2015. május 19. Strasbourg. Leirat

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért jöttem ma Önök közé, mert ma Önök itt, Strasbourgban hazámról, Magyarországról beszélnek. Mindig megtisztelőnek tartom, ha európai parlamenti képviselők a magyarországi helyzetről tartanak vitanapot. Számomra pedig parancsoló kötelesség fölszólalni hazám, Magyarország és a magyar emberek nevében. Szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy a magyarok népszavazással döntöttek az európai uniós tagság mellett, azóta is büszkék vagyunk erre a döntésünkre.

Tisztelt Elnök Úr!

Gondolhatnánk arra is – logikus lenne –, hogy ma azért vagyunk itt, mert Európa kíváncsi a magyarok sikereire. Kíváncsi arra, hogy mit és hogyan is ért el Magyarország az elmúlt öt év alatt. Lenne miről beszélni. 2010-ben a nemzeti össztermék növekedési ütemét tekintve Magyarország a 28 tagállam közül a 21. volt, a tavalyi évben pedig már a 2. helyen állt. Miközben máshol nőnek az államadósságok, Magyarországon mi 85%-ról 77 % alá csökkentettük, és 2010-ben nálunk még jóval 11 % fölött volt a munkanélküliség, most pedig már 7 % alatt van, és három éven belül reményeim szerint elérjük a teljes foglalkoztatottságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önök azonban azért hívták össze ezt a vitanapot – ha jól tudom –, hogy a magyar helyzet címke alatt politikai kérdésekről, különösen is a bevándorlás kérdéséről akarnak beszélni. Ami a politikai kérdéseket illeti, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországot az Európai Unió jogállamiság röntgenjével a legtöbbször átvilágított tagországként tarthatjuk számon. Ugyanakkor üdvözlendőnek tartom, hogy Önök olyan fontos kérdéseket tűznek napirendre, amelyek valóban foglalkoztatják az európai embereket: törvényes rend, közbiztonság, bevándorlás. Ezek a témák közös jövőnk sorskérdései. Ezen kérdések megválaszolásán múlhat, hogy milyen uniót hagyunk majd a gyermekeinkre, de ezek a problémák nem magyar problémák, hanem európaiak. És hogy mégis az én hazám kapcsán kerülnek ma szóba, annak egyetlen oka van, mégpedig az, hogy a magyarok általában szeretnek egyenesen beszélni a nehéz dolgokról. Ilyenek vagyunk, nem szeretjük sem a locsogást, sem a mellébeszélést, egyenesen szeretünk beszélni, vagy sehogy. Egyenesen beszélünk hát a halálbüntetésről, a bevándorlásról, ráadásul úgy érzékeljük, hogy az eddigi diskurzus, amit sokan PC-nek, politikailag korrektnek mondanak, nem vitt közelebb bennünket, európaiakat a megoldáshoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért mi egyenesen és nyíltan beszélünk arról is, kimondjuk a véleményünket, hogy mi, magyarok azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna, és meg akarjuk őrizni Magyarországot is magyar országnak. Mindkét célunk legitim cél, meggyőződésem szerint mindkettő teljes összhangban van Európa alapértékeivel és az unió alapítóinak szándékával.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Javaslom, hogy különböztessük meg élesen az Európán belüli szabad mozgást a szabad munkaerő áramlást, az Európán kívülről érkező migrációtól. És az utóbbin belül is különböztessük meg a menekültek ügyét azoknak a bevándorlóknak az ügyétől, akik kizárólag azért jönnek ide, mert magasabb életszínvonalon, nagyobb jólétben akarnak élni, mint szülőhazájuk kínálna. Fájdalom, tisztelt Timmermans biztos úr, Magyarországon úgy áll a helyzet, hogy mi nem tudunk munkát adni a bevándorlóknak. Jobb, ha erről őszintén és egyenesen beszélünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi elsősorban a megélhetési bevándorlás kérdését akarjuk a magunk módján kezelni. Jó oka van Magyarországnak és az Európai Uniónak arra, hogy foglalkozzon a megélhetési bevándorlás kérdésével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy az, amit most javaslatként ismerünk, mint európai bizottsági javaslatot, a mi egyenes nyelvünkön szólva abszurd, közel ahhoz, amit őrültségnek nevezhetünk. Meggyőződésem, hogy veszélyes hozzáállás, ha azt mondjuk, hogy nincs itt semmi probléma, tárjuk szélesre a kapukat, és jöjjön, aki akar. A tények világosan beszélnek, óriási migrációs nyomás nehezedik ma Európára. 2010-hez képest Európában háromszorosára nőtt az illegális bevándorlás mértéke, Magyarországon rövid idő alatt húsz-, azaz húszszorosára emelkedett az illegális határátlépők száma. Nyíltan fölvetjük, hogy felül kell, felül kellene vizsgálni a jelenlegi egyezményeket, és vissza kellene adni nemzetállami hatáskörbe annak a jogát, hogy az uniós tagországok megvédhessék a saját határaikat. Mi úgy gondoljuk, hogy ez volna a józan, emberséges és életszerű álláspont. Kellő tisztelettel mondom, de meggyőződésem szerint őrültség az a javaslat, hogy engedjük be a menekülteket Európába, és osszuk szét őket valamilyen mesterségesen meghatározott kvóta alapján.