2015. június 23. Nagykanizsa
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt köszönteném a jelenlévőket, röviden megmagyarázom, hogy miért állok én itt. Azért állok itt, mert azt mondta a polgármester úr, hogy nagy álmok, nagy fejlesztések, Nagykanizsa. És nagy költségek. Ezért vagyok én itt.
Tisztelettel köszöntöm Nagykanizsa városának elöljáróit, a virilistákat. Tisztelettel köszöntöm a környékbeli településekről érkezett polgármestereket, és tisztelettel köszöntöm a kanizsai polgárokat, akik talán követik mindazt, amit mi most itt mondunk. Kétségkívül olyan időket élünk, amikor a közvéleménynek a figyelmét nagyobb ügyek vonják magukra. Itt van ez a bevándorlásnak nevezett modernkori népvándorlás. Már régen nem bevándorlásról van szó, hanem népvándorlásról. Érthető, ha a közfigyelem nagy része erre összpontosul. Itt van az a dolog, hogy reggel, mielőtt elindulhattunk volna ide, Önökhöz, a magyar parlament megszavazta Magyarország 2016-os évi költségvetését, ami kisbetűvel ugyan, de történelmi tett, mert soha nem volt még példa arra Magyarországon, hogy az előző év felénél, tehát július 1-jénél láthassuk, hogy a következő év költségvetése hogyan alakul. Inkább ahhoz vagyunk szokva, hogy szeptemberben, októberben, novemberben és decemberben költségvetési csaták zajlanak a parlamentben. Ez most mind nem lesz. Majd arra a kérdésre, hogy hogyan töltsük el hasznosan az időnket a parlamentben, fogunk tudni válaszolni, de az biztos, hogy ebben az évben költségvetési csata nem lesz, hiszen ma elfogadtuk a költségvetést, és a budapesti közgyűlés, a nemzet fővárosának a közgyűlése döntött ma arról, hogy olimpiát szeretne rendezni. Tehát nagy ügyek vonják el az emberek figyelmét a mindennapi ügyekről.
De mégis, nekünk ilyenkor emlékeztetni kell magunkat a politika igazi értelmére, vagyis hogy nekünk a mindennapi élet kérdéseivel kell foglalkozni. Emlékszem, valahol Churchill írta azt a visszaemlékezéseiben, hogy azt javasolta egy parlamenti képviselő a II. világháború éveiben, hogy a kulturális kiadásokat csökkentsék a költségvetésben a háborúra való tekintettel, mire Churchill erre azt mondta, hogy jó, de akkor minek háborúzunk? No, így áll a helyzet, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a nagy ügyekkel is. Persze a nagy ügyek fontosak, de ha nem törődünk a kis ügyekkel, a mindennapi élet kérdéseivel, akkor mire valók a nagy ügyek? Nos, ezért történt az, hogy – költségvetési szavazás ide, olimpia oda – mégis úgy döntöttünk, hogy ezt a mai találkozót a polgármester úrral tető alá hozzuk, és aláírjuk azt a megállapodást, amiről a polgármester úrnak az ismertetését már hallhatták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az én dolgom, hogy emlékeztessem magunkat arra, hogy tavaly márciusban járhattam itt, Önöknél. Közvetlenül a választási kampány előestéjén történt ez, amikor azt a nagyvonalú, de talán szerénytelen mondatot mondtam, hogy Nagykanizsán új időszámítás kezdődött, és akkor arra gondoltam, hogy azért szabad ilyen nagyképűnek tűnő mondatot is kimondani, mert a megelőző négy évben, tehát 2010 és 2014 között a magyar kormány 6,3 milliárd forintnyi, tehát 6.300 millió forintnyi adósságától ezt a várost megszabadította, kihozta a prés alól, és így az Önök városa föllélegezhetett. Aztán azért is mondhattuk azt, hogy egy új korszak kezdődött az Önök városának életében, mert közben arra is jutott idő, hogy fejlesztéseket valósítsunk meg közösen. Most összeadtam a számokat: 2010 és 2014 között az Önök városába 15,6 milliárd forintnyi fejlesztési forrás érkezett, és ezen fölül új korszakot hirdethettünk meg azért is, mert 3,2 milliárd forintból felújítottuk a Kanizsai Dorottya Kórházat, amely ennek a fejlesztésnek köszönhetően nemcsak a megye, hanem egész Magyarország egyik legjobb kórháza lett. Ez a múlt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért tartom fontosnak ezt fölemlíteni, különösen a kórháznak az ügyét, mert nem volt olyan távol az az idő, amikor a kórházat nem fölújítani akarták, hanem sokkal inkább a kórházakról, mint bezárandó intézményekről gondolkodtak, vagy esetleg privatizációra szánták őket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miután a múltkor már azt mondtuk, hogy új fejezetet nyitunk a város történetében, most nem nyithatunk néhány hónap elteltével egy másik, újabb fejezetet, márpedig ami ma itt történt, az jelentőségében fölér mindazzal, amiről a megelőző év számadásában beszámolhattam. Ugyanis az történt, hogy a kiszámíthatóság és a tervezhetőség jegyében egy hosszú távú fejlesztési programról állapodtunk meg. Na, nem olyan hosszúról, mint a szocializmusban, ahol majd a kommunizmusnak köszönhetően egyszer az állam elhal, és akkor beköszönt mindenkinek a jólét erőfeszítés nélkül is, tehát nem ennyire a távoli jövőbe szól a mi megállapodásunk, hanem