2018. január 3. Budapest

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Lengyelország miniszterelnökét és az ő delegációját. Így kell kezdeni egy évet. Reméljük, hogy amilyen jól kezdődik, olyan jól is fog majd végződni. Barátokat fogadni és így kezdeni egy évet mindig jó jel az év hátralévő részére nézvést, márpedig nekünk most igencsak szükségünk lesz jó jelekre. 2018 Európa számára egy fontos esztendő lesz. Ha követik az európai politikának a ritmusát, akkor láthatják, hogy annak ötéves ritmusa van, hiszen a parlamenti mandátumok Európában öt évre osztatnak ki, és ez az év, a 2018-as év lesz az utolsó teljes éve ennek a mostani európai ciklusnak. Az eltelt időszak megmutatta mindenkinek, hogy mi az, ami működik az Európai Unióban, és mi az, ami nem működik. A mai látogatás túl azon, hogy két baráti nép vezetői találkoztak, túl azon, hogy egy olyan delegációt fogadtunk, amelynek a tagjai iránt különösen is tiszteletet érzünk, túl azon, hogy tulajdonképpen, amikor lengyelek jönnek a mostani kormány részéről, akkor mi a húszas éveink politikai hőseivel találkozunk. Ugyan a miniszterelnök még fiatal ehhez, de az ő édesapja a mi fiatalkorunk egyik nagy hőse volt a Harcoló Szolidaritásnak az élén. Szóval amikor mi fogadjuk a lengyel delegációt, akkor túl azon, hogy ezek mind eszünkbe jutnak, ezek a személyes és történelmi tények, amelyektől nem tudunk, és nem is akarunk elvonatkoztatni, de valójában nem ez a közvélemény számára a legfontosabb dimenziója a találkozónak. A közvélemény számára talán a legfontosabb dimenzió az, hogy két olyan ország találkozott ma, amely a közép-európai térséghez tartozik, és az elmúlt évek bebizonyították, hogy a közép-európai gazdasági rendszerek, ideértve a lengyelt és a magyart is működnek. Közép-Európa működik, a közép-európai gazdasági modellek működnek, Közép-Európában ma sikeres országok vannak. Olyan országok, amelyek hozzáadnak az Európai Unió erejéhez. Többet adunk hozzá az Európai Unió erejéhez, mint bárki gondolta volna 2004-ben, amikor ezek az országok csatlakoztak az unióhoz. Akkor nem gondoltuk volna, hogy tíz-egynéhány év elteltével a közép-európai országok azt mondhatják, hogy mi vagyunk az Európai Unió gazdasági motorja. Ez az a térség, amelyik a leggyorsabban fejlődik az Európai Unióban, és ami nélkül ma jelentős európai bővülésről nem is beszélhetnénk. Summa summárum, két olyan ország találkozott – persze a különbség négyszeres –, Lengyelország és Magyarország, mely mindkét állam hozzájárult az európai gazdaság stabilizációjához. Ez tehát működik. Az elmúlt években azt is megláttuk, hogy van azonban, ami nem működik. Nem működik az uniónak a bevándorláspolitikája. Sőt, nemcsak nem működik, hanem látványos kudarcot is vallott. A mostani tárgyalásokon erről is beszéltünk. Nyilvánvaló, hogy az európai emberek nem akarnak bevándorlást, míg Európa jó néhány vezetője továbbra is erőlteti a megbukott bevándorláspolitikát. A magyar álláspont, amit ma kifejtettem, az volt, hogy a határokat továbbra is meg kell védenünk, a migrációt meg kell állítanunk, és továbbra sem kell idehozni a bevándorlókat, hanem a segítséget kell odavinni, ahol arra szükség van. A tanácskozás lehetőséget adott arra, hogy megköszönjem Lengyelországnak, amiért segített Magyarországnak a határvédelemben. Köszönjük, Miniszterelnök úr, köszönjük, Lengyelország, hogy lengyel határvédelmi egységek is érkeztek