2020. október 8. Budapest

Thank you. I hope it is allowed to speak Hungarian. Igor, yes? Very good. Sorry! Szóval két lehetőség előtt állok. Az egyik, hogy azt az utat választom, amit az öreg futballisták szoktak, hogy fölidézik a régi csaták emlékét remek történetekkel szórakoztatva a hallgatóságot. A másik lehetőség, hogy nem ezt teszem, hanem próbálok valami fontosnak és okosnak vélt dolgot mondani. Most a kettőt próbálom vegyíteni.

Tehát örülök, hogy látlak, Igor, itt, Budapesten. Régi veteránok vagyunk mindketten, hiszen már 1989-ben is egy téren álldogáltunk, és aztán – mint hallhatták – Igor írt is rólam egy könyvet, amiben nem tüntet föl engem olyan kedvező színben, mint ahogy megérdemeltem volna, de hát nem is az irodalmi Nobel-díjra pályázott ezzel a könyvvel Igor. És azért is vagyok most itt, és fogadtam el örömmel az ő meghívását, mert most túl azon, hogy ő lengyel, én magyar, antikommunisták vagyunk, rendszerváltás, és így tovább, tehát van egy történeti sorsközösség, értelem és megérzés bennünk, de azért is jöttem örömmel, mert, ahogy az angol mondja – nincs jó magyar szó erre –, ugye, mind a ketten self-made man-ek vagyunk. A semmiből csináltunk valamit: ki ezt, ki azt. Hogy ki merre indult a rendszerváltás után, és ki mit csinált, azt onnan lehet tudni, hogy ki milyen testsúlyt regisztrálhat jelenleg. Mert az üzletemberek mind így néznek ki körülbelül, tehát a fiatal self-made man üzletemberek harcosak, ahogy hallottuk, slankok és gyorsak, a politikusok pedig erőteljesek és nehezek, hogy ne fújja el őket az ellenszél. Úgyhogy nagyjából ez magyarázza azt, amit most itt látunk, de ez nem változtat azon a tényen, hogy végül is úgy, ahogy az egész közép-európai régiónak és benne a mi hazáinknak, Lengyelországnak és Magyarországnak a kommunizmus után szinte a semmiből kellett valamit csinálniuk. És ez csak azért volt lehetséges, mert szerencsésen – ez szintén hasonlít a futballra – adódtak össze a dolgok, és jó generációk érkeztek, valahogy jó genetikájú, jó vérű, elszánt generációk következtek ott, valahol a nyolcvanas évek vége táján. Mondjuk, itt van a magyar iparkamara elnöke, aki akkortájt született, mint én, és ez a generáció átvette, mondjuk, az üzletet, egy másik generáció föltűnt, mondjuk, ha Ákosra gondolnak a zenében, akkor, ugye, előkerült a művészetben, és sorolhatnám tovább a neveket. Nem egyszerűen politikai és kulturális rendszerváltás történt a mi országainkban, hanem egy nemzedék is színre lépett. Persze volt egy baloldali, a kommunistákkal jogfolytonosságot mutató meg szellemi folytonosságot mutató része ennek a nemzedéknek is, de volt már egy konzervatív, nemzeti gondolkodású eleme is ennek a nemzedéknek. Mi ehhez tartozunk. És szépen, ahogy az idő haladt előre, ennek a nemzedéknek szava és súlya lett az országaink sorsának alakításában, nekik Lengyelországban, nekünk pedig itthon. No, ez tulajdonképpen a mi személyes történetünk, és ezért örülök annak, hogy Igorék megérkeztek Budapestre.

