2018. március 2. Jászfényszaru

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm a polgármester asszonyt, Kroos és Eckstein urakat, és külön is köszöntöm Nagykövet urat. Megtisztel bennünket, hogy itt van velünk együtt. A beruházók talán kevésbé érzik át annak a vitának a jelentőségét, amelyre több előttem szóló is utalt, és a megye neve is utal erre: Jász-Nagykun-Szolnok megye. Magam is egyik oldalon érintve vagyok, ezért semmilyen eredményt sem hirdethetek, hiszen a miniszterelnöknek elfogulatlannak kell lennie, de szerintem ezek azok a viták, amelyek nemcsak a jókedvünkhöz járulnak hozzá, hanem fontosak is Magyarország szempontjából. Az identitások fontosak. Mindannyian magyarok vagyunk, de azon belül is különböző hagyományokhoz kapcsolódunk, és ez mind-mind érték. Ezért örömmel fogadom el a meghívást a Jász Világtalálkozóra, és mindig feszült figyelemmel követem, hogy a kunok nagytalálkozói hogyan zajlanak le Karcag környékén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európa következő évtizedei a munkáról és az identitásról fognak szólni. Hajlandóak vagyunk-e dolgozni az életszínvonalunkért, hajlandóak vagyunk-e erőfeszítést tenni, hogy megtarthassuk azt, amit már megszereztünk, és közben nem felejtkezünk-e el arról, hogy kik vagyunk? Figyelmet fordítunk-e a kulturális identitásunkra, a nyelvünkre, az önazonosságunkra? Mert a világ – legalábbis ahogyan én látom és értem – afelé halad, hogy csak azok a közösségek maradnak meg, és csak azok erősödnek meg, amelyek tudják, hogy kicsodák. Ez azt jelenti, hogy Magyarország is csak akkor lehet sikeres, hogyha magyar ország marad, és nem adja föl a hagyományait. Az egyik kedvenc parlamenti vitám is még a kilencvenes évek elejéből a jászokhoz és a kunokhoz kapcsolódik, amikor egy interpellációt hallgattam meg. Éppen jász volt akkor az egyik államtitkár, akit magunk között csak jászkapitánynak szólítottunk, és egy kisgazda kun képviselő interpellálta, vagyis egy hegyes kérdést szegezett a mellkasának, amire a jászkapitány válaszolt, és végül az interpelláló képviselő csak annyit mondott, hogy: „nézze, én Önt kun módra kérdeztem, Ön pedig jász módon válaszolt.”

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem tehát, hogy ezek a kulturális identitások fontosak. Örülök annak, hogy német vendégeink is megismerkedhettek a magyar folklórnak ezzel a metszetével. Látják, hogy nem egy üres, lakatlan, hagyományok nélküli területre hozták a gyárukat, hanem egy olyan helyre, ahol bizony a hagyományaikra büszke, nagyon komoly múlttal rendelkező és a hagyományaikat megőrizni akaró közösség él. Ezek az emberek fognak, tisztelt Kroos és Eckstein urak, dolgozni az Önök gyárában, és járulnak majd hozzá ahhoz, hogy az Önök cége itt, Jászfényszarun is sikeres lehessen.

Hölgyeim és Uraim!

