2017. december 7.

Földi-Kovács Andrea: Köszöntöm a kedves nézőket. Ez a „Napi aktuális” rendkívüli adása, jó estét kívánok, Bayer Zsolttal és Földi-Kovács Andreával. És köszöntjük a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök urat. Jó estét kívánok!

Jó estét kívánok!

Földi-Kovács Andrea: Miniszterelnök úr, két éve, valamikor a migrációs hullám kezdetekor gyorsult fel a hazánkkal szembeni számonkérés a kötelezettségek kapcsán, és két éve gyakorlatilag az országban élő emberek pártállástól függetlenül érzik magukat kényelmetlenül azért, mert az Európai Parlament megállapította, hogy – idézem – „súlyosan romlott a demokrácia és a jogállamiság állapota Magyarországon.” Feltételezem, hogy figyelemmel kísérte a mai LIBE bizottsági meghallgatást. Kiderült az Ön számára, hogy most van rajtunk sapka, vagy nincs?

Menjünk vissza az elejére. Ugye, itt az Európai Parlamentről beszélünk. A brüsszeli architektúra, az egész európai uniós építmény bonyolult ház és folyosórendszer, mindenfelé nyílnak belőle ajtók. Az egyik ilyen fontos bejárat az Európai Parlament. Ez nem azonos a bizottsággal, és nem azonos a tanáccsal. Most a helyzet úgy fest, hogy az Európai Parlament a leginkább politikailag motivált része ennek a brüsszeli gépezetnek, és hogyha Magyarországon olyasmi történik, ami nagyhatalmaknak, nagy cégeknek vagy nagy embereknek az érdekét sérti, akkor a parlament az első, amelyik ugrik, és megtámadja Magyarországot. Ezt azért hoztam most elő, mert nem 2015-ben kezdődött ez a játék Magyarországgal szemben…

Földi-Kovács Andrea: Azt mondtam, hogy 2015-ben gyorsult.

…hanem már korábban is, mert ha visszagondolnak, talán 2013 lehetett, amikor a rezsicsökkentést elhatároztuk Magyarországon. Rá néhány hónapra kaptunk egy Tavares-jelentést a nyakunkban ugyanígy. Tehát senki nem vallotta be, hogy a nagy nyugat-európai energiacégek érdekét sértettük meg, és ezért léptek föl velünk szemben, holott mindannyian tudtuk, hogy erről van szó, de az egészet beöltöztették egy ilyen demokrácia problémába, és akkor az Európai Parlament elkezdte támadni Magyarországot. Most ugyanez a helyzet. Ennek semmi köze a magyar demokrácia állapotához, hanem arról van szó, hogy van egy terv, van egy elképzelés, amely arról szól, hogy Európába millió szám akarnak beszállítani migránsokat. Egy kevert népességű Európát akarnak létrehozni. Nagyon sok ember fejében ez egy kívánatos cél, és van ország, amelyik nemcsak szemben áll ezzel, hanem megakadályozza ennek a tervnek a végrehajtását. Ez Magyarország. És akkor megint a parlament az, amelyik először ugrik, először támad, és a magyar demokrácia kérdéseit veszi elő, holott egyébként – próbálom az időpontokat nem összekeverni – 2013-at megelőzően, még Barroso volt a bizottságnak az elnöke, Magyarország az összes, demokráciával kapcsolatos vitakérdését rendezte az unióval. Tehát nekünk papírunk van arról, hogy a sajtószabadság rendben van, hogy a médiaszabályozás rendben van, hogy a választójogi törvény rendben van, hogy az új alkotmányunk rendben van. Egy hosszú, több évet átölelő vita eredményeképpen jutottunk oda, hogy mindenben megállapodtunk a bizottsággal. Módosítottunk néhány magyar jogszabályt, máshol elfogadtuk, hogy bíróságra megyünk, elfogadtuk a bíróság ítéletét, és lezártuk ezt a vitát. Tehát Brüsszelben magyar demokráciavita nincs. Az Európai Parlament támad meg bennünket ezzel az ürüggyel, de valójában jelentős, nem demokráciához kötődő érdeksérelmek miatt lép fel. Ez talán a mostani helyzetnek a pontos leírása.

Bayer Zsolt: Viszont eggyel minthogyha továbbléptek volna, ugyanis három témakörben – CEU, civil szervezetek és kvóta, e három ügyben – az Európai Bíróság elé citálják most Magyarországot. Kezdjünk el aggódni?

Ha ezeket a kérdéseket elhelyezzük az európai politika térképén, akkor azt fogjuk látni, hogy mind az egyetem, mind az álcivilek – én így hívnám őket inkább – ügye, mind pedig a kvótaügy egy Soros György nevű emberhez visz. Soros György összes problémája Magyarországgal pedig elvisz bennünket a bevándorlás kérdéséhez, hiszen a CEU a Soros György nevű magyar honfitársunk egyeteme, a civil szervezeteket ő pénzeli, ő fizeti őket, ő ad bért, és ő biztosítja a működési föltételeket, szerintem utasításokat is ő ad, és az egész bevándorlásügy is az ő programjának, az ő tervének a része. Elhoztam, mert szokott vita lenni arról, hogy van-e ilyen terv. Gondoltam, hogy drámaian fölmutatom, ha megengedik. Hát itt van a kezemben, ez a Soros-terv, ez létezik, ezt ő közölte, és itt olvasható benne maga a szó is, tehát a Soros-terv szót ő használja először. Azt írja, hogy itt van a hat pontból álló, átfogó terv, amit közzétesz, majd a végén leírja, hogy a magyaroknak is van egy hatpontos tervük, az szemben áll egyébként az ő tervével, és a magyarok ellenében kell ezt a tervet végrehajtani. Tehát ha a CEU-t nézem, a civileket nézem, ha a bevándorlás ügyét nézem, ez mind elvisz Soros Györgyhöz, és az pedig elvisz onnan, a történet bennünket az ő tervéhez, amely tervben az szerepel, hogy egy kevert népességű Európát kell létrehozni.

Földi-Kovács Andrea: Mindjárt beszélünk erről részletesebben, de van itt egy epizód, amiről szeretném kérdezni a véleményét. Ugye, a migráció kérdésében Ön meglehetősen határozott és konzekvens álláspontot képvisel most már évek óta, ha tetszik ez bizonyos köröknek Európában vagy a világban, ha nem. Ugye, Európa békéjét, identitását, kultúráját hangsúlyozza mindig, ezek szorulnak védelemre. Az elmúlt két év tükrében hogyan ítéli meg azt a minapi javaslatot, hogy Soros Györgyöt jelölnék a Nobel-békedíjra?

Magyarok ráadásul, ha jól értem, ugye?

Földi-Kovács Andrea: Igen.

