Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatójának szó szerinti leirata, amely 2015. július 23-án Érden hangzott el a Magyarország kormánya és Érd megyei jogú város közötti együttműködési megállapodás aláírását követően.
Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Érdiek!
Jó napot kívánok mindannyiuknak. Valóban létezik egy program, amely azt a nevet viseli, hogy Modern Városok Programja. Ebbe 23 megyei jogú várost hívtunk meg, a terv az volt, hogy a 23 várost, mondjuk úgy, hogy a polgári életminőség szempontjából egy következő lépcsőfokra, magaslatra segítsük. A polgármester úr pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ehhez összefogás kell. Ez gyakran hiányzik ebből az országból, nem csoda tehát, hogy ilyen programot korábban nem hirdettek, de most van egy kegyelmi pillanat, mert itt vannak, mondjuk, Érdre tekintve az érdi emberek, itt van az általuk megválasztott polgármester és városvezetés, itt van a város képviselője, és itt van a kormány, amely képes egy összefogást kialakítani az előbb említettekkel. Úgy érzem, hogy országosan is, de Érd városában különösképpen az összefogás minden föltétele adva van. Persze a politika világa már csak olyan, hogy ehhez politikai egyetértés kell. Egyetértésre meg könnyebben jut az ember a vele egy pártcsaládhoz tartozó polgármesterrel, képviselőtestülettel vagy éppen parlamenti képviselőkkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ugyanakkor egy ilyen összefogásban mindenki benne van. Minden érdi benne van, illetve benne lehet, hiszen nem válogathatunk pártállásra való tekintettel. Egy ilyen programnak Érd város minden lakóját szolgálni kell. Joggal tesszük fel magunknak azt a kérdést, hogy miért 2015-ben indítjuk meg a Modern Városok Programját? Nos, kedves Érdiek, azért van ez így, mert 2010 és 2014 között leginkább a válságkezelés volt Magyarország feladata. 2010 és 2014 között az volt a kérdés, hogy a válságkezelésen kívül, tehát hogy ne jussunk a görögök sorsára – hogy ilyen érthetően beszéljek –, tehát a görög út elkerülése érdekében mozgósított erőinkből a válságkezelésen túl futja-e még egyáltalán valamire. Érd városa nem panaszkodhat, mert azért futotta. Egy listát hallhattunk az előbb a polgármester úrtól, én is megismétlem. Mégiscsak csatornafejlesztésre az országos válságkezelés mellett is tudunk Érd számára 30, azaz harmincmilliárd forintot biztosítani. Működési támogatásra mégiscsak tudunk 1,7 milliárd forintot biztosítani, és ezt a bonyolult sportcsarnok históriát is valahogy tisztára mostuk, vagy kivakartuk ebből a bonyolult jogi helyzetből, és igaz, hogy 800 millió forint állami pénz mozgósítása segítségével, de Érd városának van oka a büszkeségre, hiszen magáénak tudhat egy ilyen csarnokot. Tehát a válságkezelés mellett sem elhanyagolható eredményeket ért el Érd városa. Nyilván nem véletlen, hogy Önök megtisztelték a polgármester urat és a képviselőtestület tagjait a 2014-es választáson is a bizalmukkal. Ehhez nyilván munka, bizalom és eredmény kellett.