2017. január elseje óta a mai a 34. üzem, amelyet átadunk. 13 hónap alatt 34 üzem. Bő egy év alatt 517,6 milliárd forintnyi beruházást valósítottak meg hazai és külföldi befektetők Magyarországon, és ezekkel a beruházásokkal 5.811 munkahelyet hoztak létre. Ezek jelentős számok, és mindegyik egy irányba mutat. Azt mutatják, hogy Magyarország ma azon az úton jár, amely Európa legversenyképesebb országai közé vezet. A cél azonban nemcsak annyi, hogy belépjünk ebbe az előkelő társaságba, hanem az, hogy tartósan meg is ragadjunk ott. Hogy ez milyen nehéz feladat, az is mutatja, hogy Németországnak ebben a klubban már régóta bérelt helye van. Amikor tehát ebbe a klubba akarunk nemcsak belépni, hanem ott megragadni, akkor német precizitásra, fegyelemre és munkamorálra is szükségünk lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önök Németországban nagyon jól tudják, hogy egy versenyképes országhoz tőkeerős nagyvállalatok, hozzájuk szervesen kapcsolódó kis- és közepes vállalkozások és kiválóan képzett munkaerő kell. Kellenek erős nagyvárosok és velük együtt erősödő vidék is. A vidék, tisztelt Vezérigazgató úr, különösképpen is fontos itt, Magyarországon. Mi is azért dolgozunk, hogy a versenyképes Magyarország versenyképes régiókból és versenyképes településekből álljon össze, ezért biztatom Jászfényszaru polgármester asszonyát, hogy a városfejlesztési terveit bátran terjessze a pénzügyminiszter elé, aki Karcagon szívesen átveszi ezeket a dokumentumokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miből következtethetünk ma Magyarország versenyképességére? Először is a mai esemény megerősíti a versenyképességről vallott gondolatainkat. Itt van előttünk egy nagyjából öt és fél ezer lakossal rendelkező jászsági kisváros, ami persze a helyieknek a világ közepe, de mégiscsak egy öt és fél ezres jászsági kisvárosról beszélünk, amelyik nem egyszerűen esélyesként szállt harcba egy hatalmas multinacionális cégnek a beruházásáért, hanem ezt a versenyt meg is nyerte. Mi ez, ha nem versenyképesség? Az itt felépített üzemért első körben 12 ország 60 helyszíne állt rajthoz, és versenyzett, ebből választották ki éppen Jászfényszarut.

Hölgyeim és Uraim!

Egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen kiélezett verseny folyt ezért az üzemért. A thyssenkrupp az egyik legversenyképesebb cég a világon; 79 országban 160 ezer embernek ad munkát. Példamutató eredmény, hogy Jászfényszarunak sikerült – szerényen említsük meg azért, hogy a magyar kormány segítségével is – olyan föltételeket teremtenie, amelyek meggyőzték ennek a világhírű cégnek a vezetőit, hogy ennek a gyárnak, amelyben a világ élvonalába tartozó autóipari termékek készülnek majd, éppen itt, Jászfényszarun lesz a legjobb helye. És ők ezt el is hitték.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy jól teljesítő gazdasághoz nem elegendőek csak versenyképes ötletek. Az ötleteket rendszerré is kell szervezni. A németek ebben nagyok. A thyssenkrupp például azért tartozhat ma a leginnovatívabb német cégek közé, mert kétszáz évnyi tapasztalatot és hagyományt szerveznek egy jól működő üzleti modellé. Magyarországon mi is próbálkozunk a nemzetgazdaság szintjén hasonlókkal. Nekünk sem csak ötleteink vannak, mi is próbáljuk az ötleteket és meglátásokat összeszervezni, összeilleszteni, hogy azokból egy gazdasági modell kerekedjen ki. Ezt hívjuk mi magyar modellnek, és azt gondolom, hogy ez a modell ez idáig – mint a mai esemény is mutatja – jól teljesít. Ezt a modellt ráadásul az Önök megyéjéből elszármazott gazdasági miniszter, Varga Mihály testesíti meg, akit ezúttal is tisztelettel köszöntök.

