Orbán Viktor beszédének leirata, amely 2017. június 2-án hangzott el Péterffy Tamás kitüntetésének átadásán.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Péterffy Tamás!
Minden kitüntetés két entitásról szól, az országról, amely adja, és a személyről, aki kapja. Ha a Föld teljes lakosságával vetjük össze magunkat, magyarokat, akkor egy szinte jelentéktelennek tűnő arányt kapunk. És mégis: ha mindaz egyszerre tűnne el a világból, amit magyar koponyák gondoltak ki, találtak fel vagy valósítottak meg, akkor ma egy más és kevésbé izgalmas helyen élnénk. Péterffy Tamás életműve jó példa arra, hogy mekkora értéket képvisel, amikor a magyar kreativitás, a tudomány vagy az üzleti élet területén működésbe lép. Péterffy Tamás a hatvanas évek közepének Magyarországáról indult el, abban az időszakban, amikor az ’56-os forradalmat követő megtorlások árnyékában már javában pirították a hagymát a gulyáskommunizmus alá. 21 éves fiatalemberként elvágyott egy olyan helyre, ahol a szocializmussal vagy a kommunizmussal ellentétben szükség lehet a már kamaszfejjel elsajátított tudására, s ahol a dolgok valódi értékének meghatározására lehet jövőt építeni. Üres zsebbel, nyelvtudás nélkül érkezett az Egyesült Államokba. Mondhatnám úgy is, hogy nem a nulláról kezdte, hanem mínusz százról, mégis vállalta a kockázatot. Az Ön számára ugyanis a szabadság minden nehézsége ellenére is többet ért, s többet ér ma is, mint egy olyan kipárnázott cella, amelyet egy gondoskodó szocialista állam tud nyújtani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Péterffy Tamás egy sehova sem vezető, a saját jövőjét felélő szocialista-kommunista rendszer helyett választotta akkor a szabad világot és annak a szabad életnek is a legalsó fokát, ahonnan kitartó munkával kellett megmásznia az első sikerekig vezető út meredek lépcsősorát. Szorgalommal és kreativitással jutott el fokról fokra. Először munkásként, majd mérnökként dolgozott, hogy később már számítástechnikai tanácsadóként kerüljön be a tőzsde világába. Arra a helyre, ahol a lépcsőfokokat már kettesével és hármasával is lehet venni. De Péterffy Tamás azonban ennél is többet tett, megmutatta a világnak, hogy a Wall Streetnek nemcsak farkasai vannak, hanem megújítói is, akik a spekulációnál többre tartják az innovációt. Újításainak köszönhető az, hogy a tőzsdén véget ért a filmekből ismert telefonos kiabálások ma már mulatságosnak tűnő kora, és helyette beindult a számítógépes kereskedelem. Mindeközben Péterffy Tamás, a paradigmaváltó a szakma nagyjává, Amerika és a világ leggazdagabbjainak egyike lett. Úgy tudjuk, vannak olyan dolgok, amelynek értéke az Ön számára mind a mai napig állandó maradt. Ide tartozik, hogy sohasem veszítette el Magyarország iránt érzett szeretetét és felelősségét, és ami egy kommunizmusból szabadult magyar számára ezzel együtt jár, nem veszítette el a szocializmussal szembeni éberségét sem. Önt hallgatva senkiben sem támadhat kétség, hogy a szocializmus egy olyan rendszer, amely nem tűnik el soha, hanem újabb és újabb gúnyát öltve mindig megpróbál visszalopakodni az életünkbe. S mindezt azért teszi, hogy szegénnyé tegye a gazdagokat, és koldusbotra juttassa a szegényeket.
Kedves Péterffy Tamás!
Az Ön sikerei nemcsak büszkeséggel töltöttek és töltenek el minket, de irányt is adtak nekünk a szocializmus alatt és a rendszerváltást követő zavaros időszakban is, amikor hirtelen, szinte egyik napról a másikra kellett újratanulunk a piacgazdaság működését. A rendszerváltás után számunkra a legfontosabb az volt, hogy végre már nyíltan is a valóságos értékük szerint beszélhettünk a hazánkat a kommunizmus alatt kényszerűen elhagyó magyarokról, akik jó hírünket vitték és viszik ma is a nagyvilágba.
Tisztelt Péterffy Tamás!
Kérem, fogadja tőlünk szeretettel, munkája elismeréseként ezt az érdemrendet!
(miniszterelnok.hu)