Tehát ez egy magyar jelölés. Ebből a következik, hogy Magyarország egy szabad ország, és szabad bármelyik magyar állampolgárnak jelölnie, és az a szerencse, hogy nem nekünk kell erről dönteni.

Bayer Zsolt: Csak egy apró érdekesség. Ugye, idehaza hónapok óta zajlik az a vita, hogy van-e Soros-terv, avagy nincs.

Amiről, ha megengedi, én azt mondom, hogy ez egy olvasási probléma. Tehát aki tud és akar olvasni, az elolvassa: leírta, használja a kifejezést a terv gazdája. Aki nem akar olvasni, az persze szabadon beszélhet, mert a tények nem zavarják meg, de a valóság az, hogy a magyar kormány egy nagyon is valóságos, tényleges fenyegetést jelentő tervvel szemben kell, hogy föllépjen.

Bayer Zsolt: Olyannyira, engedje meg, hogy fölolvassak Önnek egyetlen szakaszt. Iványi Gáborék, akik Nobel-békedíjra jelölik Soros Györgyöt, az indokoló levelükben a következőt írják a végén: „2016. július 19-én a Foreign Policy című folyóiratban részletesen kifejtette, mármint Soros György véleményét az európai migrációs válságról, mely a legkomplexebb elképzelés napjaink egyik legnagyobb krízisének megoldására.” Úgy tűnik, minthogyha azért terjesztenék föl béke Nobel-díjra, aminek a létezését tagadják amúgy.

De hát ezen nem akadunk fönn, mert...

Bayer Zsolt: Nem, természetesen.

...a magyar politikában ennél nagyobb bakugrásokat is láttunk már.

Bayer Zsolt: Nem tudom kiengedni, mert nem kaptunk választ arra a kérdésre, van-e ok aggódni amiatt, hogy bíróság elé citálják Magyarországot három témakörben?

Az aggódás szó talán túlzás. Törődni kell a dologgal, hiszen ez egy nyilvános vita lesz, és Magyarország egy olyan ország, amely szerintem okkal büszke arra, hogy kultúrország. Tehát ha mi egy vitában részt veszünk, akkor azt színvonalasan és fölkészülten kell tenni. Tehát nekünk itt be kell mutatni érthetően és világosan, meggyőző erővel az érveinket, aztán majd a fényes tekintetű bíróság meghozza a maga döntését, amit tudomásul fogunk venni.

Földi-Kovács Andrea: Hogyha már így a viták vagy a meghallgatások szóba kerültek, akkor volt még a kezdetekkor egy strasbourgi vita, amikor az volt a tapasztalás, hogy Magyarország, illetve a magyar politikusok, Miniszterelnök úr személyében is védte a mundér becsületét, és egy-két elhaló pártfogó hang is hallatszott a plenáris ülésteremben. Most megnézve a LIBE bizottság meghallgatását, itt már sokkal határozottabb kritikákat fogalmaztak meg az uniós mechanizmussal vagy működési elvekkel kapcsolatban azok az európai parlamenti képviselők, akik védelmébe vették hazánkat, illetve Lengyelországot. Én úgy néztem ezt a meghallgatást, hogy a vita közben a Soros Györgyhöz kötődő európai politikai intézetek listáját is figyeltem. Ugye, az úgynevezett „megbízható európai parlamenti képviselők” listáját, és érdekes módon, akik most a bizottságban kritikus hangot ütöttek meg hazánkkal kapcsolatban, mind rajta vannak a listán. Egy sporthasonlatot hozok most Önnek: a futballban, ha jól tudom, a kettős igazolás nem engedélyezett. Ezek szerint az Európai Parlamentben igen?

A pénzért meg kell dolgozni, ezt biztosan állíthatjuk, mert az összefüggés, amit Ön itt leírt, létezik. Na, most hogy miért vannak többen talán a mi álláspontunkkal egyező véleményen, arra több megfejtés is lehetséges. Az első: lehet, hogy Szijjártó Péter jobban érvelt, mint én, és így több embert győzött meg a saját álláspontunk helyességéről. A másik lehetőség pedig az, amit úgy hívunk, hogy demokrácia. Tehát ha valaki vet egy pillantást Európának a nyugati felére, akkor azt fogja látni, hogy egyre növekvő szakadék van a között, amit az emberek gondolnak és akarnak a bevándorlásról és a bevándorlással, és a között, amit egyébként a választott vezetőik cselekszenek. És a demokrácia egy olyan rendszer, ahol persze a vezetők által javasolt lépések és programok eltérhetnek attól, amit a közvélemény akar, erre számos példa van, ez része ennek a kormányzati rendszernek. Egy bizonyos távolságig nőhet csak ez a véleménykülönbség. Egy bizonyos távolság után korrigál a rendszer. Elzavarják a vezetőket egész pontosan, tehát az történik, hogyha az emberek hosszabb időn keresztül azt tapasztalják, hogy a vezetők mást tesznek, mint amit ők kérnek, ráadásul amit a vezetők tesznek, az nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, tehát sérti az emberek érdekét, akkor bizony útilaput kötnek a vezetőknek a talpára. És ma ez zajlik Nyugat-Európában, egyre több országban az a helyzet, és a vezetők is szeretnének azért a pozícióban maradni és elnyerni a választópolgárok bizalmát, hiszen ezek demokratikus vezetők. Akkor is, hogyha nem értünk velük egyet, ezt el kell fogadnunk. Szeretnék elnyerni az emberek bizalmát, tehát előbb vagy utóbb korrigálni kell az álláspontjukat bevándorlásügyben. A végén – nem vagyok vátesz, és nem akarok jósolni, de a végén – a nagy többség a mi álláspontunkat fogja majd követni, mert mi az európai emberek többségének véleményével egyező álláspontot képviselünk, mint magyar álláspontot. Tehát amit mi mondunk, az a magyar emberek véleményét biztosan kifejezi. Ezt tudjuk a konzultációból, a népszavazásból és még sok minden más forrásból, de meggyőződésem, hogy az uniós országok polgárainak is a többsége egyre inkább a mi álláspontunkon van, és ez ki fogja kényszeríteni a vezetők álláspontjának megváltozását. Sosem fogják beismerni. Tehát azért a magyar egy kiemelkedően nagyvonalú nemzet, mi még abban is örömet lelünk, ha beismerhetjük a saját hibáinkat, és azt tudjuk mondani, hogy tévedtünk, és más álláspontot képviselünk. Ez nem jellemző mindenkire, tehát nem fogják beismerni, hogy nem nekik volt igazuk, hanem, mondjuk, a magyaroknak, hanem lépésről lépésre korrigálni fogják az álláspontjukat. Ma ennek idejét éljük, és a végén megérkeznek azokhoz a pozíciókhoz, amelyeket egyébként Magyarország is képvisel.

