Orbán Viktor sajtótájékoztatójának szó szerinti leirata, amely 2016. április 26-án hangzott el a Modern Városok Program békéscsabai állomásán.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kicsit feszült vagyok, mert számokat kell majd mondanom, és ha nagyobbat mondok, mint kellene, azt is ki kell majd fizetni, tehát nem szabad ilyenkor hibázni. Mindenekelőtt azonban a számokat megelőzően engedjék meg, hogy elnézést kérjek Önöktől amiatt, hogy ahelyett, hogy Önök is ott ülnének a csarnokban, ahol a röplabda diadal megszületik, most itt vannak velünk együtt. Ennek prózai oka van. A korábbi időpontot azért kellett módosítani, mert az ezekben az órákban benyújtásra kerülő következő évi költségvetésnek a fejlesztési tételeit kellett még ma kora délután is Lázár János miniszter úrral és Varga Mihállyal véglegesítenünk, és ezért az itteni csabai programjaink valamelyest megcsúsztak. Kérem, hogy nézzék ezt el nekünk. Egyébként a csapatnak is és Csabának is gratulálok a söpréshez.

Mielőtt a jövőről beszélnék, szeretném fölidézni, hogy a 2010-es választást követően elvittünk Önöktől 9,9 milliárd forintnyi adósságot, és csak 2010 és 2013 között – itt rendelkezem összesített adatokkal – 64 milliárd forintnyi fejlesztés érkezett ide, Önökhöz, ebbe beleértendők azok, amelyek az önkormányzathoz, az állami szervekhez és azok is, amelyek magánszemélyekhez érkeztek. Azt tudom mondani, hogy Önök 2013-mal bezárólag a polgári kormánnyal kötött együttműködésnek köszönhetően mindösszesen 74 milliárd forintnyi pozíciójavulást könyvelhettek el pénzügyi szempontból. Gratulálok azoknak, akiknek a munkáját ez dicséri. Amikor Békéscsabáról van szó, akkor én – az ország másik feléből jöttem, elhihetik nekem, hogy – a legritkább esetben szokott az embernek a segítségre szoruló város képe eszünkbe jutni. Valahogy Békéscsabát nem úgy tartja számon az ország, mint egy megsegítésre szoruló várost. Sokkal inkább úgy tartjuk számon Budapesten meg a Dunántúlon, mint egy kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkező várost, ezért valójában mi most nem segítséget hoztunk ide, Önöknek – a magyar nyelv lehetővé teszi, hogy szándékainkat pontosan fogalmazzuk meg –, hanem szeretnénk a kihasználatlan lehetőségek kiaknázásához segítséget nyújtani az itt élőknek. Úgyhogy ha úgy tetszik, munkát hoztunk. Persze az értelmes munkához pénz kell meg befektetés, és mi pénzt tudunk Önöknek a rendelkezésére bocsátani, de ez a pénz magától nem fog fialni. Tehát szeretném, hogyha világosan éreznék a különbséget a szocialista világ meg a polgári világ között, a szocialista világban is van pénz, csak aztán elfogy, a polgári világban is van pénz, de dolgozni kell mellé, és akkor nem elfogy, hanem fial. Na, ezt az utóbbi fajtát szeretnénk valahogy most itt hagyni, ezt az utóbbi fajta pénzt és forrást szeretnénk itt hagyni az Önök városában. Abban reménykedve, hogy Magyarország jól jár ezzel, és persze nem holnapután, de néhány év múlva Békéscsaba szerepe az ország gazdasági teljesítményében megnő, az Önök hozzájárulása az ország nemzeti össztermeléséhez is meg fog nőni, és ezzel párhuzamosan az itt élő embereknek az élete is könnyebbé és talán boldogabbá is válik.

