2017. március 15. Budapest

Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. Külön is szeretném köszönteni azokat, akik első alkalommal vannak ebben a körben. Ők az újak, de az újak között egy régi legényt is köszöntök, habár nincs itt, de hangozzék el az ő neve még egyszer. Köszöntöm Kallós Zoltán bátyánkat nemcsak azért, mert Kossuth-nagydíjat kapott, hanem azért, mert életereje biztatás mindannyiunk számára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma nemzeti ünnepet ülünk, ilyenkor Petőfit, Aranyt, Eötvöst olvas az ember, hiszen beszédet kell írnia, és az ember azt látja, ha ezeket a régi írásokat felidézi, hogy a dolgok szerkezete lényegében ugyanaz. Persze az apropó, mármint az írás apropója, a korszellem vagy a divat más, de a lényeg, a dolgoknak az ácsolata, a kihívás, amellyel a magyar kultúrának és minden más nemzeti kultúrának is szembe kell néznie, lényegét tekintve ugyanaz több évszázad óta. Egyfelől kísérletek a népek egyedi sajátosságainak egybeolvasztására, amit nevezhetünk globális multikulturális kísérletnek, másfelől idegen, számunkra ismeretlen kultúrák térnyerése, ami manapság nem más, mint a délről és keletről jövő népvándorlás. Ahogy 1848-ban, úgy 2017-ben is az életünk tengelye a magyar nyelv és kultúra. Talán Babits mondta valahol, hogy egy kultúra annál inkább világirodalmi és világművészeti érték, minél nemzetibb, minél több új színt és hangot visz bele a világkultúrába, annál nagyobb szolgálatot tesz. Ezt a szolgálatot szoktunk Önöknek megköszönni minden év március 15-én ennek az estének a keretében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önöktől is tudhatnám, hogy úriember ilyen körben persze pénzről nem beszél, de mégis szeretném elmondani Önöknek, hogy a felépített új gazdasági rendszer működik, és ennek következtében ebben az esztendőben, tehát idén 65, azaz hatvanötmilliárd forinttal több jut a magyar kultúrára, mint a megelőző évben. Merész mondat, de megkockáztatom, hogy az alkotásnak Magyarországon lassan nem a pénz, hanem a saját tehetségünk adja a korlátját. Próbáljuk ki!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül azt kell, hogy elmondjam Önöknek, hogy nagy, de zavaros idők jönnek Európában, átrendeződik a nemzetek sorrendje, a kultúra számít, a jövőben még inkább számítani fog. Nemzeti kultúránk minősége és vonzereje adu lesz majd a kezünkben az előttünk álló zavaros időkben. Számítunk Önökre.

Emelem poharam Önök és családjuk egészségére. Sok erőt, jó egészséget kívánok mindannyiuknak! Isten éltesse Önöket!

(miniszterelnok.hu)