A miniszterelnökkel Kovács Andrea beszélgetett a Hír Televízió „Magyarország élőben” című műsorában.

– Miniszterelnök úr, köszöntöm. Jó estét kívánok!

– Jó estét kívánok!

– Ugye, még friss az élmény. Kezdjük a hétfői vizittel. Angela Merkel kancellár hétfői látogatásáról az ZDF országos televízió „Bevezető kurzus demokráciából” címmel adott tudósítást, de egyébként a többi német portál, illetve sajtóorgánum is főnként kritikákat fogalmazott meg a vizittel kapcsolatban. Érvényes még a kijelentése, hogy Danke Deutschland?

– Persze, mi nem a német sajtóval tárgyaltunk, hanem a német kancellár asszonnyal.

– Amire egyébként vonatkozott ez a köszönetnyilvánítás, azaz a német–magyar gazdasági kapcsolatokra. Azokról még, a konkrétumokról keveset tudunk. Született valamilyen konkrét megállapodás magyarországi beruházásokról?

– Két nagy témakört tárgyaltunk meg. Az első a német–magyar gazdasági együttműködés, ami példátlanul sikeres. Talán így lehet összefoglalni. Meghaladta a 20 milliárd eurónyi összeget a Németországból Magyarországra érkezett beruházások mennyisége. Tavaly és tavalyelőtt is rekordot döntöttünk a Németországba irányuló kivitel tekintetében. Soha annyi árut Magyarország nem tudott lehelyezni Németország piacain, mint '13-ban és '14-ben. 6 milliárd euró érkezett Németországból csak a Fidesz-kormány működésének 2010-es megkezdése óta, Németország adja az összes beruházásnak az egynegyedét és az exportunknak is az egynegyedét. Ezért nincs túlzás abban a mondatban, hogy Németország nemcsak a magyar történelemnek, hanem a magyar jelennek és a magyar jövőnek is része, ha a németek is úgy akarják. Na, az volt a kérdés, hogy Németország támogatja-e, a német kormány támogatja-e a jövőben az ehhez hasonló nagyságrendű német gazdasági jelenlétet Magyarországon. Ezért nemcsak velem találkozott a kancellár asszony, hanem egy külön találkozója volt a Magyarországon működő német cégekkel is, és végül is arra jutottunk, hogy mind a ketten, tehát Németország és Magyarország is, a kancellár asszony és én is elkötelezettek vagyunk az együttműködés ilyen magas szintje, sőt további emelése, növelése mellett. Ami persze konkrét dolgokat is jelent, de ez már nem a két miniszterelnök közötti megbeszélés témája, hanem ez már befektetői és szakértői megbeszélések kérdése.

– És mi az, ami már eldőlt? Igaz-e például, hogy a Siemens beszáll a Paks II. beruházásba? Vagy legalábbis a menedzsmentben képviselteti magát?

– Ezt majd meglátjuk. Miniszterelnökök nem szoktak konkrét cégügyekről tárgyalni.

– Mégis egy fontos cégügy, ami beszerzésre, hadiiparra vonatkozik: a honvédségi helikopter beszerzés. Ezzel kapcsolatban is megjelentek információk, hogy a részben német tulajdonú Airbusnak lehetnek olyan szándékai, hogy pályázik erre a honvédségi helikopter beszerzésre. Ez igaz?

– Verseny lesz, nemzetközi verseny, és el fognak indulni a németek is.

– Mikor lesz pályázat?

– A kormány háromszor foglalkozott már ezzel a kérdéssel, még nem jutottunk el odáig, hogy ki merjük írni. Ehhez még legalább néhány hétnyi megfontolás és előkészítő munka szükséges.

– Hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe a beszerzés vagy a pályázatok elbírálása során, nyilván nem publikus, de az amerikaiak is érdekeltek a helikopter-beszerzésben. És volt már ilyen témakör, illetve precedens hasonló beszerzésre, amikor a kormány a Gripenek mellett döntött az amerikai F16-osok helyett. Ennek okán kérdezem, hogy nem valószínűsíti-e, hogy újra szóba kerül a demokrácia-deficit vagy a korrupciós ügyek, hogyha, mondjuk, nem az amerikai ajánlat mellett dönt a magyar kormány?

