2018. október 12.

Nagy Katalin: – Áder János meghívására Magyarországon járt a török elnök. Tárgyalt a köztársasági elnökkel, a magyar miniszterelnökkel, és jó sok török üzletembert is hozott magával. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Mi az a geopolitikai vagy geostratégiai szempont, amiért Magyarországnak jó diplomáciai kapcsolatokat kell fenntartani Törökországgal? Még úgy is, hogyha megkapjuk a liberális vádat, hogy diktátorral barátkozunk.

– Jó napot kívánok mindenkinek! Van egy általános alapelve a magyar külpolitikának, a külpolitika is néha személyiségfüggő, nyilván ez nem választható el, mármint a mostani külpolitikai megközelítés a kormány gondolkodásmódjától, de az én felfogásom szerint nekünk az a dolgunk, hogy barátokat gyűjtsünk, ne pedig ellenségeket. Másfelől a tisztelet fontos dolog, a török demokrácia, politikai rendszer kérdésével kapcsolatos ügyek a törökökre tartoznak. Eddig is távol tartottam Magyarországot attól, hogy rossz nyugat-európai tempót vegyen fel, egy tiszteletet nélkülöző viselkedést, és megpróbálja kioktatni egyébként időnként a nálánál jóval nagyobb országokat arra, hogy „ejnye-bejnye, nem így kell ám viselkedni,” és hogy „egy demokráciában másképpen vezetnek egy országot, mint nálatok.” Ez a viselkedés szerintem nem vezet sehová, erre az amerikaiak rájöttek, ezt a divatot ők vezették be egyébként, ők hozták be, ők hurcolták be Európába ezt a megközelítést, miszerint joga van Európának vagy a Nyugatnak mindenki mást meg- és elítélni, hogyha másképpen szervezi az életét, mint ahogy az a mi kedvünkre való. Másfelől a magyar külpolitikának van egy hagyományos tájékozódási iránya, Magyarország ott van, ahol, lehetne éppen máshol is, de itt van a Kárpát-medencében, és a Kárpát-medencére három nagyhatalom gyakorolt mindig is hatást, ez így van most is, és hosszú ideig így is lesz még. Ezt mi a Berlin, Moszkva, Sztambul – csak hogy most Törökország fővárosa nem Isztambul, hanem Ankara –, ezekkel a szavakkal szoktuk leírni. A harmadik fontos dolog, hogy Magyarország biztonsága közvetlen összefüggésben van a török politikával, négymillió migráns tartózkodik jelenleg Törökország területén, ezt Erdoğan elnök úr megerősítette, és azért nem indulnak meg Nyugat-Európába, mert a törökök nem hagyják őket. De ha hagynák, akkor lennénk bajban, mert ezek az emberek, legalábbis tekintélyes részük mindenképpen a szerb–magyar határon tűnne fel néhány nappal később, tehát elemi érdekünk, hogy Törökországnak erős politikai rendszere legyen, erős vezetője legyen, meg tudjunk állapodni velük, és akivel megállapodunk, az tartsa is be ezt a megállapodást. Aztán talán a legfontosabb dolog, amiről a Törökországot bírálók gyakran elfeledkeznek, az, hogy mi nemzetközi szövetségesei vagyunk egymásnak. Törökország tagja a NATO-nak meg Magyarország is, ennél erősebb szövetség, katonai biztonsági szövetség ma a világon nincs, mint a NATO. Akik benne vannak, azok egymáshoz tartoznak, hiszen egymásért vállalnak felelősséget. Ebben a megállapodásban az van, hogyha az egyiket megtámadják, az összes többi NATO-tagállam a segítségére siet. És végül szeretném azért a közvéleménynek a figyelmét felhívni a gazdasági kérdésekre is. Magyarország egy fantasztikus ország, gazdasági teljesítményét tekintve. Nem szoktunk erről így beszélni, de gondoljon bele abba, hogy nekünk nincsen természeti erőforrásunk a mezőgazdaságot leszámítva, tehát ipari természeti erőforrásunk nincs, energiát, nyersanyagot a földből kinyerni nem tudunk, minden, ami ebben az országban van – azért fantasztikus dolgok vannak Magyarországon –, az mind a munkánknak, a magyar emberek munkájának köszönhető, a tehetségünknek, az agyunknak, a szellemünknek, a karunknak, az izmainknak, szóval ezt mind mi hoztuk létre. Ez az ország képes arra, egy tízmilliós ország, hogy százmilliárd eurónyi exportot állítson elő. Ez fantasztikus teljesítmény, ehhez persze az kell, hogy a kereskedelemben aktívak legyünk, és nyerjünk ezen. Na, most a törökökkel folytatott a kereskedelem a mi oldalunkra pozitív, tehát nekünk erős gazdasági érdekeink vannak atekintetben, hogy a török–magyar kapcsolatok és a kereskedelem minél erőteljesebb legyen. Hát ez elég sok szempont ahhoz, hogy egyet tudjunk érteni Áder elnök úr döntésével, hogy meghívta Magyarországra Erdoğan elnök urat.

