2017. július 3., Budapest

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket. Abban a szerencsében volt részem, hogy az első magyar–egyiptomi üzleti fórumot Szíszi excellenciás elnök úrral 2015 júniusában tarthattuk. Újra is olvastam azt, amit az elnök úr mondott akkor, és azt is, amit jómagam. Az időpont azért érdekes, mert ez még az európai migrációs válság kitörése előtt történt. És azt gondolom, hogy érdemes fölidéznünk, hogy még a nagy invázió előtt mind a ketten arról beszéltünk, hogy Egyiptom stabilitása nélkül nincs európai stabilitás, és Egyiptom stabilitása nélkül a mediterrán térség sem lehet stabil. És arról beszéltünk, hogy egész Európának, az Európai Uniónak és Magyarországnak is az az érdeke, hogy Egyiptom egy sikeres ország legyen. Ma már csak annyit teszek mindehhez hozzá, hogyha egy destabilizálódott Szíria olyan gondot okozott Európának, mint amilyet okozott, mekkora lenne a nagyságrendje annak a problémának, amit egy destabilizálódó, Szíszi elnök úr nélküli Egyiptom jelenthetne mindannyiunk számára? Ezért meggyőződésem, hogy Európának az elismerés, a köszönet és a tisztelet hangján kell beszélni Egyiptomról, és kell beszélnünk őexcellenciája Szíszi elnök úrról is. Olyan emberként köszöntöttük már 2015-ben is őt Magyarországon, mint aki vállalta a felelősséget, és vállalta a döntést, a legnehezebb döntést is annak érdekében, hogy megpróbálja hazáját, Egyiptomot stabilizálni, úgyhogy történelmi személyiséget fogad ma Magyarország. Azt is fölidéztük akkor, hogy Magyarországnak vannak tapasztalatai, amelyeket 2010-ben és az azt követő években gyűjtött össze. Akkor is elmondtuk, hogy amikor az ember új utakat akar a saját hazája számára keresni, akkor nagyon fontos, hogy kinek a tanácsát fogadja meg, és akkor is elmondtam az elnök úrnak, hogyha 2010-ben mi megfogadtunk volna néhány világnagytekintélytől érkező tanácsot, és nem egy saját, nemzeti stratégiát alakítottunk volna ki, akkor ma a magyar gazdaság nem tartana ott, ahol tart, sokkal inkább Görögországra hasonlítana, nem pedig a föltörekvő közép-európai térség országainak gazdaságára.

Talán az üzletemberek számára is fontos, hogy van filozófiai hasonlóság Egyiptom köztársasági elnökének gondolatai, és azok között a gondolatok között, amik a mai magyar politikai vezetést irányítják. Vissza fogom idézni az egyik gondolatát őexcellenciája Szíszi elnök úrnak. Ezt mondta: „Ha a Jóisten azt akarta volna, hogy mindenki egyforma legyen, akkor egyformára is teremtette volna őket.” Ezt mondta 2015-ben. Azt mondta, hogy „az a tény, hogy ez nem így történt, hanem hogy sok száz nyelven beszélünk, hogy különböző módon hiszünk az Istenben, hogy különböző módon szervezzük meg társadalmaink életét, hogy mindenki valami máshoz ért, mindenki valami másban tehetséges, ebben egy felsőbb akarat megnyilvánulását kell látni, és amikor szervezzük a társadalmainkat, ezt a tényt tiszteletben is kell tartani.” Ezt a gondolatot mi osztjuk. Ha lefordítom ezt politikára, akkor 2015-ben erre így válaszoltunk. Vagyis ha ez így van, akkor mi, magyarok helyesen gondoljuk azt, hogy az európai politikai rendszer nem olyan rendszer, amelyet az egész világon be kellene vezetni, és azt sem gondoljuk, hogy Európán kívül vannak olyan politikai rendszerek, amiket meg Európában kellene bevezetni. Mindenkinek a saját útját kell járnia.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek a gondolatok, amelyeket két évvel ezelőtt kaptunk az elnök úrtól, aktuálisabbak, mint valaha. Ma már egész Európa számára nyilvánvaló, hogy Egyiptom stabilitása kulcsfontosságú Európa számára. Nem mindenki vonta még le azt a következtetést, hogy ezért egy megfelelően rugalmas és támogató magatartást kell folytatnunk Egyiptom irányában. Mi Egyiptommal egy rugalmas és támogató politikát és magatartást alakítottunk ki. Mi értjük az egyiptomiaknak azt a véleményét, amellyel elutasítják a belügyeikbe történő beavatkozást, éppen ezért meggyőződésünk, hogy tiszteletben kell tartani az egyiptomiak döntéseit, és nekünk, az Európai Uniónak pedig egy konstruktívabb megközelítést kell alkalmaznunk. Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak Egyiptommal őszinte párbeszédet kell szorgalmaznia, és egymásra partnerként kell tekintenie. Tisztában vagyunk azzal, hogy Egyiptom történelmi kihívások előtt áll, az elnök úrnak egyszerre kell a belső biztonságot megteremtenie, meg kell fékeznie a terrorakciókat és az erőszakot, és egy olyan gazdasági modellt kell felépítenie, amely visszaadja a nagyságát ennek a hatalmas, százmilliós országnak.

