Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatának szó szerinti leirata, amely elhangzott 2015. november 17-én Szombathelyen.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr, kedves Tivadar!

A helyzet az úgy fest, hogyha az ember Szombathelyre jött a korábbi években, akkor mindig három dolgot emlegettek föl a helyiek, három ügyben kértek és vártak segítséget. Várták a kórházuknak a korszerűsítését. Mióta az eszemet tudom, akárhányszor fordultam meg Szombathelyen, a Markusovszky az első percek után rögtön előkerült. Örömmel jelentem, hogy 2010 és 2014 között 12 milliárd forintot fordítottunk a kórház korszerűsítésére. A második helyen itt, Szombathelyen mindig a 86-os út fejlesztése volt a kérdés. Mindannyian szerettük volna, ha hamarabb készül el, szerettük volna már az első ciklusunkban átadni, de mindenki, aki Szombathely felé jön, láthatja, hogy ez már sokat nem várat magára, hiszen óriási erőkkel dolgozunk, és a következő évnek a végéig, ami a leges-leges-leges-legutolsó, olyan utolsó, ami után már nincsen semmi időpont, tehát legkésőbb akkor át fogjuk majd adni. És a harmadik dolog pedig összefüggött a munkanélküliség meg a képzés kérdésével, hogy vannak óriási hagyományai az Önök városának, és ameddig az amerikaiak szét nem bombázták, addig ez egy nagy iparváros is volt. Nemcsak szép és hatalmas város volt, hanem erős ipari város is volt. Vannak ipari hagyományai, ugyanakkor nem volt olyan irányú képzés itt – fölsőfokú képzés –, ami mérnököket termelt volna. És mindig az a kérdés került elő, hogy ennek a lebombázott, de újjáépített és újra megerősödő városnak mikor lesz már végre műszaki képzése, vagyis mikor lesz gépészmérnökképzés. Jelentem, ez megtörtént. Most arról beszélünk, hogy mikor indítjuk meg a következő szakot, villamosmérnök-képzés, és így tovább.

