Orbán Viktor köszöntőjének leirata, amely a Csányi Alapítvány új közösségi házának avatásán hangzott el 2017. április 25-én Mohácson.

Orbán Viktor köszöntője

a Csányi Alapítvány új közösségi házának avatásán

2017. április 25. Mohács

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mint Pilátus a krédóba, úgy kerültem tulajdonképpen ide, mert először arról volt szó, tisztelt Gyermekek és kedves Tanárok és Mentorok, hogy egy gazdasági üzemet fogunk átadni, egy fantasztikus és szép, európai színvonalú, nagy beruházást fogunk átadni itt, Mohács városában, ami – remélem – az itt élőknek majd a jólétét szolgálja, meg ott sokan fognak dolgozni, és sok pénzt fognak keresni. És ennek az átadására hívtak el engem ide, Mohácsra, és akkor mondta Csányi Sándor elnök úr, hogy de itt van ez a ház, amit most fognak átadni, és volnék olyan kedves, jöjjek el. És én voltam olyan kedves. Ennek két oka is van.

Először is az ember szeret fiatalok között lenni. Jó titeket, jó Önöket látni. Az ember, amikor fiatalokat lát, akkor az idő múlását is valahogy megérzi. Most itt egy Reményik istenes verset hallottunk, ha jól értettem. Amikor én ennyi idős voltam, akkor Vitĕzlav Nezvál „Szavazatom én a forradalom urnájába dobom” című versét szavaltam a hasonló eseményeken. A világ nagyot fordult, és az ember, amikor fiatalok között van, akkor ezt megtapasztalhatja, de két okból fogadtam el igazából nagy örömmel ezt a meghívást. Először is gondoltam, hogy mondok néhány szót nektek arról, hogy persze kellő méltósággal meg tartással, de azért köszönjük meg Csányi Sándornak, hogy az alapítványt létrehozta, meg hogy gondoskodott arról, hogy itt, Mohácson is létrejöhessen ez a ház, és ti itt lehessetek, és javatokra, hasznotokra szolgáljon ez az épület meg minden, amit ez nyújtani tud nektek. Úgyhogy, Sándor, tisztelt Csányi elnök úr, nagy tisztelettel szeretném a magyar kormány nevében is megköszönni ezt. Fontos nekünk ez, fontos példa, mert arra emlékeztet bennünket, hogy persze ti is látjátok nyilván otthon is meg mindenhol, magatok körül, hogy az emberek kaparnak a pénz után, meg menni kell, meg nem könnyű megélni, dolgozni kell, meg sosem elég, az ember ha van, akkor is még többet akar, tehát miközben a gazdaság, a pénz meg ez a megközelítés az életünket eléggé eluralja, azért nagyon fontos, hogy lássunk néha magunk körül olyan példákat, olyan embereket, akik azt mondják hogy persze a pénz fontos, de hát azért a koporsón nincsen zseb, következésképpen az ember amit létrehozott, meg amiért megdolgozott, úgysem tudja magával vinni, akkor azt valahogy úgy kéne fölhasználni, hogy a saját családján túl, akin tud, még segítsen. És nagyon fontos, hogy ilyen példák legyen Magyarországon, mert ez a magatartás meg gondolkodásmód még nem terjedt el. Sokáig voltunk nagyon szegény ország, és még sokkal inkább a kaparás logikája mozgatja az embereket, és sokkal kevésbé a megosztozás, a szétosztás, az átadás és a visszaadás logikája. De haladunk a jó irányba. Szerintem ez az ország egyre jobban áll a lábán, egyre több olyan embert tisztelhetünk a honpolgáraink között, mint Csányi Sándor elnök úr. Gondoltam, ez lesz az első ok, amit majd el fogok mondani, ha eljövök.