Tárgyaltam a polgármester úrral, aki illendőségből magáz engem, valójában tegeződünk, mert az egyetemi évek alatt rivális csapatokban kispályás futballpályákon többször összemértük az erőnket, és miután én csatár voltam, ő meg védő, jól emlékszem ezekre a találkozókra, és ezért örülök, hogy a kispályás futballbajnokság Békéscsabán nem tűnt el a sportok palettájáról. Szóval mi elég régóta ismerjük egymást, és ezért a mai tárgyaláson a polgármester úrnak azt a kérdést tehettem föl bátran, hogy mégis hogy fog kinézni az Önök városa húsz év múlva. Egy dolog, hogy kötünk most egy megállapodást, és abban vannak tételek, ezekről fogok is néhány szót szólni, de mi az irány? Összességében ezek a fejlesztések mozaikkockákat jelentenek, és mi lesz az összkép, ami majd kirajzolódik? Nagyjából azt a választ kaptam, hogy az első és legfontosabb dolog, hogy ennek a városnak nem húsz év múlva, hanem minél hamarabb elérhetőnek kell lenni. Az elérhetőségét kell megteremteni. A második válasz, amit kaptam, az volt, helyre kell állítani azt a kitüntető és kitüntetett státuszt, hogy ez a környék volt Magyarország éléskamrája, tehát a mezőgazdaságot és az arra épülő élelmiszeripart fejleszteni kell. Aztán azt a választ kaptam, hogy az élelmiszeriparon túlmenően itt vannak még nem élelmiszeripari alapú hagyományok is, amelyek komoly értéket jelentenek akkor is, ha egyébként az utóbbi időben néhány tradicionális ipari tevékenység ebben a városban beszűkült vagy eltűnt, de mindenképpen szükséges a gépipar megerősítése és a nyomdaipar megerősítése, mondta a polgármester úr. Arra a kérdésre, hogy mentek a földárverések itt, a környéken, azt a választ kaptam, hogy jól mentek az árverések, és a földek nagy része el is kelt. Ez azért nagyon fontos dolog, mert Önök bizonyára emlékeznek rá, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy a földbirtokszerkezet Magyarországon úgy nézzen ki, hogy 80 százalék legyen a kis- és középbirtokosok kezében, és csak 20 százalék legyen a nagybirtokosok kezében, illetve 20 százalékot műveljenek meg nagybirtok formájában. Erre a vidékre egyébként a nagybirtok is jellemző. Itt az arányok nyilván mások, mint országosan, ezért fontos kérdés, hogy lesznek-e olyan nagybirtokkeretek, amelyekre a helyiek nem ellenségesen tekintenek, hanem mint az itteni mezőgazdaság elengedhetetlen elemére. Ehhez meg az kell, hogy amikor földet akarnak vásárolni a kis- és középgazdák, akkor legyen föld, amit megvásárolhatnak, ne érezzék úgy, hogy kiszorítja őket a nagybirtok. Ezért fontos kérdés, hogy hogyan mentek a földárverések ezen a környéken, és örömmel hallottam, hogy sikeresen.

