2020. március 12., Kisinyov (Chișinău)

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Good Afternoon to Everybody!

Megköszönöm a miniszterelnök úrnak, hogy ilyen kedvesen az Önök figyelmébe ajánlott bennünket, magyarokat. Röviden arról szeretnék most beszélni, hogy miért jöttünk ide, Önökhöz túl a diplomáciai udvariasságon, hiszen az Önök elnöke meglátogatott bennünket 2017-ben, és ezt illendő viszonozni, de mi most nemcsak egy diplomáciai látogatásra jöttünk, hanem egy gazdasági központú tárgyalássorozatot folytattunk.

Először szeretném Önökkel megosztani azt, hogyan látom az európai gazdaság változását magyar és moldáviai szempontból, és utána pedig beszélnék a konkrét együttműködési lehetőségekről. Szerencsére elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy a történelem ne csak múltat jelentsen a számunkra, hanem húsz-harminc évre, a jövőre nézve is le tudjunk vonni tapasztalatot abból, ami eddig történt. Mi történt 1990 óta? Az történt, hogy a nyugat-európai gazdaságoknak volt elég erejük arra, hogy tőkét, technológiát és termelési kapacitásokat helyezzenek ki a saját országaikból a volt szovjet övezet országaiba. Ez elsősorban Lengyelországot, Csehszlovákia később két önállóvá vált részét, Magyarországot jelentette – ezeket nevezzük a visegrádi négyek országainak. A nyugat-európai államokból a mi országainkba irányuló tőketranszfer, technológia transzfer lehetővé tette, hogy a mi gazdaságainknak megváltozzon a szerkezete. És ma már, ha egy nyugat-európai világcég, dönteni akar arról, hogy az új termelési kapacitásait hol hozza létre, akkor legalább annyi esély van arra, hogy egy francia vagy német cég ezeket a kapacitásokat ne Franciaországban vagy Németországban, hanem inkább Közép-Európában hozza létre, mint arra, hogy otthon. Ez a térség, amiről beszélek, ez a közép-európai térség lényegében fölzárkózott a nyugat-európai államok technológiai színvonalára, és nagyon közel van ahhoz, hogy fölzárkózzon – mondjuk úgy, hogy – a tőke színvonalára is. Mondjuk, ami a mi hazánkat, Magyarországot illeti, ma Magyarország az európai átlagnak a 72-73 százalékát tudja nyújtani egy főre jutó GDP-ben, és a mi tervünk 2030-ra, hogy valahol a 85 és a 100 százalék között legyünk 2030-ra. Ezt azért mondom el Önöknek, mert jól láthatóan van egy történelmi mozgás, amely a tőke- és technikatranszfer irányát jelenti Nyugat-Európából Közép-Európába. Az a kérdés, hogy mi a következő lépés? És a következő lépés az, hogy az, ami megtörtént Közép-Európával, meg fog történni, még pontosabban, megtörténhet két másik régióval is. Az egyiket úgy hívjuk, hogy Balkán, a másik pedig ez a térség, ahol Önök élnek, Közép-Európának ez a keleti része, mondhatnánk úgy, hogy a kelet-európai sávja. Meggyőződésem, hogy a következő húsz év meghatározó gazdaságtörténeti folyamata az lesz, hogy a balkáni országokat is és aztán keleti irányba haladva Önöket is el fogjuk látni tőkével, technológiai transzferrel, és esélyt kapnak arra, hogy rácsatlakozzanak arra a modern világgazdasági rendszerre, amely Nyugat-Európából indult ki, most már Közép-Európában van, és meg fog érkezni ide is. Szerintem erről szól a következő tíz-húsz év. A kérdés persze az, hogy Önök ezt akarják-e, és ezt a lehetőséget meg tudják-e ragadni.