– Erről hosszan tudnék Önnek mesélni, hiszen ez akkor történt, amikor először volt Magyarországon Fidesz–kereszténydemokrata–MDF-es–kisgazda kormány '98 és 2002 között, és akkor egy versenyben nem az amerikaiak mellett döntöttünk. És abban a pillanatban kiderült Amerikában, hogy Magyarországon nincs demokrácia, sőt antiszemitizmus van, és olyan kampányt indítottak velünk szemben, tevékenyen részt véve a velünk és a velem szembeni választási kampányban, amilyet még nem láttunk korábban. Tehát ha a kérdést úgy kell értenem, hogy föl vagyunk-e erre készülve, akkor az, hogy igen. Tudjuk, milyen ez, és tudjuk, hogy ilyenkor mit kell csinálni.

– Hogyha a Merkel-látogatáshoz nem is, Németországhoz biztosan kapcsolódik a reklámtörvény módosítása. Konkrétan mi adta az apropóját a törvény felülvizsgálatának?

– Még egyelőre semmit sem vizsgáltunk felül. Az történt, hogy - mint minden egyes különadó esetében - az érintett cégek bepanaszoltak bennünket Brüsszelben. A brüsszeli bizottság pedig megvizsgálta a magyar szabályozást, mint ahogy korábban is ezt mindig tette rezsicsökkentéskor is, bankadókor is, és írtak egy erős levelet az elmúlt napokban, amelyben fölszólítják Magyarországot, hogy változtassa meg a szabályozást, ellenkező esetben egy európai uniós eljárással kell szembenézni. Ettől mi nem zárkózunk el, de el tudunk képzelni olyan változtatást is, amely a panaszosoknak is kielégíti az igényét, meg Magyarországnak is kielégíti az igényét. Nekünk egy nagyon fontos szempontunk van, ez pedig az, hogy a reklámadóból származó bevétel összege nem csökkenhet. Ennek keretén belül mindenről lehet tárgyalni. A bizottság kifejezetten azt javasolja, hogy ne vigyük törésre a dolgot, tehát ne kerüljön ez európai fórumok elé, hanem próbáljunk megegyezni. Meglátjuk, sikerül-e.

– Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az osztrák példát vetette fel. Ott 5 %-os a reklámadó. Támogatná Miniszterelnök úr az ilyen mértékű adókulcs bevezetését?

– Ez azt jelentené, hogy a kisebbeknek megnő az adója, tehát ezért kell körültekintően eljárni. Ausztriában egy egységes kulcs van, nem olyan a rendszer, mint Magyarországon. Magyarországon a kicsik nem fizetnek vagy csak keveset, és a nagyok pedig sokat fizetnek. Ezt kifogásolják ma Brüsszelben. Ha a nagyok kevesebbet fizetnek, akkor a többieknek kell többet. Ezért mondtam én, hogy a magyar kormány számára egyetlen dolog van kőbe vésve, ez pedig az, hogy a magyar költségvetésben szereplő bevételnek be kell jönnie.

– De Ön személy szerint akkor nem támogatná, hogy a kisebb cégek adóját emeljék?

– Én mindent támogatok, ami megelőzi az uniós eljárást, elfogadható a feleknek és a magyar költségvetés szempontjait is figyelembe veszi.

– Más téma, ami viszont biztosan szóba került a Merkel kancellárral lezajlott találkozóján, a bevándorlás politika kérdése. Ugye, a párizsi merénylet után értelmezési vita indult arról, hogy kiket is nevezhetünk bevándorlóknak. Ez vélhetőleg még hosszú ideig el fog tartani. Körvonalazódik-e mindeközben valamilyen német–magyar vagy uniós bevándorlás politikai stratégia?