Három egyszerű pilléren nyugszik a magyar modell. Az első a teljes foglalkoztatottság. Ha munka van, minden van. Amikor 2010-ben bejelentettük, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre, akkor a legtöbben inkább csak mosolyogtak ezen mondván, hogy ez szokásos kampány-nagyotmondás. Ma már kevésbé mosolyognak, vagy ha mégis mosolyognak, akkor inkább örömükben, hogy sikerült nyolc év alatt több mint 700 ezer munkahelyet létrehozni, és most már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk a teljes foglalkoztatás. A második pillére a magyar modellnek az a fölismerés, hogy Magyarországnak sem a munkaerő, sem a demográfiai problémáit nem lehet kívülről megoldani. Magyarország nem akarja a demográfiai problémáit bevándorlással és migránsokkal megoldani. A harmadik pillér pedig az, hogy versenyképes környezetet hozunk létre, rugalmas munkaerő-piaci szabályozást, és egy vonzó adórendszert vezettünk be, a szakképzési rendszerünket pedig megpróbáltuk a munkaerőpiac igényeinek megfelelően átalakítani. Ezt éles és egyébként izgalmas szakmai viták követték, aminek eredményeképpen ennek a területnek a miniszteriális felelőssége át is került a gazdasági minisztériumba, és azt várjuk, hogy egy gazdaságorientált szakképzési rendszer működjön a jövőben Magyarországon. Aligha mondhatnám azt, hogy ezt a munkát elvégeztük. Fontos lépéseket tettünk ebbe az irányba. A következő négy év egyik legfontosabb feladata, hogy a német rendszer erényeit átemelve, a régi magyar szakmunkásképzés hagyományait fölhasználva létrehozzunk egy új, modern, jól működő magyar szakképzési rendszert. Ez iránt eltökéltek vagyunk, mert hogyha a fiataljainkat nem képezzük munkára, nem adunk a kezükbe megélhetést nyújtó, modern szakmákat, akkor a magyar gazdaság sem működhet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Német Vendégeink!

Szeretném megemlíteni, hogy az Önök cége – ahogyan Önöktől is hallhattuk – szinte már a rendszerváltás óta jelen van Magyarországon. Önök mindig is nagyra becsülték a magyar emberek munkáját és szakértelmét. A mostani megnyitó előtt is tárgyaltam a gyár vezetőivel és a cég képviselőivel, és a tisztelet és elismerés hangján beszéltek a magyar munkásokról és a magyar mérnökökről. A vállalat vezetői többször is elmondták, hogy a magyar fejlesztő csapatot a világ legjobbjai között tartják számon, és ma meggyőződhettem arról, hogy ez nem egyszerű udvariasság, valóban magas szintű fejlesztőcsapatot sikerült összeállítaniuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt pedig, Jászfényszarun most egy olyan üzemet adunk át, amely a világ legmodernebb gyárai közé fog tartozni. 33,38 milliárd forintból, tehát majdnem 33,5 milliárd forintból jön létre majd itt ez az 500 munkahely. Magyarország pedig ma már van olyan erős, és ez jó hír, hogy ehhez a beruházáshoz a magyar kormány több mint 10,5 milliárd forinttal tudott hozzájárulni. Köszönjük szépen a döntést Varga Mihály és Szijjártó Péter uraknak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önök ismerik a magyar helyzetet. Azt is tudják, hogy egy választási kampánynak vagyunk a közepén. A mai alkalmat természetesen nem erre akarom fölhasználni, de azért jelezni szeretném egy mondat erejéig, hogy minden beruházásnak, minden itt létrejött munkahelynek, minden városfejlesztésnek, Jászfényszaru rohamos fejlődésének is csak akkor van értelme, az csak akkor lesz tartós, hogyha Magyarországot meg tudjuk védeni, és meg tudjuk tartani olyan országnak, amilyennek mi azt szeretjük. Amennyiben elgyengülünk, nem jó döntést hozunk, nem védjük meg Magyarországot, abban az esetben az összes fejlesztésünk néhány éven belül hiábavalónak fog majd bizonyulni. Ha nem maradunk magyarok, ha Magyarország nem marad magyar ország, a fejlesztéseink nem fognak bennünket szolgálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért a mi álláspontunk világos. Együtt érzünk a világ nehéz helyzetben lévő népeivel, de a mi álláspontunk az, hogy a problémákat nem kell idehozni. A problémák ide hozatala helyett a segítséget kell odavinni, és erre Magyarország egyébként készen áll, együttműködik Németországgal, és ebben együttműködik az egész Európai Unióval.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Két feltételnek kell mindig érvényesülni a fejlődéshez. Az első feltétel az, hogy legyenek kiválóan képzett szakmunkásaink, akik lehetőleg keressenek egyre jobban, és egyre inkább legyenek meggyőződve a munkájuk értelméről. Másfelől pedig az országot biztonságos állapotban kell tartani, mert minden fejlődés első föltétele a biztonság, szavatolni kell a befektetések és a dolgozók biztonságos életét Magyarországon. Meg kell védeni a határainkat, és fönn kell tartani azt a nagy nehezen elért pozíciót, amely Magyarországot ma Európa egyik, ha nem a legbiztonságosabb országává teszi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A gazdasági növekedésünk ma a negyedik legnagyobb az Európai Unióban. Nem volt ez mindig így. Volt, amikor a gazdasági növekedésünk csökkenése volt a legnagyobb az Európai Unióban. Az egy kétes rekord. Most büszkék lehetünk arra, hogy a gazdasági növekedésünk folyamatosan erőteljes, és vannak olyan évek, mint a 2017-es év volt, és Varga miniszter úr elmondása szerint a 2018-as év is ilyen lesz, amikor a gazdasági növekedésünk az európai élbolyba visz bennünket. Ma tehát a negyedik legnagyobb növekedést mutatjuk az Európai Unióban. A munkanélküliség Magyarországon történelmi mélyponton van. Soha a rendszerváltás óta, tehát 1990 óta nem dolgozott annyi ember Magyarországon, mint most, és nem volt olyan kevés munkanélküli, mint éppen most. Ehhez hozzáteszem azt, hogy Varga Mihálynak köszönhetően megfékeztük az államadósságot és az inflációt is.