A miniszterelnök úr nyilván azért utalt az együttműködésünkben a tapasztalatokra, a tapasztalatok átadására, mert mi azt a folyamatot, ami előtt Önök állnak, már végigcsináltunk. Nem azért, mert mi jobbak lettünk volna, mint Önök, hanem mert földrajzilag közelebb helyezkedtünk el ahhoz a centrumhoz, ahonnan a technológia és a pénz egyébként keleti irányba megindult. Ezért nekünk van húsz-harmincévnyi olyan tapasztalatunk, aminek Önök nagy hasznát vehetik majd a jövőben. Ez persze nem a cégekre tartozik, hanem a kormányokra, ezért a mai tárgyalásainknak a legfontosabb pontja az volt, hogy hogyan tudjuk átadni a jó és rossz tapasztalatainkat egyaránt, amiket Magyarországon összegyűjtöttünk a moldáviai gazdaságpolitika irányítóknak a számára. Erről sikerült megállapodnunk a mai napon, és remélem, hogy mind a jó döntéseinkből, mind a hibáinkból Önök sokat fognak majd tanulni. Ahhoz, hogy ez a történelmi folyamat, amiről beszélek, bekövetkezzen, két dologra van szükség. Az első, hogy Önök ezt akarják. A mai tárgyalások során arról győződtem meg, hogy az Önök kormánya tudatában van annak, hogy hol helyezkedik el – tehát, hogy Oroszország sincs messze, hogy egész egyszerűen beszéljek, tehát nem viselkedhet úgy, mintha az Atlanti-óceán partján helyezkedne el –, de a földrajzi elhelyezkedése egyáltalán nem akadálya annak, hogy ez a tőke- és technológiatranszfer, amely Nyugatról indul ki, megérkezzen ide. És úgy tapasztaltam a mai tárgyalások során, hogy amit úgy nevezünk, hogy transzatlanti integráció, tehát beilleszkedés az Európai Uniónak a rendszerébe, ez a cél itt, a kormányban megfogalmazódott, és szívesen mozdulnak ebbe az irányba. Ez előföltétele annak, hogy az a tőke- és technológiatranszfer, amiről beszélek, ide meg tudjon érkezni. Én ma úgy láttam, arról győződtem meg, hogy ennek a fogadási oldalon megvannak a föltételei.

Most már csak az a kérdés, hogy honnan fog érkezni ez a transzfer? Mit látunk mi Magyarországon? Először is azt látjuk, hogy egyre több nyugat-európai cég azt látja, azt tapasztalja, hogyha versenyképes akar maradni, akkor a termelését olyan helyre kell tenni, ahol profitábilis feltételeket tudnak biztosítani a működéséhez. Az Önök adórendszerét ismerjük, az Önök gazdaságpolitikáját ismerjük, és nyugodtan mondhatom, hogy ma a gazdasági szabályozás oldaláról azok a feltételek, amelyeket Önök kínálnak, jobbak, mint amit egy nyugat-európai ország tud kínálni egy beruházásnál, és versenyképesek azzal, amit mi tudunk kínálni egy nyugat-európai beruházás számára. Úgy látom, hogy a technológiatranszfer fogadásának az első előföltétele a kedvező adórendszer, az itt működik. A második nagy kérdés az, hogy van-e, aki dolgozni akar, vagyis van-e az országban elég munkaerő. És mindenhol azt olvasom, mikor az Önök gazdaságát elemzik, hogy Önöknek okoz problémát az, hogy nagyon sokan, különösen a jól képzett munkaerőből külföldön vállalnak munkát. Mielőtt azt hinnék, hogy ez csak az Önök problémája, elmondom Önöknek, hogy ezt mi is ismerjük. Ez a folyamat azonban nem tart örökké. Például Magyarország esetében ez hosszú ideig így ment, és a tavalyi vagy tavalyelőtti év volt az első, amikor többen jöttek haza Nyugat-Európából magyarok, akik kimentek dolgozni, mint amennyien kimentek, tehát a népességmozgás elkezdett megfordulni. Ehhez persze dolgozni kell jó néhány évet, bérpolitikára van szükség, jó adórendszerre van szükség. Nagyon fontos, hogy jobb családtámogatás legyen itt, mint Nyugat-Európában. Könnyebben lehessen háztulajdonhoz jutni, mint Nyugat-Európában, ahol ez a legnagyobb probléma, de ha ezek összeállnak egy csomaggá: megfelelő munkahely, bér, lakás, családtámogatás, akkor nem holnap reggel, de egy idő után ez meg fordul, és a jól képzett emberek haza fognak jönni, majd ide is, pontosan úgy, mint Magyarországra.