– Tudjuk, hogy kit tekintünk bevándorlónak, mert van az Európai Unió egységes területe. Mi, akik belül élünk ezen, például mi, magyarok európai polgárok vagyunk, miránk az Európai Unión belüli szabad mozgás szabályai vonatkoznak. Tehát mi nem tudunk bevándorolni, mondjuk, egy német nem tud bevándorolni Magyarországra, merthogy ő európai uniós polgár, és szabadon választhatja meg munkahelyét és lakhelyét egész Európán belül. Tehát a bevándorlás csak azt jelentheti, hogy az Európai Unión kívülről érkeznek idegenek az Európai Unió területére. Nekik is két fajtájuk van: vannak a politikai üldözöttek, és vannak a megélhetési bevándorlók. A vita a megélhetési bevándorlók körül van, mert a politikai üldözötteket mindenki másképp kezeli. Mindannyian emberből vagyunk, anya szült bennünket, van irgalom a szívünkben, tehát együttérzés is van bennünk, de a megélhetési bevándorlás más, és erre vonatkozóan az európai uniós szabályok kifejezetten lazák, ésszerűtlenek és csábítanak a kijátszásra. Tehát ezeket a szabályokat kell megváltoztatni a mi felfogásunk szerint, és ezért kezdeményeztük Brüsszelben, hogy legyen egy új európai uniós bevándorláspolitika. Nagyon fontos dolog, hogy a mi álláspontunk nem esik egybe az Európai Unió nyugati államain belül tapasztalható idegenellenességgel, mert ők iszlámellenesek. Tehát ők az iszlám vallás gyökereinél keresik a bajt, ezek a szélsőjobboldaliak, ezzel én nem értek egyet. Mi nem vagyunk iszlámellenesek, mi bevándorlás-ellenesek vagyunk.

– Rövid időn belül várható, hogy megszületik ez az egységes stratégia?

Szerintem rövid időn belül nem várható. Ez egy nagyon bonyolult, sok megfontolást, erkölcsi kérdéseket, szellemi, eszmei kérdéseket, elementáris emberi érzéseket érintő kérdés. Tehát itt gyors eredményre nem számíthatunk. Ezért nekünk nem is szabad megvárni ezeket az európai uniós döntéseket. Amit lehet, magunknak el kell végeznünk.

– Addig, amíg nem születik meg ez az egységes stratégia, addig Magyarország hogy birkózik meg a szerb–magyar zöldhatáron beáramló migránsok tömegével?

– A helyzet ma még csak fenyegető, de nem vészes, mert akik ideérkeznek, bár illegális határátlépők, valójában megélhetési bevándorlók. Mikor belépnek Magyarország területére, akkor kijelentik, hogy ők politikai üldözöttek. Ezért mi nem is tudjuk őket felügyelet alá vonni az uniós szabályok miatt. Korábban ezt megtettük, de az unió ettől eltiltott bennünket, és élve az ellenőrzés hiányával és a mozgás lehetőségével általában Nyugat felé tovább is mennek, és mi nem is tudjuk őket megállítani. Most ezért átutaznak Magyarországon, de abban a pillanatban, ahogy az osztrákoknak meg a németeknek ebből elegük lesz, akkor abban a pillanatban ez már a mi problémánkká válik majd. Ezért nekünk erre a helyzetre kell fölkészülni.

– Mekkora terhet jelent ez most a költségvetésnek?

– Sok milliárd forintot jelent, de nem kibírhatatlan ebben a pillanatban.

– Hogy vélekedik Miniszterelnök úr az uniós kihívásokkal kapcsolatban? Legyen az gazdasági, pénzügyi, a bevándorló kérdéssel, de ide kapcsolhatjuk, mondjuk, a terrorveszélyt is. Az unió kereten belül van-e hatékony, egységes megoldás, vagy itt a nemzetállamok inkább magukra maradnak?

– Eddig nem találtuk meg a hatékony közös uniós megoldást. Lehet, hogy van ilyen, de még nem találtuk meg, de várni sem várhatunk, tehát én ezért elsőbbséget adok a nemzetállami lépéseknek.

– És várunk-e ahhoz pénzügyi segítséget, hogy, mondjuk, a schengeni határokat szigorítsuk, az ottani beléptetőrendszert korszerűsítsük?

– Várunk, kérünk, de nem fognak adni. Tehát jó, ha arra készülünk fel, hogy ezt nekünk kell megoldani.

– Másik, ennél is súlyosabb konfliktus az ukrán–orosz konfliktus. Egyetlenegy kérdés, ami tegnap is a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén felmerült, mit tud tenni a magyar kormány azért, hogy a lakossági számarányon felül ne sorozzanak be Kárpátaljáról fiatalokat?

– Ez egy európai ügy, nemcsak a magyarokat érinti. Tegnap már más országok is megszólaltak. Ukrajnában nemcsak magyarok élnek, mármint az ukrán nemzeten kívül, vannak ott bolgárok és románok is. Őket is érintheti ez a kérdés. Egyeztetünk, és európai szintre emeljük ezt a kérdést.

