Orbán Viktor miniszterelnök beszédének szó szerinti leirata, amely 2016. április 13-án hangzott el a szerbiai Vajdaságban.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vučić miniszterelnök úr, a szerb kormány igen tisztelt Tagjai, Házigazdánk és kedves Családja!
Tisztelettel köszöntöm az üzemben dolgozókat, és arra kérem őket, hogy adják át otthon a családtagjaiknak is a jókívánságaimat! Az, hogy ez egy jelentős esemény mind Szerbia, mind Magyarország számára, abból a tényből is kiolvasható, hogy az egy négyzetméterre jutó miniszterelnökök és miniszterek száma rendkívül magas. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem Vučić miniszterelnök úrnak, hogy felkarolta ezt a beruházást. Nekem, mint Magyarország miniszterelnökének jóleső és megnyugtató érzés azt látni, hogy Szerbia miniszterelnöke támogatja a Vajdaságban élő magyarokat és a Vajdaságban élő magyar vállalkozókat. Szeretnék gratulálni a cégtulajdonosnak és a vezérigazgató úrnak ehhez az üzemhez, hiszen egy ilyen beruházáshoz kell néhány tehetséges ember, aki kigondolja, és aztán létrehozza, aztán kell néhány tehetséges ember, aki vezeti, és kell sok tehetséges és elkötelezett ember, akik pedig dolgoznak az üzemben. Egyedülálló, amibe belefogtak, és remélem, hogy újabb magyar vállalkozások fogják majd Önöket követni. Végül pedig szeretnék gratulálni a Vajdaságban élő magyaroknak is, mert nélkülük nem lehetnénk itt, ezen a gyáravatón, hiszen minden egyes beruházó először azt vizsgálja meg, hogy a beruházásra kiszemelt helyszínen van-e képzett, okos, intelligens, becsületes és szorgalmas munkaerő. Mert ha nincs, akkor oda nem megy, ha van, akkor talán jön. És az, hogy ide magyar beruházás is érkezhetett, túl azon, hogy bátor döntést igényelt, elsősorban az itt élő magyaroknak és szerbeknek köszönhető. A speciális vajdasági minőségnek, az itteni jó munkaerőnek, ami lehetővé tette ezt a beruházást, úgyhogy az itt élőknek is szeretnék gratulálni. Meggyőződésem, hogy ez a beruházás bátor lépés volt, amely előre viszi Szerbiát, jó Magyarországnak, és különösképpen jó Európának.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az a tény, hogy itt kétszáz vajdasági ember munkához jut, önmagában elegendő ok lett volna arra, hogy örömmel fogadjam el házigazdánk meghívását, de amiért ezen túl is mindenképpen itt szerettem volna lenni, az, hogy ennek az eseménynek van egy szimbolikus jelentősége. A szimbolikus jelentőség pedig abban ölt testet, hogy nekünk, magyaroknak és szerbeknek van egy másik közös vállalkozásunk is, amihez szintén nagy bátorságra van szükség. A mi közös vállalkozásunk úgy foglalható össze, hogy mi az Önök miniszterelnökével, Vučić miniszterelnök úrral együtt egy olyan Európát szeretnénk, amelyben van egy sikeres Szerbia, és van benne egy sikeres Magyarország.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez akkor valósítható meg, hogyha partnerei vagyunk egymásnak. Ezért szeretném világossá tenni, hogy Magyarország érdekelt Szerbia sikerében, és abban sem kételkedem, hogy Szerbia is érdekelt abban, hogy Magyarország sikeres szomszédja legyen Szerbiának. Ez az igény hozott bennünket össze, ez az akarat tartja egybe az együttműködésünket, ezt ünnepeljük meg a gyárátadás kapcsán Szabadkán.