A harmadik kérdés, hogy van-e ennek a történelmi folyamatnak a kihasználása érdekében elegendő pénz, ami rendelkezésre áll. Nálunk is ez volt a legnagyobb probléma. A kilencvenes években és a kétezres években tőkehiány volt Magyarországon. Hiába voltak üzleti lehetőségek, finanszírozás nem volt, és akkor olyan szabályok voltak Magyarországon, hogy a bankok csak azoknak adtak pénzt, olyan garanciákat kértek, hogy csak az jutott pénzhez, akiknek nem volt rá igazán szüksége – ha értik, hogy mit akarok ezzel mondani. Tehát nagyon nehezen lehetett olyan pénzhez jutni, aminek komoly kockázata volt abból a szempontból, hogy befektetésként megtérül-e, mert azok az intézmények nem voltak elég fejlettek, amelyek tőkét adtak volna. Most a miniszterelnök úrral most arról állapodtunk meg, hogy az egyik bankunk, az Eximbank megnyit egy százmillió dolláros hitelkeretet magyar és moldáv vállalkozások számára, illetve vegyes vállalkozások számára a Magyarországon, illetve itt folytatandó gazdasági tevékenység finanszírozására, reményeim szerint jó kondíciókkal. És ha kimerülne ez az összeg, mert Önök elhasználják, fölhasználják, akkor hajlandóak vagyunk arra, hogy újabb és újabb százmilliós etapokat nyissunk meg és finanszírozzuk ezt az átalakítást. Most már csak arra a kérdésre kell válaszolni, hogy mi mit keresünk itt, mert ez mégiscsak Önökről, Moldáviáról szól. Mi miért vagyunk itt?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért vagyunk itt, mert Magyarország egy szerencsés időszak után ma azt tudja magáról mondani, hogy tőkekihelyező országgá vált. Tehát Magyarországon megtörtént az a tőkefelhalmozás, amelynek eredményeképpen ma már rendelkezünk cégekkel, áruval, technológiával és tudással, amelyet Magyarország határain kívül akarunk hasznosítani. És keressük azokat a helyeket, ahol ez a tőke, illetve ezt a tőkét tulajdonló vállalkozói világ együttműködéseket tud kialakítani. Ott, ahol pedig nagyobb lépést kell tenni, rendelkezünk az export-importfinanszírozásnak a banki eszközeivel is. Tehát azért vagyunk itt, hogy fölkínáljuk az együttműködésünket az Önök számára. Ahol eddig jártunk, és hasonló ajánlatokat tettünk, alapvetően pozitív fogadtatásban volt részünk. A legnagyobb bajt mindenhol, a legnagyobb nehézséget mindenhol azt okozta, hogy létrejöjjön az az egy kiemelkedő nagy program, az az egy kiemelkedő, nagy közös vállalkozás, az az egy nagy beruházás, amely azt a benyomást tudja kelteni a kisebb vállalkozások világában, hogy a két ország együttműködése komoly, megalapozott, politikailag is támogatott és gazdaságilag is megalapozott. Szerintem, most itt az Önök hazájában egy nagy időnyereséget eredményező előnyben vagyunk, mert az OTP itt már megjelent, és a zászlóshajója a magyar gazdaságnak. Egy bank, amely az egész Balkánon működik, egy nagyon sikeres bank, és amely pénzügyi lehetőséget tud teremteni az Önök számára, hogyha a gazdasági tevékenységük finanszírozására van szükség. Tehát itt már van egy zászlóshajó. A kisebb zászlórúdon lobog a magyar zászló, de van még egy másik komoly szereplője az Önök gazdaságának Magyarországról, ez a Richter Gedeon nevű gyógyszergyár, gyógyszer gyártásával és kereskedelemmel foglalkozik, és már megvetette itt a lábát.

Természetesen mi nem vagyunk Franciaország- vagy Németország-méretű gazdaság, és a versenyképes szektorainknak a száma sem olyan nagy, mint nekik, de van néhány szektor a gyógyszeren és a bankszektoron kívül, amiket szeretnék az Önök figyelmébe ajánlani, mert úgy gondolom, hogy lehet profitot eredményező együttműködést kialakítani. Szeretném fölhívni a figyelmet a mezőgazdaságra. Önök ebben nagyon erősek, adottságaik is kiválóak, és mi is tudjuk, hogy az Önök országa híres a mezőgazdasági termékeiről. Szeretném mindenkinek elmondani, hogy ez önmagában, mármint a jó adottság már kevés, a modern világgazdaságban hatékony termelésre van szükség a mezőgazdaságban is. Ehhez technológia kell, a termesztéstől az élelmiszeriparon keresztül a földolgozásig mindenhol modern technológia kell, és Magyarország egy olyan ország, amely rendelkezik a világ legmodernebbnek mondható, néha nyugati, néha pedig saját fejlesztésű mezőgazdasági technológiával, melyet a világ számos pontján, nem csak Nyugaton, például Oroszországban is nagy sikerrel használunk és fektettünk be, és szívesen kínáljuk föl Önöknek is, ha be tudják építeni a gazdasági terveikbe. Hasonlóképpen szeretném, különösen, ha vannak itt esetleg polgármesterek, fölhívni a figyelmüket arra, hogy a víziparban is erős Magyarország. Elsősorban a hatékony vízfelhasználásban, általában a wastewater, tehát a szennyvíz földolgozásban, a városi vízművek rendszerének a működtetésében, víztisztításban, tehát a legmodernebb vízügyi technológiákban is tudunk együttműködni Önökkel.