Most egy másik korszakba léptünk, kedves Érdiek, 2015 és 2020 között – lekopogom – már nem a válságkezelés, újabb és újabb válságok elhárítása lesz a feladatunk, hanem egy fejlődési program végrehajtása Magyarországon. Ezt mi a saját pártcsaládunkon belüli nyelvezetben a polgári berendezkedés programjának nevezzük. Az a feladat, hogy minél több magyar ember és magyar család és magyar település számára tegyük elérhetővé a polgári életminőséget és a polgári biztonságot. Ennek jegyében jöttünk el ide, Önökhöz Érdre. Persze Érd nincs könnyű helyzetben, dacára annak, hogy az ország könnyebb helyzetben van, mint volt, mert a fejlesztési források egy tekintélyes része az unióval kötött megállapodás alapján brüsszeli forrásokból érkezik Magyarországra. Majd egy másik alkalommal szívesen beszélgetek el Önökkel arról, hogy ez a pénz miért nem ajándék, hanem valójában nekünk járó összeg, de ez most nem tartozik ide, tehát nem érdemes úgy tekinteni rá, mint kegyúri adományra, hanem inkább olyan pénzre, mint ami megillet bennünket, de ezt most tegyük zárójelbe. A helyzet azonban úgy fest, hogy ezeknek a forrásoknak a fölhasználására szigorú szabályok érvényesek, és Érdnek abban a szerencsében és balszerencsében van egyszerre része, hogy hóna alatt tudhatja Budapestet, hogy kicsit nagyképűen fogalmazzunk, vagy Budapest tudhatja Érdet a hóna alatt – ennek mindenfajta előnyével és hátrányával egyetemben. De egy régióba, egy fejlesztési régióba tartozik, és miután Budapest európai mércével mérve egy magasan fejlett fővárosnak minősül, ezért az egész régiónak a fejlődési átlagát fölhúzza, és így a Pest megyébe tartozó települések nem juthatnak csak nagyon bonyolult és korlátozott formában európai uniós forrásokhoz. Ezt a problémát kell megoldanunk. Ugyanakkor fontos, hogy egy politika méltányos és igazságos legyen, és nem volna méltányos és nem volna igazságos az érdiekkel szemben, ha csak e miatt a területi besorolás miatt kimaradnának a következő évek fejlődési lehetőségeiből. Ezért Érd város fejlesztéséhez szükséges forrásokat végül is a magyar adófizetők pénzéből és a költségvetésből kell biztosítanunk. Ez az elvi kiindulópont.
Hogy ne beszéljünk rébuszokban, ez azt jelenti, hogy öt év alatt évente 8 milliárd forintot látok most lehetségesnek, tehát mindösszesen 40 milliárd forintot tudunk öt év alatt a város rendelkezésére bocsátani. Ehhez két dolog kell. Először is, hogy Varga miniszter úr ne tévedjen, és a számok stimmeljenek. Másodsorban pedig az szükséges, hogy a magyar gazdaságot növekedési pályán tudjuk tartani, de ma reálisan egy olyan megállapodást tudtam aláírni a polgármester úrral, amely tartalmazza azt a gazdaságpolitikai programot, amely képes arra, hogy előállítsa évente azt a nyolcmilliárd forintot, ami mindösszesen 40 milliárd forintot jelent a következő öt évben, amivel Önök tervezhetnek, amivel Önök számolhatnak. Nem ismerem Érd városának történetét olyan mélységig, hogy azt merjem mondani, hogy ilyen fejlesztési összeg ilyen rövid idő alatt nem állt még a város rendelkezésére, de nagy kockázatot nem vállalok, ha azt mondom, hogy valószínűleg Érd város fönnállása óta öt évre ennyi fejlesztési forrás még nem állhatott a város rendelkezésére.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Most az a kérdés, hogy mire fogjuk ezt elkölteni, illetve mire fogják Önök elkölteni, mert a megállapodásnak épp az a lényege, hogy ezt a programot Önök állították össze. Hogyha hivatalok módjára szeretném letudni ezt a választ, akkor egyszerűen így csinálnék… A polgármester úr benyújtott egy Batthyány Programot, amelyben mindenfajta alprogramok találhatók, amelyben konkrét fejlesztések vannak megnevezve, és az az összeg, amiről megállapodtunk, többnyire, reményeink szerint teljes egészében – szerintem majd még kisebb pótlások évente szükségesek lesznek – betakarják ezeket a fejlesztéseket és beruházásokat. Én javaslom a polgármester úrnak, hogy tegye elérhetővé ezt a táblázatot Érd város polgárai számára is. Én most néhányat megemlítek ezek közül a fejlesztések közül. A kiindulópontunk az volt, amiről a polgármester úr is beszélt. Érd városában 65.328 állandó lakos van, tudtam meg ma, és körülbelül tízezren vannak, akik valójában itt laknak, de hivatalosan mégsem. Mindenfajta rövid távú anyagias megfontolások állnak annak a hátterében, hogy miért jó valakinek itt lakni, de közben úgy tenni, mintha budapesti lenne, de ez nem része a sajtótájékoztatónak. Csak jelzem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy Önöknek körülbelül 75 ezer embernek az életét kell megszervezniük. A polgármester úr demográfiai adatokkal is rendelkezik, és mi hitelt érdemlőnek látjuk azt a kalkulációt, hogy 15 év alatt, tehát 2030-ra ez a város 90 ezer fölé fog menni lélekszámát tekintve.