csak néhány évre, méghozzá a 2014 és 2021 közötti időszakra. Annak is inkább az első feléről beszélünk, mert az ember jobban szeret olyan megállapodásokat kötni, amelyeknek a teljesítése még egészen biztosan az ő felelősségi körébe tartozik, és ezt kellő bizonyossággal csak 2018-ig állíthatom. Habár vannak szárnyaló reményeink, amelyek 2018 utánra vonatkoznak, de úriember nem köt olyan szerződést, amit majd az utána következőknek, esetleg utána következőknek kell betartania. Ezért a megállapodások, amelyeket a Modern Városok Programja keretében egyenként kötünk a nagy magyar városokkal, igazából a 2015 és 2018 közötti időszakra vonatkoznak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontos talán még elmondanom azt, hogy ugyan most miniszterelnökként állok itt, Önök előtt, és a kormány nevében kötöttem megállapodást, de a kormányt is kormányzópártok adják, a kormányzópártok frakcióit pedig kormányzópártok, akik a választások révén kapják meg a munkájukhoz szükséges bizalmat, és ezért talán helyes, ha nem vagyunk hipokriták, és nyíltan elmondjuk, hogy 2014-ben mi itt Nagykanizsa város polgárainak a bizalmát megkaptuk a parlamenti választáson, és megkaptuk az önkormányzati választáson is. A bizalmat pedig illendő megszolgálni, és mi – túl a megszolgáláson – szeretnénk azt meg is tartani, ezért amiket a választási kampányban a polgármester úr és stábja, illetve a parlamenti választási kampányban jómagam vállaltam, mind teljesítjük azzal a megállapodással, amelyet ma itt aláírtunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megkérdeztem a polgármester urat ma a tárgyalások kezdetén, hogy mi a legnagyobb problémája, és azt mondta, hogy a munkanélküliség. Nem az ő személy szerinti ügyéről van szó, mert azt megoldották a választók, hanem arról beszélünk, hogy Nagykanizsa városának és térségének a legnagyobb problémája a munkanélküliség. És amíg nincs munka, addig semmi sincsen, és vice versa: amikor már van munka, akkor szinte minden van, vagy minden megteremthető. Ezért a legfontosabb dolog – mondta a polgármester úr –, hogy olyan megállapodást írjunk alá a tárgyalások végén – ez történt itt az előbb –, amelynek minden vonatkozása valahogyan a munkahelyteremtés felé mutat, mert ezt a bajt kell első helyen orvosolni. Abban is állapodtunk meg, hogy közösen azt a célt tűzzük ki, hogy ahogyan egész Magyarországon, úgy Nagykanizsán is teljes foglalkoztatás jöjjön létre a mostani választási ciklus végéig, tehát 2018 végéig legyen meg az a gazdaságpolitika és gazdasági rendszer Magyarországon, amely a 3 és 4 százalék közötti tartományba szorítja le a munkanélküliséget, ami praktikusan már lényegében teljes foglalkoztatást jelent.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után én is szeretnék néhány megjegyzést fűzni a megállapodás konkrét pontjaihoz. Hallottunk már a város iparterületének fejlesztéséről. Azért adtuk be a derekunkat ennél a tárgyalási pontnál, mert a város rendelkezik gazdaságfejlesztési programmal. Tehát azért hajlandó a magyar kormány pénzt áldozni Nagykanizsa új iparterületének létrehozására, mert Nagykanizsa városának van egy gazdaságfejlesztési programja, amely azzal a reménnyel kecsegtet bennünket, hogy az ipari parkban beruházások is lesznek. A kormány tehát azt az általános bölcsességet követi, hogyha van tó, akkor lesz benne béka is, és a békára nézve a polgármester ígéretet tett. A tavat mi hozzuk, ami azt jelenti, hogy a magyar állam meg fogja vásárolni azokat a területeket, tehát nem Nagykanizsa városának költségvetéséből, hanem a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből megvásárolja azokat a területeket, amelyekből ipari parkokat fogunk létrehozni. A területek egy részét nem kell megvásárolni, mintegy 100 hektárnyi területet, mert az a magyar állam tulajdonában van, illetve honvédségi kezelésben van, és majd ezeket a területeket rendelkezésére bocsájtjuk a városnak egy meghatározott szerződéssel, hosszú távra, amely lehetővé teszi, hogy a tényleges gazdaságpolitikájukat megvalósíthassák. A végső terv egy 500 hektáros ipari területnek a létrehozása. Az óriási. Ez több lépésben valósul majd meg. Polgármester úrnak van egy elképzelése, hogy hány lépésben történjen mindez, de a végén egy 500 hektáros iparterület jön létre Nagykanizsa határában. Én annyit tudtam csak tanácsolni a polgármester úrnak, hogy azt tartsa szem előtt, hogy a XXI. századnak az ipari központjait arról lehet már most és különösen a későbbiekben megismerni, hogy egymás mellett találhatók az ipari tömegtermelésnek az egységei, és a kutatás-fejlesztésnek az egységei. Olyan ipari parkot hozzanak létre, amely alkalmas arra, hogy magasabb hozzáadott értéket jelentő kutatás-fejlesztési tevékenységet is végezni lehessen az ipari parkban, az ne különüljön el fizikailag a tömegtermeléstől.