És végezetül szeretném fölhívni a figyelmüket arra is, hogy Magyarországon egy fejlett informatikai gazdaság létezik. A magyar gazdaságról nyilván itt keveset tudnak, de ma dicsekedtem a miniszterelnöknek azzal, hogy a gazdaságoknak a mérésére használt, szerintem egyik leghasznosabb mutatószám a gazdaságok komplexitását méri, van egy komplexitásmutató. Az azért értelmes mutató, mert azt mutatja meg, hogy egy gazdaság milyen széles talapzaton nyugszik, egy gazdasági ágazaton múlik-e a sikere, vagy pedig több, különböző profilú szektor adja-e a gazdaság erejét. És Magyarország ebben a gazdasági összetettségű mutatóban a világ tíz első országa között van. Tehát az első tízben van. Ezért, bár kevesen tudják, de Magyarországon, például az informatikai szektor az a GDP-nek több mint 25 százalékát adja. Tehát egy nagyon fejlett informatikai szektorral is rendelkezünk. Itt is vannak informatikai cégek, akik szívesen működnek Önökkel együtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül még arról kell beszélnem, hogy a magyarok szempontjából, illetve fölfogása szerint az Önök földrajzi helyzete, tehát hogy keletebbre vannak, mint Magyarország, illetve, hogy közel vannak Oroszországhoz, hátránynak minősül vagy előnynek. Szeretném Önöknek elmondani, mármint a helyi vállalkozóknak, hogy a mi gondolkodásunk szerint, amikor a Kelet meg a Nyugat egymással rossz viszonyt alakított ki, azon mi, magyarok mindig rajta vesztettünk. Mi nem vagyunk érdekeltek abban, hogy a világban ismét fölfedezzék a hidegháborút, és megrontsuk a viszonyt Kelet és Nyugat között. Ezért minden ország, amely képes arra, hogy egyszerre ápoljon jó viszonyt Nyugattal és Kelettel, nem probléma, hanem érdem a mi szempontunkból. Tehát az az adottsága az Önök gazdaságának, hogy Önök közel vannak Oroszországhoz, hogy együttműködnek Oroszországgal, hogy ott is sokan dolgoznak az Önök hazájából, hogy ott is vannak vállalkozásaik, az nem egy probléma a magyar politika meg a magyar vállalkozók számára, hanem kifejezetten egy érdem, egy előny, egy jó pont, egy érv amellett, hogy próbáljunk Önökkel együttműködni.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a geopolitikai helyzet, a két ország közötti politikai kapcsolatok, a történelmi trend, amiben élünk, gazdasági értelemben, és a két ország kormányainak szándéka, teljesen egybeesik, és mind arról szól, hogy erősítsük a moldáv–magyar gazdasági együttműködést. Kicsit szálkásan, de azt mondtuk ma együtt, sprőd, vagy brutálisan azt mondtuk ma a miniszterelnök úrral közösen, hogy szép dolog, hogy aláírtunk egy stratégiai megállapodást a két kormány között a gazdasági együttműködésről, de a papír mindent elbír. A puding próbája az evés. Akkor lehet majd komolyan venni ezt a stratégiai megállapodást, ha egy látványos, nagyívű döntés meg is valósul ebből. És arra jutottunk a miniszterelnök úrral a mai napon, hogy vállaljunk nyilvánosan azt a bejelentést, hogy a két ország úgy döntött, hogy a közvetlen járatot, repülőjáratot fogunk indítani a két főváros, Chișinău és Budapest között. És én még azt is hozzá merem ehhez tenni, igaz, hogy nem a saját fejemmel, hanem a saját külügyminiszterem fejével labdázom, hogy ennek meg kell történnie az ősz során. Tehát itt az ősszel már rendelkeznünk kell a két főváros közötti közvetlen légi összeköttetéssel, mert e nélkül minden, amit mondunk a gazdasági együttműködésről, a nagy távolság miatt csak forró levegő vagy írott malaszt marad. Úgyhogy köszönöm szépen a miniszterelnök úrnak, hogy ezt a megállapodást ma tető alá hozhattuk, és legközelebb, amikor jövök Önökhöz, vagy Önök jönnek hozzánk, akkor remélem, hogy a közvetlen légi járatot tudjuk majd használni.

Sok sikert kívánok mindannyiuknak!

(miniszterelnok.hu)