2020. június 12., Budapest
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Szlovák Barátaink!
Köszönjük Igor Matovič miniszterelnök úrnak, hogy Magyarországra látogatott. Köszönjük a külföldi látogatások listáján nekünk szánt előkelő helyet. Köszönjük, hogy az Önök kormányának a programját magyar nyelvre is lefordították, és így mi is olvashattuk. És köszönjük a miniszterelnök úrnak a felvidéki magyarok, a Szlovákiában élő magyar közösség tagjai számára küldött üzeneteit és gesztusait is, amelyek nem maradtak visszhangtalanok sem Budapesten, sem a Magyarországon élő magyarok szívében. Szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak a járvány alatt kialakított együttműködésünket és az ő készségét erre. Sok magyart a szlovákok hoztak haza a világ különböző pontjairól, ezt köszönjük szépen Szlovákiának. Ahol tudtunk, mi is segítettünk. Köszönöm a miniszterelnök úrnak, hogy lehetővé tette a határon át történő ingázást, amely az ott élő családok számára különösen fontos volt. És köszönjük, hogy eltörölte a határlépésekre vonatkozó korlátozásokat. Tájékoztattam a miniszterelnök urat arról, hogy mi büszkék vagyunk a Magyarországon élő szlovákok közösségére, nagyszerű és látványos teljesítményt mutatnak Magyarországon. Ezt a magyarországiak értik, hogy miről beszélek, hiszen szépek az iskoláik és fantasztikusak a templomaik, és élő közösségeik vannak, amelyek gazdagítják Magyarországot. Nem szeretünk dicsekedni, de azért a diplomácia rendje megkövetelte, hogy megemlítsem, hogy 2010 óta a magyarországi szlovák közösség költségvetési támogatását négyszeresére növeltük. Támogatjuk az óvodáikat, az iskoláikat, közösségeiket, és most épp a parlament előtt vitatják azt a törvényt, amely az iskoláiknak, az általuk használt iskoláknak az épületeit is a magyarországi szlovákok, tehát a Magyarországon élő szlovák közösség tulajdonába fogja adni, tehát tulajdont fognak kapni a magyar államtól az évenkénti támogatás mellé. Azt is elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy mi úgy látjuk, hogy a szlovákok és a magyarok a mindennapi életükkel kijelölték az irányt a miniszterelnökök számára, a kormányok számára, hiszen fantasztikusan élénk kapcsolatrendszer alakult ki Szlovákia és Magyarország között. Még Magyarországon is kevesen tudják, Miniszterelnök úr, de Szlovákia Magyarország harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere. Szoktunk gondolni a németekre meg az osztrákokra meg Amerikára, de az igazság az, hogy a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerünk Szlovákia, és a két ország közötti forgalom tavaly meghaladta a 10 milliárd eurót, ami egy nagyon komoly dolog, ez nemzetközi összefüggésben is egy értelmezhető összeg. Kértem a miniszterelnök urat, hogy küldjön minél több szlovák befektetőt Magyarországra. Szeretnénk, hogyha közösen tudnának magyarokkal vagy akár önállóan is befektetéseket létrehozni Magyarországon. Nyitottunk ezért egy 600 millió eurós hitelkeretet az Eximbanknál, amelyet szükség esetén tovább tudunk növelni. Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy itt, Magyarországon történelmi jelentőségűnek tartjuk azt a néhány dolgot, ami az előttünk álló hónapokban fog megtörténni, és ebből nem lesz kevés. Az első ilyen a komáromi híd átadása. Egy új Duna-hídról beszélünk: impozáns, erős, magabiztosságot sugárzó, a két országot összekötő hidat. 2022-ig építünk hat új átkelőt, abból három híd az Ipolyon. És ha ezt megvalósítjuk, akkor a két ország közti határon negyven átkelő lesz, ez már majdnem civilizált. Ez azt jelenti, hogy az átlagos távolság tizenhat kilométer, Nyugat-Európában ez három kilométer, de ahhoz képest, hogy ez negyven volt, ez a tizenhat nagyon komoly előrelépés. És én geostratégiai jelentőségűnek tartom azt, hogy az év végére két ponton is összekötjük a két ország villamosenergia-hálózatát. És hasonlóképpen geostratégiai jelentőséget tulajdonítok a korábban megépített szlovák–magyar gázvezeték volumenének, az interkonnektor-rendszernek a jelentős, mintegy háromszoros bővítésének. Ezek olyan, a két országon túl az egész térségnek a biztonságát meghatározó történések, amelyekért hálásak vagyunk Szlovákiának, és amivel mindketten hozzá tudunk járulni az egész régiónak, egész Közép-Európának a stabilitásához.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én úgy érzem, hogy megértettük a két ország polgárainak akaratát, akik kölcsönös tiszteletet akarnak, akik kereskedni akarnak, akik közlekedni akarnak, akik vállalkozni akarnak, akik együtt akarnak működni, vagyis együtt szeretnének sikeresek lenni. Könnyű dolgunk van, egész egyszerűen követni kell azt az iránymutatást, amit a választópolgárainktól kaptunk, és én köszönöm, hogy Szlovákiát a következő időszakban is, minden reményünk szerint a jóindulat, a barátság és nagyvonalúság fogja majd vezetni, ahogyan a miniszterelnök úr hivatalban töltött eddigi néhány hónapja ezt a magyarok számára világossá tette. Úgyhogy kértem a miniszterelnök urat, hogy a szlovák–magyar kapcsolatokat támogassa, és őrizze meg a jóindulatát a Szlovákiában élő magyar közösségekkel szemben.
(miniszterelnok.hu)