Jól látható, hogy a három nagy ügyet, amely égető gondként feszítette ezt a várost, lépésről lépésre, de végül is sikerült megoldani. Ebből az óvatlan szemlélők, akik nem ismerik a politika világát, arra gondolhatnának, hogy micsoda könnyű hely ez politikailag, hiszen ha a három legfontosabb dolgot megoldottuk, akkor mondhatja a polgármester, hogy ide már csak megszületni volt nehéz, de a helyzet nem így áll. Merthogy itt nem lakosok vannak, hanem emberek vannak ebben a városban, és az embereknek az elvárásai meg szempontjai folyamatosan módosulnak. Ráadásul miután magyarok vagyunk, sose lefelé, hanem mindig fölfelé módosulnak, vagyis bővülnek. És ráadásul azért is nehéz hely nekünk, akik azért szeretünk két lábbal állni a földön – politikai értelemben – Szombathely városa, mert, ugye, innen az emberek könnyen mennek át Ausztriába dolgozni is, meg át is mennek, és miután látják, hogy ott mi van, ezért a viszonyítási pont mindig Ausztria. Azt szeretnék, és azt kérdezik, hogy itt miért nincs úgy, ahogyan ott van. És persze Puskás Tivadar barátunk mondhatja azt, amit remélem, mond is, hogy Ausztriából 1955-ben kivonultak a szovjetek, tőlünk meg csak 1990 után vonultak ki, és, ugye, 35 év lemaradását 25 év alatt – mert a rendszerváltás óta annyi telt el – nem lehet ledolgozni, és ez igaz. Mert hogyha persze az osztrákok állva maradtak volna, akkor utolértük volna őket, de miután nem maradtak állva, hanem ők is fejlődtek, sőt nagyobb erővel tudtak fejlődni, mint mi, így nyilvánvaló, hogy 35 év hátrányát 25 év alatt nem lehet ledolgozni. Kell még néhány év, de a következő években ezt le fogjuk majd dolgozni, és akkor elmondhatjuk, hogy utolértük őket. Úgy gondolom, hogy a szombathelyi embereknek lassan ez lesz az elvárása. Ez szerintem ma még irreális, de ettől még létezik, igaz. Egy elvárás, amivel nekünk, akik a közéletben vagyunk, szembesülnünk kell. Nem javaslom a polgármester úrnak, hogy ígérje meg, hogy a választási ciklusának tehát ’19-nek a végére Szombathely képes lesz erre a teljesítményre, de azt nyugodtan megígérheti az itt élő embereknek, hogy nagyobb ütemben és gyorsabban fogunk fejlődni, mint a szomszédaink. És ezért képesek leszünk azt a különbséget, amelyet a történelem alakított ki, nem pedig a lustaságunk, ezt a különbséget képesek leszünk eltüntetni belátható időn belül. Ez az esély, ez a remény fűti a munkánkat.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ráadásul ennek a városnak azért még az a fantasztikus adottsága is megvan, hogy mégiscsak Szent Márton személyében egy védőszentet is adott a világnak. Megjegyzem, Európában is jó lenne, ha inkább a védőszentekre, nem pedig a rossz szellemekre hallgatnának manapság.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy a teljes foglalkoztatottság megteremtése a mostani kormánynak a legfontosabb célkitűzése, és nyugodtan mondhatjuk, hogy Szombathely városában már helyben is volnánk, 3 százalék alatt van a munkanélküliség. A közgazdaságtan úgy tartja, hogy ahol 3 százalék alatt van a munkanélküliség, ott lényegében teljesnek tekinthető a foglalkoztatottság. Mindig lehetnek persze egyedi életkivételek, de a főszabály ez, és Szombathely nyugodtan elmondhatja magáról, a legutolsó számok már nem is hármassal, hanem kettessel kezdődnek a munkanélküliséget illetően, hogy megvalósította a teljes foglalkoztatottságot. Azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy ilyen-olyan munkákkal sikerült fölszívni a munkanélküliek hadát az országnak ebben a városában, hanem arról van szó, hogy közben a gazdaság teljesítőképessége is megnövekedet. Hiszen a mögött a tény mögött, hogy 45 százalékkal képes volt a város növelni az adóbevételeit, a mögött egy folyamatosan bővülő szombathelyi gazdaság áll. Nem az adókulcsok emelésével értük el, érték el Önök az adóbevételek növelését, hanem a gazdaság teljesítőképességének a növekedése révén. Ez óriási eredmény. Nem tudok, bár nem ismerek minden városi adatot Magyarországon, de nem tudok olyan városról Magyarországon, amely képes lett volna ilyen dinamikus növekedésre az elmúlt időszakban. Ez azt mutatja, hogy ez a város, tisztelt Hölgyeim és Uraim, pártszimpátia ide, pártszimpátia oda, egy jól vezetett város, mert egyébként ilyen eredményt nem tudott volna elérni, ajándékba ezt senki sem kapja. Ez azt jelenti, hogy Szombathely visszanyerte a régi erejét és Magyarország egyik fontos gazdasági központjává vált.

Szeretném megismételni, vagy aláhúzni, amit az Önök polgármestere mondott, hogy ehhez elengedhetetlenül szükség volt arra, hogy levegyünk a város válláról majd’ 20 milliárd forintnyi, 15 milliárd forintot meghaladó adósságot. Az adósságnak az a természete, hogy először nem tűnik veszélyesnek, mert csak úgy van, elvan, aztán elkezd nőni és a végén agyonnyomja az embert. És az Önök városa pontosan ebben a helyzetben volt. Ha ezt az adósságot nem tudtuk volna levenni Szombathely válláról, akkor ez agyonnyomta volna Önöket, egy örökös vagy hosszú ideig tartó adósrabszolgaságra kényszerítette volna a várost. Az, amiért megdolgoztak, sosem lett volna a városé. Sohasem lett volna a szombathelyieké, mindig elvitték volna a hitelezők. Ebből az ördögi körből ki kellett törni. És ez volt az első mozdulat ahhoz a sikerhez, amiről itt a polgármester úr számot adhatott. Még egyszer szeretném megköszönni a magyar gazdaságpolitika irányítóinak, hogy megteremtették a kormány számára azt a lehetőséget, hogy az összes településünk válláról az adósságot levehessük. Ennek előnyeit élvezik Önök is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után beszéljünk arról, amiről megállapodtunk. Agresszív tárgyalófél volt Puskás Tivadar. Nem nyilvánvaló, ha az ember csak úgy, óvatlanul kopogtat be hozzá, mégiscsak egy orvos emberről van szó, de van ez a szelíd, tudják, kitartás, amivel falhoz szorítják az embert. Tehát a helyzet az úgy fest, hogy több dologban is megállapodtunk, alá is írtuk ennek letisztázott változatát. Én megpróbálom a lehető legpontosabban visszaadni ennek a tartalmát.