– Jövő héten EU-csúcs lesz. Szóba kerül vajon a határvédelem ügye, amit a múltkor felvetettek. Várható az, hogy jórészt ellenezték, és kifogásokat fogalmazták meg a Frontex reformjával kapcsolatban. Elképzelhető az, hogy Európai Bizottság ennek ellenére áterőlteti ezt a javaslatot? Hogyan látja?

– Ha az európai helyzetet egy mondatban kellene most összefoglalnom válaszképpen az Ön kérdésére, akkor azt mondanám, hogy a tétek az asztalon vannak, minden szög kibújt a zsákból. Tehát májusban van európai parlamenti választás, a most történő dolgok leginkább már egy választási kampány részeként értelmezhetők, illetve akik hatalmon vannak – ezek nem mi vagyunk – Brüsszelben, a bevándorlást támogató erők, hiszen Brüsszelben ma bevándorláspárti többség van, ők most még mindent át akarnak erőltetni a májusi választásokig, mert ki tudja, még az is előfordulhat – ez egyben a mi reményünk is –, hogy Európában a választások után bevándorlást elutasító többség lesz majd, és ilyen bizottsága lesz Európának, és ilyen parlamentje lesz Európának. Ezért mondom azt, hogy a tétek mind az asztalon vannak, a jövő heti csúcsnak ezért van jelentősége. Az igazság az, hogy gyártják gőzerővel a betelepítési programokat, a bizottság közzétette a programját, amiben leírta, hogy szerinte mi mindent kellene most sürgősen végrehajtani. Ez egy horrorgyűjtemény egy magyar ember számára, ha elolvassa. Ilyenek vannak benne, hogy állandó áttelepítési program, legális migrációs útvonalak megnyitása, afrikai országokkal közös, kísérleti migrációs programok, új, úgynevezett humanitárius vízum bevezetése, az NGO-k bevonása a vízumelbírálásba, egyáltalán jogokat, hatásköröket adni azoknak a szervezeteknek, amelyeket egyébként Soros György finanszíroz. Tehát ezek a javaslatok, határvédelem elvétele a tagállamoktól és áttelepítése a Frontex kezébe, ahol már nem határvédelemről beszélnek – a szavaknak van jelentősége! – a szót nem én találtam ki, magyarul nem hangzik szépen, de határvédelem helyett ők határmenedzsmentről beszélnek. Tehát a határvédelem szó azt jelenti, hogy a határ, amit megvédünk, a határmenedzsment azt jelenti, hogy van ott valami, amin az átjutást valahogy el kell intézni. Ez egy teljesen más gondolkodásmódot kifejező kategória, illetve definíció. Hát így áll a csúcs. Jövő héten erős napjaim lesznek Brüsszelben.

– Na, de nemcsak a bizottságnak ezek a tervei, az Európai Parlament is előadja, előhozza a terveit. Ezt a bizonyos humanitárius engedélyt, vízumot, ugye, ezt az Európai Parlament javasolta, fogalmazta meg.

