2017. október 30., Budapest
Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Fekete György!
Azért gyűltünk össze, hogy kifejezzük a nemzet elismerését a magyar kultúra elszánt és kipróbált harcosának. A művésznek, a kultúrpolitikusnak, a Magyar Művészeti Akadémia kiépítőjének és őrének, aki több különleges rekorddal is büszkélkedhet. Az első, hogy bár az elmúlt években sokan és a legkülönbözőbb irányokból vették célba, mégsem találták el egyszer sem. A második, hogy valójában nem is egy, de már legalább két életműnyi munkát végzett el. Fekete György 1994-ben, azaz huszonhárom évvel ezelőtt egy teljes művészi és kultúrpolitikai életpályával a háta mögött úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul. Békés nyugdíjas évei alatt előbb országgyűlési képviselő lett, majd a KDNP alelnöke, az elmúlt hat évben pedig felépítette Magyarország legjelentősebb kulturális intézményét, a Magyar Művészeti Akadémiát. Most ismét nyugdíjba vonul, de mi már nem hiszünk neki, hanem kíváncsian várjuk, hogy mit fog majd ezután előhúzni a tarsolyából.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Makovecz Imre mondta egyszer, hogy egy művész alkotásának a valódi értékét nem az önkifejezés adja meg, hanem a pontos közvetítése egy nyelvnek, egy kultúrának, egy hagyománynak. A művészet visszatérés a tiszta forrásokhoz, ahogy ezt például Kodály Zoltán, Bartók Béla és Kós Károly életművében is látjuk. Mert ők, akik felismerték ezt az utat, már nem az önmegvalósításra törekedtek, hanem arra, hogy fenntartsanak, megőrizzenek, és mindenki számára láthatóvá és elérhetővé tegyenek egy szellemiséget. Annak a sokszínű kultúrának az egyedülálló lelkületét, amelyet mi, magyarok hoztunk létre itt, a Kárpát-medencében. És azt hiszem, hogy ez az a pont, ahol a művészet és a kultúra átlép a politikum világába. Mert ezzel a felismeréssel azt is megértjük, hogy ennek a szellemiségnek a fenntartása és megvédése nélkül mindazt elveszíthetjük, amit ma még Európát Európává, Magyarországot pedig magyar országgá teszi.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kultúra saját nemzeti identitásunk megőrzésének küzdőtere, és ennek az arénának Fekete György ma már igazi veteránja. És ezt a címet nem kora, hanem az általa megvívott csaták száma alapján érdemelte ki; valahogy úgy, mint Toldi Miklós. Ha végigtekintünk a pályafutásán, akkor azt látjuk, hogy mind művészetével, mind kultúrpolitikai szolgálatával a magyar kultúra szellemiségének fenntartásáért dolgozik és dolgozott. Azt szolgálta ez a küzdelem, ahogy sok-sok magyar művésszel együtt megtanult a szocializmuson belül a szocializmuson kívül élni. Ezt szolgálta, amikor a rendszerváltás után mint az Antall-kormány kulturális államtitkára létrehozta a Nemzeti Kulturális Alapot, a magyar kultúra támogatásának azóta is működő, sőt jól működő rendszerét. És végül ezt a célt szolgálta az is, hogy végül belül kiépítette a magyar kultúra csúcsintézményét, a Magyar Művészeti Akadémiát, tökéletes összhangban azzal a formával, amelyet még Makovecz Imre adott neki. Mert ahogy van ilyen intézménye a magyar tudománynak, ugyanígy a magyar kultúrának is szüksége volt rá. Ezért emeltük a Magyar Művészeti Akadémiát a Magyar Tudományos Akadémia szintjére, és ezért foglaltuk bele az Alaptörvényünkbe is.
Tisztelt Fekete György!
Kérem, fogadja el ezt a kitüntetést több évtizeden átívelő, rendkívül gazdag alkotói életműve és aktív kulturális közéleti tevékenysége, valamint a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként a hazai kulturális élet gazdagítását elkötelezetten szolgáló munkája elismeréseként.
(miniszterelnok.hu)