– Ugye, február közepén hazánkba látogat Vlagyimir Putyin, és ahogy a miniszterelnök úr is fogalmazott, a fő napirendi pontok között szerepel a hosszú távú gázszállítási szerződés újratárgyalása. Jelenleg hogy látja, mekkora az esély arra, hogy megállapodás születik a február 17-ei találkozón?

– Jó. Az esély jó.

– Bővebben kifejtené? Mit jelent ez?

– Majd utána.

– Például mi számít...

– Utána bővebben is szívesen kifejtem, most előtte vagyunk. Világosan tudjuk, hogy mi mit akarunk, és azt gondolom, hogy amit mi akarunk, reális és ésszerű.

– Mit szeretnének?

– Azt szeretnénk, hogyha a most, 2015-ben kifutó gázszerződés helyett tudnánk kötni egy szerződést, amely figyelembe veszi azt is, hogy nekünk gázra van szükségünk, de nem tudjuk, hogyan fog alakulni közép és hosszú távon az olaj és a gáz ára, tehát egy rugalmas megállapodást szeretnénk kötni. Ennél többet most nem mondok, mert akkor az nem lenne tisztességes egy ilyen nehéz kérdésben, a tárgyalást megelőzően a másik féllel szemben. Egy dolog biztos, hogy ez most itt nem nagypolitika. Van a látogatásnak ilyen oldala is, nemzetközi és nagypolitikai dimenziója is van, de amiről most beszélünk, amiről Ön most kérdez engem, a konyhapénzt érinti. Tehát az minden magyar háztartásnak a kérdése. Van-e, ha igen, mennyi, és milyen áron gáz, amit tudnak használni a magyar vállalkozások és a magyar családok.

– Akkor vegyük végig ezeket a nagypolitikai kérdéseket. Melyek lesznek ezek?

– Először is van egy kiinduló helyzet. Ezt nevezzük úgy, hogy magyar külpolitikai stratégia. Ugye, a probléma most az, hogy az egyébként eddig kiválóan működő magyar külpolitikai stratégiát hirtelen kihívás érte az orosz–ukrán háború miatt. Ha egyáltalán lehet ezt orosz–ukrán háborúnak nevezni, mert még ennek a konfliktusnak a pontos státusza sem tisztázott. Nevezzük ukrán–orosz konfliktusnak. Ugye, mi abból indulunk ki, hogyha tartós biztonságot, nyugalmat és békét akarunk Magyarország számára, akkor nekünk két olyan hatalommal kell számolni, amely hosszabb távon, tartósan és nagy erőkkel van jelen Közép-Európában. Ez Németország és Oroszország. Ezért a mi külpolitikai stratégiánkat amikor kidolgozzuk, Magyarország külpolitikai kapcsolatrendszerét úgy állapítjuk meg, hogy ezzel a két országgal, ezzel a két hatalommal legyen nekünk baráti, kiegyensúlyozott, korrekt, fair és kölcsönös előnyöket kereső kapcsolatrendszerünk. Az amerikaiak fontosak. Az Egyesült Államok befolyása a világon mindenhol nagy, a befolyásérvényesítő képessége is jelentős, de hogy mikor milyen erős ez, mikor milyen súllyal van jelen egy térségben – a történelem arra tanít bennünket, hogy –, az mindig az amerikai belpolitika függvénye. Például a 2000-es évek közepén egy erős közép-európai jelenlét volt, számos kormányt megnyertek, hogy építsen egy tartós amerikai jelenlétre ebben a térségben. Energiaellátásban a Nabucco-vezeték, csillagháborús tervek, Közép-Európa részvétele ebben, majd egy belpolitikai amerikai fordulat után visszavonultak ebből a térségből, visszahúzódtak. Ez a térség nem volt fontos a számukra, és egyszerűen a súlyuk jelentősen lecsökkent. Ez azt a tanulságot hozza a számunkra, hogy Amerikával mindig számolni kell, de nem tudunk tartósan külpolitikai stratégiát az ő jelenlétükre építeni, ezért elsődlegesen Németországgal és Oroszországgal kell megegyeznünk.

– Ez az orosz–magyar viszonyok tekintetében konkrétan mit jelent? További közeledést? Szorosabbra fűzné-e Moszkvával a kapcsolatot? Megnyilvánulna ez szorosabb gazdasági együttműködésbe? Már amit a szankciók engednek.