Egyetértettünk a polgármester úrral abban, hogy miután a teljes foglalkoztatást elérte a város, újabb munkaerőre lesz szükség. Az ideérkező munkaerőnek pedig korlátja a lakáshelyzet, és megállapodtunk egy olyan közös munkacsoport felállításában, amely lakásokat fog majd eredményezni az Önök városában. Lakásokat fogunk építeni azok számára, akik itt képzelik el az életük folytatását, ennek a pontos formáit és pénzügyi konstrukcióját még véglegesítenünk kell, de a szándékok egybeestek, és elköteleződtünk kölcsönösen.

Ezek után megállapodtunk arról, hogy a kormány elősegíti egy multifunkcionális városi közszolgáltatási telephely kialakítását – jelentsen ez bármit is – az iparterületen. Ez azt jelenti, hogy nekünk, a kormánynak 1,5 milliárd forintot jelent a megállapodás szerint, és a polgármester úr letette a nagyesküt, hogy ez fontos dolog a város számára, és mi hagytuk magunkat meggyőzni.

A harmadik fontos ügy az a polgármester úr által már említett, Szombathely és környező települések árvízi védelmének megoldása. Itt Dozmat községnek a neve is felmerült. Ez egy többmilliárdos beruházás, hiszen három pataknak a vizét kell itt valahogyan szabályoznunk, és egy víztározó megépítésével a területet biztonságba helyeznünk, ami nyilván az ott élőknek is nagyon fontos, de egy későbbi megállapodási pontnak, az Illés Akadémia fejlesztésének is előföltétele. Ezt a kormány elvégzi, és a teljes költségét magára vállalta.

Említette a polgármester úr a Gothard-kastélyt, amelynek a rekonstrukcióját kormánypénzből el fogjuk végezni. A zarándokszállást a város által elgondolt funkció szerint fogjuk majd kialakítani, erről és a végleges részleteket illetően további egyeztetéseket kell tartanunk.

Beszéltünk arról, hogy Önöknek az ipari múltjuk mellett van okuk büszkének lenni a város nagy szülöttjére, Schrammel Imrére is, akinek az életművét méltó módon szeretné a város, illetve Polgármester úr, gondolom, maga a művész és családja is elhelyezni az Önök városában. Ennek a föltételeit meg fogjuk teremteni. Ha kell új épület fölépítésével, ha kell a régi képtár fölújításával, ennek a szakmai részletkérdéseit majd Önök, szombathelyiek ki fogják gondolni. A képtár épületét mindenképpen fölújítjuk akkor is, hogyha az életmű nem oda kerül elhelyezésre, hanem esetleg máshova, vagy pedig egy új épületbe helyezzük majd el.

Megállapodtunk a Szent Márton Tervnek még bizonytalan néhány pontjáról is, hogy az első ütemben a Szent Márton Terv keretében 2,5 milliárd forintot küldött már el, illetve ítélt már meg, adott át felhasználásra a katolikus egyháznak a magyar kormány, a másik 2,5 milliárd forintot a városnak ítéltünk meg. Talán aláírni már alá is írtuk a papírt, és a szerdai kormányülést követően pedig a pénz is előáll. És megállapodtunk a Szent Márton Terv második üteméről is, ami további 5 milliárdos városfejlesztési programot foglal magában. És ezen fölül áll még a Szent Márton-év programjainak az ügye, amiről a polgármester úr szintén beszélt, és ahol óvatos vagyok, láttam már ilyen eseménysodrást, ahol az induló pont 800 millió forint. Sok sikert kívánok a költségvetési keretek betartásához!