Bayer Zsolt: Egyébként ennek a folyamatnak, amiről Ön most beszélt, talán egyik leglátványosabb helye most éppen Németország, ahol a II. világháború óta nem történt olyan, hogy nem tudnak kormányt alakítani, és egész biztos, hogy ez a migránsügyre vezethető vissza. De egy kicsit eltávolodva, mondjuk, Soros György személyétől, ez nem egy szuverenitási kérdés? Itt nem arról van most szó, hogy egyébként szoros összefüggésben azzal a demokráciával, amire Ön is utalt, itt egészen egyszerűen egy olyan szuverenitási kérdésben akarják felülírni a magyar kormány, a magyar állam, vagy ha úgy tetszik: a magyar nép akaratát, amely nem felülírható, ugyanis az a szuverenitásnak a legmélyebb rétegét jelenti, amibe nem szólhatnak mások bele?

Igen, hát használhatjuk azt a szót, hogy szuverenitás. Egy kicsit bonyolult és idegen szó a magyar nyelvben, de talán értjük, hogy mit jelent, de nyugodtan használhatjuk azt a szót is, hogy szabadság. Itt a magyar szabadság kérdéséről van szó.

Bayer Zsolt: Így jobban is hangzik.

A szabadság azt jelenti, hogy szabadok vagyunk egyenként, szabad magyarok, a magunk emberei állampolgári mivoltában, és szabadok vagyunk, mint közösség, mint magyar nemzet. És van egy vita az Európai Unióban, amely érinti valóban a szuverenitást, vagyis a szabadság kérdését. Ez pedig az, hogy most akkor mindenkinek kötelezően bevándorlóországgá kell alakulnia, bevándorlókat befogadó országgá, vagy szabadságukban áll-e, van-e joguk, van-e szuverenitásuk a tagállamoknak ahhoz, hogy nemet mondjanak erre a jövőre. Ugye, Magyarország azt mondja, hogy mi tiszteletben tartjuk, hogy ti ilyen jövőt akartok magatoknak, a lelketek rajta, kevert népességű országot akartok, olyan városokat akartok, mint Brüsszel vagy Köln vagy éppen Bécs…

Bayer Zsolt: Párizs…

…vagy Marseille. Ez a ti dolgotok, ha ilyet akartok, legyen. Egy dolgot kérünk tőletek: tartsátok tiszteletben, hogy mi egy másik jövőt akarunk a magunk meg a gyermekeink számára. Budapest nem olyan, mint ezek a városok, és nem akarjuk, hogy olyan legyen, Debrecen se legyen olyan meg Pécs sem. Ez a mi álláspontunk. Szabadságunkban áll-e így élnünk és ilyen jövőt választani, vagy sem? Ez szuverenitás és szabadság kérdése, és ma úgy tűnik, hogy ezt a jogunkat, a szabadsághoz való jogunkat elvitatják azok, akik ránk akarják kényszeríteni azokat a jogszabályokat, amelyek segítségével ideküldhetnének hozzánk bevándorlókat – dacára annak, hogy mi ezt nem akarjuk.

Földi-Kovács Andrea: Miniszterelnök úr, sokat kritizálja a kormány az európai döntéshozókat, de hát még a civil szervezeteket is. Ugye, megfoghatatlan fogalmakkal dobálóznak, mint nemzetközi jogok, európai értékek, emberi jogok. Ez a szabadság fogalom is ilyen túl általános. Miben sérül Magyarország szabadsága pontosan, tehát mire gondol azon kívül, hogy akaratunk ellenére, mondjuk, illegális migránsokat kellene befogadnunk?

Arra gondolok, hogy szabadságunkban áll-e megmondani azt, hogy kik élnek Magyarország területén. Ezt a magyarok döntik el, mondjuk, a magyarok által megválasztott parlament, a parlament által megválasztott kormány és annak az idegenrendészeti szervezetei. Mi döntjük el, magyarok vagy valaki más Magyarországon kívülről, aki nem beszél magyarul, nem része a magyar történelemnek, nem osztozik a mi sorsunkban, egy másik ország polgára? Ő mondja-e meg nekünk, hogy mit cselekedjünk, és kivel éljünk együtt? Szerintem az sem volt jó, amikor mások azt mondták meg nekünk, hogy kivel nem élhetünk együtt. Abból is baj lett. Most meg azt akarják megmondani, kivel élhetünk együtt. Abból is baj lesz. Tehát nekünk ezt vissza kell utasítanunk, és hivatkoznunk kell az ősi szabadságjogainkra.

Földi-Kovács Andrea: Itt most egészen pontosan...

Bayer Zsolt: Ja, bocsáss meg, igen…

Földi-Kovács Andrea: Csak hogy arra céloztam, hogy más minőségben vagy más rétegben is sérül a szabadságunk vagy pusztán ebben a kérdésben, és most ezért ilyen hevesek a támadások?

Nyilván ez egy olyan súlyú ügy, ami az összes problémát felszínre hozza. Tehát amikor milliós tömegben érkeznek akaratunk ellenére migránsként emberek a kontinensre, akikről azt se tudjuk, hogy kicsodák, ez minden kérdést hirtelen másmilyen megvilágításba helyez. Vagy ha arra gondolunk, hogy a NATO vagy a nemzetközi kutatóintézetek jelentései szerint, ugye, most is tízmilliók és később pedig százmilliók akarnak majd beköltözni kívülről az európai kontinensre. Ugye, ez egy olyan nagy történelmi kihívás, amely hirtelen egy új megvilágításba helyez mindent. Például azt a kérdést is, hogy az unión belül a szabadság elve szerint vannak-e elrendezve a hatáskörök. Én tudnék mondani más példákat is, amikor az az érzésem alakult ki, hogy az Európai Bizottság lopakodó módon, tehát olyan módon, amire nem volt jogszabályi fölhatalmazása, amire az unió alapdokumentuma őt nem hatalmazta föl, ravasz és ügyes módon jogköröket vont el a tagállamoktól. Ez egy olyan folyamat, amit mi nem támogatunk, ezt meg kell állítani. Ha meg akarjuk változtatni a tagállamok és Brüsszel közötti hatáskörmegosztást, akkor meg kell nyitni erről egy őszinte, nyílt vitát, és azt a jogszabályok által szabályozott módon le kell folytatni és le kell zárni. De ma van egy lopakodó hatáskörelvonás a nemzetektől Brüsszel, a brüsszeli bürokrácia irányába. És mindez aztán elvisz bennünket egy még átfogóbb kérdéshez, ez pedig az, hogy ki hogyan gondolkodik az Európai Unió jövőjéről. Ugye, mi az Európai Unióba úgy léptünk be nagy viták után és népszavazással, hogy ismertük az Európai Unió alapdokumentumát, és az Európai Uniót úgy tekintettük, mint szabad nemzetek szövetségét. Most megjelent egy új irányzat, amely azt mondja, hogy ez így volt, de a jövőben legyen másképp. A jövőben inkább egy Európai Egyesült Államokat hozzunk létre, mint ami az Amerikai Egyesült Államok esetében már ismert, ahhoz hasonló jogi megoldásokkal. Van olyan magyar párt egyébként, amelyik ezt támogatja, tehát ennek hívei még Magyarországon is vannak, hogy éljünk egy Európai Egyesült Államokban, de a többség Európában és Magyarországon is egyelőre maradni akar a szabad nemzetek szövetségének pozíciójában, de ez a vita zajlik. Tehát minden egyes konkrét ügy, a bevándorlásnál kisebb konkrét ügyek is értelmeződnek ebben a nagyobb összefüggésben, akkor ez elmozdít-e bennünket a szabad nemzetek szövetségétől az Európai Egyesült Államok irányába, vagy nem. Tehát ez még izgalmasabbá teszi szellemileg és még komolyabbá a tét szempontjából ezt a vitát.