– Most az energiakérdésen túl, ami konkrét napi kihívás Magyarország számára, mindez, amiről beszélek azt jelenti, hogy nekünk egy kiéleződő Európai Unió–Oroszország viszonyrendszer mellett is – most épp ilyen időket élünk – hangsúlyt kell arra helyeznünk, hogy Oroszországgal az adott körülmények között a lehető legkorrektebb és legkiegyensúlyozottabb kapcsolatunk legyen, és az maradjon is fönn. Ezért hívtam meg Putyin elnököt is Magyarországra. Ezért örülünk, hogy jön, és mindig szívesen is látjuk.

– Ez egy uniós vagy magyar álláspont?

– Ez egy magyar álláspont. A magyar külpolitikai stratégia kizárólag a magyar nemzeti érdekre épít, ami figyelembe veszi, hogy NATO-tagok is vagyunk, meg európai uniós tagok is vagyunk, van egy szövetségi politikánk, de a magyar külpolitikai stratégiának a magyar emberek, a magyar állam, és a magyar nemzet érdekére kell épülnie.

– Van konkrét üzenet, amit megfogalmazna Putyin elnök számára?

– Eljön, és mindent meg fogunk beszélni. Nem hiszem, hogy üzengetnünk kellene.

– Mellékes kérdés talán, de mondjuk egy optimálisan megkötött hosszú távú gázszállítási szerződés lehetőséget adna-e további rezsicsökkentésre itt Magyarországon?

– Nem biztos, hogy hosszú távút kell kötni, de az biztos, hogy rugalmasat kell kötni. Akár időben is.

– Milyen távra szól? Ugye, az előző az húsz évre.

– A rugalmasság azt is jelenti, hogy akár időben is meghosszabbítható legyen. A rezsicsökkentés Magyarországon nem tartható fönn az oroszokkal kötött megállapodás nélkül. Tehát ha nem tudok, nem tudunk megállapodni az oroszokkal egy rugalmas gázellátási szerződésről, komoly veszélyt jelent a magyar rezsicsökkentésre nézve.

– Más téma.

– Van egy másik veszély is egyébként. Az Európai Unió meg olyan energiauniót akar létrehozni, amely szintén közvetlen kihívást jelent a magyar rezsicsökkentés számára. Tehát nekem két irányban kell megvédenem a magyar családi háztartások pénzügyi helyzetét: Oroszország felől az energiaellátás nézőpontjából, és meg kell védenem a rezsicsökkentést az energiaszabályozás felől, ami az Európai Unióban csúszhat félre, számunkra kedvezőtlen irányba.

– De konkrétan mit tartalmaz ez az uniós elképzelés, vagy javaslat?

– Azt, hogy nem akarják engedni, illetve vissza akarják szorítani az állami ármeghatározás szerepét. Van egy ilyen erőteljes irányzat. Már amikor bevezettük a rezsicsökkentést, akkor is meg kellett védeni. Ez egy nagyon komoly közelharc volt a miniszterelnökök tanácsán, amikor azt sikerült megvédeni, és folyamatosan vannak kísérletek arra, hogy a magyar rezsicsökkentésnek az árszabályozási alapjait megkérdőjelezzék. Most az Európai Unión belül az energiauniós tervek is ilyen elemeket tartalmaznak. Ezért a következő hónapokban fontos és nehéz tárgyalásaink lesznek Brüsszelben.

– Háromnapos frakcióülés kezdődik interjúnk helyszínén, itt Mezőkövesden. Melyek lesznek a fő témák?

– Azt mindig a frakciótagok döntik el. Tehát van szándéka mindig a miniszterelnöknek meg a pártelnökségnek meg a frakcióvezetőknek is, de ez egy nyílt interpellációs időszak, amikor mindenki azt mond, és azt kérdez, amit akar. Ezért a témák közötti súlyozás is majd a helyszínen dől el. Amiről nekünk beszélni kell, egy általános politikai helyzetértékelés. Lesz egy időközi választás hamarosan Veszprémben, amiről beszélni kell, és tájékoztatnom kell a frakciót arról, hogy a következő fél évben milyen jelentősebb programokat akar a kormány megindítani. És itt nem kell döntéseket hoznunk, csak szempontokat kell kijelölnünk, a frakció szempontjait kell megismernünk az egészségügy átalakításában, az oktatásügyi rendszer átalakításában, a gyermekellátás átalakításában. Leginkább ezek lesznek a fő kérdések. Lesz persze egy csomó, ehhez képest talán kevésbé fontosnak tűnő, de jelentős kérdés, polgári peres eljárási rendszer átalakítása, mert a bírói ítélkezés időszaka túlságosan hosszú, és az emberek ezt joggal kifogásolják. Átláthatósági kérdésekkel fogunk foglalkozni, civil szervezetekre vonatkozó szabályozásokat át kell tekintenünk. Tehát gazdag és színes napirendünk lesz.