Tisztelt Vajdasági Magyarok! Tisztelt Szerbek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném elmondani Önöknek, hogy a világ az elmúlt években alaposan megváltozott. Ahhoz, hogy valaki ma előrejuthasson, az is kell, hogy másokat is érdekeltté tegyen a saját sikerében, és ez különösen igaz Közép-Európában és a Nyugat-Balkánon. A saját történelmünkből tudjuk, hogy az nem vezet sehova, hogyha egymás nélkül, különösen, hogyha egymás ellenére akarunk sikereket fölmutatni. Ezzel a politikával nem lehet a felszín fölött tartani sem a magyar, sem a szerb nemzetet. Ez a politika, az egymás nélküli sikerekre törekvő politika volt az oka annak, hogy hosszú időn keresztül Közép-Európa leszakadó, korszerűtlen gazdaságú és nem utolsósorban önállótlan térséggé vált. Azonban a gazdasági válság után mindannyian másképpen gondolkozunk. Túl azon, hogy 2008-ban a gazdasági válság idején kiderült, hogy mik a gyengeségeink, és hol vannak a hibáink, kaptunk egy lehetőséget arra, hogy új fejezetet nyissunk országaink együttműködésében. Lehetőséget kaptunk arra, hogy áttérjünk egy olyan politikára, amely arra törekszik, hogy más országokat is, elsősorban a szomszédjainkat érdekeltté tegyünk a saját sikereinkben. Fölismertük, hogy a gazdasági fejlődésünk üteme sokkal gyorsabb lesz, ha nyitunk egymás felé, mint hogyha azt nem tennénk. Azt kell mondanom, hogy nyertes-nyertes szövetségek megkötésére törekedtünk. Nekünk, magyaroknak van egy régi vesszőparipánk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnénk, ha Szerbia minél hamarabb csatlakozna az Európai Unióhoz. Ez nyilván érdeke az itt élő szerbeknek, de szeretném világossá tenni, hogy ez érdeke Magyarország minden polgárának is. Ez jó lenne Európának, jó lenne Magyarországnak, jó lenne Szerbiának, és jó lenne a Vajdaságban élőknek, köztük a Vajdaságban élő magyaroknak is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi érdekeltek vagyunk egy sikeres Szerbiában, amely megbecsült tagjává válik majd az Európai Uniónak. Szeretném azt is világossá tenni, hogy a Vajdaságra ebben a jövőben kulcsszerep hárul majd. Az Európai Unió nemcsak államok együttműködése, hanem térségek együttműködése is, a Vajdaság pedig ma Szerbia számára az a hídfő, amelyik az unióra nyílik. A Vajdaság egy olyan régió, ami ma már nem elválasztja, hanem sokkal inkább összeköti Szerbiát Magyarországgal és Szerbiát Európával, ezért dolgozunk azon Vučić miniszterelnök úrral, hogy több nagy gazdasági projekt segítségével is – például a vasútfejlesztések segítségével, az új határátkelőhelyek megnyitásával – Szerbiát még jobban be tudjuk kapcsolni az európai gazdasági vérkeringésbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt is szeretném világossá tenni, hogy persze, az innen távol lévő országokban is vannak barátaink, de meg kell mondanom őszintén, hogy a mi sikerünkben csak mi vagyunk érdekeltek. Amikor az Európai Unióról beszélek, akkor egy térségről beszélek, amelyhez tartozni jó, de nem szeretnék illúziókat sem terjeszteni; az Európai Unióban is úgy van, hogy mindenkinek elsősorban saját magát kell megsegítenie. Aztán ha ezt a munkát elvégezte, akkor számíthat a szomszédjaira, mindenki más jóindulatú érdeklődő. Tehát ha mi, közép-európaiak nem fogunk össze, ha mi nem segítjük egymást, ha mi nem tartunk ki egymás mellett, nehogy azt higgye bárki, hogy valahol a távolból majd jön valaki, és megsegít bennünket. Nem fogja megsegíteni sem Magyarországot, sem Szerbiát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezért az Európai Unióhoz való törekvés, az oda való csatlakozás nem váltja ki a saját erőfeszítéseket, és nem váltja ki a jó szomszédok közötti együttműködés politikáját.