2019. október 28. Budapest

Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm szépen a meghívást. Önök kivétel nélkül mind turisztikai szakemberek, és Önöket elsősorban a munkájuk, a szakmájuk és ágazatuk jövője érdekli. A részleteket pedig aligha ismerheti Önöknél bárki jobban, ezért ezekről nem is érdemes beszélnem. Talán csak annyit mondanék, hogy 2010 óta a kormányzati időszámítás más, mint a turisztikai időszámítás, ez talán érthető. Tehát 2010 óta megkétszereződött a Magyarországra érkező vendégek és vendégéjszakák száma is. Ha a részleteket nem is, van olyan azonban, amit talán Önöknek is érdemes tőlem meghallgatniuk. Ezek nagyobb összefüggések, az Önök munkáját erőteljesen meghatározó nagyobb összefüggések. Melyek azok a nagyobb összefüggések, amelyek meghatározzák a magyar turisztikai ipar lehetőségeit, és hogyan alakulnak majd a jövőben? Erről szeretnék most mondani Önöknek néhány szót.

Először is ilyen a turizmus globális fejlődésének iránya. Jó híreket kézbesíthetek Önöknek. A turizmus világméretű növekedése elemzéseink szerint folytatódik. A fogyasztói szokások változása is kedvez Magyarországnak, mert úgy látjuk, hogy a fiatal nemzedék fizikai javak birtoklása helyett a jövőben is növekvő arányban inkább élményeket akar birtokolni. Az utazási szokások változása is kedvez Magyarországnak, mert egyre inkább a rövid, de többszöri utazások a jellemzőek, és ez kedvez a városlátogató turizmusnak, amelyben mi, magyarok különösen erősek vagyunk. Jó hír az is, hogy a távolsági utazások költségei világméretekben is tovább csökkennek majd. A jövőben egyre nagyobb tömegek engedhetik meg maguknak a nemzetközi utazásokat. Arról is beszámolhatok Önöknek, hogy a globális középosztály felemelkedése folytatódni fog az előttünk álló években. Következésképpen Ázsiából egyre nagyobb kereslet érkezik Európába. Ebben a versenyben kiváló a pozíciónk, ami Szijjártó Péternek és Matolcsy Györgynek köszönhető többek mellett, mert a keleti nyitás politikájának ők voltak az atyamesterei. Ebbe az irányba a gazdasági és diplomáciai kapcsolatok erősödnek, Magyarország kifejezetten ajánlott, baráti célországgá vált. Ráadásul ebben a relációban a közbiztonság szerepe kiemelkedő, és itt átlag feletti teljesítményt nyújt Magyarország. Önöknek is és nekem is talán a legfontosabb jó hír, hogy az elmúlt évek jövedelemnövelését képesek leszünk folytatni. 2010-hez képest 800 ezer új dolgozónk van, a nettó reálkeresetek 41 százalékkal növekedtek. Biztosíthatom Önöket, hogy a fényes eredményeket hozó gazdaságpolitikai újítások maradnak. Marad az arányos, egykulcsos adórendszer, marad a családi adókedvezmény, sőt ezt még fejleszteni is szeretném, és marad a SZÉP-kártya is. A történelmi és kulturális központok kormányzati forrásokból megvalósított fejlesztései is folytatódnak. Továbbra is érvényes a nagyratörő tervünk, hogy Magyarországot sport-, gasztro- és konferenciaturizmus-központtá bővítsük. Budapest tekintetében most látok némi elbizonytalanodást, de akárhogy is lesz, országos léptékben nem fogunk visszafordulni, és az országépítő munkát folytatni fogjuk. És végül biztató hír az is, hogy képesek lehetünk megtartani előkelő helyezésünket az ár-érték arány versenyben is. A legnagyobb turisztikai célpontok dollárban kifejezett árainak versenyében Budapest a legjobbak első harmadában helyezkedik el és remélem, ezt tartani is tudjuk. Összefoglalva tehát azt mondhatom, hogy a fontosabb és nekünk kedvező nemzetközi megatrendek folytatódni fognak a következő években is. Sőt, technológiai fejlődéssel, platformalapú gazdaság terjedésével, szállítási költségek csökkenésével, vagyis a turizmus előtti akadályok bomlásával számolhatunk. Minden, amink van, felértékelődik, és ezzel az Önök ágazata kivételes lehetőséget kap a következő években.