– Hogyne, az Európai Parlamentnek az a liberális frakciója, amelyik Magyarországgal is szórakozik, és amelyik megpróbálja Magyarországot is megbélyegezni, ugyanaz a csoport, nem a legnagyobb csoport az Európai Parlamentben lélekszámát tekintve, de a mögötte lévő pénztámogatást, médiatámogatást tekintve talán a legerősebbnek mondható, tehát az igazi hatalom ő körülöttük koncentrálódik. Ezért amikor konfliktus van a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes erők között, akkor a bevándorláspárti oldalon mindig ők mennek legelöl, ők az avantgárd, ők az ék, amellyel megpróbálják a bevándorlást ellenző országokat megváltoztatni.

– Igen, és az a munka, amit végeznek, nagyon jól látszik. Ugye, épp a héten egy amerikai újságírónő, aki egyébként muszlim származású, leírta azt, hogy tulajdonképpen nyílt titok, de mindenki tudja, csak az újságírók nem merik megfogalmazni, hogy például Amerikában a főbíróválasztás előtt a főbírójelölt elleni tüntetéseket Soros által támogatott szervezetek szervezték, irányítják, organizálják. Úgy tűnik, hogy ez Európában is ugyanúgy működik. Ezt látjuk akár a Sargentini-jelentés kapcsán, hogy a Sargentini-jelentés meghatározó megállapításai olyan szervezetek megállapításai, amelyek Soros Györgynek dolgoznak.

– Ez lassacskán már nyílt titoknak mondható, fontos eredménye ez – mármint ha most erről tudunk beszélgetni – az elmúlt néhány év európai politikai történéseinek. Nem emlékszünk már rá, mert olyan sok minden történik, de néhány évvel ezelőtt még nagyon kevesen tudtak arról, hogy milyen erőteljes hálózatot működtet sok millió vagy milliárd dollárból Soros György Magyarországon, Közép-Európában, Brüsszelben és Amerikában is. Ez egy rejtett hálózat volt, amely inkább a víz alatt dolgozott, mint a vízilabdában: felül mosolygunk, alul pedig gyűrjük az ipart. Ez volt az ő taktikájuk is. Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a felszínre hoztuk ezt a hálózatot. Az emberek is látják, ez egy rejtőzködő hálózat volt, rejtőzködő hálózatok ellen nagyon nehéz harcolni, most már kint vannak a napfényen. Miután a demokráciában az emberek szava dönt, és most már az emberek is látják, hogy mi történik, hogy senki nem hatalmazta fel őket arra, hogy befolyásolják az életünket, senki nem adott erre mandátumot, senki nem bízta meg őket ezzel a munkával, viszont amit csinálnak, ellentétes például a magyarok nemzeti érdekével, ezért esélyt adtunk magunknak, esélyt adtunk a magyar embereknek, az európai közvéleménynek, hogy ezeket a hálózatokat visszaszorítsák, kiszoríthassák Európából. Azonban a legizgalmasabbnak azt tartom, hogy ez a csata Amerikában is zajlik. Hiszen létezik az amerikai elnök erőcsoportja és a Sorosék közötti küzdelem Amerikában is, ami nekünk, magyaroknak, akik nemzeti alapon állunk, nehezen érthető. Ha mögé nézünk az eseményeknek, akkor azt látjuk, hogy az egyik erő, az amerikai elnök körül összpontosuló erők jól láthatóan vissza akarnak térni az amerikai nemzeti érdekek alapjára, és ezzel párhuzamosan el akarják ismerni, hogy más nemzeteknek is van joguk arra, hogy saját maguk, saját ízlésük szerint szervezzék az életüket, és képviseljék az érdekeiket. Velük szemben állnak Amerikában és mindenhol a Soros-féle nagy hálózatok, amiket mi globalistáknak szoktunk nevezni, és ők a nemzetek megállapodásai, szerződései helyett világkormányzást szeretnének. Tehát mi abban hiszünk – mi a nemzeti oldalon állunk –, hogy a világ akkor működik jól, hogyha nemzetek között fel van osztva, a nemzeteknek megválasztott vezetőik vannak, és ezek a vezetők pedig képviselik a saját nemzeteik érdekeit, megállapodásokat kötnek egymással és így intézik a világ ügyeit. A globalisták azt gondolják, hogy az a jó, ha van egy világkormány, valahol van egy erőközpont, amely onnan irányítva döntéseit levezényelve a nemzetállamok számára kötelezően előírja, hogy mit kell tenni, ez a világkormányzás gondolata. Ez a két eszme, a nemzeti megközelítés és a világkormányzás gondolata, a nemzetiek és a globalisták szembeállása nemcsak Brüsszelben, összeurópai méretekben, hanem egy-egy országon belül is megfigyelhető. Amerikában talán a leglátványosabban. De hozzáteszem: ez Magyarországon is így van, csak miután az ellenzék ma – milyen szót is használjak? – szárnyaszegett, ezért ez a konfliktus nem rajzolódik ki a maga komolyságában, hiszen nekünk egy nemzeti kormányunk van, de az ellenzék a globalista világkormányzás filozófiáját képviseli Magyarországon, csak éppen ebben a pillanatban ennek nincs nagy jelentősége.