Önöknek abban a fantasztikus szerencsében van részük, vagy talán azért vannak jól megérdemelt előnyben, hogy míg Magyarország átlagéletkora 42 év körülbelül, addig az Önök városának – mint hallhattuk a polgármester úrtól – 34 év az átlagéletkora. Ez egy fiatal város, ez nemcsak azt jelenti, hogy jövője van, hanem hogy a jövőjét meg is kell tervezni. Ritka kihívás ez Magyarország kormánya számára, mert a legtöbb városa Magyarországnak az ellenkező problémákkal küzd, része az általános demográfiai hanyatlásnak. Nemrég egy olyan városban voltam, amelyet ha ma kellene megyei jogú városnak nyilvánítani, nem állnának elő a jogi feltételei, mert ötvenezer alá esett időközben a város lélekszáma, miközben egyébként korábban megkapta az ötvenezres lélekszámhoz kötött föltétellel rendelkező megyei jogú városi státuszt. Ez jól mutatja tehát, hogy Magyarország városai többségükben más problémákkal küzdenek, mint az érdiek. A legtöbb helyen a hanyatlás megállítása, majd egy fölívelő pálya megtalálása a feladat, itt sokkal inkább azt látjuk, hogy van egy életerő, egy fejlődés, egy fiatalosság, egy jövő, de a jövő tervezéséhez és a jövő életminőségének javítása érdekében bizonyos beruházásokat, fejlesztéseket el kell végezni.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez azt jelenti, hogy először is orvosolni szeretnénk azt a problémát – ez volt a polgármester első számú javaslata –, hogy a helyi munkalehetőség szűkös. Helyi munkalehetőségeket kellene teremteni, ehhez ipari parkra van szükség, ez Önöknek nincs. Új elérhető területük nincsen, legalábbis a város tulajdonában, ezért abban maradtunk, hogy a kormány egy 200 hektáros ipari parkterület megvásárlását végre fogja hajtani, ezt állami tulajdonba fogjuk venni, és utána pedig a város javára 99 évre ingyenes használatba fogjuk adni annak érdekében, hogy iparfejlődést lehessen létrehozni. Gratulálok is a polgármester úrnak, mert egyetértek azzal, hogy ez mindennek az alfája és az ómegája. Pénzt osztani könnyű, én is itt, látják, királykodok ezekkel a milliárdokkal, de közben valakinek ezért meg kell dolgozni, ezt valakinek elő kell állítani, meg kell termelni, adóként be kell fizetni. Ha nem működik közben a gazdaság, ha nem zakatol a gépezet, akkor nincs polgári berendezkedés, mert annak megvannak a gazdasági, anyagi alapjai, amelyekről folyamatosan gondoskodni kell, hogy újratermelhesse saját magát. Az ipari park szerintem ezért remek ötlet, és örömmel állunk rendelkezésre. Fontosnak tartjuk, ahogy a polgármester úr mondta: ez egy nagyváros, még hogyha egyébként az urbanizációs ártalmaktól mentes nagyváros is, merthogy egy nagyvárosnak nemcsak előnyei vannak, hanem komoly életmódbeli hátrányai is, de néhány dolog hiányzik ahhoz, hogy igazi komoly nagyvárosnak lehessen tekinteni. Ezért úgy döntöttünk, hogy építünk egy rendőrkapitányságot, merthogy egy ekkora nagyvárosban kell lennie rendőrkapitányságnak. A bíróságot és az ügyészséget is ide fogjuk helyezni, és ehhez új épületeket fogunk megvalósítani. Itt fogjuk létrehozni a szakképzési centrumot. Ennek az élén már most is egy érdemdús és derék érdi polgár áll, akinek a vezetéséve majd itt működik az Önök városában a szakképzési centrum. Itt fogjuk létrehozni a KLIK, vagyis az oktatás irányítási rendszer megyei központját, és ezen kívül megépítjük azokat az iskolákat és óvodákat, amelyek már most hiányoznak, illetve a jövő lakosság számával számolva hiányozni fognak a következő években. Először is utol kell érni magunkat, mert ma kevesebb óvoda van, meg kevesebb iskola, mint kellene, ezért építünk egy új középiskolát, költségvetési pénzből, amit aztán a város rendelkezésére bocsátunk. A parkvárosban építünk egy óvodát és egy 24 tantermes általános iskolát. Építünk sportcentrumokat, teljesen felújítjuk a Batthyány Sportiskolát, és ki is fogjuk azt bővíteni.
