2015. május 18. Debrecen. Leirat.
Jó napot kívánok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr!
Köszönöm, hogy itt lehetek ma Önökkel együtt. Mindannyian emlékszünk, hogy ebben a városban a mi politikai közösségünk nehezen kapott lábra, legalábbis az idősebbek még emlékezhetnek erre, ez régen volt. 1990-ben is nehezen indultunk meg, 1994-ben is nehezen indultunk meg, itt azért kellett nyolc év, ’98-ig el kellett jutnunk, míg sikerült kiérdemelnünk az itt élő emberek bizalmát, azonban ’98 óta ez a bizalom töretlen. Nagyon nehezen találnék másik olyan várost Magyarországon, ahol a nemzeti gondolatnak, a polgári fejlődésnek és a keresztény értékeknek olyan erőteljes támogatottsága lenne, mint éppen Debrecen városában. Ebből következik, mi ezzel magyarázzuk, hogy rendszeresen megkaphattuk az Önök bizalmát a város irányítására és a városból küldött képviselők kiválasztására. Következésképpen büszkék vagyunk arra, hogy itt ilyen erős a támogatottságunk, és becsületbeli ügynek is tekintettük mindig, hogy Debrecen városa ennek a jótékony hatását és következményeit élvezhesse. Persze a büszkeségen túl egy ilyen politikai tényből és erős támogatottságból felelősség is fakad, ezért a mostani tárgyalást is a kormány részéről az az érzés vezette, hogy mi egy különleges felelősséget viselünk azért, hogy a debreceni sikertörténet megmaradjon és folytatódjon. Magyarország kormánya úgy tekint Debrecenre, mint egy sikertörténetre, egy sikeres Magyarország zászlóshajójára, és hogy a siker megmaradjon, az nemcsak a debreceniek, nemcsak a debreceni városvezetés, hanem a fölfogásunk szerint a magyar kormány kötelessége és föladata is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, hogy bár Magyarország 2004-ben belépett az Európai Unióba, a 2004 utáni időszak nem sikertörténet a magyar gazdaságpolitika szempontjából. Nagyon sokat kellett dolgoznia a magyar embereknek ahhoz, hogy kivergődjünk abból a gödörből, ahova egyébként az uniós csatlakozást követően és az egyébként Magyarországra először nagy összegben érkező európai uniós támogatások idején Magyarország jutott, de elmondhatjuk, hogy ez már mögöttünk van. Amikor most tárgyaltunk a város vezetőivel, akkor nem a múltról, hanem kizárólag a jövőről beszélhetünk. Van még egy-két probléma, ebből egyet meg is említett a polgármester úr, én is kitérek majd erre, vannak még gondjaink, de alapvetően a megbeszélést a jövő felé fordulás, a reménykedés, a bizalom, a sikertörténet folytatásának lehetősége határozta meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A vidéki városok Magyarország jövője szempontjából különös súlyt képviselnek. Az ország gazdasági teljesítményének nagyobb része most már a vidéki nagyvárosokból érkezik, és a magyar emberek több mint fele vidéki városokban él és dolgozik. Az ország legnagyobb iparcégei ma már Győrött, Kecskeméten, Székesfehérvárott vagy éppen Debrecenben működnek. A polgármester úr nem említette, de én most – ha megengedik – ezt itt fölemlíteném: az elmúlt ciklusban 28 milliárd forintnyi adósságot vett le Magyarország kormánya a debreceni embereknek a válláról. 28 milliárd ha az ember mellkasán ül, nehéz lélegezni, nehéz fejlesztésekről beszélni és jövőt formázni. Büszkék lehetünk arra, hogy közös erővel, a magyar parlament támogatásával sikerült olyan döntést hozni, hogy Debrecen városa levegőhöz jutott, és 28 milliárd forintnyi adósságot innen elvihettünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rendben volna. Megnéztem az életkor statisztikákat is a városban, azt látom, hogy a férfiak 70 évig élnek ebben a városban, a nők 78 évig. Ez sok mindent elárul erről a városról. Mindenképpen fontos, hogy a tudomány, az egyetem, az egészségügy azért fejlődjön, a sportberuházásokat folytassuk ebben a városban, mert ezek a számok majdnem tíz évvel elmaradnak az európai uniós átlagtól, tisztelt Hölgyeim és Uraim! És amikor fejlődésről beszélünk, én is majd mindjárt pénzről fogok beszélni meg beruházásokról, de valójában az emberekről gondolunk, és szeretnénk egy olyan világban élni, ahol azok az életesélyek, amelyek tőlünk nyugatra születésük pillanatától fogva elérhetőek az emberek számára, azok itt, Debrecenben is az ide született gyermekek számára elérhetőek legyenek.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akkor röviden ismertetném azokat a pontokat, amelyekben egyetértésre sikerült jutnunk. Arra kérem, hogy úgy képzeljék el ezeket a fejlesztéseket, mint amelyek egy programba vagy egy gondolati keretbe illeszthetők. Amikor a tárgyalásokat megkezdtük, akkor a polgármester úrnak is azt mondtam, hogy először mondja el, legyen kedves, a kormánydelegáció számára, hogy milyen város lesz Debrecen tíz év múlva, és onnan próbáljuk aztán meghatározni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy eljussunk oda, ahova a polgármester úr, illetve a város vezetői szerint ez a város eljuthat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az első és legfontosabb dolog, hogy Önök még nem tartoznak a munkahelyteremtés szempontjából a legjobban teljesítő városok körébe. Vannak Magyarországon olyan városok, ahol teljes foglalkoztatás van, 3 % körüli a munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag tartós munkanélküliség nincs. Szép gyűjteménye van ezeknek a városoknak: Kecskemét, Győr, Tatabánya, Székesfehérvár, hogy csak néhányat említsek. Debrecen még nem tartozik ebbe a körbe, a polgármester úr egyértelművé tette, hogy olyan forrásfelhasználást, olyan fejlesztéseket akar megcélozni a város, hogy el lehessen mondani hamarosan, hogy minden debreceni ember, ha dolgozni akar, akkor dolgozhat is, munkát is találhat itt a városban.