– De itt nemcsak, ugye, szervezetekről, Soros György által támogatott szervezetekről van szó, hanem azt látjuk, hogy a nemzetközi szervezetekbe, az intézményrendszerbe is beépülnek ezek a támogatott emberek. Például, ugye, látjuk, hogy most az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagja lett egy olyan albán ügyvéd, aki annak ellenére, hogy nincs bírói gyakorlata, bekerülhetett, de kiderült, hogy korábban Soros György egy alapítványában dolgozott. Vagy ugyanezt láthatjuk az ENSZ-ben, nem? A migrációs paktum az ugyanezt a bizonyos globális gondolkodásmódot próbálja meg képviselni.

– Ezeknek a hálózatoknak, mint amilyen Soros Györgyé is, van néhány gyengeségük, és van néhány versenyelőnyük. Ugye, a gyengeségük, az, hogyha hirtelen megnevezik őket, és védekezni kezdenek velük szemben a nép nevében, hiszen mi választott vezetők vagyunk, tehát nekünk az a dolgunk, hogy az emberek érdekét képviseljük, akkor kiderül, hogy őket viszont nem hatalmazta fel senki, és ebben a vitában ők vesztésre állnak. De másfelől sokkal mozgékonyabbak, mint mi vagyunk, hiszen mi mégiscsak államokat vezetünk, nekünk intézményeink vannak, nem tehetünk akármit, nem lehet két nap alatt megbeszélni valamit, hanem meg kell vitatni a parlamenteknek, aztán a kormányoknak, abból egy tervet kell kovácsolni, és utána lehet fellépni. Ezzel szemben ők három telefonon intézik az ügyeket, ha kell. A hálózatoknak, a mozgalmaknak ez a versenyelőnye velünk, nemzetállamokkal szemben kétségkívül megvan. Nekik nem kell döntéseket hozni formálisan, meg nem kell elszámolni semmivel, hanem az embereiket kell bejuttatni azokra a helyekre, ahol szerintük majd a jövőben fontos dolgok történnek. A titkosszolgálatok is így működnek egyébként, tehát nem véletlen, hogy minden államnak – Magyarországnak is egyébként –, méretének megfelelő titkosszolgálata is van, mert vannak olyan dolgok, amelyeket gyorsan és hatékonyan kell intézni, nem pedig a hagyományos demokratikus döntéshozatali csatornákon keresztül. Ők azonban csak ilyen titkosszolgálati logikából állnak, tehát ők maguk a kiszervezett titkosszolgálatok, ha szabad így fogalmaznom. Bár ez nem tartozik a magyar miniszterelnök hatáskörébe, de ismerjük azokat a tanulmányokat és könyveket, amelyek azt mondják, hogy a nyolcvanas években történt egy változás a világban, és nagyon sok titkosszolgálat- szerű tevékenységet egész egyszerűen az államok kiszerveztek nemzetközi civilhálózatokba, és most már a Jóisten sem tudja vagy legfeljebb ő, hogy most pontosan ki, melyik civil szervezet és hálózat milyen módon kötődik az anyaszervezetéhez, az anyaországához, amely egykoron útra bocsátotta őt; ebben a bonyolult, kaotikus, zajos világban élünk most.

