Orbán Viktor beszédének leirata, amely 2017. június 19-én hangzott el Varsóban a Visegrádi Négyek magyar elnökségének átvételekor.
Hálásan köszönöm az ajándékot. Mindig is nagy népnek tartottuk a lengyeleket, de ha náluk ilyen nagy ezüstben van a fillér, akkor ez különösképpen indokolt.
Ha megengedik, szeretnék mondani én is néhány keresetlen szót. Először is köszönetet szeretnék mondani Beatának, az Önök miniszterelnök asszonyának, aki szelíd empátiával terelgetett bennünket az elmúlt egy évben. Ez az, amit én nem ígérhetek, viszont igyekszem majd mindig röviden és feszesen intézni a V4-ek munkájának koordinálását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Láthatták az elmúlt egy év munkáját. Ez nagyon látványos egy év volt. Az ilyenfajta együttműködést, mint a mienk, az alapján lehet megítélni, hogy a külvilágban mekkora a tekintélye. Azt kell mondanom, hogy most Európában együttműködési deficit van, és hiányzik a cselekvés egysége, és ez fölértékel bennünket. Ma Közép-Európa olyan képet mutat, mint egy régió, amelyben van életerő, vannak közös célok, és cselekvőképes országokból áll. Szeretném megköszönni mindhárom miniszterelnök kollégámnak, hogy az elmúlt két év során a határvédelemben Magyarországnak segítséget nyújtottak, és elmondhatjuk – visszafogottan, minden történelmi pátosz nélkül és tényszerűen –, hogy így nekünk, négyünknek, az elmúlt két évben nemcsak Magyarországot, hanem Európa déli határait is sikerült megvédenünk. És ha ez a négy ország nem fogott volna össze, akkor ma Európa felé még mindig akadálytalanul áramolnának százezrek tovább rontva az európai népek biztonságos életét. Hogy ez nem következett be, hogy én személy szerint is mertem venni a bátorságot a határvédelemhez, ahhoz kellett a másik három miniszterelnöknek a támogatása. Mindig magunk mögött érezhettem a három miniszterelnököt, és tudtam, hogy Magyarország nem marad egyedül, amikor azért a jogáért küzd, hogy megvédhesse a saját határait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A lengyel elnökség rendkívül sikeres volt, és méltó befejezése lesz ennek az elnökségnek, amikor néhány nap múlva Franciaország új elnökével fogunk majd találkozni, még Beata Szydło asszony vezetésével.
Ami a magyar elnökséget illeti, leginkább azzal tudom biztatni Önöket, hogy tizenkettedik éve csinálom a visegrádi együttműködést. Ez arra a reményre jogosít fel bennünket, hogy nagy hibákat nem tudok véteni, de megmondom őszintén, hogy a magyarok szerelmesek a közép-európai gondolatba. Mindig is úgy gondoltuk, hogy Közép-Európa az a térség, ahol leginkább megértenek bennünket, ez az a térség, amiben vannak olyan rejtett kincsek, amiket a világ nem ismer, és itt vannak Európának azok a rejtett tartalékai, kulturális és gazdasági tartalékai, amelyek ha egyszer megmozdulnak, akkor nagyot fog nézni majd Európa, és nagyot fog nézni a világ. És ha Önök ma csak a primer, gazdasági számokat nézik, akkor is azt fogják látni, hogy a mi országaink növekedése több mint kétszerese az unió növekedésének; azt fogják látni, hogy semmi szégyenkeznivalónk nincs, ha biztonságról van szó; semmi szégyenkeznivalónk nincs, ha a kulturális életünk élénkségéről van szó, és semmilyen szégyenkeznivalónk nincs, hogyha a demokráciáink minőségéről van szó. Úgyhogy azt gondolom, hogy az Európai Unió nagyot nyert azzal, hogy a közép-európai államokat tagként fölvette, és sokat is várhat még bőven ettől a régiótól.
A magyar elnökség négy gondolat köré szerveződik. Ezek ilyen modern nyelven vannak megfogalmazva: European Visegrad, Regional Visegrad, Digital Visegrad és Global Visegrad. Rendszereztük a feladatokat. Én azt kértem a miniszterelnök társaimtól, miközben el fogjuk végezni a munkánkat, építjük a diplomáciai kapcsolatainkat, növelni fogjuk az országaink tekintélyét, miközben a gazdasági együttműködést bátorítani fogjuk, adjunk egy speciális hangsúlyt a kultúrának és a fiatal nemzedéknek: hozzunk létre ösztöndíjakat, szervezzünk gyakornoki programokat. Most, hogy már ez egy sikeres térség lett, és a politikai vezetők között együttműködés és összhangzattan van, tegyük lehetővé a fiatal nemzedék számára is, hogy átélhessék azt, amit mi közép-európai élménynek, közép-európaiságnak nevezünk. Én még akkor tanultam Közép-Európát, amikor a nyolcvanas években vonaton Krakkó felé haladva próbáltunk eljutni lengyel dzsesszfesztiválokra. Én még akkor tanultam Közép-Európát, amikor Prága a világ teteje volt a magamfajta egyetemistáknak. És akkor tanultuk Közép-Európát, amikor Pozsonyba elmenni egy történelmi utazással ért fel. Szóval van egy Közép-Európa.
Azt kívánjuk, hogy a fiatalok ezt a testvériséget, ezt az összetartozást, ami itt, Közép-Európában megvan, modern formában is át tudják élni, és megtapasztalhassák, hogy nemcsak nosztalgiáról, nemcsak történelemről, nemcsak régmúlt idők kultúrájáról, hanem jövőről, modern négy államról, egy modern Közép-Európáról is beszélünk. Meggyőződésem, hogyha nem hibázzuk el – erre pedig jó esély van –, akkor Közép-Európa tartósan is Európa leggyorsabban fejlődő régiója marad. A magyar elnökség egy évét ennek a célnak fogjuk majd alárendelni. Úgyhogy ezúton kívánok sok sikert – nem a magyar elnökségnek, hanem – Lengyelországnak, Szlovákiának és Csehországnak is. Kívánom, hogy Lengyelország, Szlovákia és Csehország adja meg ugyanazt az élményt a mostani fiatal nemzedéknek, mint amit harminc-harmincöt évvel ezelőtt a mi nemzedékünknek megadtak.
Sok sikert kívánok mindannyiunknak!
(miniszterelnok.hu)