Egyetlen kérdés maradt, amiről még szeretnék beszélni. Mit kell tennünk, hogy ne szalasszuk el ezt a kivételes pillanatot? Először is az a tanácsom, hogy mérjük fel reálisan a lehetőségeinket. Turisztikai teljesítményünkkel már ott lihegünk Prága és Csehország tarkójánál. Őket hamarosan behozzuk. Érdemes új cél és új magasság után nézni. Én úgy látom, ideje megkezdeni Ausztria és Bécs ostromát. Tudom, hogy a kishitűeknek ez túl merész, de higgyék el nekem, a turizmusban nem érdemes ennél szerényebb célt kitűzni. Öt év alatt 86-ról 147-re emelkedett a Budapestről légi járattal közvetlenül elérhető városok száma. Ezt folytatnunk kell. A külügyminiszter úr is azt az utasítást kapta, hogy munkájának ez legyen kiemelkedő szempontja. Maholnap meg is érkezik az első közvetlen járat Kazanyból is. Összességében a kormányzat több mint 800 milliárd forint támogatást adott az Önök ágazatának. Ma már azon a határon vagyunk, hogy egy jól működtetett szálloda tőkemegtérülése jobb lehet, mint egy irodaházé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mit kell még tennünk? A nagy fejlődésben azt javaslom, hogy ne feledkezzünk el a kiindulópontunkról, nehogy utat tévesszünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyaroknak a turizmus a hazaszeretet kifejezésének egyik formája. Büszkék vagyunk az országunkra, körülvesz a történelem, benne élünk, és életünk a fantasztikus magyar kultúra és műveltség folytatása is egyben. A belföldi turizmus erősíti bennünk hazánk szeretetét. Így és ezért épül és szépül most az ország. Ebben a pillanatban is mintegy ezer turisztikai fejlesztés zajlik Magyarországon. Vagyis a további fejlődés feltétele, hogy nyissuk meg a magyarok szíve előtt a saját hazánkat. S ha ezt jól csináljuk, a magyarok szíve is megnyílik a hazájuk előtt, és még jobban fogják tisztelni és szeretni a szülőföldjüket. És minél jobban szeretjük a hazánkat, a világ is annál kíváncsibb lesz ránk, és ilyen áttételek segítségével a hazánk szeretete, bármilyen profánul hangzik is, vendégéjszakákban, munkahelyekben, növekvő bérekben, és emelkedő üzleti haszonban is kifejeződik majd. Nem kell ezt szégyellni, sőt éppen ellenkezőleg. Mert igaz ugyan, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, de az is igaz, hogy kenyér nélkül nem élhet.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, beszéltem itt világgazdasági folyamatokról, hazaszeretetről, a kormányzat szándékairól, de a legfontosabbról sem szabad elfelejtkeznem. A magyar turizmus fejlődésének érdeme sokak között oszlik meg, de nem oszlik meg egyenlő arányban. Az érdem oroszlánrésze az Önöké. Az Önök rátermettsége, tehetsége, elhivatottsága és a képzettsége a döntő tényező. Szeretném, ha tudnák, hogy Magyarország kormánya ezt pontosan érti, ezért értékeli és nagyra tartja, megbecsüli az Önök munkáját. Ma azért vagyunk itt, hogy ezt ki is fejezzük, Önöket megünnepeljük, és arra biztassuk, hogy folytassák a megkezdett munkát. Ránk számíthatnak, a kormány Önök mögött áll. Sok sikert kívánok!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)