– Jövőre, ugye, európai parlamenti választások lesznek. Na, de ebben a küzdelemben úgy tűnik, hogy nem a pártok vagy a pártszövetségek harcolnak egymással, hanem ezek a civil szervezetek bekapcsolódnak ebbe a harcba. Azt is látjuk, az a céljuk, hogy lejárassák azokat a politikusokat, azokat az országokat, amelyek a bevándorlás ellen lépnek fel. Most erre egy jó példa volt itt a héten, hogy a Transparency International, ugye, egy Soros által támogatott nemzetközi szervezet, felkért egy közgazdászt, aki készített egy elemzést, egy tanulmányt arról, hogy Magyarországon a letelepedési kötvény az tulajdonképpen nem is volt jó üzlet Magyarország számára, és csak a közvetítők jártak ebben jól. Nem arról van szó, hogy esetleg arra gondoltak ezek a nemzetközi nagymágnások, hogy ők is adhatnának kölcsön Magyarországnak pénzt, akkor, amikor szüksége volt rá, a tízes évek elején.

– Ezt sem zárom ki, azért régen volt, ugye, aki nem közügyekkel foglalkozik, nem mindenre emlékszik olyan élesen, mint ahogyan nekünk kell, de hát 2010-11-ben Magyarország pénzügyileg egy teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő ország volt, minden eszközt igénybe kellett venni, hogy ne fojtsanak meg bennünket, különösen, amikor az új alkotmányt elfogadtuk, bevezettük a bankadót, meg a multikat elkezdtük megadóztatni, meg hazaküldtük az IMF-t. Nem tudom, a hallgatóknak a régmúlt ködéből előtűnnek-e még ezek a daliás idők, tehát itt azért óriási harcokat kellett folytatnunk akkor nem a bevándorlás ügyében, hanem az ország gazdasági önállósága és pénzügyi túlélése érdekében. Akkor nagyon sok eszközt be kellett vetni, szerintem az úgy van, mint a sportban: az eredmény minősít. Itt vagyunk, itt ülünk, a magyar gazdaságot ma mindenki elismeréssel említi, a magyar gazdaságnak a növekedése nagyobb, mint az európai uniós átlag, mindjárt elérjük a teljes foglalkoztatást, ugyan még nagyon sok gondunk van, és a béreknek még sokat kell emelkedniük, de az elmúlt két-három évben ez a folyamat is megindult. Tehát úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság jó pályára állt, és ahhoz kellettek azok az eszközök, amelyeket a túléléshez vettünk igénybe. És persze hát ahol pénz van, ott spekulánsok is vannak, ahol hús van, ott légy is van, nem kell ettől megsértődni. Az a dolga egy ország vezetésének, hogy a spekulánsokat, mint amilyen Soros György is, elhessentse.

– Van azért Magyarországnak szövetségese ebben a politikában, amit folytat, a Visegrádi Négyeken kívül, de, ugye, az ENSZ migrációs paktumából is Amerika után Magyarország kilépett, de úgy tudjuk, hogy a lengyelek és az osztrákok is erősen fontolgatják ezt. Ez miért lenne fontos, hogy ők ezt megtegyék? Vagy akár még többen elgondolkodjanak ezen decemberig.

