2016. október 17., München

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Német Barátaink!

„Magyarország szabadságán áll vagy bukik egész Európa szabadsága.” Így zárta müncheni miséjét Johannes Neuhäusler püspök, miközben a dóm és a Szent Péter templom harangjaitól visszhangzott az egész Marienplatz, és hatalmas tömeg vonult a városházához transzparensekkel és fáklyákkal. A szovjet intervenciót követően 1956. november 6-án itt, Münchenben 60 ezer ember gyűlt össze a Königsplatzon, hogy csendes menetben emlékezzen meg a szabadságért vívott küzdelemben elesett magyarokról. S amikor a brutális szovjet-kommunista megtorlás miatt a katonai, fegyveres ellenállás már lehetetlenné vált, és sok magyar Nyugat felé vette az irányt, Önök, bajorok, segítséget nyújtottak nekik, ők pedig fegyelmezetten és rendben várták a bajor hatóságok döntését. Közülük sokakat be is fogadtak, akik aztán a keresztény Bajorország törvénytisztelő, dolgos és odaadó polgárai, jó németek lettek. Mi ezt sohasem fogjuk elfelejteni. Köszönjük, Bajorország! Danke, Bayern!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország egy olyan ezeréves keresztény állam, amely mindig is a szabadságharcosok földje volt. Nem tűri az elnyomást, nem tűri se a megszállást, se a diktatúrát. Biztosíthatom Önöket, Magyarország a jövőben is mindig az európai szabadság oldalán áll majd. Büszke vagyok arra, hogy egy olyan nemzet miniszterelnökeként köszönthetem Önöket, amelyik 1956-ban a bátraknál is bátrabb volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A bajor püspök tétele a magyar és az európai szabadság összefüggéséről beigazolódott az elmúlt évtizedekben. 1956-ban a szovjet tankok a sárba tiporták a magyar szabadságot. A kommunista diktatúra katonai intervenciója akkor egész Európa veresége volt. A vasfüggöny keleti felének rabsága a Nyugatot is láncra verte. Mindannyian tudtuk és éreztük, hogy Európa csak egységesen lehet szabad és erős. Ez a belátás szülte az Európai Unió nagyszerű gondolatát, és a magyar forradalom vérbefojtása után meg is kötötték a római szerződéseket. Ugyanez a felismerés vezetett minket, magyarokat is, amikor 33 évvel később, 1989-ben megnyitottuk a határt és az utat Németország felé. Akkor még hazánkban állomásoztak a megszálló szovjet csapatok. Ahogy a nagy állam-újraalapító kancellár, Helmut Kohl mondta: a magyarok kiütötték az első téglát a falból, s azon a huzat – tesszük hozzá mi – ki is rántotta az egész kommunista világrendet. Mi, magyarok akkor megfordítottuk az Önök püspökének gondolatmenetét. Tudtuk, hogy Európa nem lehet szabad, ha Németország nem lesz újra egységes. Németország egyesítése egycsapásra világhatalommá tette az Európai Uniót. Németország azután támogatta Közép-Európát, így a közép-európai népek ha megkésve is, de csatlakozhattak a közös hazához, és ezzel az Európai Unió elérte fénykorát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Német Barátaink!