Szeretném Önöket emlékeztetni, hogy azoknak a fejlesztéseknek, amikről most beszélni fogok, nem a vágyaink szabják meg a határait, hanem a pénzügyi lehetőségek. A pénzügyi lehetőségek pedig úgy állnak elő, hogy Magyarország polgárai dolgoznak, és adót fizetnek. Most azt tudom mondani, hogy egy felívelő szakaszban vagyunk, ezért a gazdaság jobban teljesít, sokkal többen dolgoznak, mint korábban, 25-26 éve nem dolgoztak annyian Magyarországon, mint most: négymillió-háromszázezernél tartunk a dolgozó emberek tekintetében, következésképpen több adót is fizetnek. Úgyhogy egy olyan polgári hagyományokkal rendelkező városban, mint Békéscsaba, szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy a polgári városi státuszhoz polgári erények is tartoznak, és ezek leginkább az adófizetésben testesülnek meg. Az itt jelenlévő virilistákat különösképpen, de a város minden polgárát biztatom, hogy továbbra is rendesen fizessék be az adójukat, mert ha ez nem következik be, akkor nem tudunk sem Békéscsabán, sem más városban jelentős fejlesztéseket végrehajtani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami az elérhetőséget illeti. Nyilván a heroikus küzdelmek zaja nem mindig hallatszik a nézőtéren, de a helyzet úgy fest, hogy a 44-es útért több mint tíz éve folytatunk a színfalak mögött óriási küzdelmeket, aminek az a magyarázata, hogy ennek az útnak a négysávosításához szükséges összegeket a magyar költségvetésből kell az utolsó petákig elővennünk, és ehhez semmilyen nemzetközi forrás nem érhető el. És hogy egy költségvetésben ezek a százmilliárdos nagyságrendű, saját fejlesztések benne lehessenek, nagyon sok embernek kell nagyon sokat dolgoznia. Ma, amikor elhagytuk Budapestet, egy olyan 2017-es költségvetést adtunk le, illetve ad majd le, vagy talán már le is adta Varga miniszter úr a Ház alelnökének, a parlamenti alelnöknek, amely költségvetésben szerepel annak a 70 kilométeres útszakasznak a fedezete, amit első lépésként meg fogunk építeni. Lázár miniszter úr pedig szavát adta arra, hogy itt a nyár végén kapavágás lesz, tehát a munkálatok meg fognak kezdődni. Ez azt jelenti tehát, hogy a 44-es út Kecskemét és Békéscsaba közötti szakaszának középső részét építeni kezdjük, és jó reményeink vannak rá, hogyha ugyanúgy be tudjuk nyújtani a következő évi költségvetést, mármint a 2018-ast, mint ahogy ma benyújtottuk a 2017-est, akkor ezek a munkálatok a következő önkormányzati választásokig biztosan, még az is lehet, hogy a következő parlamenti választásokig befejeződnek, és autópályán, illetve négysávos autóúton Kecskemét városától Békéscsaba városa elérhető lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Persze ez jól hangzik, de ez úgy szokott történni, hogy a polgármester azt mondja, hogy jó, de akkor még az a kis fürjesi elkerülő, ha még beleférne, az lenne a legjobb. És már ha egyszer elkölt az ember száz-egynéhánymilliárd forintot, akkor azt a másfelet majd valahogy benyeli, tehát írjuk oda, hogy fürjesi elkerülő. Ezt oda is írtuk, pluszforrásokkal, ami ezzel a beruházással párhuzamosan és egy időben el fog készülni. Megfontoljuk a polgármester úrnak azt a javaslatát, hogy az M47-es utat is a fontos fejlesztések között tartsuk nyilván. Ez a gondolataink között ott van egyébként, nem Debrecen–Békéscsaba, hanem Szeged–Debrecen az útvonalat tekintve. Tehát nem Debrecen városát akarjuk Békéscsabával, hanem Szegedet Békéscsabával és Debrecennel összekötni. Ebben a parlamenti ciklusban ez nem fog megvalósulni, de ott van azok között a fejlesztések között, amelyeket ez után a parlamenti ciklus után el fogunk indítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Júniusban lesz itt egy vasútállomás és vasúti beruházás átadás, ami önmagában 35 milliárd forintot kóstál, ami azt jelenti, hogy a közúti összeköttetésen túl a vasúti összeköttetés utolsó eleme is a helyére kerül, és amit elmondhatunk, vagyishogy föltárt, elérhető terület az ország ezen a része közúton, azt elmondhatjuk majd a vasút tekintetében is. És megállapodtunk egy repülőtér fejlesztésben is. Kiderült, hogy az önkormányzat működteti a repteret, de az állam tulajdonában van, és azt mondta a polgármester úr, hogy egy jó gazda gondoskodik a jószágról, tehát abban állapodtunk meg, hogy első ütemben meghosszabbítjuk a kifutópályát, hogy nagy gépek is le tudjanak szállni, és a legszükségesebb műszaki beruházásokat is elvégezzük, és egy második ütemben pedig további fejlesztéseket hajtunk végre. Ez összességében 4,1 milliárd forintnyi reptéri fejlesztést jelent itt, Békéscsabán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Három ipari létesítmény beruházásáról állapodtunk meg. A hűtőház fejlesztéséről, egy paradicsomsűrítményt előállító gyárról és egy zöldségszárító üzemről. Ebből a hűtőház kiemelkedő fejlesztés. Itt azt kértük, hogy vagy a tulajdonos – akiről még nem tudjuk pontosan, hogy ki volna – vagy a tulajdonos által megbízott leendő vezérigazgató – tehát a saját döntéseiért felelősséget viselő személyt – jelöljön meg az önkormányzatnál annak érdekében, hogy legyen kivel tárgyalni. Erről a hűtőházról már többször megegyeztem Önökkel, többször bejelentettem, még kint, itt talán a főtéren is, hogy ezt meg fogjuk csinálni, csak miután nem látjuk pontosan, hogy ki is lesz itt a tulajdonos, ezért a jó szándékunk kinyilvánításán túl nem jutottunk. Fontos, hogy legyen partner Békéscsaba városa részéről, akik majd ezt a hatalmas – 12 milliárd forintos beruházásról beszélünk – hűtőház-beruházást végrehajtják, és utána a jószág gondját fogják viselni, vagyis működtetik az üzemet. Amint megkapjuk ezt a partnert, abban a pillanatban megállapodást tudunk kötni immáron nem politikai-pénzügyit, hanem a konkrét beruházási megállapodást.