– Civileknél mi a konkrét javaslat?

– Még nem tudjuk, hogy a frakciótagok mit akarnak. A kormánynak nagyon világos álláspontja van, a transzparencia, átláthatóság. Tehát mi azt az elvet követjük, és ezt meg is fogjuk valósítani, hogy aki a politikai életben szerepet vállal, az – legyen politikus vagy civil vezető, legyen politikai párt vagy politikai civil szervezet –, ott átláthatóvá kell tennie magát. Mert az embereknek, mármint a magyar embereknek, joguk van tudni, hogy ki kicsoda, ki finanszírozza, ki adja a pénzt, az honnan érkezik. Semmilyen szankciót nem akarunk ehhez kötni, tehát a törvények adta kereteken belül mindenki szabadon gazdálkodhat, de minden magyar állampolgárnak joga van tudni, hogy amikor egy civil szervezet vagy egy politikai párt valamelyik vezetője beszél, akkor őt ki finanszírozza, miből tartja fenn magát, kik állhatnak a hátterében. Aztán majd eldönti minden magyar választópolgár, hogy ennek van-e jelentősége abból a szempontból, hogy mit hallott a közszereplőtől, de ezt a jogot, ezt a lehetőséget, ezt a tudást, információt, fel kell ajánlanunk a választópolgároknak.

– Említette az oktatást és az egészségügyet. Röviden beszéljünk erről a két témáról! Egyetért Pokorni Zoltán javaslatával, hogy az általános iskolai képzés 8 helyett 9 év legyen?

– Ez egy erős javaslat. Elég régóta van napirenden, részben mert Pokorni Zoltán régóta, évek óta képviseli ezt a Fideszen belül, részben néha a szakmai szervezetektől is hallunk ilyet. Én nem kötelezném el magunkat ezen a frakcióülésen e mellett a megoldás mellett, én rendeléseket szeretnék felvenni a frakciótól. Tehát azt szeretném világosan hallani, hogy mik az elvárásai a frakciónak, mik a célok, aztán majd, hogy milyen eszközzel kell elérni a célokat, ahhoz időt kérünk, hiszen egyeztetni kell, tárgyalni kell, hiszen az érdekeket össze kell hangolni. Hiszen meg kell nyerni a szülőket, a gyerekeket, a pedagógusokat minden átalakításhoz. Tehát az egy hosszabb folyamat, de szeretném világosan tudni, hogy a frakciónak mik az elvárásai. Én tudom, hogy mit várok el a kormánytól, és tudom, hogy mit várok el Balog Zoltán miniszter úrtól, de most szeretném látni, hogy a frakción belül mi az általános hangulat. Én azt gondolom, hogy van itt három komoly probléma, amit meg kell oldanunk, remélem, hogy a frakció is hasonlóképpen azonosítja be a kihívásokat. Az első dolog az, hogy az általános iskola után nagyon sok gyerek elvész, nem jut el a szakmai végzettség megszerzéséig, ott egy nagy lemorzsolódás van, ezt meg kell oldanunk. A második, hogy nagyon sokan mennek egyetemre, de nagyon sokan lemorzsolódnak, itt is megoldást kell találnunk, és az a tapasztalatunk, hogy a középiskolában nagyon gyakran kell az általános iskolában el nem végzett munkát elvégezni vagy a meg nem tanult tananyagot megtanítani. Ezért az általános iskola nem adhat ki úgy gyermekeket a középfokú szakképzés vagy gimnáziumi képzés irányába, hogy egyébként nem rendelkeznek azzal az alapszintű tudással, amit adni kellene az általános iskolának. Ez a három problémánk van, és az a felismerés, hogy a következő évtizedekben egyre világosabb összefüggés lesz egy-egy gyermek boldogulása, sikere, esélye, életmódja, életszínvonala és képzettsége között. Ezért az első, legfontosabb kérdések rangsorába kell emelni az oktatás ügyét, és folyamatosan ott is kell tartani a következő évtizedekben.