Ennek megfelelően a város gazdasági versenyképességének javítása szerepelt a tárgyalások középpontjában, és megállapodtunk abban, hogy létre fogunk hozni egy nagyobb innovációs fejlesztést – jelentsen ez akármit is. Az én számomra azt jelenti, hogy 5 milliárd forintot oda kell adni Debrecen városára erre a célra, mert az innovációs fejlesztés ezt takarja. De hogy a jobb kéz tudja, hogy mit csinál a bal, ezért Pálinkás professzor urat is meghívtuk a mai tárgyalásra, aki egyébként az innovációs pénzek magyarországi, nemzeti szintű felhasználásáért felelős, egy nagy hivatalt irányít, és ő személyesen adja meg ennek a hivatalnak a stratégiáját, amelybe Debrecen várost – ha jól értettem a mai tárgyalást – sikerült beleillesztenünk. És a professzor úrnak a személye is garancia arra, hogy ez az 5 milliárd forint nemcsak megérkezik ide innovációs céljából, hanem értelmesen is kerül felhasználásra. A dolgot valamelyest könnyítette, hogy a professzor debreceni.
A második fontos fejlesztést, amiben megállapodtunk, úgy kell mondani brüsszeli nyelven, hogy intermodális közlekedési csomópont, magyarul meg úgy kell mondani, hogy debreceni főpályaudvar. És a debreceni főpályaudvar fejlesztésére, meg mindenre, ami ehhez kapcsolódik, 21 milliárd forintot ítéltünk meg Debrecen számára. Nehéz elképzelni, hogy nem kacsalábon forog majd ez a vasútállomás, sok sikert kívánok ahhoz, hogy ezt okosan használják föl. Ha ehhez hozzászámoljuk azt, hogy a Debrecen és Püspökladány közötti útvonalat, vasúti útvonalat is fejlesztjük, hogy ott 160 km/h sebességet tudjanak elérni a szerelvények, és ennek a költségeit is föllapozom, az még további 16 milliárd forintot jelent. Remélem, hogy ez nem függ össze azzal a ténnyel, hogy Tasó László képviselő is Debrecenből érkezett a kormányba. Lassan kiderül, hogy mindenki debreceni valahogyan.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A harmadik fontos dolog, amit eldöntöttünk, egy új ipari park kialakítása. Egy új ipari park kialakításához elsősorban terület kell, Önöknek az nincs, vagy legalábbis csak kis területek, 20-30 hektáros területek állnak rendelkezésre. Két dolgot fogunk tenni. Van az Önök városának környékén állami kézben lévő földtulajdon, amelynek az esetleges átadása érdekében munkacsoportot állítottunk föl, és a honvédelmi minisztériummal a lehető legrövidebb időn belül a tárgyalásokat igyekszünk befejezni, másfelől pedig az állam különít el pénzt azon célból, hogy területeket szerezzünk meg ipari park kialakítása céljából itt, Debrecen városában. Minden részletkérdés a város vezetésére és a polgármester úrra tartozik. Mi egy olyan 600-700 hektáros egybefüggő ipari parkot képzelünk el. A város méretei, fejlődése, távlatai ezt a követelményt állítják elénk.
Polgármester úr mondta, hogy a debreceni nemzetközi repülőtér fejlesztéséről is döntöttünk. Ez egy sikeres program itt, Debrecen városában, Magyarországnak is sikeres programja ez. Ha megnézik az utasszám növekedését az elmúlt néhány évben, akkor a tendencia egyértelmű. Úgy érezzük, hogy van még tartalék itt, amit ki tudunk használni, mármint fejlődési lehetőség, ezért 1,2 milliárd forintnyi repülőtér fejlesztési összegben állapodtunk meg a polgármester úrral.