Látjuk a diplomáciai bonyodalmakat. Szeretném elmondani, hogy Magyarország elkötelezett a katari diplomáciai válság mihamarabb történő és tárgyalásos úton történő megoldása mellett. Nekünk bátorító az, amit ma elmondott őexcellenciája Szíszi elnök úr, miszerint Egyiptomban az állampolgári jogegyenlőség talaján állnak, ezért az egyiptomi állam mindenfajta vallású ember számára védelmet jelent, és biztosítja a jogokat, és semmilyen különbséget nem tesz a saját polgárai esetében vallási alapon. Elismerjük Egyiptom eredményeit a migráció feltartóztatása terén, és biztosak vagyunk abban, hogy Egyiptommal is egy olyan átfogó megállapodást kell kötnünk, mint amilyet már kötöttünk más térségbeli országgal is annak érdekében, hogy a migrációs válságot kezelni tudjuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az a politikai kontextus, amelyben az Önök üzleti fóruma lezajlott, és amelyben keressük a gazdasági lehetőségek valóra váltását. Persze föl lehet vetni azt a kérdést, hogy Magyarország egy tízmilliós ország, Egyiptom pedig egy százmilliós ország; mások a méretek, terület tekintetében is nagyok a különbségek. Jelent-e Magyarország bármilyen lehetőséget Egyiptom számára, ilyen méretbeli különbségek mellett? Én arra szeretném fölhívni az Önök figyelmét, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol tízmillió ember lakik, és ez a tízmillió ember összesen 110 milliárd dollárnyi exportot képes évente előállítani. Tízmillió ember 110 milliárd dollár értékű exportot állít elő évente! Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy kisebbek vagyunk jóval, mint Egyiptom, de van valami, amit nagyon tudunk. Tudjuk azt, hogy hogyan kell egy ekkora méretű országból nyitott, exportorientált, a globális keresletre és tőkemozgásokra rugalmasan reagáló gazdaságot kiépíteni. Az elmúlt évek során a magyar gazdaság megerősödött, beruházás- és befektetőbarát környezetet hoztunk létre, és megteremtettük a munkaalapú gazdaságot, amely a teljes foglalkoztatást tűzi ki célul. Korábban ha az ember, mondjuk, hét évvel ezelőtt bevallotta, hogy a célja egy teljes foglalkoztatást nyújtó gazdaság kiépítése, akkor még szokás volt mosolyogni, de tegnap óta talán ez nem olyan divatos, mert tegnap a német kereszténydemokraták közzétették a választási programjukat, amelyben – hogy, hogy nem – a teljes foglalkoztatás szerepel, mint politikai cél. Mindenki láthatja a változásokat. Magyarországon 2010-ig a gazdaság válságból válságba bukdácsolt, 2010 óta pedig visszanyerte és folyamatosan gyarapítja erejét. 2016-ban minden idők legmagasabb exportját produkáltuk, és a legmagasabb külkereskedelmi többletet értük el.