Bayer Zsolt: Igen ám, de a lopakodó hatáskörelvonáson túl, amire Ön célzott, van egy egyáltalán nem lopakodó érv, amit hosszú hónapok óta egyenesen és nyíltan így belemondanak az arcunkba. Az pedig úgy szól, hogyha egyszer Magyarország tagja az uniónak, ami egy klub, akkor egyrészt kötelezően szolidárisnak kell lennie az összes többi klubtaggal, és ugyanennek az érvnek a második része, hogyha mi elfogadjuk a kohéziós alapokból a ránk jutó támogatást, magyarul mi élvezzük ennek a klubtagságnak az előnyeit, akkor nehogy már azt gondoljuk, hogy kimaradhatunk úgymond a hátrányaiból, és felülemelkedhetünk a migránskérdésen.

Van ilyen álláspont.

Bayer Zsolt: Van, de igen, erről mi a véleménye? Mert én különösen a második részt tartom – próbálok finoman fogalmazni – vérlázítónak.

Nem szimpatikus a második álláspont, amelyik azt állítaná, hogy mi eladtuk a szabad akaratunkat pénzért. Mert tulajdonképpen erről van szó. Küldjük a pénzt, kussolj... Bocsánat, fogjátok be a szátokat…

Bayer Zsolt: Igen.

Ez tulajdonképpen a...

Bayer Zsolt: Illetve csináljátok azt, amit mondunk minden kérdésben.

Igen, igen, és ne járjatok külön úton, és ne legyen reform elképzelésetek. Tehát szerintem az Európai Unióban az egy nagyszerű dolog, hogy a dolgok úgy vannak elrendezve – ezt időnként meg akarják változtatni, most is, de mind a mai napig az unióban a dolgok úgy vannak elrendezve –, hogy mindenki megtalálja benne a saját számítását. Tehát a mostani elrendezéssel szerintem, ha mindenki oszt, szoroz és számol, azt tudja mondani, hogy jól jár. Ezt szokták ilyen sznob módon win-win szituációnak is nevezni. Ez a hivatalos kifejezés arra a szituációra, amikor mindenki, aki egy együttműködésben részt vesz, nyer. Kétségkívül mi is kapunk az Európai Unióból forrásokat, de szerintem ennél nagyobb összegeket keresnek Magyarországon a nyugati cégek és azon nyugati országok vállalkozásai, akik egyébként pénzt adnak a kohéziós alapba. Tehát én azt szoktam mondani Németországban a nyilvános eseményen, hogy egész addig, amíg egy magyar munkás az Audi gyárban Győrben ugyanazért a munkáért a harmad vagy negyed bért kapja, mint egy német munkás Németországban, és a különbözetet ők profitként zsebre tehetik, addig egy szót se szóljanak a kohéziós alapok miatt. Tehát ha mindent összeszámolunk, akkor szerintem a mostani elrendezés jó a magyaroknak, jó a németeknek, jó Brüsszelnek, ez most mindenkinek jó. Ha elkezdünk azzal érvelni, hogy de te ezen az ágon pénzt kapsz, és elfeledkezünk arról, hogy a másik ágon meg te kapsz, és politikai pozíciókat építünk arra, hogy egyébként te, mondjuk, kohéziós alapból pénzeket kapsz, tehát ezt és ezt kell tenned, akkor ezt a kényes egyensúlyt föl fogjuk borítani, és az az érzet alakul ki bennünk, hogy csak ők járnak jól, mi meg nem. Tehát ezért én minden ilyen érvelést nemcsak magyar nemzeti büszkeség és nemzeti önérdek alapján utasítok vissza, hanem európaiként is visszautasítom, mert ez az érvelés megbontja az Európai Unió egzisztenciális alapját jelentő egyensúlyt, érdekegyensúlyt.

Bayer Zsolt: És csak egy fél mondat ennek a végére, hogy idestova egy éve egy német politikus, méghozzá gazdasági politikus nyilatkozta azt, hogy minden tíz euróból, ami a kohéziós alapokból Magyarországra érkezik a sor végén, abból kilenc visszamegy Németországba.

Van egy lengyel számítás, egy lengyel tanulmány, amit én is ismerek, az nyolc egységet mond.

Bayer Zsolt: Az se kevés.

Jó, de közben mi is jól járunk, tehát közben nem akarnék abba a fals, valótlan helyzetbe sodródni, hogy azt mondanám a magyaroknak, hogy nekünk nem jó az unióban. Mert közben azért ide beruházások jönnek, itt munkahelyek jönnek létre, azért mégiscsak nyolc évvel ezelőtt a munkanélküliség 12 százalék magasságában volt, most meg 4 százalékon van. Ehhez kellettek külföldi beruházások is. Persze a bérek még elmaradnak, de azokat is szépen emelgetjük fölfele. Minden évben megyünk valamennyit előre. Tehát nekünk, magyaroknak is jó az, ami most van, csak ne akarják megváltoztatni a játékszabályokat. Mert ha a mostani játékszabályok fennmaradnak, akkor mi, magyarok elég tehetségesek vagyunk ahhoz, hogy ezek mellett a játékszabályok mellett mi meg fogjuk találni a magunk számítását. Csak ne akarják megváltoztatni meccs közben a játékszabályokat.

Földi-Kovács Andrea: De, Miniszterelnök úr, meg akarják változtatni, és most már egyre több fórumon, több helyről hallhatjuk, hogy meg akarják kurtítani a kohéziós alapokat, illetve, mondjuk, az agrártámogatásokat is, főleg a hazánknak, illetve a lengyeleknek juttatandót. Mit tud tenni hazánk ebben a szabadságharcban, fogalmazzunk így, hogyha kitett lesz, vagy kitettebb jóval, hiszen jelentős forrásoktól esik el?

