunk azok az országok, amelyeknek a képviselői, ha a sors úgy hozná, mint a táncosok is bemutatták, szavak nélkül is megértenénk egymást. Tisztelettel köszöntöm Önöket Budapesten. Köszönjük szépen, hogy ellátogattak hozzánk az éves Duna Stratégia Fórum rendezvényére.
Kedves Barátaim!
Nincsen még egy olyan folyó a világon, amelyről azt mondhatnánk, hogy négy nemzet fővárosa fekszik a partján. És ha megkérdeznénk, akkor természetesen mindegyik főváros polgára rögtön letenné a nagy esküt, hogy a Duna az ő városában a legszebb. És ez az az eset, amikor mindegyiküknek igaza is lenne. Így vagyunk ezzel mi, magyarok is. És itthon hozzá szoktuk még tenni azt, amit egy híres magyar filmben egy gátőr mondott: „a Dunára figyelni kell, mer’ a Duna, az jön!”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Büszkeséggel tölt el bennünket, magyarokat, hogy a Duna Régió Stratégia tizennégy országának képviselői Budapesten gyűltek össze. Az, hogy ennyien összejöttünk, fontos dolgokat jelent. Először is számomra azt mutatja, hogy a regionális együttműködés jelentős szerepet tölt be ma az Európai Unióban. Azt is bizonyítja, hogy a Duna-völgyi országok ma is jól működő gazdasági, kulturális egységet képeznek, akárcsak tettük ezt az elmúlt évszázadokban, amikor békésebb időszakokat élhettünk. Nyilvánvaló abból, hogy közös a sorsunk, közös a felelősségünk, közösek a kihívásaink, és közösek azok a veszélyek is, amelyek minket fenyegetnek. Együttműködésünk azt is jelképezi, hogy Közép-Európa, a mi otthonunk a Fekete-erdőtől egészen a Fekete-tengerig terjed. Sőt, valójában még ennél is tovább, hiszen szélesebb kitekintésben még a Kárpátok fölötti területeket is magában foglalhatja. Ezért jó lenne, ha lengyel barátainknak sikerülne létrehozniuk a Kárpátok Stratégiát, üdvözöljük ezt a kezdeményezést. Összenő, ami összetartozik – az én számomra erről szólnak az Európai Unión belül egész régiókat összefogó stratégiák. A Balti-tengeri Stratégia után másodikként a Duna Régió Stratégia jött létre, és erre mi, magyarok úgy tekintünk – legalábbis egy kicsit úgy tekintünk –, mint a saját gyermekünkre, hiszen Magyarország európai uniós elnöksége alatt nyerte el a formáját. Kellő szerénységgel, de a jól végzett munka fölötti örömmel kijelenthetjük, hogy ma a mienk, a Duna-völgyi népeké az Európai Unió egyik legdinamikusabban fejlődő és legígéretesebb régiója, ezért méltán számíthat elismerésre az a munka is, amelyet az elmúlt hat évben közösen végeztünk el. Szeretnék mind a tizennégy ország résztvevő munkatársainak gratulálni azokhoz az eredményekhez, amelyeket eddig elértek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai fórumnak az a címe, hogy „A secure, connected and prospering Danube Region,” ami egyben egy pontos összefoglalása annak, hogy milyen jövőt kívánunk a saját régiónknak. Ha jól értem az Önök által megszövegezett dokumentumokat, akkor mi egy átjárható, zöld, fejlődő és biztonságos régiót szeretnénk a Duna mentén. A mai tanácskozás címe összhangban áll azzal a négy pillérrel is, amelyet hat évvel ezelőtt fogalmaztunk meg a régió megalapításakor. Az első ezek közül a Duna-régió összekapcsolása, a másik a Duna-régió környezetének védelme, a harmadik a Duna-völgy jólétének növelése és a negyedik a Duna-völgy biztonságának a megerősítése volt. Ennek a gondolatnak, stratégiának a Duna Transznacionális Program az eszköze. Ez összesen 277 millió eurót tesz elérhetővé a 2014-2020 közötti időszakban. Ez magában foglalja mind az európai uniós támogatást, mind pedig az egyes országokban hozzáadott, nemzeti társfinanszírozást. Ennek az összegnek az első pályázati felhívásai 2016-ban már megjelentek, és 2018-ban és 2019-ben újabbakra is sor fog kerülni. Ez szép summa, de messze nem elég, sokkal többre lenne szükség. Ezért szorgalmazom, hogy az Európai Unió és az érintett országok is növeljék a hozzájárulásukat ehhez az alaphoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem kerülheti meg ezeknek az országoknak a közössége, hogyha összejövünk, akkor ne beszéljük az Európai Unió további bővítéséről, hiszen egyes Duna-völgyi népek bent vannak az unióban, mások pedig nincsenek. Tartozunk egymásnak annyival, hogy őszintén és egyenesen beszélünk: a helyzet úgy áll – mondom ezt, mint az Európai Unió egyik tagállama –, hogy az Európai Unió jobb módú országai nem akarnak további bővítéseket. Azt a mondatot, hogy nem akarunk valamit, brüsszeli nyelven úgy mondják, hogy bővítési fáradtság. Mi azonban akarjuk az Európai Unió további bővítését. Azt akarjuk, hogy a Duna-völgyi országok mindegyike bekerüljön az Európai Unióba. Azt szeretnénk, ha az egész térség minden tagja minél hamarabb az Európai Unió tagjává válhatna. Meggyőződésem, hogy az érintett országok ezért sokat tettek, és közel vannak ahhoz, hogy ezt a célt közösen el is érhessük. És bízunk abban is, hogy a schengeni rendszer is hamarosan újjáéled jelenlegi tetszhalott állapotából, hiszen az unió legnagyobb vonzereje, és a polgárok szemében talán legnagyobb értéke éppen abban áll, hogy az Európai Unió területén belül határok nélkül, szabadon mozoghatunk. Ahhoz persze, hogy belül szabadon mozoghassunk, és a belső határaink átjárhatók legyenek, feltétele, hogy a külső határainkat meg tudjuk védeni. Mi sohasem rejtettük véka alá, hogy az Európai Unió bővítésének a pártján állunk, és a schengeni rendszer megvédését akarjuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amíg azonban erre nem kerül sor, addig az a feladtunk, hogy a régió országai között – különös tekintettel a nem uniós tagállamokra – minél több határátkelőt megnyissunk, minél több úttal, vasúttal, áram- és gázvezetékkel és híddal kössük össze a térségeket, és kössük össze országainkat. A Duna-völgyi régióban évente hozzávetőlegesen 1,2 milliárd tonna áru kerül fuvarozásra, és több mint 3,9 milliárd személy utazik. Ha ezt összevetjük a 2010-es adatokkal, akkor azt mondhatjuk, hogy 2010-hez képest most 300 millió tonnával több áru mozog ebben a térségben, és 300 millióval több ember. Ez újabb beruházásokat igényel. Ezért avattunk 2001-ben egy új Duna-hidat Esztergomban, és ezért helyeztük le éppen a tegnapi napon egy új Duna-híd alapkövét Komáromnál Szlovákia igen tisztelt miniszterelnökével. Ebből is látszik, hogy mi, magyarok azt akarjuk, hogy Európa külső határai legyenek zárva, a belső határai pedig legyenek továbbra is nyitottak, a külső határokat pedig minél inkább vigyük le déli irányba.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennek a stratégiának a második pillére megfogalmazza azt a felelősséget, amely egy Európában egyedülálló élővilágért, a Duna élővilágáért áll fenn. A Duna vízminőségének megőrzése azonban csak egy a sok ügy közül, és nemcsak azoknak az országoknak az ügye, amelyeken a Duna átfolyik, hanem azoké is, amelyek a folyó vízgyűjtő területéhez tartoznak. Ezért mi a Duna Stratégiához soroljuk azt a tényt, hogy 2014-ben Szolnokon létrehoztuk a Tisza Irodát, amely lehetővé teszi, hogy öt tiszai ország nemzeti szintű vízügyi terveit egy regionális vízügyi tervvé hangoljuk össze. Természetesen a legfontosabb, hogy megelőzzük a folyóvizeinket fenyegető ipari katasztrófákat. De a vízminőségen túl az árvizekkel is számolnunk kell. A 2013-as dunai árvizet követően magyar szakértők a régió mind a tizennégy országára kiterjedő árvízi felmérést valósítottak meg. Ennek a munkának az eredményét összegezték, és ennek egy átfogó intézkedési program, egy Árvízvédelmi Intézkedési Program lett a végeredménye, amely a Duna egész vízgyűjtő területére vonatkozik, és amely konkrét intézkedéseket is megfogalmaz a régió árvízbiztonságának fokozására.