2016. október 3., Budapest
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Magyarországon tegnap népszavazást tartottunk. Úgy illendő, hogy ilyenkor a kormány nevében értékeljem a népszavazás eredményét. Értékelésem szerint a népszavazás elérte a célját. Magyarország döntött. A cél az volt, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, tisztázzuk, mit akarnak a magyarok a tömeges migráció ügyében. 3.282.723 ember ezt elutasította.
Tisztelt Ház!
A szervezett és irányított migrációs betelepítés már évek óta zajlik Európában, a maga riasztó valóságában azonban 2015-ben jelent meg Magyarország területén, amikor illegális bevándorlók százezrei törvényellenesen, erőszakosan és félelmet keltő módon, a magyar hatóságoknak és a magyar jogszabályoknak fittyet hányva keresztülgázoltak Magyarország területén. A magyar kormány akkor úgy döntött, hogy minden erejét latba veti, hogy helyreállítsa a törvényes rendet, és megvédje állampolgárait. Hármas védelmi rendszert építettünk ki: fizikai, jogi és fegyveres védelmi rendszert. Erőt, pénzt és energiát nem kímélve, rekordgyorsasággal kerítést állítottunk fel a szerb–magyar és a horvát–magyar határon. Szigorítottuk a jogszabályainkat, különösen a büntető törvényeinket, és új védelmi jogszabályokat alkottunk. Katonáinkat és rendőreinket a déli határszakaszra irányítottuk, a katonák és a rendőrök példás munkát végezve, a Röszkénél rájuk támadó, szervezett bűnözők támadásait is visszaverve teljesítették kötelességüket, és megvédték az ott élők biztonságát, megvédték Magyarország alkotmányos rendjét, és megvédték Magyarország szuverenitását. Köszönet és elismerés érte. A kormány és magam is abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a magyar emberek helyeslik és támogatják az országvédelmi erőfeszítéseinket. Délről azonban továbbra is folyamatos a migránsveszély, értékelésünk szerint az Európára és így Magyarország déli határaira nehezedő bevándorló-migráns nyomás hosszú évekig fennmarad majd, és időnként lökésszerűen meg is erősödik. Ezért újabb fizikai határvédelmi akadályok építéséről döntöttünk, a rendőrség keretén belül pedig felállítottuk az állandó határvadász egységeket, háromezer fővel megnöveltük a rendőrség létszámát, létrehoztuk az állandó határőrizeti rendszert, vagyis ma már a délről fenyegető, akár milliós nagyságrendű veszély feltartóztatására is képesek vagyunk.
Tisztelt Ház!
Azonban Magyarország harapófogóba került. Brüsszelben úgy döntöttek, hogy az Európai Unióba eddig bejutott illegális bevándorlókat kvótarendszer szerint szétosztják a tagállamok között, akkor is, ha azzal az adott tagállam nem ért egyet. Ezt a brüsszeli döntést, amit antidemokratikusnak és jogellenesnek tartunk, megtámadtuk a bíróságon, Brüsszel ennek ellenére továbblépett. Az Európai Bizottság elfogadott, és az Európai Parlament elé terjesztett egy új migránsszétosztási javaslatot, amit a jövőben kötelező erővel, felső korlát nélkül, tehát akár milliós nagyságrendben minden tagállamnak alkalmaznia kell. Ez most a harapófogó brüsszeli szára. Hiába védekezünk dél felé, ha nyugatról a nyakunkba küldik azokat, akik valamely nem magyar határszakaszon bejutottak az Európai Unió területére. Mit tegyen Magyarország? Vállalja-e a küzdelmet Brüsszellel szemben? Vagy törődjünk bele, hogy ezentúl nem mi döntjük el, kikkel akarunk együtt élni, és kikkel nem? Ez volt a kérdés. Az is nyilvánvaló, hogyha szembeszállunk, akkor komoly európai viták középpontjában találjuk magunkat, és annak kellemetlen következményei lehetnek, például a Magyarországra zúduló támadások formájában, a bizottság részéről pedig bosszú és zsarolás is érkezhet a címünkre. Ez a feltételezésünk beigazolódott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Világosan kell látnunk, hogy a brüsszeli bürokraták és az európai baloldal bevándorláspárti, a migránsokat menekültnek minősíti annak ellenére, hogy Németországig öt biztonságos országon haladnak keresztül. A migránsok Európába érkezését az európai baloldal helyesnek és hasznosnak tartja. Ezt képviseli a magyar baloldal is – a DK és vezetője nyíltan, az MSZP szégyellősen és sunyi módon. A 2014-es választásokon induló pártok erről a kérdésről egy kukkot sem mondtak, és nem is mondhattak, ezért miután a parlamenti választással a bevándorlás kérdését nem lehetett eldönteni, a választás eredményéből Magyarország álláspontját levezetni nem lehetett, ezért egyetlen becsületes megoldás maradt: döntsék el a magyarok, mit akarnak. Ki döntsön arról, hogy kik tartózkodhatnak, kik élhetnek Magyarország területén? Ki döntsön erről: Brüsszel vagy Budapest? Ezt a kérdést kellett a népszavazáson eldönteni. A döntés hosszú évekre meghatározza Magyarország sorsát. Más jövő előtt állunk, másmilyen lesz Magyarország, ha beletörődünk, és másmilyen, ha harcolunk. A népszavazás tisztázta a magyarok álláspontját, Magyarország döntött: a résztvevők 98 százaléka, ha az érvénytelent leadókat odaszámolom, akkor 92 százaléka azt mondta, hogy a döntés joga Budapesté, és ezért a jogunkért harcolni kell; ez a népszavazás döntése. A népszavazás elérte célját, mert mától nem a magyar kormány és nem annak feje, még csak nem is az itt ülő magyar parlamenti képviselők akaratát képviseljük Brüsszelben, hanem 3 millió 300 ezer magyar ember akaratát. 