Igen, én a megegyezés és a megállapodás politikájának vagyok a híve európai uniós ügyekben. Ezért most ha akarnék, zárójelben mondom Önnek válaszképpen azt, hogy az unió költségvetésének elfogadásához egyhangúság szükséges.

Bayer Zsolt: Tehát nem tart attól, hogy ez meg is történik?

Látja, harcolok, és remélem, nem festek olyan benyomást, mint aki tart valamitől. Tehát azt hiszem, hogy mi tiszta szívvel, bátran és nyíltan harcolunk a saját nemzeti érdekeink mellett. És ezt azért tesszük, mert pontosan ismerjük a saját erőnket, a saját jogi lehetőségeinket, és pontosan tudjuk, hogyha kitartunk, és végigmegyünk ezen az úton, akkor a végén nemcsak igazunk lesz, hanem jól is fogunk járni.

Bayer Zsolt: Az imént tett két utalást, két számadatot gazdasági vonatkozásban. Nem szeretném, hogyha most itt elvesznénk a részletekben, de ha már beemeltük ebbe a beszélgetésbe az elején a szuverenitás kérdését, akkor szerintem nem megkerülhető, hogy a szuverenitásnak van egy gazdasági része is. Elmondható-e az, hogy az elmúlt hét évben annak ellenére, hogy az unió tagjaiként a kohéziós alapokból pénzt kapván és ezer szállal kötődve az uniós gazdasághoz, de mégiscsak valamilyen módon Magyarország a gazdasági szuverenitás útjára lépett?

Itt két dolgot tudunk mondani ezzel kapcsolatban. Az első dolog az, hogyha megnézzük, hogy hogyan sikerült beépülnünk az európai gazdaság szövetébe, munkamegosztásába, akkor azt tudjuk mondani, hogy a visegrádi négyek, mert érdemes ezt a térséget gazdasági szempontból egyben is látnunk, tehát a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a magyarok, tehát mi négyen, együtt a németekkel a kereskedelmünk mennyiségét, volumenét tekintve ma 55 százalékkal nagyobb kereskedelmet folytatunk, mint a németek a franciákkal. Pedig a franciák is vannak hatvanegy-néhány milliónyian, és mi is körülbelül ennyien vagyunk, 62-63 millióan itt, a visegrádi négyeknél. Mégis olyan történelmi hátránnyal, mint ami a kommunizmus negyven éve volt, mára eljutottunk odáig, hogy a német–V4 kereskedelemnek a mennyisége ötven-egynéhány százalékkal meghaladja a francia–németet. Ez fantasztikus. Tehát jól épültünk be az európai gazdaság szövetébe, meghatározó módon épültünk be, és ezek az országok, köztük Magyarország is a maga három- és ötszázalékos sáv közötti növekedésével, idén olyan négy százalék közötti gazdasági növekedésével, amit a többiek is hoznak, ma nyugodtan elmondhatják, hogy az európai gazdaság növekedésének motorja Közép-Európában van, és az egész európai gazdaság legerősebb tartópillére Közép-Európa és Németország együttműködése. Kellő szerénységgel, de öntudattal kell erről beszélni, tehát mi nem szegény országok vagyunk, akik koldulnak és kérnek valamit az uniótól, hanem egy olyan nemzetgazdaságot, illetve több együttműködő, négy nemzetgazdaságot képviselünk, amely nagyon nagy erővel és komoly pénzzel járul hozzá, komoly gazdasági teljesítménnyel járul hozzá az Európai Unió összgazdasági teljesítményéhez. Van mire büszkéknek lennünk. A második lehetséges válasz és megközelítés az Ön kérdésére pedig az, hogy a szuverenitás persze azt is jelenti a gazdaságban, hogy vannak területek – erről természetesen viták vannak, de az én álláspontom az, hogy vannak területek, ezt bikkfanyelven kritikus infrastruktúrának szokták nevezni a közgazdasághoz értők –, amely vagyontárgyakat szerintem egy nemzetnek tulajdonolnia kell. Hiába illeszkedett be a világgazdaságba, illeszkedett be egy európai gazdasági rendszerbe, bizonyos dolgoknak nemzeti kézben kell lenni, az már egy másik vitakérdés, hogy a nemzeti kéz a magyar emberek magántulajdonát vagy köztulajdont jelentsen-e, mondjuk, állami tulajdont, de mindenképpen nemzeti befolyás alatt kell állniuk. Szerintem ilyen kritikus infrastruktúra a pénzügyi infrastruktúra, tehát a magyar bankrendszer. Én nem árultam zsákbamacskát az elején sem, én meghirdettem azt, hogy a magyar bankrendszer legalább 50 százalékának magyar tulajdonban kell lennie, ezt el is értük. A második ilyen terület az energiaszektornak a kérdése, különösen egy olyan ország esetében, mint Magyarország, amelynek nincsenek saját energiaforrásai, tehát ezt máshogyan kell megteremtenünk és beszereznünk. Ha a magyar energiaszektorra ma vetünk egy pillantást, akkor azt tudjuk mondani, hogy a meghatározó része, a döntő része nemzeti kézben van. A harmadik pedig az, amit szoktak tudatiparnak nevezni. Egy kicsit lealacsonyítónak érzem azt a kifejezést, hogy valaki ipart gyakorol az én tudatomon, de mindegy. Van egy, mondjuk úgy, hogy médiavilág, és nekem az a személyes meggyőződésem, hogy a nemzeti szuverenitásnak része, hogy egy országban működő médiarendszer többségének nemzeti kézben kell lennie, és azt sem akarom véka alá rejteni, hogy ennél többet is szeretnék, tehát én az szeretném, ha Magyarországon a média olyan arányban lenne magyar kézben, mint amilyen arányban német kézben van Németországban, és amerikai kézben van Amerikában. Ez a szint, amit el kell érni...

Bayer Zsolt: Akkor még sok tennivaló van.

Haladunk, még nem értünk oda.

Földi-Kovács Andrea: No, itt álljunk meg egy pillanatra. Megint csak a LIBE bizottságból vagyok kénytelen idézni, illetve ide citálni Polyák Gábort, a Mérték Elemző Intézetnek a képviseletében volt kint a Pécsi Egyetemről, ő úgy fogalmazott, hogy Magyarországon szabad sajtó még van, de sajtószabadság már nincs. Ön hogyan olvassa, vagy hogyan értelmezi ezt a kijelentést?

Miután nem én mondtam, szerencsére nem kell értelmeznem. Mindenki álljon helyt a saját mondataiért, annak értelmessége...

Földi-Kovács Andrea: Gondolom, gyanítja, hogy mire céloztak itt. Hosszan elemezte egyébként a hazai sajtópiacot, a tulajdonosi viszonyokat, arra utalva, ugye, hogy itt vásárlások történtek.

