Orbán Viktor miniszterelnök sajtónyilatkozatának szó szerinti leirata, amely 2016. február 8-án hangzott el Beata Szydłóval, a Lengyel Köztársaság miniszterelnökével folytatott megbeszélést követően Budapesten.

Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim!

A diplomácia szokásos rendjét követően kell nekem beszélnem először, még ha az illendőség talán mást is kívánna. Először is engedjék meg, hogy elmondjam, hogy nagyra értékeljük a miniszterelnök asszony látogatását. A lengyel miniszterelnök magyarországi látogatása önmagában is mindig nagy esemény, és két dolog különösen is fölértékeli. Először is fontos döntések vannak otthon most náluk, Lengyelországban, és a miniszterelnök asszony mégis itt tud lenni, ezt nagyra értékeljük. Másfelől a jövő héten már európai uniós csúcs van, megelőzően pedig Prágában V4-es csúcstalálkozó, ahol fontos nemzetközi ügyekben igyekszünk közös lengyel–magyar álláspontokat képviselni. A látogatásnak azért is tulajdonítunk jelentőséget, mert ennek a térségnek, Közép-Európának a sikerén múlik az egész Európai Unió sikere a következő években. A gazdasági növekedés ugyanis Közép-Európából származik majd, és ha mi nem lennénk, nem leszünk sikeresek, akkor Európában nem lesz gazdasági növekedés. Úgyhogy a lengyel–magyar, általában a V4-es kapcsolatrendszer jelentőségét és az ahhoz kapcsolódó felelősséget ez a tény különösen megnöveli.

Szeretném elmondani Önöknek, hogy a lengyel–magyar kétoldalú kapcsolatokat történelmi szövetségként tudjuk leírni. Ez egy kipróbált barátság, amely több száz éves múltra tekint vissza, és két olyan népről van szó, amely becsüli és értékeli a múltat, jelentőséget tulajdonít neki, és a több száz éves barátság rendkívül ritka kincs egész Európában. Ráadásul ezt a barátságot nem nekünk kell sem létrehoznunk, sem összetartanunk, ugyanis nem a politikusokon múlik, hogy van-e magyar–lengyel barátság. Azt kell mondanom, hogyha úgy hozná a történelem, akkor még a politikusok ellenére is lenne lengyel–magyar barátság, mert maga a két nép érzi magát egymáshoz nagyon közel, ha úgy tetszik: a népi diplomácia, a mindennapi élet adja ennek a politikai barátságnak az alapját is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megállapodtunk abban a miniszterelnök asszonnyal, hogy a következő években a V4-ek együttműködését tovább fogjuk erősíteni. Hamarosan Lengyelország átveszi a csoport irányítását, a munkatervét is hamarosan megismerhetjük, és közös célként jelöltük meg a szövetség megerősítését. Fontosnak tartom, hogy a mostani találkozónak a középpontjában gazdasági kérdések álltak. A lengyel–magyar politikai kapcsolatok hagyományosan jók, fölfutóban vannak a gazdasági kapcsolataink is. Nagyon magas a két ország közötti kereskedelem mérlege, de nem vagyunk elégedettek vele, mert szeretnénk tovább javítani. Sőt, szeretnénk, hogyha a lengyel és magyar cégek között sokkal szorosabb kapcsolatok lennének, mint ma; több lenne a lengyel befektető Magyarországon, és szeretnénk, hogyha több lenne a magyar befektető Lengyelországban.

Amit mi tenni tudunk a két ország gazdaságának fejlesztése érdekében, az a következő: megállapodás született arról, hogy a két ország keleti iparvidékeit, azokat közúti négysávos gyorsforgalmi utakkal fogjuk összekötni. Ennek a technikai részletei még előttünk vannak, de a döntés megszületett. Magyarország keleti iparvidéke – ez Miskolctól Kassa irányában képzelhető el – össze lesz kötve autópálya-rendszerrel Lengyelország keleti részével. Megállapodtunk a vasúti összeköttetések megerősítésében, és elkötelezettségünket fejeztük ki a légiközlekedés, a közvetlen légiközlekedés létrehozása érdekében is. Mégiscsak furcsa dolog, hogy itt van két sikeres ország, amely a gazdasági növekedés szempontjából kulcs országa Európának, itt van Lengyelország, amely ráadásul meghatározó méretű ország is az Európai Unión belül, adott egy jó gazdasági együttműködés, még ha fejleszteni is akarjuk, kiválóak a politikai együttműködések, és közben nincs direkt járat Budapestről Katowicébe vagy éppen Krakkóba. Ez egy olyan állapot, amin változtatni szeretnénk, és létre fogjuk hozni a közvetlen légiközlekedést is.

Természetesen beszéltünk a britek által javasolt változtatásokról. Megállapítottuk, hogy a javaslataik nagy részével egyetértünk, de továbbra is vannak még olyan pontok, ahol tárgyalások lesznek szükségesek. Van még néhány napunk, tárgyalni fogunk egymással, megpróbálunk egyezségre jutni Prágában és utána közös V4 álláspontot képviselni a brüsszeli csúcstalálkozón. Ez a két fél egybehangzó politikai szándéka.

Beszéltünk a migráció kérdéséről, ahol elmondtam, hogy bennünket aggaszt az, amit tapasztalunk. A történelem során nem először látjuk azt, hogy Európa déli irányból védtelen. Görögország nem tudja megvédeni Európát déli irányból, ezért mi, magyarok továbbra is azt javasoljuk, hogy hozzunk létre egy új védelmi vonalat a bolgár–görög és a macedón–görög határnál, és ennél a védvonalnál biztosítsuk a kontinens biztonságát, ott történjen meg a migránsok ellenőrzése, kontrollálása és szétválogatása.

Beszéltünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a transzatlanti együttműködésről is, hiszen a két évvel ezelőtt Walesben megkötött katonai megállapodások végrehajtásának utolsó fázisában vagyunk, és Varsó lesz a házigazdája a következő NATO-csúcsnak. Mi megértéssel fogadjuk Lengyelországnak az erős elkötelezettségét, amely arról szól, hogy transzatlanti csapatok és eszközök állomásozzanak a közép-európai térségben. Szerintünk minden országnak joga van ahhoz, hogy ilyen igényt fogalmazzon meg, minden államnak külön, egyedül kell döntenie ebben a kérdésben. Mi a lengyel álláspontot megértjük, és tanulmányozni fogjuk a jövőben is. Természetesen beszéltünk Oroszországról és Ukrajnáról is, de talán erről majd második körben.

Tisztelt Miniszterelnök Asszony!

Hálásak vagyunk, hogy volt olyan kedves, és a mai napját a magyarokra szánta. Köszönöm szépen a nyitottságát és azt, hogy megköthettük azokat a politikai megállapodásokat, amelyeket tető alá hoztunk. Sok sikert kívánok Lengyelország kormányának. Ugyan nem szeretek fogadatlan prókátor lenni, és a miniszterelnök asszony nem is kért engem ilyesmire, de szeretném világossá tenni, hogy minden kettős mérce alkalmazásával szemben, bármelyik irányból is érkezzen, minden méltánytalansággal szemben, amely Lengyelország irányába tapasztalható, a miniszterelnök asszony és Lengyelország számíthat Magyarország szolidaritására.

(miniszterelnok.hu)