2018. október 30. Budapest
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha megengedik, megkímélem Önöket a vendégeinket egyébként megillető, név szerinti köszöntéstől. Köszönöm, hogy ilyen szép számban eljöttek. Azért vagyunk itt, hogy egy több mint hetven éves adósságot törlesztve régi fényében visszaadjuk a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát a magyar közönségnek. Ezzel együtt a múzeum negyven százaléka is teljesen megújult. Ráadásul komoly mérföldkőhöz érkeztünk a Liget Budapest Program megvalósításában is. Ez jelenleg Európa legnagyobb kulturális városfejlesztési beruházása.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Régi igazság, hogy a nagyság nemcsak négyzetkilométerekben, embermilliókban és tankok számában mérhető. A nagyság vízszintes értelmezésével szemben mi, magyarok inkább a magasba törekvő nagyság hívei vagyunk. Az ilyen nagyság szellemi természetű. Az elődeink ezt értették és komolyan is vették. Így született meg a Hősök tere a millenniumi emlékművel és mögötte a Városligettel. Ezért határozták el még a millennium évében, hogy felépítik a Szépművészeti Múzeumot. A millenniumi ünnepségek megmutatták, hogy a magyarság a világ magabiztos és nagyratörő nemzeteinek sorába lépett. Okot adott erre az életérzésre a viharos történelmünk, ezeréves európai múltunk, a tudomány és a kultúra világában bizonyított tehetségünk is. Mi a saját nagyságunkat sohasem abban láttuk, hogy el tudunk venni valamit másoktól, hanem abban, amit hozzá tudunk tenni az egyetemes tudományhoz és kultúrához. Mi olyan nép vagyunk, amely mindig többet adott a világnak, mint amennyit kapott tőle. Alaptörvényünk mondja: Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit. Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar történelemnek az is része, hogy rendre akadnak olyanok is, akik szemében ellenszenves a nemzeti nagyság gondolata, nem a magyarok nemzeti zsinórmértékét használják, hanem az idegen mércével akarnak mérni bennünket. Az efféle politikai kurzusok mély nyomokat hagytak a Szépművészeti Múzeum épületén és a Városligeten is. A világháború után mostohán bántak a Budai Várral, a Szépművészeti Múzeum megsérült Román Csarnokából raktárt csináltak, a Városligetet pedig a „felvonulási diktatúra” díszletévé alacsonyították. A most helyreállított Román Csarnokkal kiegészült Szépművészeti Múzeum újranyitása azt üzeni, hogy a másokat majmoló, tehát törvényszerűen kisszerű kultúrpolitika korszak véget ért. A XX. századból itt maradt eszmék aligha állják ki a mai idők próbáját, naponta látjuk, ahogy hanyatlanak, enyésznek és porladnak. Nekünk az a reményünk, hogy mi, magyarok visszatalálunk a saját utunkra, időtálló eszmékben hiszünk majd megint, és lesz közös rend, amely felé mindannyian szabadon törekedhetünk. A Szépművészeti Múzeum ezt a reményt testesíti meg. Nyílt megvallása annak, hogy nemzeti mivoltunkra büszke, európai és keresztény nép vagyunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európa nyugati fele ma a saját múltjával és keresztény gyökereivel vív kultúrharcot. Itt, nálunk más a helyzet. Mi nem úgy tekintünk a nemzetre, a hitre és a családra, mint itt ragadt őskövületekre, sokkal inkább úgy, mint a legmélyebb emberi érzések és szenvedélyek ihletőjére, a szép és a jó forrására. Mi békében élünk saját történelmünkkel és a saját kultúránkkal, vagyis saját magunkkal. Nagy ajándék ez a mai világban, becsüljük hát meg! Ezért ne legyünk restek, saját kultúránk védelmében, ha kell, lépjünk is sorompóba. Ha azt akarjuk, hogy itt száz év múlva is keresztény, magyar és európai kultúra legyen, akkor most kell az európai kultúrharc örvénylésében, hidegvérrel és szenvtelen célratöréssel, tapodtat sem hátrálva védeni kulturális mivoltunkat, identitásunkat és szuverenitásunkat. A Seuso-kincset hazahoztuk. Kulturális intézményeinket felújítjuk. A Hagyományok Házát, a Várkert Bazárt és a Zeneakadémiát megújítottuk. A vidék is mozgolódik. Megújult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély, a hatvani Grassalkovich-kastély, Eszterháza és a sárospataki Rákóczi Múzeum is. Erőfeszítéseink nem is maradtak visszhangtalanok: 2017-ben több ember fordult meg múzeumainkban, mint Magyarország teljes lakossága.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma már nemcsak bátorságunk, de erőnk is van, hogy folytassuk a millenniumi tradíciót. 1896-ban itt, a Városligetben különleges kulturális teret építettek. Mi arra vállalkoztunk, hogy hagyományait megőrizve ezt a kivételes kulturális teret átvisszük, átvezetjük a XXI. századba. Begyógyítjuk a sebeket. Visszaadtuk a Román Csarnok méltóságát. A régi pártfelvonulások helyszíne ismét a Városliget parkjának része lesz, és újraépítjük a felrobbantott Városligeti Színházat is. Felépül az új néprajzi múzeum, az új nemzeti galéria és a Magyar Zene Háza. Megújul az egykori Olof Palme-ház és a régi közlekedési múzeum is. Magyarországon vagyunk, természetesen az ilyen léptékű alkotásoknak már 110 éve is megvolt a maguk sorsa. Akkor is voltak, akik a Szépművészeti Múzeum épületét nem találták elég nemzetinek vagy elég szépnek. Az idő nem őket igazolta. Ennyi legyen elég nekünk is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül szeretném megköszönni a hároméves felújítás során itt dolgozók munkáját. Köszönjük mindenkinek, aki munkájával hozzájárult, hogy a magyar kultúra fellegvára ma újra régi szépségében ragyoghat. A múzeum vezetésének csak annyit mondhatunk: legyen úgy, mint régen volt!
(miniszterelnok.hu)