Nagyot csalódtam volna, ha nem ők érkeznek meg elsőként, mert ugyan a politikában jó a lengyel–magyar együttműködés, sőt kiváló, és a politikusok közötti személyes együttműködés is a barátság szintjét éri el. Van együttműködés a kultúrában is. A legkevésbé a gazdaságban alakult ez ki. Tehát ahhoz képest, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz, jó, nem Varsó, de, mondjuk, Krakkó, hogyha megyünk fölfelé, Szlovákián keresztül, akkor egy órát kell csak menni autóval, amikor nem magyar vagy lengyel földön vagyunk, hanem Szlovákia területén keresztül haladunk, tehát közel vagyunk egymáshoz. Most a V4 is jól működik együtt, de ha megnézem a lengyel–magyar gazdasági kapcsolatokat, azok rendkívül szegényesek. És szerintem ennek az oka alapvetően személyes természetű. Nem beszéljük egymás nyelvét, ők sose fogják a mienket, mi meg nem tanuljuk az övékét, a mienket nem lehet tanulni, vagy legalábbis az egy elég reménytelen kísérlet, tehát valami mást kell használni. Oroszul nem akarunk beszélni, az már volt, ők németül se akarnak, úgyhogy marad az angol tulajdonképpen. Úgyhogy valahogyan a magyar üzleti élet elitjének meg a lengyel üzleti élet elitjének előbb-utóbb angol nyelven, de föl kéne építeni azt a nagyon szoros kapcsolatrendszert, amit a politikában nekünk már sikerült. Ez magától nem megy. Ez csak akkor megy, ha vannak emberek, akik erre energiát, pénzt, időt fordítanak. És azért örülünk, hogy itt van most ez a fiatal és sikeres lengyel csapat Magyarországon, mert azt reméljük, hogy ők ezt létre fogják hozni. Hiszen ha lengyelek fognak tanácsot adni magyar cégeknek, remélem, minél többnek, nyilván elsősorban a gazdaságban, de egyébként én is rászorulnék, úgyhogy szeretnék jelentkezni, tehát ha majd ők adnak tanácsokat majd nekünk, cégeknek és politikusoknak, akkor szerintem a gazdasági életben a személyes kapcsolatok is gyorsan ki fognak alakulni. Erre nagyon nagy szükség lenne.

Ugyanis, hogy most tovább lépjek a személyes dimenzióból a politikaiba, a játszma tétje, a most zajló játszma tétje nagy. Nem tudom másképp megfogalmazni, mint úgy, hogy az orosz és a német világ közötti térséget megszervezik-e az itt élő népek, és önálló szereplővé válnak-e, amit külön-külön nem tudnak elérni, mert még a lengyelek se elég nagyon hozzá, pedig ők kiemelkedő méretűek. Tehát vagy közösen megszervezzük ezt a világot, és közösen leszünk szereplői a világ mostani újrarendeződésének, vagy valaki más fogja megszervezni ezt a térséget. És jelentkező mindig van rá. Délről is szoktak jönni, ha fölnézünk a budai várra, akkor tudjuk a történeteket, szoktak jönni Keletről, 1956-ból meg 1945-ből tudjuk, milyen, és szoktak jönni nyugatról, mert 1944 márciusában is megérkeztek. Tehát jelentkező mindig van arra, hogy megszervezze ezt a térséget, ha az itt élő népek nem szervezik meg. Ez a tétje a dolgoknak. És mi a politikában elég jól előrevittük ezt a folyamatot, és most várjuk, hogy a gazdaságban is megtörténjék, és ez a térség meg tudja magát szervezni.

Igor beszélt a potenciálról. Most megnéztem a számokat. Az utóbbi években elég fontos része a munkámnak az, hogy a számokból próbáljam megérteni, hogy a világ átrendeződésének mik a gazdasági alapjai. Nem akarom Önöket ezekkel untatni, de valamikor 2006-2007 környékén még úgy nézett ki a világ, hogy a globális gazdaságba a beruházásoknak a több mint 80 százaléka Nyugatról érkezett, és tíz-egynéhány százaléka Keletről. Ma a globális világgazdaságba 54 százaléknyi beruházás érkezik Keletről, és kevesebb, mint a fele Nyugatról. Zajlik valami. Ha megnézem ezt nemzetekre lebontva, akkor azt látom, hogy nagyon nagy mértékben nő, mondjuk, a német–kínai kereskedelem, de ha megnézem a német–V4 kereskedelem és gazdasági kapcsolatok növekedését, akkor az gyorsabban nő, mint a német–kínai. Tehát a V4-ek gazdasági kapcsolata a németekkel gyorsabban nő, mint a németeknek a kínaiakkal, ami a világ leggyorsabban felemelkedő része. Ez alátámasztja azt, amit Igor mondott, hogy itt van a dinamika, itt van a jövő, itt van a növekedés, és ez egy pillanat, amit nekünk, V4-eknek meg kell ragadnunk, és meg kell próbálni együtt növekednünk, és együtt erősödnünk. És ha erre a V4-ek képesek lesznek, akkor lesz közép-európai szereplője a világgazdaságnak, akkor lesz közép-európai szereplője a világpolitikának, és lesz befolyásos szereplője az európai politikának. És ez azon múlik, hogy a lengyel meg a magyar üzletemberek hajlandóak-e és tudnak-e egymással beszélni, együttműködni, üzletelni és kapcsolatokat építeni, mert a számok önmagukban nem segítenek; ehhez emberek, kapcsolatok, közös érdek kell.