Azonban ez kevés lesz, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez eddig szép. Ismerjük a magyar ember gondolkodását, az eredményekkel úgy vagyunk, hogy az már megvolt, az már a múlthoz tartozik. Ezt hallhattuk Jászfényszaru polgármesterétől is, aki nem az eredményekről beszélt, és nem azt ismertette – az is egy szép lista –, hogy a kormány miben segítette eddig a települést – erről egy szót nem hallottunk, ez érthető, magyarok vagyunk –, hanem arról beszélt, mit kell majd ezután csinálni, mert bennünket már csak az érdekel, ami előttünk van. Így van ez a nemzetgazdasággal is, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amit eddig elértünk, az szép, nem árt, ha a saját magunk biztatására föl is soroljuk ezeket az eredményeket, de tudnunk kell, hogy ez a jövőhöz már kevés lesz. Ez már a múlt, ez már mögöttünk van. Nekünk most arra van szükségünk, hogy a magyar gazdaság egy még magasabb fokozatba kapcsoljon. Most abba a szakaszba kell lépnünk, hogy ne csak olyan termékeket gyártsunk, amelyre azt lehet felírni, hogy „made in Hungary,” hanem olyanokat is gyártsunk, amin az szerepel, hogy „invented in Hungary,” vagyis nemcsak „gyártották Magyarországon,” hanem „föltalálták, kifejlesztették, megalkották Magyarországon.” Ezért van az, hogy elindítottuk a Beszállítói Cselekvési Tervet is, amelynek az a célja, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások is be tudjanak kapcsolódni ne csak a termelésbe, hanem a kutatás, fejlesztés és innováció területére is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Vendégeink! Tisztelt Nagykövet Úr!

Végezetül nem maradt más, minthogy gratuláljak az új gyárhoz a thyssenkrupp magyarországi leányvállalata vezetőinek és minden dolgozójának. Szeretném a jászsági dolgozóknak a szívére tenni, ajánlani nekik: sose felejtsék el, egyértelmű, hogy ez a német központ azért jött ide új gyárat építeni, mert Önök olyan minőségű munkára képesek, amely ezt a gyárat eredményes működéssel kecsegteti. Persze Magyarország jó helyen van, a megye sincsen rossz helyen, a gazdaságpolitika is rendben van, a magyar infrastruktúra is jól bírja még, de végső soron mégiscsak az itt élő emberek tehetségének és szorgalmának köszönhetjük, hogy egy jelentős világvállalat megint itt, Magyarországon bővít. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország büszke a munkásaira. Gratulálok ehhez az új üzemhez! Hajrá, csak így tovább!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!

(miniszterelnok.hu)