2018. december 3., Zágráb (Zagreb)

Ami a Miniszterelnök úr utolsó megjegyzését illeti, és a tegnapi sorsolás eseményéhez kapcsolódik, annyit mondhatok, hogy mi szeretünk a számunkra hátrányos versenyszámokban is jól szerepelni. Úgyhogy találkozunk Philippinél!

Ami a tárgyalásokat illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, először is köszönöm a meghívást a miniszterelnök úrnak. Ideje volt már. Az nem normális dolog, hogy van két, egymást szövetségesnek tekintő ország, akik szomszédosak egymással, és horvát miniszterelnök hat éve, én pedig hét éve nem jártunk egymás országaiban. Valóban, a megelőző hónapokban már sokat tárgyaltunk erről Plenković miniszterelnök úrral, és én azért jöttem ma ide, hogy ezt a természetellenes helyzetet megváltoztassuk, és visszatereljük a kapcsolatainkat a megfelelő vágányra. A mostani állapotok engem személyesen különösen boldogtalanná tesznek. Én a Horvátországgal való politikai együttműködést még az 1990-es évek elején kezdtem. Akkor parlamenti képviselő voltam, amikor itt a háború tartott. Én láttam a független horvát állam megalakulását, és én még az első vezetőkkel ápoltam baráti viszonyt. És mindegy, hogy divatos vagy sem, én Tuđman elnöknek is mindig barátja voltam. Ebből a magasságból nézve meg különösen természetellenes a mostani kapcsolatoknak a vékonysága, erőtlensége. Ráadásul a magyarok még szentimentálisak is, és a szentimentális népek a barátságot mindig magasra értékelik. Nekünk van egy 800 éves barátságunk, és én nem ismerek olyan gazdasági ügyet, amelynek az értéke meghaladná 800 év barátságát. Szóval ezért jöttem, és fogadtam el a meghívást örömmel, és a mögöttünk hagyott órákban már tettünk is eredményes lépéseket. Sikerült tisztáznunk, hogy történelmi perspektívában egyetértés van közöttünk; erős Európát akarunk, erősíteni akarjuk az európai nemzetek közötti együttműködést. Örülünk annak, ha Horvátország minél hamarabb tagja lesz a schengeni övezetnek, ez is Európa erősödését jelenti majd. Egyetértettünk abban is, hogyha ránézünk a két ország együttműködésének a térképére, akkor azt látjuk, hogy a kapcsolatok jók. Kiválóak a gazdasági számaink, a kereskedelmi volumen folyamatosan nő, egyre több magyar jön ide, a hetedik legnagyobb beutaztató ország vagyunk, a magyar beruházások nőnek Horvátországban. A turizmus számai azt mutatják, hogy az emberek közötti kapcsolatok is jók. A kulturális kapcsolatok sűrűek, és úgy tudjuk, hogy a kisebbségeink jól érzik magukat egymás országaiban, a Horvátországban élő magyarok elismeréssel beszélnek a mostani kormányról, és tisztelettel beszélnek Horvátországról, és a Magyarországon élő horvátok is régen emlékeznek olyan időszakra, amikor ennyire támogatta őket bármely magyar kormány. A dolgok tehát jól néznek ki. Azt is mondhatnám, hogy a fontos és a nagy dolgok jól néznek ki, mégis keserű a szánk íze, nem felhőtlen a két ország közötti kapcsolatrendszer. Önök is ismerik azt, amikor az egészséges test arra reflektál, hogy a köröm alá tüske csúszott, és a tüske a köröm alatt begyullad. Nem nagy ügy, de mégis megrontja az ember közérzetét. Itt most ezzel van dolgunk: a tüskét ki kell húznunk a köröm alól, és akkor minden rendbe jön. Ezt szeretnénk.

Köszönöm szépen a tárgyalás lehetőségét!

(miniszterelnok.hu)