Úgyhogy én azt kívánom, Igor, Nektek, hogy legyetek minél sikeresebbek. Dolgozzunk egy olyan Közép-Európáért meg olyan Európáért, amelynek van világos válasza az élet két legfontosabb kérdésére, hogy miből akarunk megélni, és hogyan akarunk megélni. És ma a nyugat-európaiak azt a választ adják erre a kérdésre, a hogyan kérdésére, hogy ők hitelből akarnak megélni – a mostani válságkezelés is egy gigantikus hitelből történik –, a mi válaszunk pedig az, hogy mi munkából szeretnénk megélni, és ezt lehetségesnek tartjuk. Munkából, vállalkozásból szeretnénk megélni. És a V4-ek, ha ezt a választ meg tudják formulázni, akkor akármilyen válságok is ütik fel a fejüket az európai gazdaságban, a V4 sikeres lesz. És arra a másik kérdésre, hogy hogyan is akarunk élni, egészen más választ ad Európa egyik fele és másik fele. Az egyik fele, a nyugati úgy érzi, hogy most még olyan erőfölényben van, hogy helyettünk megadhatja a választ arra a kérdésre, hogy hogyan akarjunk mi, közép-európaiak élni. Kétségkívül van egy intellektuális elnyomási kísérlet ma Európában, amit a migráción keresztül, de a sajtószabadságról szóló vitákon keresztül, a jogállamisági vitákon keresztül nyomon lehet követni. És ha mi nem fogunk össze, és nem mondjuk együtt, hogy mi úgy akarunk élni, ahogyan az következik a lengyel meg a magyar történelemből, ha nem mondjuk ki világosan, hogy meg akarjuk őrizni nemzeti alapon a kultúránkat, az ország etnikai összetételét, ha nem mondjuk ki világosan, hogy azokat az értékeket, mint a nemzet meg a család, tekintjük a jövő alapjának, tehát hogy mi így akarunk élni, akkor mások meg fogják nekünk mondani, hogy hogyan éljünk másképpen. Ezt kell elkerülni. Tehát azt akarom mondani Önöknek, hogy van közös közép-európai válasz arra, hogy miből éljünk meg, és van közös válasz arra is, hogy hogyan éljünk. És ha megszervezzük magunkat, és ezt együtt képviseljük, akkor erre képesek is leszünk. És mint a számok mutatják, akkor mi maradunk a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő régiója.

A magyaroknak persze azt tudomásul kell venni, hogy nem a XIX. században vagyunk, hanem a XXI.-ben. A két ország mérete között jelentős különbség van. A méret számít, a politikában is számít, és a dolog úgy fest, hogy a magyaroknak azt tudomásul kell venniük, hogyha Közép-Európa megszervezésében részt akarunk venni, akkor azt egy lengyel vezérhajóhoz képest kell megtennünk. Egy lengyel zászlóshajó körül kell elrendeződnünk okosan, és a lengyeleknek pedig vállalniuk kell az ebből fakadó felelősséget úgy, hogy abból az erőből, ami nekik van, jusson egész Közép-Európának.

Azt kívánom Nektek, Igor, hogy ehhez a történelmi küldetéshez járuljatok hozzá. Ti persze számokat láttok, profitot meg ilyeneket, ez mind nagyon fontos, de engedjétek meg, hogy mi a Ti munkátokba belelássuk ezeket a magasabb szellemi tartalmakat is, és így mindkettőhöz, a pénz kereséséhez is és a magasabb célok szolgálatához is sok sikert kívánjak Nektek!

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)