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy a kvóta csak ösztönözni fogja az embercsempészeket, még több embert csal majd Európába, és arra biztatja őket, hogy veszélyes tengeri átkeléssel kíséreljenek meg uniós területre lépni. Ezért meggyőződésem, hogy szerencsésebb lenne, hogyha a bevándorlás szabályozását tagállami határkörbe utalnánk. Az én álláspontom az – örülök, hogy a vita erről elkezdődött –, hogy kvóta helyett meg kell engedni az egyes tagállamoknak, hogy maguk döntsenek erről a kérdésről. Mi, magyarok magunk akarunk dönteni arról, hogy akarunk-e bevándorlókat Magyarországon vagy sem. Mi keresztény, nemzeti kormány vagyunk, van a szívünkben irgalom, és a menekülteket, a valódi menekülteket mindig be is fogadtuk, a jövőben is így fogunk tenni. A bevándorlók azonban nem menekültek, jobb életet akarnak, és ezért jönnek. Ezt megértjük, de nem fogadhatjuk el. Az illegális határátlépés bűncselekmény, ami ellen fel kell lépni. Magyarországnak meg kell védenie a jogrendjét és a határait is, nem akarjuk, hogy Magyarország az illegális bevándorlók célországa legyen. Vannak olyan országok, amelyek úgy döntöttek, hogy együtt akarnak élni ezzel a problémával, úgy döntöttek, hogy akarnak bevándorlás politikát. Mi ezt a döntésüket tiszteletben tartjuk. Ezért is indítottuk el a bevándorlásról szóló konzultációt. Mi úgy látjuk, hogy az a korrekt és az a fair, ha erről megkérdezzük az állampolgárainkat. Az egyik hozzászólónak szeretném mondani, hogy a halálbüntetés ügyében Magyarországon semmilyen konzultáció nincs ebben a pillanatban, valami végzetes félreértésről lehet itt szó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy Magyarország semmilyen megállapodást és egyezményt nem írt alá senkivel arról, hogy miről nem lehet beszélni Magyarországon – vagy hogy miről lehet. Arról sem írtunk alá megállapodást, hogy miről tarthatunk konzultációt, és miről nem. Milyen témákat vethetünk fel, és milyeneket nem. Az unióhoz való társulási szerződésünk semmilyen kitételt nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió tagállaiban bizonyos dolgokról nem szabad beszélni, vagy bizonyos kérdéseket nem szabad fölvetni. Éppen ezért mi az uniós alapszerződés megsértésének tekintjük, ha bárki megpróbál abba beleszólni, hogy mi, magyarok miről nyilváníthatunk véleményt, vagy miről nem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha megnézzük a menedékkérők számát az egy főre eső nemzeti össztermék arányában, akkor Magyarország Németországot követően a második legérintettebb tagállam. Ha az ezer lakosra jutó menedékkérők számát vizsgáljuk, akkor Svédország után szintén a második helyen vagyunk. Itt hívom fel a figyelmüket, hogy az Európai Bizottság migrációs agendájában nem fordítanak kellő figyelmet a nyugat-balkáni térségre. 2015 első negyedévében, a Magyarországon benyújtott menedékjogi 43 ezer kérelem közül 24 ezer koszovóiaktól érkezett. Ezért elengedhetetlen a balkáni migrációs útvonalon fekvő országokkal való együttműködés, illetve ezen országok migrációs menekültügyi és határigazgatási kapacitásainak fejlesztése. És az ukrán válságot, kérem Önöket, ne hagyják figyelmen kívül, mert ez a megpróbáltatás még előttünk áll.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami a halálbüntetés kérdését illeti, azt gondolom, hogy Európának nem szabad homokba dugnia a fejét. Semmi esetre sem szeretném, ha visszatérnénk a középkorba, és újra lennének olyan kérdések, amelyekről tilos beszélni. Ez a vita valójában nem a halálbüntetésről, hanem a gondolat-, vélemény- és szólásszabadság kérdéséről szól. Én kitartok amellett, hogy a halálbüntetésről beszélni kell. Alkotmányos alapokon állunk, az erre vonatkozó szabályokat csak az Európai Unióval összhangban lehet megváltoztatni nálunk is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Európai Unió elvei, egyezményei, szabályai nincsenek kőtáblába vésve, nem istenek hozták, és nem is azok sugalmazták azokat, emberek alkották őket, éppen ezért az emberek bármikor meg is változtathatják. Ez a szabadság, és ez a demokrácia.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezekben a témákban mindenkinek a véleménye egy ember véleménye, és nem több – akárki legyen az illető. Akár filozófus, akár európai biztos, akár miniszterelnök vagy pártelnök, a véleménye egy európai polgár véleménye. Nem szentség, nem dogma, nem felsőbb igazság, ezért Magyarország továbbra is kiáll a szabadság, kiáll a szabad véleménynyilvánítás eszméje, európai értéke mellett.

Köszönöm a figyelmüket!

(Miniszterelnökség)