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen én is tudom, hogy itt választási kampány van, és azt is tudom, hogy nekem korlátaim vannak. Én nem akarok beleavatkozni az itt zajló választási kampányba, de az igazság az, hogy az igazságot sem hallgathatom el, tehát szomszéd országból érkezett miniszterelnökként kötelességem – hogyha már itt összegyűltünk, amiért köszönettel tartozom Önöknek – közölni az igazságot a szerb–magyar kapcsolatokat illetően akkor is, hogyha egy választás előestéjén vagyunk. Az igazság az, hogy Szerbiára egy lyukas garast sem adott volna senki, nem fogadott volna senki néhány évvel ezelőtt. A szerb gazdaság a padlón volt, és az, hogy Önöknek innen sikerült föltápászkodniuk, egy nagyszerű teljesítmény. Egy olyan teljesítmény, amely nyilván a dolgozó magyarok és szerbek nélkül nem lett volna lehetséges, de szeretném világossá tenni, hogy ilyen mélységből fölkapaszkodni és talpra állni, visszatérni az életképes gazdasággal rendelkező országok csoportjába jó vezetés nélkül sem megy. Ehhez kellenek vezetők. Ebben benne van – kampány ide, kampány oda – a mostani szerb kormány sikere is. Kellett hozzá egy bátor és jó gazdaságpolitika, és azt gondolom, hogy a magyarok nevében kötelességem, hogy Vučić miniszterelnök úrnak ehhez a sikeres gazdaságpolitikához gratuláljak, és azt kívánjam neki, hogy még hosszú időn keresztül folytathassa azt a munkát, ami sikeressé teszi Szerbiát, jó szomszédjává teszi Magyarországnak, és behozza majd – előbb vagy utóbb – az Európai Unió közösségébe is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az, hogy ma a szerb–magyar kapcsolatok talán soha korábban nem látott jó minőségűek, és magas ponton vannak, hogy a csillagok állása kedvező, nem saját magától és nem véletlenszerűen jött létre. Ezért nagyon sok embernek nagyon sokat kellett dolgozni. Azt gondolom, hogy minden magyarnak itt, Szerbiában dolgozni kellett érte, talán még a szüleinek is meg a nagyszüleinek is, ebben sok nemzedék munkája van benne, és persze benne van a mostani szerb kormány elkötelezettsége és a mostani magyar kormány nemzeti gondolkodása is. Tehát most egy kivételesen szerencsés pillanatban vagyunk. A tét az, hogy ebből a pillanatból tudunk-e perceket, tudunk-e napokat, órákat, heteket, hónapokat vagy éveket faragni, hogy ez a kivételesen jó kapcsolat fennmaradjon a jövőben. Most nem szeretnék zsákbamacskát árulni az itt élő magyarok előtt sem. Ha nem tudjuk fönntartani a jó együttműködést, ha nem lesz Szerbiában és Magyarországon olyan kormány, amely az együttműködést szívügyének tekinti, akkor a jó viszony nem marad fönn, és ezek a gazdasági eredmények, amelyeket most itt ünneplünk, ideértve a beruházást meg a munkahelyeket, nem maradnak talpon, ezek is el fognak tűnni. Ezért meggyőződésem, hogy mindannyiunknak, szerbeknek és magyaroknak egyaránt az az érdekünk, hogy a szerb–magyar együttműködési politika a jövőben folytatódjon. Ehhez járul hozzá házigazdánk, Bunford Tivadar úr is a maga beruházásával, erőfeszítésével, új munkahelyekkel. Ehhez járult hozzá a szerb kormány, amit tisztelettel köszönünk, amikor megtámogatta ezt a magyarok tulajdonában lévő vállalkozást. És ehhez járul hozzá Magyarország, amikor meghirdette 50 milliárd forint értékben azt a fejlesztési programot, ami a Vajdaságban élő kis- és középvállalkozók számára már most elérhető, és a következő években is elérhető lesz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arra szeretném Önöket biztatni, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy amit elértünk az megmaradjon, és a jó ösvényt, amely a lábunk alatt most vezet bennünket, ne tévesszük el, ne hibázzuk el. Arra kérem tehát Önöket, különösképpen a vajdasági magyarokat, hogy menjenek el a soron következő parlamenti választáson szavazni, vegyenek részt a közös döntésben. Fontos, hogy legyen erős magyar képviselet a belgrádi parlamentben, és fontos, hogy Belgrádban olyan kormány legyen, amellyel a magyar kormány mindannyiunk megelégedésére és Európa hasznára együtt kormányozhat majd.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
(miniszterelnok.hu)