Ez az a pont, ahol talán helyes, ha mindannyiunk nevében gratulálok őexcellenciája Szíszi elnök úrnak azokhoz a gazdasági változtatásokhoz, amelyeket végrehajtott az elmúlt esztendőkben az egyiptomi gazdaságban. Kevés olyan vezetője van ma a világnak, aki képes lett volna arra, hogy ilyen mértékű és súlyú gazdasági változásokat idézzen elő, és olyan komoly döntéseket hozzon, mint amiket az egyiptomi gazdaságban ma tapasztalunk. 2010-ben mi azt mondtuk, hogy a reform szó nem fejezi ki a változásoknak azt a mértékét és mélységét, amire szükség lesz a magyar gazdaság megmentéséhez, de az a változás, amit Szíszi elnök úr idéz elő az egyiptomi gazdaságban, mélységét és tömegét tekintve a magyarnál is erőteljesebb. Úgyhogy szeretnék gratulálni az elnök úrnak, hogy ezeket a változtatásokat a politikai stabilitás megőrzése mellett volt képes véghezvinni.

Ami a két ország kapcsolatát illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, van egy csábítás, hogy arról beszéljünk, hogy mennyivel nőtt a két ország közötti kereskedelem. Ne engedjünk ennek a csábításnak, mert sajnos a bázisszámok rendkívül alacsonyak, és ahhoz képest ez a növekedés, bár papíron jól mutat, a valóságban azonban keveset jelent. Ez az igazság. Most már a harmadik üzleti fórumunkat tartjuk, és azt kell regisztrálnunk, hogy ez idáig komoly, nagy áttörést a két ország gazdasági kapcsolatában nem sikerült elérnünk. Elértük azt Szíszi elnök úrnak köszönhetően, hogy a két gazdaság között ma már bizalmi viszony van. A két ország között politikai bizalmi kapcsolat alakult ki, úgy is mondhatnám, hogy az eddigi munkánk eredményeképpen jó kiindulópontunk van egy komoly, nagy gazdasági áttörés eléréséhez. Jól működik a kairói irodánk, működik a gazdasági vegyes bizottság is, az Eximbanknak is van egy néhány tízmillió dolláros hitelkerete az Egyiptomban beruházó magyar vállalkozók számára, de az igazi nagy volumen, áttörés még nem következett be, az még előttünk van. Nem kevesebbet szeretnénk – ez volt a mai tárgyalásainknak a központi témája –, hogy egy olyan nagyságrendű projekthullámot indítsunk meg Egyiptom és Magyarország között, amely nagyságrendekkel növeli meg a két ország közötti együttműködést. Keressük ennek a területeit, keressük az ehhez szükséges pénzügyi források optimális keretét. Talán elmondhatom, hogy mindketten, Szíszi elnök úr és jómagam is elkötelezettek vagyunk amellett, hogy nagyságrendekkel növeljük meg a két ország beruházási és kereskedelmi volumenét.

Mindenesetre a gazdaság mellett, de a gazdaság számára is hasznos módon, megállapodtunk a kulturális és oktatási együttműködés néhány kérdésében, és itt is vannak nagyratörő terveink, amelyeket a következő hetekben fogunk majd részletezni és konkretizálni. Most csak annyit szeretnék mondani Önöknek, hogy Magyarország száz, a magyar állam által fizetett ösztöndíj-lehetőséget kínál Egyiptom számára a Stipendium Hungaricum keretében, és a 2017/18-as tanévre a száz helyre 485 egyiptomi diák jelentkezett, vagyis ötszörös túljelentkezésünk van. Ez azt mutatja, hogy Egyiptom felől, az egyiptomi fiatal nemzedék irányából megvan az érdeklődés Magyarország irányába, ezért meg is fogjuk majd emelni, ahogy ezt a kereslet kívánja, az ösztöndíjak számát is. Büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak a gazdaságban, nemcsak a politikában, hanem a kultúrában is együttműködik a két nemzet, és ezzel biztos alapjait teremti meg a hosszú távú egyiptomi–magyar gazdasági kapcsolatoknak.

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Köszönjük szépen a látogatását, köszönjük, hogy itt van velünk. Várjuk, hogy meghallgathassuk Önt.

(miniszterelnok.hu)