– Van egy olyan kísérlete a Soros-féle nagy nemzetközi hálózatoknak, hogy az általuk egyébként komolyan befolyásolt ENSZ-t használják fel arra, hogy a törekvéseiket, mint egy világszerte támogatott törekvést ismertessék el, és mutassák be. Ennek a megnyilvánulása, hogy kezdeményezték, hogy legyen az ENSZ-nek egy világmigrációval foglalkozó határozata, megállapodása, és ez a dokumentum, ez a megállapodás támogatólag foglaljon állást a migrációról. Az ENSZ jó terep erre, hiszen a világban sokkal többen bocsátanak ki migránsokat, mint amennyi célország létezik. Tehát az ENSZ-ben, ahol a világ minden állama képviseli magát, mindig is migrációpárti többség lesz, vagy legalábbis ez a kijelentés megkockáztatható. Tehát okosan gondolták el ők azt, hogy az ENSZ-t lehetne felhasználni arra, hogy egy olyan dokumentum szülessen, amiben kimondják, hogy a migráció jó dolog, arra szükség van, nem is állítható meg, ezért nem az a feladat, hogy megvédjük a nemzetállamok határait, hanem az a feladat, hogy menedzseljük, intézzük a világ migrációs folyamatait. Ha az ENSZ erre rábólint, akkor azt lehet mondani onnantól kezdve a Soros Györgyöknek, hogy de uraim, hát a világ hatalmazott fel bennünket, az egész világ arra, hogy ezeket a nemzetközi migrációs mozgásokat szervezzük. Ezért fontos, hogy ez megakadályozzuk, de miután kisebbségben vagyunk, nem tudjuk megakadályozni. Mit lehet ilyenkor tenni? Világossá kell tenni, hogy nem vonatkoznak ránk annak a megállapodásnak a passzusai és szabályai, amelyeket most kívánnak elfogadni. Az amerikaiak ismerték fel először – pedig, ha ők nem tudnak valamit megakadályozni, akkor Magyarország aligha –, hogy inkább kilépniük kell, aztán jöttünk mi, és egyre több ország szeme nyílik fel, és látják, hogy egy veszélyes játék ez, és fognak majd kilépni a következő időszakban, vagy fűznek hozzá fenntartásokat, tehát kezdenek távolodni az ENSZ dokumentumától, nehogy arra hivatkozva később majd migránsokat kelljen befogadniuk, mert a veszély ez.

– Négy-öt percünk van, szeretném, ha még két kérdést meg tudnánk beszélni. Az egyik: eldöntötte a fővárosi főpolgármester, Tarlós István, hogy mégiscsak indul. Mivel érte el? Mivel tudta rávenni, hogy induljon újra?

– Nem az én szavam volt itt döntő szerintem, inkább két másik dolognak tulajdonítok nagyobb súlyt. Az első, hogy a Fidesznek a kerületi polgármesterei összeültek, áttekintették a főváros helyzetét, és döntéseket hoztak az egy év múlva esedékes önkormányzati választások tekintetében, és itt megkerülhetetlen kérdés volt a főpolgármester személye és eddigi munkája. Ezt is értékelték, és utána ők hatalmaztak fel engem arra, hogy kérjem fel Tarlós Istvánt arra, hogy induljon újra. Tehát a kerületi polgármesterek szeretnének továbbra is együttműködni a főpolgármesterrel. A másik, talán még ennél is erőteljesebb szempont, maga Tarlós István. Nem úgy ismerjük őt, mint akit a miniszterelnök csak úgy egyik helyről a másikra küldözgethet…

– Határozott ember.

– Ez vice versa is igaz. Tehát úgy fogalmazhatnék, hogy egyikünk sem az a tipikus balett-táncos alkat, és komoly, férfias tárgyalásaink voltak arról, hogy milyen megkötésekkel tudná ő folytatni a munkát. Sosem rejtette véka alá, hogyha a munka feltételei az eddigieknél kedvezőbbek lesznek, mert azért sok gonddal kellett megküzdenie, akkor hajlandó belevágni ebbe a kampányba, mert persze a főpolgármester személyéről nem mi fogunk dönteni, hanem majd a budapestiek, de akkor hajlandó egy ilyen kampányba belevágni – a feltétel szó erős, mert azért ott még nem tartunk, hogy a mindenkori magyar kormánynak bárki feltételeket szabhasson, de – megkötései voltak, és ezeket én örömmel teljesítettem, a nagy részével egyetértettem.

– A Budapesti Fejlesztési Tanácsot létrehozták.

– Ez volt az egyik és talán a legfontosabb.

– Ez a legfontosabb. Igen ám, de erre az ellenzék azt mondja, hogy az önkormányzatiság oda, mert Tarlós István feladta az összes feladatkörét.