Vastagon fogott a polgármester úr ceruzája, amikor a vásártér kialakítására adta oda az előterjesztést. Ez egy 5,2 milliárd forintos beruházás, ez hatalmas beruházás. Nem tudom, hogyan fogják megvalósítani, a terveket ugyan láttam, de az összegből arra következtetnék, hogy ez könnyen lehet, hogy Magyarország legnagyobb vásártere lesz, amit itt, Békéscsabán kialakítanak. Reményeink szerint ez az összeg nem eltúlzott, de most már mindegy is, mert itt az alá van írva.

A következő nagyon fontos téma, amiről megállapodtunk, a nyomdaipari tudás- és képzőközpont létrehozása. Annak a filozófiai vagy politikai gondolkodásnak az irányvonalához tartozunk mindketten, amelyik azt hiszi, hogy abból lehet valamit csinálni, amihez értünk. Tehát jók az új ötletek, az innováció is egy remek dolog, meg a start-upok is kiválóak, tehát jó dolog olyasmivel foglalkozni, amit még ember nem látott, és amihez mi sem értünk, hátha kiderül, hogy értünk hozzá, de erre jövőt építeni nem lehet. Jövőt arra lehet építeni, amiről biztosan tudjuk, hogy értünk hozzá. Most Békéscsaba esetében ez azt jelenti, hogy Önök bocsájtják ki az éves végzős nyomdász szakemberek egynegyedét: 120 nyomdaipari szakmunkást bocsájt ki Magyarország, és ebből 25-30-at bocsájtanak ki Önök. 30 iratkozik be, mondta a polgármester úr, és ha szerencsénk van, akkor 30 ki is jön az iskola kapuin. Ez a két szám nem mindig esik egybe, de akárhogy is: ez azt jelenti, hogy Önöknek kiemelkedő nyomdaipari kultúrája, ipari múltja és tudása van, ezért érdemes erre a hagyományra egy tudás- és képzőközpontot létrehozni. Ez egy 1,4 milliárdos iskolafejlesztést jelent egyszerű magyar nyelven. Megállapodtunk abban, hogy az Önök városában működő felsőoktatási képzés fejlesztésére munkacsoportot állítunk föl, mert az országos felsőoktatási képzési tervünk még nem kerek, nem készült el, és abba kell majd beleilleszteni mindazt, amit a békéscsabaiak szeretnének. Itt tehát megállapodás nem született, de egy közös munkacsoportot fölállítottunk.