Beszéltünk a buszpályaudvar kérdéséről, aminek a városközpontból vagy a város frekventált helyéről történő kihelyezése, elhelyezése szintén fontos dolog. Ennek az összegével szintén meg fogjuk növelni a Szent Márton Tervet, hogy a városrehabilitáció teljessé váljon. Itt a pontos összeget tisztázni kell, de a buszpályaudvart a mostani helyéről, a város értékes területéről a vasúti pályaudvar irányába el fogjuk költöztetni. Ezt kérte a polgármester úr.

Megállapodtunk arról is, hogy az Illés Akadémiát úgy, ahogy a kormány azt korábban vállalta, megépíti, a stadiont, a sportcsarnokot hasonlóképpen, és a Király-féle sporttelep fejlesztését is el fogjuk végezni. A kormány már kapott előterjesztést, és azt a szerdai ülésünkön reményeim szerint jóvá is hagyjuk. És akkor váratlanul a polgármester előrántott a zsebéből még egy másik fejlesztési tervet, és azt mondta, hogy a fedett uszoda és termálfürdő harmadik ütemének elkészítése is rendkívül fontos, és erre 2,5 milliárd forintnyi forrást kér. Bocsánat, kettő egész hat tized, így megy ez, láthatják, tehát 2,6 milliárd támogatást kért Polgármester úr, amihez az elvi egyetértésünket meg is adtuk. A szerdai kormányülésen a pénzügyminiszterrel, gazdasági miniszterrel megtárgyaljuk, hogy ennek a folyósítását milyen ütemezésben tartjuk lehetségesnek, de kezet ráztunk. Ez a beruházás, tehát az uszoda és termálfürdő harmadik üteme el fog készülni.

És akkor most kell még tán a legfontosabb dologról mondanom két mondatot. Hogy nemcsak az történik, hogy a 86-os utat négysávos gyorsút formájában elhozzuk Szombathelyig, hanem hogy tovább is fogjuk innen vinni. Megállapodtunk ma arról, hogy Kőszeggel össze fogjuk kötni Szombathely városát egy négysávos gyorsforgalmi úttal. Ez azt jelenti, hogy az elkerülő teljessé válik a város körül. Az elkerülő utak teljessé válnak a város körül, és mindegyik, a várost elkerülő útszakasz kétszer kétsávos lesz. Erről is megállapodtunk. Úgyhogy kívánom a szombathelyieknek, hogy minél hamarabb négysávos közúti közlekedés legyen elérhető a számukra Zalaegerszeg irányában. Ennek a pontos ütemezéséről még egyeztetnünk kell, mert ebben a pillanatban az előkészítettségnek a rendkívül alacsony fokán áll, de a megállapodás megszületett, és hamarosan ütemtervet is be tudok mutatni majd a polgármester úrnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, hogy szívesen működünk együtt Szombathely városával. Jó partner a polgármester. Örülünk annak, hogy a város politikailag stabil. Nem tudok elképzelni olyan magyar várost, amely gazdaságilag erős, és politikailag pedig nem stabil. A politikai összetartás, együttműködés, egyértelmű politikai erő az előföltétele minden erős gazdaságú városnak és minden gazdaságfejlesztésnek. Azért tudunk megállapodni egymással – ebben most nem a pártszín játszik szerepet, kétségkívül így jobban esik, de nem ez a döntő szempont –, azért tudunk egymással pártszínektől függetlenül megállapodni, mert Szombathely egy jó kezekben lévő, jól vezetett, erős, politikailag stabil város. A kormány garanciát lát arra, hogy azok a források, amelyek az adófizetők pénzéből Szombathely városa számára megítéltetnek, ésszerű, helyes és jó formában kerülnek majd felhasználásra. Örülünk, ha segíthettünk.

Sok sikert kívánunk Szombathely minden polgárának!

(miniszterelnok.hu)