3 millió 300 ezer ember akaratát képviseljük Brüsszelben. Sok ez vagy kevés? Amikor az Európai Unióba lépésről döntöttünk, akkor 3 millió 50 ezer ember szavazata elég volt a belépéshez; most 3 millió 300 ezer ember mondott nemet, vagyis akkor most jó néhány ezerrel több ember szavazata elegendő kell, hogy legyen, hogy eldöntse a migránskvóta kérdését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kellő szerénységgel és visszafogottsággal, de azt kell mondanom, hogy tegnap a magyarok történelmet írtak. Ha igaz az, hogy a történelmet a győztesek írják, akkor tegnap a nemek elsöprő győzelmével Magyarország nyert. Történelmet írtunk már csak azért is, mert az Európai Unióban elsőként és eddig egyetlenként csak Magyarországon kérdezték meg a választópolgárokat arról a kérdésről, amelyen fölfogásom szerint az Európai Unió léte is múlhat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2003-ban 3 millió magyar választópolgár igen szavazatával az európai uniós tagság mellett döntöttünk, vállaltuk a közös európai jövő gondolatát, megnyitottuk a piacainkat, beadtuk a közösbe, amit kellett, és elvégeztük a házi feladatainkat. 2010-től, amióta felelős kormányzás van nálunk, gyakorlatilag mintaállammá váltunk: betartjuk a Brüsszel által megkövetelt fiskális fegyelmet, Alaptörvényünkbe beépítettük az európai jogrendet és az alapjogi chartában összegzett európai értékeket, betartottuk a nemzetközi szerződésekben lefektetett kötelezettségeinket, ideértve a schengeni külső határ megvédésének kötelezettségét is, és összehangoltuk érdekeinket a többi tagállam érdekeivel. Minden jogunk megvan tehát ahhoz, hogy a sorsdöntő közös európai kérdésekben hallassuk a hangunkat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
3 millió 300 ezer ember egyetértett a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt megoldási javaslatával. A magyar demokrácia történetében, ideértve a parlamenti választásokat is, 1990 óta még soha egyetlen párt vagy pártszövetség sem kapott ilyen mértékű támogatást. Egymillióval több magyar választópolgár szavazott a kormány álláspontjának bizalmat, mint ahányan 2014-ben ismét felhatalmaztak bennünket a kormányzásra. Ezúton is szeretném megköszönni ezt a bizalmat. Ez a döntés és ez a támogatás kötelez. Látom – de ha nem látnám, akkor is hallanám –, hogy vannak, akik megpróbálják leértékelni, alábecsülni és semmibe venni 3 millió 300 ezer ember akaratát. Kellő szelídséggel szeretném elmondani Önöknek, hogy mi nem fogjuk hagyni, hogy ezt a 3 millió 300 ezer embert Önök becsapják. Nem fogom hagyni, hogy ennek a 3 millió 300 ezer embernek a véleményét Önök semmibe vegyék. Felfogásom szerint egyetlen becsületes magyar választott képviselő sem hagyhatja, hogy ezt az akaratot bárki felülírja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Közjogi értelemben a tegnapi népszavazás nem kötelezi a magyar Országgyűlést törvényalkotásra. A kérdés az, hogy érvényt akarunk-e szerezni az emberek tegnapi döntésének. Ha igen, akkor ezt megtehetjük. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz azt tartja helyes, becsületes és szükséges lépésnek, hogy adjunk közjogi súlyt az emberek egybehangzó akaratának, ezért kezdeményezem az Alaptörvény módosítását a népszavazás szellemében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
További küzdelmekre is fel kell készülnünk. Most Brüsszel térfelén pattog a labda. Az a kérdés, hogy megteheti-e Brüsszel, az európai államok demokratikus közössége, hogy rákényszeríti az akaratát egy olyan tagállamra, ahol azt a résztvevők több mint 90 százaléka ellenzi, és hogy mi, magyar politikusok képesek vagyunk-e az emberek döntésének érvényt szerezni az európai porondon is.
Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
A kötelező betelepítése kvóta elutasításában nem vagyunk egyedül. Pontosan tudjuk, hogy az európai polgárok jelentős része sem támogatja Brüsszel kötelező kvótára vonatkozó, egyébként embertelen megoldási javaslatát. Az elmúlt másfél évben már sikerült áthangolnunk az európai politikát. Emlékezzünk csak vissza, mit kaptunk a fejünkre, amikor elkezdtük építeni a déli határzárat. Ma már Európában többen érvelnek a határok megvédése mellett, mint ahányan támogatják a bevándorlást. Tudom, hallom is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy vannak itt közöttünk kishitűek, de láthatják, Magyarország képes arra, hogy Brüsszelben is csatákat nyerjen, képesek vagyunk arra, hogy megvédjük kultúránkat, mindennapjaink biztonságát és gazdasági eredményeinket is.
Végül, Tisztelt Ház, nehéz és küzdelmes út vár még ránk. A korlátlan bevándorlásban és betelepítésben érdekelt politikai elit, támogatóik – köztük a magyar támogatóik is – erős eszköztárral rendelkeznek: hangosak, antidemokratikusak és erőszakosak. A mi feladatunk az, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ebben az ellenszélben is érvényt szerezzünk a magyarok tegnap kinyilvánított egyértelmű akaratának. Ez a kötelességünk, és ezt is fogjuk tenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(miniszterelnok.hu)
