2018. június 26. Budapest

Mielőtt bármit mondanék, jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Miniszter úr, azon gondolkodom, hogy egyetértek-e azzal, amit Gulyás Gergő mondott bevezetőképpen, hogy a személyi változatlanság a megelégedettségnek a jele-e vagy az elégedetlenségé, és azóta sem tudom eldönteni, hogy vajon melyik. De mind a két állítás mellett tudok érveket fölhozni, hiszen egy általános intellektuális és szakmai mércét tekintve a jelenlévők tekintélyes része túlképzett a feladatához. Tehát négy év szolgálat után indokolt lenne, hogy a kormánytisztviselőnél és a hivatalvezetőnél egy magasabb beosztásban teljesítse a kötelességét akár az államigazgatásban, akár az üzleti, akár a tudományos életben. De mégis itt ragadtak ebben az állásban a hölgyek és urak, és föl kell tennünk azt a kérdést, hogy miért van ez így. És nem nagyon tudunk erre más választ adni, ezért is gratuláltam mindenkinek, aki elnyerte a kinevezését, mert befejezetlen munkák vannak előttünk. Azt nem tudom most már megmondani, hogy el lehetett volna-e végezni az elmúlt négy évben az összes munkát, de hogy nem tudtuk az összeset elvégezni, az bizonyos. Maradt bőven ebből a munkából erre a ciklusra is, ezért nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy mindannyian vállalták a hivatal következő négy évre történő betöltését, mert az azt jelenti, hogy amit együtt kezdhettünk el, azt együtt is fogjuk befejezni, mert a magyar állam középszintű igazgatása még nincs abban az állapotban, hogy azzal elégedettek lehetnénk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az előbb Önök itt az ezeréves keresztény magyar állam képviseletére és a magyar emberek szolgálatára esküdtek fel. Ebben a tételmondatban benne is van minden, ami a közigazgatás célját meghatározza. Nevezetesen, hogy a magyar államnak és az azt igazgatóknak mindig úgy kell működniük, hogy az állam megtartson minket annak, amik vagyunk, ahogyan a választási kampányban is elmondtuk, hogy megőrizzük Magyarországot magyar országnak. Nem lesz más az Önök munkájának vezérfonala a következő években sem, ezért azt szeretném kérni Önöktől, hogy azzal a testtartással és azzal az önbizalommal végezzék a munkájukat, amelyben ott van, ami mögött ott áll egy ezeréves magyar állam, amelynek a létezését, történelmének folytatását kell az Önök munkájával garantálni, illetve szolgálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Röviden tekintsünk vissza arra, hogy 2010-ben honnan is indultunk, milyen célokat tűztünk ki magunk elé. 2010-ben, amikor megnyertük a választást, az volt a célunk, hogy újragondoljuk a magyar államnak a szerepét, és úgy határozzuk azt meg, ahogyan egy szuverén és erős ország állam igazgatásának ki kell néznie. Egy olyan államot akartunk, amely egyszerre teszi lehetővé, hogy megvédjük az ország szuverenitását, és belül pedig fönnmaradjon a szabadság rendje, és a magyar emberek egy szabad országban élhessenek. Mi kellett ehhez? Meg kellett újítani a teljes jogrendszerünket, meg kellett erősíteni az ország közbiztonságát, és át kellett alakítani a közigazgatásunkat. Aztán 2011. január 1-jétől létrehoztuk a fővárosi és megyei kormányhivatalokat. Aztán úgy döntöttünk hosszú viták után, hogy az állam legyen elérhető járási szinten is. Ezt a vitát lezártuk, és létrehoztuk a járási rendszert. 2013-ban állítottuk ezt vissza. Azt nem állítom, hogy ez tökéletes állapotban lenne, én is úgy érzem, hogy talán eljön majd valamikor az idő, amikor ehhez a kérdéshez ismét hozzányúlhatunk, hiszen megteremtettük a járási rendszert. Hogy ennek a mérete optimális-e, a járási hivatalok és központok száma optimális-e, e felől nem vagyok meggyőződve, nehéz munka az ilyesmi, de talán ez a négy év, ami előttünk áll alkalmas arra, hogy ennek a kérdésnek is nekifeszüljünk, és válaszokat találjunk. Aztán 2011 óta megnyitottunk 294 kormányablakot, mert azt gondoltuk, hogy az államnak elérhetőnek is kell lennie. Mindent egybevetve talán az az állítás nem túlzó, hogy ma a magyar állam legjobban működő szerve az a középszintű közigazgatás. És azt várjuk a Miniszterelnökséget vezető minisztertől, hogy a központi közigazgatás is méltóztasson fölzárkózni erre a színvonalra, hogy azt tudjuk mondani, hogy ez a különbség a következő években majd eltűnik. Persze erre válaszolhatja azt az éppen aktuális miniszter, hogy könnyű úgy jó közigazgatási teljesítményt nyújtani például középszinten, hogyha közben bevezetik az életpályarendszert is, és az emberek a fizetésükön is látják, hogy megbecsülik az ő munkájukat. Ez a központi közigazgatásban nem történt meg, a középszintűben megtörtént. Most a puding próbája is meg fog történni, mert ha megemeljük – mint ahogy tervezzük – a központi közigazgatásban dolgozók fizetését, és a szabályozást összhangba hozzuk a középszinttel, akkor majd kiderül, hogy ebből fakad-e a fölső szinten teljesítménynövekedés, és ha fakad, akkor örülni fogunk, ha nem, akkor pedig okosabbak leszünk egy tapasztalattal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önök közül 2011 óta tölti be a megbízatását összesen 6 kormányhivatal-vezető, nekik külön is gratulálok, és 2014 óta pedig 16 fő tölti be változatlanul ezt a hivatalt. És ez azt jelenti, hogy teljesen új kinevezésre most ezen alkalommal csak egy alkalommal kerül sor, akkor is csak azért, mert Kállai Mária immár a parlamentben foglal helyet, és a szolnokiak, a kunok meg a jászok megküzdöttek ezért a pozícióért, és végül is igazságos, a tehetség és az alkalmasság alapján álló döntés született, úgyhogy a közöttünk lévő új hivatalvezetőnek ezúton is gratulálok! Sok sikert kívánok, hogy sikerüljön pótolni Kállai Máriát, aki immáron honanyaként a törvényhozásban képviseli Szolnokot és környékét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül csak annyit szeretnék mondani Önöknek, hogy a közigazgatásnak nincsen más létjogosultsága és más mértéke, mint az emberek és a haza szolgálata. Szeretném kérni Önöktől, hogy ez legyen az előttünk álló négy évben is az Önök legfontosabb dolga: szolgálják a magyar embereket. Ne akarják megoldani helyettük a problémáikat, ne akarják helyettük megoldani a gondokat, de ne is szaporítsák azokat, hanem segítsék őket az ügyes-bajos dolgaik gyors, fair és elfogulatlan intézésében. Annak reményében adtam át a megbízóleveleket, hogy az Önök vezetésével a magyar közigazgatási rendszer a hagyományaihoz méltó módon tudja majd szolgálni Magyarország nemzeti érdekeit. Még egyszer kívánok Önöknek sok munkát, jó egészséget! Régi harcostársakról van szó, ezért nyugodtan mondhatom, hogy egyszerre kívánok szakmai és politikai sikereket mindannyiuknak.

Köszönöm szépen a figyelmüket!

(miniszterelnok.hu)