Budapest, 2019. július 9.
Excellenciás Hölgyek és Urak! Kedves David és Sheila!
Köszönöm a meghívást. Megtiszteltetés számomra, hogy szólhatok Önökhöz a függetlenség napja alkalmából. Kilenc év telt el azóta, hogy utoljára itt álltam Önök előtt ezen a neves napon. Amikor visszatekintek az elmúlt kilenc évre, megértem azt, amit a nagy Thomas Jefferson mondott: „jobban kedvelem a jövő álmait, mint a múlt történelmét.” 243 évvel ezelőtt az amerikaiak kihirdették hazájuk függetlenségét. E hosszú idő alatt minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy egy kivételes ország és egy kivételes nemzet jött létre. Az Önök elnökének igaza van: 1776-ban Amerika az emberi történelem legnagyobb politikai útját kezdte meg. Két és fél évszázad elteltével semmi nem marad változatlan. Ez általában is igaz a külpolitikára. Ha visszatekintek a magyar külpolitika elmúlt két és fél évszázadára, mindössze néhány állandó elemet látok: ezek egyike, hogy mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottunk az amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatoknak. Az évek során kapcsolataink rendkívül színes palettává nőtték ki magukat, tele izgalommal és érzelemmel: kapcsolatainkban voltak csúcspontok, és voltak mélypontok is. Voltak rossz idők és voltak jó idők. El kell mondanom Önöknek, hogy mi, magyarok úgy érezzük, hogy jelenleg jó időket élünk. Köszönöm ezt Önnek, David. De az egymillió dolláros kérdés az, hogy mi volt a különbség a jó és a rossz idők, a csúcspontok és a mélypontok között. A válaszom meglehetősen egyszerű. A kapcsolatainkat mindig is az határozta meg, hogy volt-e egybeesés az amerikai kormány által támogatott értékek és a magyarok által védett értékek között. Jelenleg a válasz erre a kérdésre egyértelműen igen. Ma ugyanazokat az értékeket támogatjuk és védjük. Önök, amerikaiak úgy gondolják, hogy Amerika a legfontosabb az Önök számára. Jó okuk van arra, hogy ezt így gondolják. És ugyanebből az okból kifolyólag mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy számunkra Magyarország a legfontosabb. Kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás hazafias álláspontját. Mindketten úgy gondoljuk, hogy garantálnunk kell állampolgáraink biztonságát; ez az államnak a kötelessége. És mindketten ennek megfelelően cselekszünk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőség olyan érték, amelyet meg kell védenünk. A nemzeteink alapját a családok képezik, és a család anyából, apából és gyermekeikből áll, akikre a jövőnket alapozhatjuk. És egyikünk sem hajlandó elfogadni a modern politikának azt a képmutatását, amely figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Határozott szándékunk, hogy együtt segítsünk a rászoruló keresztény közösségeknek a világ bármely pontján.
Excellenciás Hölgyek és Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy olyan közép-európai ország vagyunk, amely egyértelműen megértette a történelem tanulságait. Nagyon jól tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor konfliktus volt Kelet és Nyugat között, a közép-európaiak vesztesként kerültek ki ezekből a helyzetekből. Ezért érdekeltek vagyunk térségünkben a béke és a stabilitás fenntartásában, és teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy ezt leginkább NATO-tagságunk révén tudjuk elérni, annak a szervezetnek a tagsága révén, mely a világ legsikeresebb védelmi szövetsége.
Kedves Amerikai Barátaim!
Biztosíthatom Önöket afelől e csodálatos ünnepi napon, hogy számíthatnak ránk a közös értékeinkért vívott harcban mind a tárgyalószobákban, mind pedig a harcmezőn. Isten áldja Amerikát, Isten óvja Magyarországot!
(miniszterelnok.hu)