A másik dolog pedig az, hogy szerettem volna elmondani nektek, hogy bár úgy hallom, hogy nehéz sorsú gyerekek vagytok, hogy azért ne tekintsetek magatokra föltétlenül hátrányból induló gyerekként. A magyar nyelvben van az a szó, hogy hátrányos helyzetű gyerek, de ezt én sose fogadtam el igazából. Sándor mondta itt befele jövet, hogy sokkal helyesebb, ha inkább úgy nevezzük, hogy nehezebb sorsú gyerekek, mert az ember sohasem tudhatja, hogy a hátrány előnyére válik-e, vagy nem, vagy hogy a nehéz sors nem előnyt jelent-e később. És az a helyzet, hogy én falusi gyerek vagyok, nyilván nem összemérhető helyről jövök, mint ti, de én azért megtapasztaltam, hogy sok gyereket láttam magam körül, akik nehezebb helyzetből jöttek, és az, hogy a nehéz helyzetben is helyt kellett állniuk, később a javukra vált. Úgyhogy most nyilván összevetve néhány iskolatársatokkal úgy érzitek, hogy ti hátrább vagytok, de ha helyt tudtok állni, és ebből a nehezebb helyzetben is emberek maradtok, tanultok, előrejuttok, boldogultok, majd figyeljétek meg, amikor annyi idősek lesztek, mint én, akkor úgy fogtok gondolni a nehezebb helyzetetekre, mint ami előnyt adott, mert nektek ott meg kellett küzdeni a talpon maradásért. Úgyhogy azt kérem, hogy tekintsetek úgy a saját sorsotokra, mint amin a végén, ha jól dolgoztok, igazságos sorssá válik, mert az élet majd igazságot fog tenni. Hátrábbról indultok, nehezebb helyzetből jöttök, de a végén ha helyt álltok, akkor messzebb fogtok jutni. Ezt nyugodtan elhihetitek nekem. Messzebbre fogtok jutni, mint azok, akik könnyebb helyzetből indultak el. Erre legalábbis van egy komoly esély. Úgyhogy gondoltam, hogyha eljövök, akkor elmondom nektek azt, hogy nagyon fontos, hogyan tekintetek saját magatokra. Úgyhogy a lehetőséget lássátok az életben, ami előttetek áll.

Egy fantasztikus helyen laktok. Most az egy dolog, hogy kiváló polgármester van itt már ezer éve, azt sem tudjuk, mióta. Szekó Józsi barátunk itt a polgármester. Képviselőtársam is volt hosszú éveken keresztül, sokat dolgoztunk együtt, és mindig is rendes és becsületes képviselője volt a Magyar Országgyűlésnek és az egyik legkiválóbb polgármester. Mohács meg egy szép történelmi hely is. Tehát azért Mohácson élni meg lakni most az ország egészét tekintve egy nagy lehetőség. Tehát szép helyen vagytok, jó helyen vagytok és olyan emberek között, akik törődnek ezzel a várossal. Másrészt meg Magyarország is egy szép ország. Ugye, mindig le szoktuk szólni a saját országunkat valahogy, van ilyen a levegőben, hogy mindig jobban tetszik az idegen, de ha jól belegondoltok, ti egy nagyon szép országban éltek. Egy szép ország szép városában. Ráadásul olyan szép országban – itt, a Duna mellett ezt talán már nem is kell mondani –, ami párját ritkítja, és ami ráadásul folyamatosan erősödik. Úgyhogy amikor magatokra tekintetek, meg a jövőtökre tekintetek, akkor jó okotok van arra, hogy bízzatok részben az országban, részben meg saját magatokban, hogy van értelme fölkelni reggel, van értelme tanulni, van értelme elszenvedni, hogy rászorítanak benneteket a melóra, még a büntetésnek is van értelme.

Tehát van értelme megcsinálni mindent, sőt még vállalni plusz feladatokat is, mert a végén, higgyétek el, ez elvezethet benneteket egy békés, nyugodt, derűs és jómódú élethez. Erre van esély. Azt nem mondom, hogy mindenkinek tálcán fogják ezt majd fölszolgálni, de az esély megvan. És persze nem kizárólag rajtunk múlik minden, de mégis elsősorban rajtunk múlik, hogy ezt az esélyt sikerül-e valóra váltani. Én szeretném megköszönni Erikának is meg Csányi Sándor elnök úrnak is, hogy ezt az esélyt egy ilyen ház létrehozásával és működtetésével megnövelik a számotokra. Legyetek ügyesek, használjátok ki!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

(miniszterelnok.hu)