Tehát én csak azt akarom mondani, hogy mindenki álljon helyt a saját mondataiért, amit én mondani tudok ebben az ügyben, az, hogy ne felejtsük ki a beszélgetésből azt a technológiai változást, ami a sajtószabadság területén bekövetkezett. Tehát ma már nagyon nehéz véleményeket elnyomni egy országban, még ha lenne is erre bárkiben szándék, hiszen mindannyian újságírókká lettünk. Twitterezünk, ezt küldünk, azt küldünk, és mindannyian tudósítunk, tehát azzal, hogy az, amit szociális médiának neveznek, behatolt a mindennapjainkba, ma már fizikailag is szinte lehetetlen a véleményeket egy szabad társadalomban elnyomni. Most egyébként pedig, hogy ki a tulajdonos, és ki mit vásárol… Én csak azt vettem eddig észre, hogy amikor a baloldal vásárolt, vagy baloldalhoz köthető tulajdonosok jelentek meg a médiában, akkor azzal semmi gondot, abban semmi kivetnivalót nem láttak és nem találtak, amikor pedig nemzeti konzervatív vagy keresztény kötődésű tulajdonosok vásárolnak médiát, akkor pedig hirtelen vége a sajtószabadságnak. A kettős mércének egy sajátos magyar változata ez.

Bayer Zsolt: Hadd citáljak ide egy mondatot. Nem volt olyan túl régen. Egy magyar miniszterelnök azt mondta, hogyha a jobboldal akar magának egy tévét, akkor vegyen magának. Emlékszik még erre a mondatra?

Jól emlékszem, mert én javasoltam akkor még azt, hogy a köztulajdonban lévő médiában legyen valami korrekt pártelrendezés, pont a sajtószabadság nevében visszautasítottak. Halkan mondom, hogy Németországban a közszolgálati televízióban talán még most is működik az a programtanács nevű intézmény, ahova még a pártok is delegálnak embereket, zárójel bezárva. De mindenesetre akkor Medgyessy Péter azt mondta – egy pénzügyminiszterhez méltó hetykeséggel –, hogy akkor akinek kell, az vegyen. Most a jobboldal igyekszik, tehát csinál magának, vásárol, beruház, fejleszt. Tehát megfogadtuk, amit Medgyessy Péter kért tőlünk, és azóta nyugodtan mondhatom, hogy Magyarországon a korábbi egyértelmű és egyoldalú baloldali médiavilág megváltozott. Van a keresztény, polgári, nemzeti tábornak hangja, itt van ez a televízió, amire én magam is úgy tekintek, mint a jobboldal televíziójára, a mi közösségünknek az értékeit képviseli, a mi világunkról, a mi életünkről szól. Tehát kétségkívül nagy változások történtek Magyarországon. Azt is mondhatnám, hogy a baloldal és Medgyessy Péter is elégedett lehet, hiszen meghallgatásra talált a tanácsa.

Bayer Zsolt: Szeretnék visszatérni egy mondat erejéig a gazdasági részhez, ugyanis egyik perverziómnak hódoltam reggel, és a Klubrádiót hallgattam az autóban, ahol Kornai János professzor volt a vendég. És a riporter azzal szembesítette, hogy gyakorlatilag 2010 óta komoly közgazdászok állandóan azt mondogatták, hogy az unortodox gazdaságpolitika összeomlásra van ítélve, perceken belüli teljes összeomlás lesz, és eltelt hét év, idestova nyolc, és nem látszik sehol az összeomlás. Kornai professzor erre azt válaszolta, hogy ő mindig is vitatkozott az összeomlás elmélet híveivel, merthogy nem lesz összeomlás, nem az összeomlástól kell félni, hanem attól, hogy a magyar gazdaság, ez az unortodox magyar gazdaságpolitika lassú, és hogy nem azon a potenciális gazdasági növekedésen vagyunk, mint amiben lehetnénk.

Lehetnénk jobbak is, ezt akarja mondani. Milyen igaz!

Bayer Zsolt: Ezt akarta mondani, de ugyanakkor, ha, mondjuk, EU-s összehasonlításban nézzük, akkor a számok mintha mást mutatnának.

Az EU-s összehasonlításban is. Tehát én régi olvasója vagyok a professzor úrnak, fogyatkozó tisztelettel vagyok egyébként régi olvasója. Szerintem a professzor úrnak nagyszerű szerepe volt abban az intellektuális lázadásban, ami a nyolcvanas évek második felében történt Magyarországon az egypártrendszerrel meg a tervgazdasággal szemben. Ezt az ő könyveinek és írásainak is köszönhetjük. Tehát érdemes figyelni arra, amit mond, de egyre több elfogultságot találok az írásaiban, ezért kedvetlenül bár, de még mindig olvasom az írásait. Ez az állítás speciel a kevésbé súlyos állítások közé tartozik, mert ebben még akár egyet is érthetnénk. Én is azon dolgozom, azt keresem, kutatom a munkatársaimmal, a közgazdászokkal, a szakemberekkel, hogy hogyan lehetne a magyar gazdasági növekedést a 3 és 5 százalék közötti sávból az 5 százalék fölé emelni. Tehát ebben egyetértünk. Azt elfelejti persze megemlíteni számos szerző, hogy európai uniós összevetésben ez egy magas növekedés; arról meg végképp nem beszélnek, hogy amikor az ő favoritjaik, hiszen baloldali emberről beszélünk ebben az esetben is, tehát a szocialista-liberális koalíciók voltak Magyarországon, akkor nemhogy növekedés nem volt, hanem csökkenés volt, és a csőd szélére vitték az országot. És egy kormányzati teljesítményt meg egy korszakot megítélni önmagában sosem lehet. Érdemes mindig összevetni az azt megelőző korszakéval, és azt tudom mondani, hogy bár ne lett volna 2007, 2008, 2009, amikor összeomlott a magyar gazdaság, és növekedés szempontjából csúful jártunk, hanem lett volna akkor is ez a most oly nagyon kritizált 3-4 százalékos gazdasági növekedés, ma nem itt tartana Magyarország.

Földi-Kovács Andrea: Elnök úr, a szabadság tekintetében...