Mi, magyarok józan nép vagyunk. Tisztában vagyunk az erőnkkel, és nem keressük magunknak a bajt. Sohasem vágytunk olyan szerepre Európában, amely meghaladja méreteinket és súlyunkat. Ám Magyarország érzékeny földrajzi elhelyezkedése minden harminc évben egyszer az éppen aktuális európai harcok fősodrába lök bennünket. 1956-ban, a Szovjetunió Ausztriából történő kivonulása után keleti határainkon túlra akartuk tolni a vasfüggönyt. 1989-ben nekünk kellett megnyitni a határt. És most, 2015-16-ban nekünk kellett lezárni a határt, hogy megállítsuk a délről fenyegető népvándorlást. Egyszer sem kértük a feladatot: a sors, a történelem mérte ki ránk. Mi, magyarok csak annyit tettünk, hogy nem futottunk el, nem hátráltunk meg, egyszerűen csak teljesítettük a kötelességünket. Akkor is helytállunk, ha azok támadnak ránk hátulról, akiket valójában védelmezünk. Nem tagadom, bánt bennünket az igazságtalanság. A panaszkodás azonban rosszul hangzik egy magyar szájából, és a viseletünkhöz sem passzol. Ám az igazságtalanság nem ad felmentést a kötelesség teljesítése alól. S erre Önök itt, Bajorországban mindig számíthatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az én nemzedékem, amely 1956 után született, mindig is Európa újraegyesítéséről álmodott. Azt gondoltuk, ha az egyesítés sikerül, akkor gyermekeink és unokáink szabadon és jobb módban fognak élni, mint mi. A béke, biztonság és jólét európai álmát álmodtuk mi, magyarok is. Ezért tartottuk természetesnek a diktatúrák összeomlása után, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. Mi idetartozunk, hazatértünk, ez az otthonunk. Számunkra magától értetődik, hogyha kell, meg is védjük. Az 1989-es határnyitás és napjaink határvédelme ugyanannak az éremnek két oldala. 1989-ben Európa szabadságáért cselekedtünk, most pedig ezt a szabadságot védjük. A helyzet ma úgy áll – parafrazálhatnánk az Önök püspökének egykori mondatát –, hogy Magyarország biztonsága Európa biztonságát is jelenti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jelenleg Bajorország és Közép-Európa együttese a világ egyik legerősebb régiója. A mi közös felelősségünk, hogy ez a régió Európa motorjaként az egész unió javára fejlődhessen és gazdagodjon. Az elmúlt évek bebizonyították, ha a kölcsönös tisztelet talaján állva partnerként összefogunk, akkor együtt nagy dolgokra vagyunk képesek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A szabadság soha nem öncélú. Amint azt 1956 is tanítja, akkor nyer értelmet, ha kicsinyes céljainkon, egyéni vágyainkon túllépve, félelmeinket meghaladva cselekedni tudunk, vagyis bátraknak kell lennünk. Most olyan a helyzet a szeretett vén kontinensünkön, hogy még egy ilyen ünnepi estén sem nézhetünk félre gyáván. A mi közös uniónk bajban van. A mi közös uniónk a jogon kívüli területre és állapotba sodródott. Megoldatlan problémák sorakoznak, és csak kérdéseink, vitáink vannak, közös válaszaink nincsenek. Nem várhatjuk, hogy majd valakik valahol megoldják a mi gondjainkat. Saját kezünkbe kell vennünk sorsunk irányítását. Világnézettől és párthovatartozástól függetlenül most már mindenki láthatja, ahhoz, hogy megőrizzük Európát, és megóvhassuk az európai álmot, változtatnunk kell. Most az a kérdés, van-e bátorságunk érdemi változtatásokat eszközölni. Úgy látom, kedves Német Barátaink, a reform kevés lesz, több kell: a megújulás. Vagyis a változásnak nem kívülről, hanem belülről kell elindulnia. Nem hagyhatjuk, hogy az európai egység, amit sok áldozattal, fáradságos munkával, nemzedékről nemzedékre felépítettünk, ideológiai megfontolások, pénzügyi érdekek vagy politikusok rossz döntései miatt széthulljon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A bajor–magyar barátság különleges, Európában egyedülálló fegyverbarátság. Hatalmas ívet futott be. Ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első királyi pár férfi tagja magyar volt, női fele pedig bajor. A XX. században először közösen elvesztettünk két háborút, majd vállvetve dolgoztunk Európa újraegyesítéséért. Látható, mi, németek és magyarok a történelem során sokszor vállalkoztunk hol rossz, hol jó dolgokra. Úgy érzem, most jó pályán haladunk. Most a németek és a magyarok arra a közös dologra vállalkoznak, hogy egy biztonságos, szabad, békés és virágzó Európát hozhassanak létre. Ez olyan cél, amely büszkeséggel tölt el bennünket, és méltó az 1956-os magyar szabadságharcosok örökségéhez.

Éljen a német–magyar barátság! Isten óvja Bajorországot!

(miniszterelnok.hu)