Megállapodtunk arról, hogy egy új városi sportcentrumot alakítunk ki, aminek első lépése az lesz, hogy a régi csarnokot át fogjuk alakítani – most a kézilabda csarnokról beszélek –, és mellé építünk egy új multifunkcionális sportcsarnokot is Ez a kettő így, együtt 3,2 milliárd forintnyi beruházást jelent. Tehát egy nagy csarnokkal fog gyarapodni a város. A régi csarnokot pedig kipofozzuk, és alkalmas lesz iskolai, tornatermi munkára, illetve az itt működő csapatok műhelycsarnokaként is működhet majd. Ez 3,2 milliárd forint. Megállapodtunk egy 50 méteres versenyuszoda és az ahhoz kapcsolódó gyakorló medence megépítéséről. Hozott a kormány korábban egy elvi döntést, ami arról szól, hogy minden megyei jogú városban kell lennie Magyarországon 50 méteres versenyuszodának. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük azt a célunkat, hogy Magyarországon minden gyerek úgy jöjjön ki az iskolából, hogy tud úszni, és elengedhetetlen ahhoz, hogy azokat a vízi sport hagyományokat, amelyeket az élsportban is bemutatunk, a tömegsport szintjén is folytatni tudjuk. Ez egy 3 milliárdos beruházás lesz. És tekintettel arra, hogy olyan sarkában vagyunk Magyarországnak, ahol a röplabdának komoly hagyományai vannak, azt javasolta a polgármester úr, hogy jöjjön létre egy békéscsabai röplabda akadémia. Ez nem az első csapatról szól, hanem az utánpótlásról, egy országos röplabda akadémia, és erre 900 millió forintot szavaztunk meg a mai tárgyalások során. Tehát lesz sportakadémiája, méghozzá röplabda akadémiája a városnak.

Megállapodtunk az élménypark bővítéséről, ez 1 milliárd forintot jelent, és fölállítunk egy munkacsoportot a Munkácsy negyed érdekében. Polgármester úr beszéli ezt a modern nyelvet – Munkácsy brandépítés –, én a régi iskolához tartozom, brandépítésben nem tudom, tudunk-e segíteni, hírnévterjesztésében, na, abban valószínűleg tudunk, és ezért Önöknek ezt a hagyományát mind itthon, mind pedig nemzetközi összefüggésben szívesen istápoljuk. Egy munkacsoport jön létre, hogy a Munkácsy negyedet létre tudjuk hozni, nem építészeti vagy pénzügyi kérdéseket kell megtárgyalnunk, mert abban egyetértés van már közöttünk, hanem a tartalmi kérdéseket, hogy pontosan hogyan is jelenítse meg ez a város azt a tényt, hogy Magyarország egyik vagy a – persze ízlés kérdése is – legnagyobb festőjének Békéscsaba az otthona, illetve innen származott el. Függőben hagytuk a színház épület rehabilitációjának kérdését és a hajléktalanszálló fölújításának és bővítésének kérdését. Elismertük mind a két igénynek a jogosságát, de hogy ezt milyen ütemezéssel, és hogyan tudjuk megvalósítani, még további egyeztetésekre lesz szükségünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én nem mertem összeadni, mert lehet, hogy nem kerülhetek Varga pénzügyminiszter úr szeme elé egy ekkora számmal, úgyhogy majd lassanként fogjuk ezt valahogyan a pénzügyminisztériummal elfogadtatni, de csak hogy jelezzem, hogy ezekkel a fejlesztésekkel, amelyeket most teljes egészükben ismertettem, nem zárult le a város és a kormány között az együttműködés, hanem megvettünk egy jelentős beruházási gondolatot, ami még a kimunkálásnak nagyon kezdetleges fázisában van. Nem lesz olcsó mulatság, de úgy érezzük, hogy nemcsak Békéscsaba, hanem az egész ország szempontjából szükség volna rá. Azt a csatornát, amely Gyulát, Békéscsabát és Békést összeköti, rendbe fogjuk hozni, ki fogjuk kotorni, és olyan vízi úttá fogjuk alakítani, amelyben szerintem sok öröme lesz az itt élőknek, a Békésen és a Gyulán élőknek, sőt Magyarország minden polgárának, aki majd ellátogat ide. Tehát a mostani megállapodás végrehajtását követően vagy még azt megelőzően ezt az újabb megállapodást is szeretném még ebben a választási ciklusban a polgármester úrral tető alá hozni.

Kedves Péter, köszönöm szépen a tárgyalásokat, sok sikert kívánok Neked is és Békéscsaba minden polgárának. Köszönöm szépen!

(miniszterelnok.hu)