Bocsánat, még egy dolgot mondhatok ezzel kapcsolatban? Amikor elolvastam a professzor úrnak az írásait, mert ez több korábbi írásának a gyűjteménye, amit most kiadott, akkor egy másik dologra is, azt hiszem, hogy rátaláltam, hogy miért üresedett ki szellemi értelemben a baloldal Magyarországon. És azt hiszem, a válasz az, mert ezt mindannyian érzékeljük, hogy azonkívül, hogy ki kivel áll össze, tehát hogy a hatalomért meg nyilván a pénzért ki kinek kivel kell ilyen technikai meg olyan szövetséget kötni, erről hallunk, de hogy az egésznek mi volna az értelme, és az miért volna jó a magyaroknak, és milyen szolgálatra nyitna ez lehetőséget, arról nem hallunk semmit. Ami oda vezet vissza, ezt nevezem én szellemi ürességnek, ez oda vezethető vissza, hogy úgy nem lehet szellemileg tartalmas dolgokat mondani sem a jelenről, sem a jövőről, ha elemi tényeket is elvitatunk. Tehát lehet nem szeretni a mostani kormányzatot meg a mostani gazdaságpolitikát, de azt mondani, hogy nem fejlődtünk, nem léptünk előre, hogy minden évben nem tehetett volna mindenki legalább egy kis lépést előre, ezt mondani ez olyan mértékű hazugság, amire nem épülhet utána szellemileg minőséget képviselő gondolat. Tehát legalább részlegesen el kéne, minimum részlegesen el kéne ismerni azt, hogy ebben az országban az elmúlt években egyébként nem is föltétlenül a kormánynak, hanem inkább az embereknek köszönhetően számos olyan dolog történt, amire büszkék lehetünk. Még ha ellenzékben van valaki, akkor is lehet büszke a saját országára. Például az, hogy olyan emberek, akik korábban hosszú évekig vagy évtizedekig nem jutottak munkához, most kaptak erre lehetőséget, és éltek ezzel, erre lehetne büszkének lenni. De ha ezt elvitatjuk, eltagadjuk, akkor hogyan akarunk szellemileg valami új dolgot, friss dolgot mondani a közösség, Magyarország számára? Hát sehogy! Ezért van az, hogy az összes politikai vita Magyarországon ma hatalmi kérdések körül zajlik, és elvesztek belőle a szellemi távlatok. Mi képviselünk valamit, én személyesen is igyekszem képviselni egy nemzeti önérdeket, szabadságot és büszkeséget, de ezzel szemben a másik oldalról, sőt a harmadik oldalról se látok semmit, ami képviselhető volna. Ezért ilyen rosszkedvűek a magyar politikai viták, nincs bennük semmi, ami a lelket vagy a szívet vagy a jövőt fölemelné, és egy kicsit távlatot nyitna a politikai viták számára. Minden lent van a sárban.

Földi-Kovács Andrea: De hogyha vita van, az szerintem jó, és hogyha, mondjuk, a magyar politikai pártok között van vita, az is üdvös. Ugye, a probléma ott kezdődik, és hogyha már beszéltünk a szabadság kérdésről vagy a szuverenitási kérdésekről, kritikus infrastruktúra tulajdonlásáról, sajtóviszonyokról, kiegyenlítettségről és még számos egyéb gazdasági vonatkozásról, akkor feltétlenül beszéljünk arról, hogy, ugye, mi a kockázata annak, vagy mi veszélyezteti azt, hogy csak és kizárólag mi, magyarok dönthessünk a sorsunkról? Ugye, egy minapi hír, vagy talán a múlt héten kapott nagyobb nyilvánosságot, hogy bevonják a szolgálatokat a Magyarországon tevékenykedő NGO-k átvilágításába. A kérdésem az, hogy felmerültek-e eddig olyan adatok, hogy bárki a migrációval kapcsolatban alkotmánysértő, vagy a nemzet biztonságát veszélyeztető módon próbálta meg befolyásolni a folyamatokat?

Ez két különböző kérdés. Tehát hogy valami jogilag kifogásolható-e, az egy kérdés. Ott a rendőrségnek, ügyészségnek és a bíróságnak van szerepe. A másik pedig, hogy a jogszabályi kereteket talán át sem lépve folyik-e olyan szervezkedés, folyik-e olyan munka, olyan tevékenység, van-e olyan aktivitás, aminek az a célja, hogy Magyarország függetlenségét korlátozza? A válasz az utóbbira az, hogy igen, folyik, itthon is folyik és nemzetközi összefüggésben is folyik. Ez a tevékenység Soros Györgyhöz köthető, az ő pénzéhez és az ő gépezetéhez. Ugye, a napokban hallhatta mindenki, hogy 18 milliárd dollárt helyeztek át a Soros-féle cégektől alapítványi vagyonba. Ezek mind világszerte, most nem csak Magyarországról beszélünk, de világszerte ezeknek a hálózatoknak, aktivistáknak, egy láthatatlan hadseregnek a finanszírozását szolgálják. Ebből Magyarországon is több tucatnyi található. Itt is több száz embert fizetnek, és több ezret fognak még fizetni a választási kampány során, létre fognak hozni vidéki szervezési központokat...

Bayer Zsolt: Be is jelentették.

Be is jelentették. Pártszerűen fognak működni, befolyásolni akarják a magyar embereknek a döntését, és azt szeretnék, ha olyan kormány alakulna Magyarországon – talán ezt el nem ítélhető módon mi egész egyszerűen Soros-listának, Soros-politikusoknak tekintjük –, tehát ha olyan emberek alakíthatnának kormányt Magyarországon, akik a bevándorlás kérdésében osztják Brüsszel és Soros György és az ő gépezetének az álláspontját, vagyis hajlandóak hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország is egy kevert népességű országa legyen Európának. Ez a választás tétje, és ezért ők nagy erővel dolgoznak. És ez kitapintható, beazonosítható, leírható folyamat leírható szereplőkkel, leírható összegekkel. Erről van pontos nemzetbiztonsági tudásunk. Ez a munka nemcsak itthon folyik, ez a nemzetközi térben is zajlik Magyarországgal szemben. Folyik a médiában, ezeknek a szálait is nagyjából sikerült földeríteni és beazonosítani, és folyik a brüsszeli döntéshozatalban is. De hát Magyarország... Mondok Önnek egy példát, ma olvasom... Ma volt az? Beszámoló a LIBE bizottság meghallgatásáról. Egy hírportál – nem vádolható kormánypártisággal – tudósít róla. Majd apró betűvel oda van írva az aljára, hogy ennek a tudósításnak az elkészüléséhez az Európai Parlament adott pénzügyi forrást. Most milyen tudósítás lesz az, ahol egyfelől van a magyar érdek, másfelől az Európai Parlament, vitatkozunk egymással, és az erről szóló magyar tudósítást az Európai Parlament pénzeli? Hát... Tehát azt akarom mondani, hogy ilyen összefüggésekből számosat sikerült beazonosítanunk, egészen a brüsszeli európai parlamenti képviselők Soros-gépezetbe való bekötéséig. Tehát itt egy jól fölépített rendszerrel állunk szemben, ami hosszú ideig a víz alatt volt, vagy a radar alatt volt, és amit az elmúlt évek bevándorláshoz köthető vitái most a felszín fölé emeltek, és kezd egyre inkább láthatóvá válni. Nekem az a kötelességem – ez nem szimpátia kérdése, hanem az a kötelességem –, hogy miután a magyar emberek nem akarnak kevert népességű országban élni, és nem akarnak migránsokat látni Magyarországon, zárójelben jegyzem meg, hogy az európai adatok szerint a migránsok 1, esetleg 2 százaléka politikai menekült, a többi mind gazdasági migráns, tehát mi nem akarunk egy ilyen jövőt magunknak. És miután a magyar emberek határozottan kinyilvánították, hogy ők nem akarnak ilyen országot, nekem az a dolgom, hogy az ő döntésüket végrehajtsam, harcoljak értük, megvédjem az országot, és megvédjem őket is minden eszközzel, ideértve a titkosszolgálatokat, a jogrendszert és a diplomácia eszközeit is. És ezt meg is fogom tenni, nem is akarok zsákbamacskát árulni, ebben én nem ismerek se kompromisszumot, se megállapodást, se üzletet. Ezt a munkát szépen, nyugodtan, higgadtan, mint ahogy a kommunistákkal szemben is a Fideszt megalapítottuk, és megdöntöttük őket, ezt a munkát is el fogom végezni egész addig, amíg az emberek a bizalmukkal ezt számomra lehetővé teszik.