– Ez a templom egerének koncertjére emlékeztet engem. Szegény fővárosi képviselők! Hát nézzék már meg, legyenek kedvesek, ezek a derék képviselők, hogy az elmúlt években a Budapesten megvalósult fejlesztésekből ugyan már hány forinttal vették ki a részüket. Az igazság az, hogy Budapestnek a válláról 2010-2011-ben először is le kellett venni több mint 200 milliárd forintnyi adósságot.

– Ezt elfelejtették szerintem.

– Igen, de nem fejlesztésekről beszéltünk a múltban, hanem ők eladósították a várost, és ezt az adósságot a magyar kormánynak, illetve a tíz millió magyar embernek kellett átvállalnia. Tehát a szerénység szerintem az jobb tanácsadó lenne most, mint az ellenzéki kekeckedés, már elnézést, és ha megnézzük, hogy a fejlesztéseknél mi történt, akkor azt láttuk, és itt volt Tarlós Istvánnak igaza, hogy a fejlesztések nagy része kormányzati pénzből, a magyar adófizetők pénzéből valósul meg, de Budapesten valósul meg. És azt mondta Tarlós István, hogy nincsenek megfelelő egyensúlyok és arányok, mert az, hogy a kormányzat dönt a fejlesztésekről, amelyek Budapesten valósulnak meg, és Budapest ezeket nem tudja befolyásolni, ez így nincsen jól. Tehát itt most arról van szó, hogy Tarlós István nagyon komoly jogokat szerzett a fővárosnak, és azt mondta, hogy ő ragaszkodik ahhoz, hogy budapesti fejlesztések, még ha állami pénzből, állami területen is valósulnak meg, állami célok érdekében, az akkor is csak úgy történhessen meg, hogyha a budapestiek ehhez hozzájárulnak. Tehát ő jogokat, minden korábbinál erőteljesebb jogokat szerzett Budapest számára. Az ellenzék szerintem rosszul látja a helyzetet, és fordítva ül a lovon.

– Rövid időnk van, de egy nagyon fontos kérdést még. Ápolási díj. Több tízezer családot érint, és ez egy nagyon fontos kérdés, mert végül is az állam válláról veszik át a feladatot, hiszen a beteg hozzátartozójukat, vagy beteg gyermeküket ők ápolják.

– Ráadásul nem könnyű munka ez, fizikailag sem az, és lelkileg is megterhelő, tehát igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy szép dolog, hogy a magyar gazdaság most már stabilizálódik, ők örülnek a növekedési számoknak, annak is örülnek, hogy a bérek is növekednek, boldogok, hogy a nyugdíjak sem veszítenek az értékükből, sőt inkább gyarapodnak, de róluk eddig kevés szó esett, ők olyan terhet viselnek, amely több figyelmet tenne indokolttá az ő irányukba. És ebben igazuk volt, ugye, Magyarország lépésről lépésre halad előre – még egyszer mondom 2010-ben a hurokból kellett kihúznunk a fejünket –, nem tudunk egyszerre minden problémát megoldani, de a jó szándék megvan bennünk, a jó érzés, az emberiesség megvan bennünk, és ezért folyamatosan értjük el azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek a nehéz helyzetén segíteni tudunk. Ilyen az otthonápolásnak a kérdése is. Áttekintettük ezt az egész helyzetet, a szabályozást megváltoztattuk, létrehoztuk a gyermekek otthongondozási díját, itt a cél az, hogy 2022-re ez a díj a minimálbért elérje, és egy érezhető nagy lépést tegyünk most azonnal. Korábban különböző kategóriákban olyan 50 ezer forint környékén, 30-50 ezer forint között volt az a díj, amit kaptak a gyermekeiket otthonápoló szülők, és ezt most egy lépésben felemeljük százezerre. Ez bruttó, ebből azt hiszem, 10 százalék jön le, tehát 90 ezer forint nettót fognak kézhez kapni, ez többszöröse annak, ami eddig volt. A következő években pedig tervezhető módon fogjuk emelni minden évben ezt a díjat, és közben azokról sem feledkeztünk el, akik nem a gyermekeiket ápolják otthon, hanem inkább a szüleiket vagy idősebb korú hozzátartozóikat. Az ő gondozási díjukat is emeljük.

– Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)