Magyarországra, és világossá tették, hogy a magyar, a déli magyar határ védelme nem egyszerűen magyar belügy, hanem egy közös európai ügy. Nem először a történelem folyamán, és talán nem is utoljára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai tanácskozást a mögöttünk hagyott évek gazdasági teljesítménye határozta meg. Szeretnénk világossá tenni, hogy Közép-Európa most, hogy a saját lábára állt sikeres, és stabilizáló szerepet játszik Európában. Ennek megfelelő súllyal szeretnénk beleszólni az Európa jövőjéről szóló vitákba is. Markánsan ki akarjuk fejteni a véleményünket, mert ezeknek az országoknak – most persze elsősorban Magyarország nevében beszélek – van víziójuk, és van elképzelésük Európa jövőjéről. Mi munkaalapú gazdaságot és teljesítményelvű Európát szeretnénk. Nem akarunk újra birodalomban élni. Mi továbbra is a szabad európai nemzetek szövetségét látjuk az Európai Unióban, és meggyőződésünk, hogyha valaki erős Európát akar, márpedig Lengyelország és Magyarország erős Európát akar, azt csak úgy érhetjük el, hogyha erősek a tagállamok is. Olyan erős Európa, amelyben a tagállamok gyengék, nem létezhet. Ha gyengék a tagállamok, akkor gyenge Európa is. És Európa csak akkor lehet erős, ha erősek a tagállamok. Azt sem szeretném véka alá rejteni, hogy természetesen a tárgyalások egy része szellemi horizonton mozgott. Az európai életet szellemileg is értelmeztük, és abban a mondatban összegezhetem a magyar álláspontot, amit kifejthettem, hogy mi, magyarok azt szeretnénk, ha Európa európai maradna. Ezért a bevándorlást elutasítjuk, a családok megerősítését fontosnak tartjuk, a gyermekvállalást támogatni kell, és meggyőződésünk, hogy Európa a keresztény európai kultúra megőrzésével és megerősítésével valósítható meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Persze beszéltünk a szellemi horizontokon túl konkrét gazdasági kérdésekről is. Megállapítottuk, hogy nagy lehetőségek vannak még a lengyel–magyar gazdasági együttműködésben. Megállapítottuk, hogy a szovjet birodalom fölbomlása után kialakult helyzet, miszerint az infrastruktúra lényegében kelet–nyugati irányú, még alig változott. Elemi érdeke Lengyelországnak és Magyarországnak, egész Közép-Európának, azon keresztül Európának is, hogy végre az észak–déli összeköttetések is létrejöjjenek. Ebben kevesebb történt az elmúlt időszakban, mint amennyinek történnie kellett volna. Mikor összeköttetésről beszélünk, akkor beszélünk energia-összeköttetésről, és beszélünk közlekedési összeköttetésekről is. Megállapodtunk a miniszterelnök úrral, akinek szerencsés módon nagy tekintélyt adó gazdasági háttere és gazdaságpolitikai múltja van, hogy a következő időszakban a lengyel–magyar kapcsolatok homlokterébe a nagy projekteken való együttműködést fogjuk majd állítani. Az erre vonatkozó konkrét terveket is el fogjuk készíteni, és ezeket majd meg fogjuk ismertetni a közvéleménnyel is.

Összességében azt kell mondanom, hogy egy kiváló tárgyaláson vagyunk túl. A lengyel–magyar barátság megerősítése érdekében ma sokat tettünk, és meggyőződésem, hogy ezt a barátságot, amelyet jól megalapoz a közös múlt, a mai tárgyalások segítségével át tudjuk vinni a következő esztendőbe, az előttünk álló esztendőbe és a jövőbe is. A lengyel–magyar barátság a magyar Európa-politika egyik sarokköve marad a jövőben is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(miniszterelnok.hu)