Földi-Kovács Andrea: Csak egy egészen rövid kérdést engedjen meg. Tehát dokumentálták ezeket a folyamatokat. Kíván ezzel kapcsolatban bármit is lépni?

Mást se csinálok.

Földi-Kovács Andrea: A titkosszolgálatokon keresztül.

Minden eszközt használni kell. Amikor a magyar emberek biztonságáról van szó, amikor a magyar érdekek megvédéséről van szó, Magyarország jövőjéről van szó, akkor minden, a nemzetközi gyakorlatban elfogadott eszközt használni kell.

Bayer Zsolt: Ezzel nagyon szoros összefüggésben kicsit szomorúbb vagyok annál, minthogy van egy létező terv, egy létező ember, ennek vannak létező szervezetei, amelyek meg akarnak valósítani egy kevert népességű Európát és világot. Ezt értjük. De hallgatva számos, mondjuk, európai parlamenti képviselőt, döntéshozót, az a hátborzongató kép alakul ki, hogy hittel hiszik, hogy ez a jó. És ez ellen sokkal nehezebb harcolni, mint egyébként egy létező és megnevezhető személlyel és az ő szervezeteivel szemben.

Igen, köszönöm ezt a kérdést, mert ez rávilágít arra, hogy meg kell őriznünk a nyugalmunkat és meg kell őriznünk a – mondjuk úgy – keresztény viszonyulásunkat ehhez a helyzethez. Mert nem szabad azt gondolnunk, hogy itt csupán a gonosz munkál. Mert kétségtelenül vannak gonosz emberek, akik számításból akarják Európát átalakítani. Egy pénzügyi spekuláns csak akkor keres, hogyha zűrzavar van, vagy akkor keres jól. És egy pénzügyi spekuláns olyan, hogy amikor ő keres, akkor más veszít. Ennek a műfajnak ez a lényege, ezért nem szeretik sehol a világon, függetlenül egyébként a nemzetiségüktől meg állampolgárságuktól, sehol a világon nem szeretik a pénzügyi spekulánsokat. Az azt jelenti, ha ők sikeresek, akkor mi vesztünk. Ez Magyarországgal is így lett volna, hogyha nem védtük volna meg például Soros Györggyel szemben az OTP-vel szembeni manipulációk idején a magyar gazdaságot, erre is volt példa, ez sajtóhírekben is olvasható volt. Tehát itt pénzügyi támadásokat is el szoktunk szenvedni, amiket el kell hárítani, de nem lenne helyes, ha minden, a migrációt támogató vélemény mögé csak önös gazdasági érdekből rossz dolgokat akaró, az általuk akart dolgok helytelenségében egyébként meggyőződött, de pénzért arra mégis hajlandó gonosz embereket látnánk. Mint mondtam, van ilyen, de ott van a rengeteg ember, aki nem ilyen, nem rossz szándékú, nem ártani akar, hittel hiszi, meg van róla győződve, hogy az emberiség fejlődésének az az iránya. És az lesz jó, az egy magasabb rendű és minőségű emberi és társadalmi létforma lesz, amikor jól összekeverednek a különböző kultúrából származó emberek, összekeverednek gondolatok, és egy, az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonló, kevert népességű világ jön létre. Az lesz majd az igazán toleráns, szabad és örömteli színes világ, ezt sokan gondolják. Én azt gondolom, hogy ez a gondolat a józan ész szabályaival ellentétes. Tehát én értem, hogy ők miért lelkesednek ilyesmiért, de utópiának tartom, ideológiának tartom, és utópiának tartom. Az élet sose lesz ilyen. Ha összekeveredünk tőlünk nagyon távoli kultúrából érkező emberekkel, akik alapvető kérdésekben mást gondolnak, mint mi, akkor abból nem egy szép élet lesz, hanem párhuzamos társadalmak lesznek, akkor importálni fogjuk a gyűlöletet. Mondjuk, az antiszemitizmust be fogjuk hozni még Európába, a férfi-nő egyenjogúságról vallott nézeteinknek vége lesz, mert nem olyan világban fogunk élni, ahol ezeket az elveket tisztelnék. A vallásszabadságnak vége lesz, tehát meggyőződésem, hogy bizonyos kultúrák összekeveredése nem magasabb rendű, emelt szívűbb életet fog hozni, hanem sokkal inkább visszavet bennünket egy sokkal rosszabb minőségű társadalom irányába. Ezért ezt meg kell akadályozni. Most még van rá módunk. Én úgy tekintem, hogy az is egy feladat, hogy tanuljunk a többiek, a Nyugat hibájából. A Nyugat hibázott. Hát ők se akartak ilyen városokat. Úgy akartak élni, mint most Marseille-ben vagy Párizsban vagy éppen Brüsszelben zajlik? Ezt akarták? És a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Jó szándékú emberek hozták azokat a döntéseket is. De miből tanuljunk, ha nem a mások hibájából? Tehát nekünk tanulnunk kell a nyugatiak hibájából, és világos választ kell adni. Akarjuk-e hogy ilyen várossá váljon Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged? Nem akarjuk. Ma ez a magyarok álláspontja. S amíg ez az álláspontja, ennek érvényt kell szerezzünk.

Bayer Zsolt: Köszönjük szépen!

Földi-Kovács Andrea: Köszönjük szépen! Zsolt, neked is köszönöm, hogy itt voltál mellettem, hogy együtt kérdeztünk. Ez volt ma a „Napi aktuális.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Holnap már Tóth Kriszta kolléganőm várja majd Önöket. Tartsanak akkor is velünk, a viszontlátásra!

(miniszterelnok.hu)