Ötödik megállapodási pontunk az angol nyelvű alap- és középfokú oktatási központ kialakítása. Erről, ha megengedik, itt most többet nem mondanék.
És valóban, itt a Nagyerdő, amely legalább olyan híres közterülete Magyarországnak, mint a budapesti Városliget, azzal tudnám egy lapon említeni. Ennek megfelelő súllyal is kell kezelni. Az elmúlt években megpróbáltuk összeszámolni, hogy pontosan milyen fejlesztési összegek érkeztek az Önök városába azért, hogy a Nagyerdő kiemelkedő turisztikai attrakciója lehessen Debrecen városának. Magas számot kaptunk, de a polgármester urat ez a legkevésbé sem hatotta meg, mert azt mondta, hogy minden számhoz hozzá lehet még adni. És miután nincs teljesen rendben a Nagyerdő, ezért egy 4 milliárdos fejlesztési programban állapodtunk meg, amely reményeim szerint a strandfürdőt is magába foglalja, és akkor azt tudjuk mondani végre – nem is tudom pontosan, hány év után, talán több, mint tíz év után –, hogy a debreceni Nagyerdő méltó a városhoz, és amelynek nincsen egyetlen olyan szeglete sem, amely ne emlékeztetne kultúrtájra. Egy igazi XXI. századi, modern, európai városi közpark lesz belőle, illetve ez az állapota rögzül vagy befejeződik vagy véglegessé válik.
És végezetül – ha megengedik – valóban kell néhány szót mondanunk a menekülttáborról is. Polgármester úr életképekkel alátámasztva ismertette ezt a nehézséget. Itt szeretném, ha tudnák, hogy komoly küzdelmet vívunk európai szinten. Én holnap egyébként ezért utazom Strasbourgba, ahol Magyarország ismét napirenden van különböző okokból. Az egyik ok a menekültpolitikával kapcsolatos magyar álláspont. Elmondtam a polgármester úrnak is, hogy szerintem ez nem menekülttábor, ez egy bevándorlótábor. Ugyanis a menekülteket Magyarország mindig is befogadta, a mi szívünkben van irgalom, mi a polgári, nemzeti és keresztény táborhoz tartozunk, tudjuk, hogy mit jelent a felebarátunk iránti kötelezettség. Tehát aki menekül, mert nincs más választása, minthogy mentse az életét, és ezért sátort bont, és nekivág a nagyvilágnak, ezeket az embereket Magyarország mindig is megfelelő eljárási rendben, korrekt formában és barátsággal fogadta. Ettől különböző dolog a bevándorlás. Márpedig akik Magyarországra érkeznek, nem menekültek, hanem bevándorlók. Nem azért jönnek, mert el kell jönniük, hanem azért jönnek el, mert jobb életet akarnak magunknak, amit megértünk, de nem lehet egy másik országba úgy megérkezni, hogy a fönnálló ország törvényeinek megsértésével kezdik az életüket, vagyis illegálisan átlépik a határt. Az illegális határátlépés bűncselekmény, a Büntető törvénykönyv ezt világosan szabályozza. Ma az Európai Unió olyan szabályokat kényszerít ránk, miszerint ez nem bűncselekmény. Ez elfogadhatatlan. Magyarországnak meg kell védenie a jogrendjét, és meg kell védenie a határait is. Lesz egy nagy vitánk, Brüsszel azt akarja, hogy aki idejött, maradjon itt, sőt még többen jöjjenek, mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, és akik itt vannak, pedig menjenek haza. Ez a helyzet, nagyon egyszerűen, világosan, még egyszer mondom, az emberi problémákat is megértve, ezt az álláspontot képviseli Magyarország, úgyhogy ezt a tábort nem fejleszteni kell, hanem be kell zárni, a benne lévőket pedig haza kell küldeni, és ezzel a problémával nem akarunk együtt élni a következő 15-20 és 30 évben. Vannak országok, amelyek úgy döntöttek, hogy együtt kívánnak élni ezzel a problémával. Mi az ő döntésüket tiszteletben tartjuk, ők akarnak bevándorlás problémát, ma a magyarok – úgy gondolom, hogy – nem akarnak ilyen problémát folytatni. Mi nem akarunk együtt élni ezzel a problémával, mi e nélkül a probléma nélkül akarunk élni, és meggyőződésünk, hogy csak rajtunk múlik, hogy ezt a döntést meghozzuk. Ehhez természetesen még Brüsszelben néhány sikeres ütközetet – például holnap is – le kell folytatnunk, bele kell bocsátkoznunk, és meg kell nyernünk, úgyhogy szeretném megnyugtatni a polgármester urat, hogy a bevándorlótábor nem fejlesztés előtt áll, hanem reményeim szerint a bezárás előtt áll, és azon fogunk dolgozni, hogy Magyarországon ilyen táborok a jövőben ne is legyenek.
Köszönöm szépen a figyelmüket!
(Miniszterelnökség)