Általában az „utolérjük magunkat” kifejezés alatt azt értjük, hogy a normális működéshez szükséges, ma még hiányzó oktatási, kulturális és sport infrastruktúrát megteremtjük. Majd utána a népességszám növekedésének várható hatásait előre jelezve megépítjük folyamatosan azokat az intézményeket, amelyek az iskolába lépő fiatalok létszámának növekedése miatt szükségessé válnak. Tehát a városnak nem kell attól tartania, hogy ismét túlnövi saját magát, és majd egy következő, hasonló sajtótájékoztatón megint arról beszélhet az Önök polgármestere a gyakran változó miniszterelnök, akkori miniszterelnök társaságában, hogyan érjük megint utol magunkat. Ettől a bajtól most megóvjuk Érd városát, mert ez a fejlesztési program egy megnövelt, nagyobb lakosságszámmal kalkulált város polgári szükségleteit teljes egészében ki fogja elégíteni.
Beszéltünk a kerékpárútrendszer továbbépítéséről. Azt én megmondom őszintén, fontosnak tartom, én külön kértem a polgármester urat, hogy azt a lehetőséget, amit a Duna ad, és amit ez idáig ez a város nemigen élvezett, valahogy próbáljuk megragadni. Ennek ne legyenek pénzügyi korlátai, azok nincsenek, inkább ötlet kell, meg javaslat – mindenfajta védett területek, külföldi vagy magántulajdonos kezében lévő iparterületeik a Duna parton, ezeknek a megszerzése –, bevonás egy koncepció kialakításába, amely lehetővé teszi, hogy a városnak legyen köze a saját folyójához, és ez egy sajátos hangulatot és egyben gazdasági lehetőséget is, valamint életminőséget adhasson az itt élő embereknek. Én kérem, hogy ez a koncepció készüljön el, és ha elkészül, akkor ebbe az összegbe, vagy ha szükséges, akkor majd kicsit kilóg a lába – nem lehet Prokrusztész-ágynak tekinteni egy ilyen számsort –, majd valahogy előteremtjük ennek a forrásait is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összességében tehát azt tudom mondani Önöknek, hogy az oktatási infrastruktúra, az óvodai rendszer átalakítása, a város különböző pontjain elhelyezkedő sportlétesítmények létrehozása és felújítása, a mostaninál egészségesebb településszerkezet kialakítása érdekében nem egy helyen, hanem különböző városrészekben végrehajtott beruházások eredményeképpen Érd városa egy szervesen fölépült város benyomását fogja kelteni a következő négy-öt év eredményeképpen, ha ezt a programot végig tudjuk vinni. Az a sajátossága Érdnek, amiről a polgármester úr is beszélt, hogy persze város az Önök városa is, de valójában egy sajátos viszonya van az embereknek a saját városukhoz. Ez megerősödik, és ki fog épülni szerintem, különösen, hogy egyre több gyerek születik, az a hagyományos kötődés, amely szinte minden magyar települést és várost jellemez, ahol az emberek élnek-halnak a saját városukért, élnek-halnak a saját településükért, úgy is definiálják magukat, mint aki oda való. Egyáltalán: Érd egy olyan város lesz, ennek a programnak a végrehajtása után, amelynek eredményeképpen minden Érden lakó ember büszkén mondhatja azt, hogy ő érdi. Egy dinamikus, fejlődő, az itt lakóknak és az ide jönni akaróknak egyaránt komoly perspektívát, boldogulási lehetőséget, polgári életminőséget kínáló város lesz. Ehhez csak az kell, hogy ezt a programot végrehajtsuk. Ehhez kívánok a polgármester úrnak kitartást és egészséget!
Gratulálok a kiváló megállapodáshoz Polgármester úr!
(Miniszterelnökség)