A második dolog, amiben megállapodtam a polgármester úrral, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az M70-es utat kétszer két sávosra fogjuk bővíteni. Ez megy le a szlovén határhoz. A programunk szerint lehetséges az, hogy ezt a kétszer két sávosra bővítést a 2018-as választásokig elvégezzük. Amikor a következő választási kampányban én majd érkezni fogok ide, Önökhöz, akkor számon kell kérni a kormányon azt, hogy vajon a kétszer két sávosítása ennek az M70-es útvonal szakasznak megtörtént-e, vagy sem. Ez nemcsak gazdaságfejlesztési szempontból indokolt döntés, nemcsak arról van szó, hogy Szlovéniához akarjuk kapcsolni a magyar közúti rendszert, hanem emberiességi szempontja is van, mert feleslegesen, ésszerűtlenül vesznek oda emberéletek ennél az útszakasznál csak azért, mert a XXI. századi közlekedés tempójához, üteméhez és kultúrájához nem igazodik az az útpálya, amin ma ez a forgalom zajlik. Remélem, hogy ez a döntésünk nemcsak a gazdasági, hanem az erkölcsi szempont próbáját is kiállja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A harmadik dolgot, amiről beszélt a polgármester úr, pedig nevezzük elkerülő útnak. Ez egy komoly dolog, 6 milliárd forintról beszélünk. Ha meg akarjuk építeni azt az elkerülő utat, amiről a polgármester beszélt, ahhoz 6 milliárd forintot kell elővenni a költségvetés valamelyik zsebéből. Nem is vagyok benne biztos, hogy ezt a 2018-as választásokig meg tudjuk tenni, ezért abban maradtam a polgármester úrral, hogy válasszuk szét két ütemre. Legyen egy első ütem és egy második ütem. Az első ütem 4,5 milliárd forintba fog kerülni. A polgármester úr pontosan látja, tudja, hogy melyik pontig érkezünk majd el az út megépítésével. A második ütemet pedig ez után indítjuk meg, ami azt jelenti, hogy amit vállalni tudunk, az, hogy az első ütem és az ahhoz szükséges 4,5 milliárd forint rendelkezésre áll, és a következő választásokig meg is valósul.
Itt érkeztünk el, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a polgári berendezkedés és életmód kérdéseihez. Nem véletlen a sorrend. Azért beszélünk először a gazdasági kérdésekről, mert persze mindenki szeretne egy olyan polgári berendezkedést és életformát, aminek úgy magától is megvannak a gazdasági alapjai. De a polgári berendezkedés és életforma csak akkor lehetséges, ha annak megvannak a gazdasági alapjai, vagyis van egy működő gazdaság, vannak munkahelyek, vannak vállalkozások, vannak beruházások, amelyek előállítják azt a pénzt, amiből az életmódunkat javító beruházásokat megvalósíthatjuk. De miután reménykedünk abban, hogy a kormány gazdaságpolitikája sikeres lesz, reménykedünk abban, hogy a nagykanizsai gazdaságfejlesztési program működni fog, ezért elköteleztük magunkat néhány, immáron a polgári berendezkedés kultúrájához kötődő beruházás mellett is.
Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy bár a polgármester úr azt mondta, hogy ma a nagykanizsai gyerekek mindennapi iskolai testneveléséhez szükséges feltételek, tornatermi feltételek rendelkezésre állnak, azonban fölmenő rendszerben vezetjük be a mindennapos testnevelést, és ami ma még elég, az holnap már nem lesz elegendő, mert több gyermek veszi majd igénybe a testnevelési órákon ezeket a kapacitásokat, ezeket a létesítményeket. Ezért nemcsak a sport miatt, hanem a gyerekeink nevelése miatt is szükséges, hogy a sportban beruházásokat hajtsunk végre az Önök városában. Abban maradtunk a polgármester úrral, hogy egy nagyjából hozzávetőlegesen háromezer néző befogadására alkalmas multifunkcionális sport- és rendezvénycsarnokot építünk föl. Ez azt jelenti, hogy ez alkalmas sportra is, és alkalmas nem sport jellegű rendezvényekre is. És a meglévő uszoda mellé – a polgármester úr pontosan megjelölte a város térképén ennek a helyét – egy 50 méteres fedett uszodát is föl fogunk építeni. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a XXI. században Magyarországon minden megyei jogú városban – legalább minden megyei jogú városban – egy ekkora uszodának és egy ekkora sport- és rendezvénycsarnoknak léteznie kell. Ez hozzátartozik ahhoz az életminőséghez, amiért dolgozunk, és amit saját magunktól is elvárunk itt a XXI. század második évtizedének közepén.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után még arról is megállapodtunk, hogy a város – érthető okokból – szeretne egy nemzetközi konferenciaközpontot létrehozni hotelszolgáltatásokkal összekötve, de miután ez túlságosan embrionális állapotban van, és ennek a költségei most még nem becsülhetőek meg, és a beruházás belső szerkezete sem látható világosan, miután a kormány készen áll, hogy betársuljon egy ilyen beruházáshoz, ezért egy közös munkacsoportot állítunk föl, amely ezeket a terveket elkészíti, véglegesíti. És ha meg tudunk egyezni egymással a tervezés szakaszában, akkor szívesen társulunk a kivitelezéshez is, de itt magántőke bevonására is szükség lesz.
Megállapodtunk továbbá a muravidéki fejlesztési programról is. Én azt kértem a polgármester úrtól, hogy a szomszédos országokkal közösen a lehető legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel fejlesszék ezt a természeti kincsekben különösen gazdag területet. Amire kezet adtunk egymásnak, az a következő. A város és a kormány közösen meg fog hirdetni egy muravidéki turisztikai fejlesztési programot, ahol vállalkozásokat fogunk támogatni, amelyek a Muravidék turisztikai fejlesztésébe kívánnak befektetni. A kormány ehhez támogatást nyújt, közösen fogjuk meghatározni ezeknek a kiírandó pályázatoknak a tartalmát. Ezek után megállapodtunk arról, hogy a Muravidéken kiépítünk egy kerékpárútrendszert. Ez egy 150 kilométer hosszúságú kerékpárútrendszer lesz. Ezt kizárólagosan költségvetési forrásokból, tehát a város költségvetését megkímélve valósítjuk majd meg. Egyetértettünk abban, hogy kisvasút felújításra és fejlesztésre is szükség lesz. Erről a pontos terveket várjuk, de a kormány az ilyen célú beruházásokat szívesen támogatja, készen állunk az együttműködésre. És fölállítunk egy munkacsoportot a ferences kolostor épületének hasznosítása ügyében is, amit szívesen újítunk föl, de szeretnénk látni, hogy miután fölújítottuk, akkor mi lesz az a dolog, ami ott majd működik, ami ott azt fönntartja, ami gondoskodik arról, hogy a felújítás ne egy egyszeri, elvesztegetett kiadás legyen, hanem képes legyen valaki, akár a város, akár magánvállalkozó fönntartani a kormány pénzéből rendbe hozott és felújított épületegyüttest. Erre készen állunk, de egy munkacsoportnak kell a részletkérdéseket tisztázni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Polgármester úr, kérem, nem hagytam ki semmit, ugye? Köszönöm szépen. Nagyjából ebből a hét pontból és jó néhány alpontból áll a ma aláírt megállapodás, amit a magam részéről annyiban összegeznék, hogy megköszönöm a polgármester úrnak az előkészítés során végzett munkát, hiszen hosszú hetek és hónapok óta készült ez a megállapodás. Köszönöm szépen a munkatársainak is mindazt, amit hozzátettek ehhez a megállapodáshoz, és szeretném megköszönni a polgármester úrnak, Nagykanizsa önkormányzatának és Nagykanizsa polgárainak azt a támogatást és bizalmat, amit nemcsak a választáson, hanem azóta is nyújtanak Magyarország kormánya számára. Ez a megállapodás abban erősített meg, hogy Nagykanizsa és a magyar kormány a jövőben is számíthat egymásra.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!
(Miniszterelnöki Sajtóiroda)