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennek a Duna-völgyi stratégiának a harmadik pillére a régióhoz tartozó nemzetek jólétének növelését tűzte ki célul. Ebben a tekintetben miénk Európa legváltozatosabb régiója. De akármekkora is a különbség a nyugati meg a keleti vége között, összességében azt mondhatjuk, hogy ebben a régióban, egész Európát tekintve ebben a régióban, a Duna-völgyben volt a legerősebb a fejlődés üteme 2012 óta. Ez szép, önbizalomra okot adó teljesítmény, de még nem elég. Mi, akik itt élünk, jól tudjuk, hogy óriási még a kihasználatlan potenciál ebben a térségben. Az uniós tagállamok számának bővítése, hogy legkézenfekvőbbként most Szerbiát említsem, ezeknek az országoknak a fölvétele az Európai Unióba, az itt megtalálható gazdasági növekedési potenciál kihasználásának legnyilvánvalóbb és leghasznosabb eszköze.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül pedig szeretnék arról szólni, hogy ennek a stratégiának a negyedik pillére a Duna-völgy biztonságának a megerősítését irányozza elő. Ez ma három dolgot jelent egyszerre: az élelmiszerbiztonságot, az energiabiztonságot és a migráció kérdését. Ránk jelen pillanatban a legnagyobb fenyegetést, a legkomolyabb biztonsági kockázatot, ahogyan mi hívjuk itt, Magyarországon, az újabb kori népvándorlás jelenti. Itt, a Duna-völgyi régióban ma már egyetlen embernek sem kell bemutatni vagy elmagyarázni, hogy ez mit jelent. Mi, akik itt élünk, tisztában vagyunk a Duna-völgy geostratégiai jelentőségével. Ismerjük a saját történelmünket is. Az Európában helyet foglalni akarók mindig ezen az útvonalon keresztül jöttek föl. Magyarország pedig az utolsó védvonal – ha úgy tetszik –, kapu volt a Nyugat felé, illetve számára. Talán azzal sem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy a mi meggyőződésünk szerint, amit látunk, nem véletlenszerű esemény, hanem egy tervszerűen végrehajtott akció. Nem ma kezdtük a szakmát, ezért nem is hisszük, hogy ennyi véletlen, csodálatos egybeesés történhetne meg egy időben. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy létezik egy elképzelés, amely arra irányul, hogy kevert társadalmakat hozzanak létre az európai kontinensen. És azt is tudjuk, hiszen volt már ilyen a mi világunkban, Európának ezen a felén néhány száz évvel ezelőtt, mi pontosan tudjuk, hogy egy ilyen változás legnagyobb kárvallottá éppen bennünket, a Duna-völgyi népeket teszi, illetve tenné – ha hagynánk. De nem hagyjuk, mert ellenállunk és védekezünk. Tudjuk, hogy mennek az ilyen dolgok. Először a határaink erejét tesztelik, utána nagy tömegben juttatnak be új népelemeket Európába, utána konfliktusok következnek, aztán a jövevények meghatározó, majd többségbe jutnak, és végül pedig megszervezik a maguk párhuzamos közigazgatását. Mindig is így volt, és ha hagyjuk, mindig is így lesz. Ezek egyszerű történelmi igazságok, amelyek elől nem szabad homokba dugnunk a fejünket. Sokkal jobban tesszük, bármilyen riasztó is legyen, amit látunk, ha szembesülünk vele, őszintén beszélünk róla, és vállalható terveket dolgozunk ki a helyzet kezelésére.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összegezve azt mondhatjuk, hogy a Duna-völgy a mi otthonunk. Mi, Duna-völgyi népek közösen hoztuk létre, közösen dolgozunk, hogy megmaradjon, közösen dolgozunk azért, hogy Európa leggyorsabban fejlődő régiója legyen, és közösen is kell megvédenünk. A mi célunk, hogy a Duna régió továbbra is egy biztos alapokon álló, történelmi értékközösség maradjon, amely egész Európa számára értékes, sőt példát mutat. Ezért fontos számunkra, hogy a Duna Stratégiát egy európai politikaként fogadják el, amely a célkitűzéseivel irányt tud mutatni az Európai Unió bővítésének, és irányt tud mutatni az Európai Uniónak a Kelet-Európával kapcsolatos politikája számára is. Magyarország sok sikert kíván, ezzel az útravalóval szeretnénk holnap Bulgáriának átadni a stafétát. Tudjuk, náluk is jó kezekben lesz.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(miniszterelnok.hu)