– Ugyanúgy, ahogyan az egészségügyet is. Ugye, röviden összefoglalva a kormányzati intézkedéseket, ugye, komoly uniós források és hazai források felhasználásával korszerűsítették az infrastruktúrát az egészségügyben. Számos kórház felújításának és újból átadásának lehettünk szemtanúi. A rendszer azonban továbbra is alulfinanszírozott. Mi lesz az egészségügyben a megoldás, bezárják a kórházakat?

– Én nem a finanszírozást tartom a legfontosabb kérdésnek, bár a pénz mindig fontos, anélkül semmit sem lehet működtetni, sem iskolát, sem kórházat, sem családot, sem hadsereget, sem rendőrséget. Tehát a pénz fontos, de nem a legfontosabb. Itt több mint 500 milliárd vagy megközelítőleg 500 milliárd forintot fordítottunk az egészségügy fejlesztésére. Nem hiszem, hogy Magyarország történetében volt olyan korszak, amikor ilyen rövid idő alatt ekkora hatalmas összeget tudott volna Magyarország az egészségügy fejlesztésére fordítani. Ráadásul átszerveztük az egészségügy irányítási rendszerét, hiszen most már nem önkormányzati egészségügyi rendszerünk van, hanem állami egészségügyi rendszerünk van. Most már eredményeket szeretnék látni. Úgy látom, hogy a hardver, ha szabad így fogalmazni, megvan, a szoftvert szeretném most már látni, és hogyha átalakítottuk az intézményrendszert, ha elköltöttünk több mint 500 milliárd forintot, akkor szeretném most már látni azokat a népegészségügyi programokat, amelyek meghozzák az eredményt. Szeretném látni, hogy kevesebben halnak meg. Szeretném, hogy hosszabb életet tudjanak élni az emberek egészségben. Szeretném látni azt, hogy a gyerekek számára fenyegető betegségeket sikerült visszaszorítani. Szóval szeretném látni, hogy ez a rengeteg elköltött pénz nem elméletben és nem egészségpolitikában, hanem az emberek mindennapi életében hogyan igazolódik vissza, mert az egészségügynek egyetlen értelme van, hogy az emberek ne betegedjenek meg, ha meg megbetegszenek, akkor pedig kellő időben és minőségben meggyógyíthassuk őket. Az én fejemben az egészségügytől nem válik el egyébként sem a kultúra-, sem a sportfinanszírozás. Tehát az egészséges életmódot szeretnénk finanszírozni. Úgyhogy életmódban megmutatkozó, életminőségben és élethosszban megmutatkozó eredményeket várok az elköltött sok százmillió forintért cserébe. Azt kell megmondani az egészségügyi államtitkárnak és miniszternek, hogy mikor látjuk már ezeket az eredményeket, illetve mire van szükség ahhoz, hogy ezek az eredmények beköszönthessenek.

– Ennek a programnak a megvalósításában számít a magánszektorra is?

– Magyarországon a magánszektornak az egészségügyben van helye, de nem veheti át az állami ellátást, és nem tudunk közpénzt a magánegészségügy rendelkezésére bocsátani. Tehát nekünk egy állami tulajdonban lévő, államilag működtetett, minden magyar ember számára elérhető és jó színvonalú egészségügyre van szükségünk. Aki gazdag, van pénze és szeretne még ezen fölüli szolgáltatáshoz is hozzájutni, annak azt meg kell fizetnie, és a magánegészségügy keretein belül meg is kaphatja ezeket a szolgáltatásokat. Ezt tudjuk támogatni adókedvezménnyel, szabályozással, tehát az üzleti élet bevált élénkítő eszközeivel a magánegészségügynek is rendelkezésére állunk. De világosan szeretnék mindig különbséget tenni a magánegészségügy meg az állami egészségügy között, hogy pontosan tudjuk, hogy kinek a pénzét mire költjük. Az egészségügy kockázatközösség, tehát befizetjük a járulékunkat, és lehet, hogy egész életünkben nem leszünk betegek. Ebben reménykedünk mindannyian, de előfordulhat, hogy ez nem így lesz, és előfordulhat, hogy súlyosan betegek leszünk, és olyan ellátásra van szükségünk, amire nemhogy az egész vagyonunk nem elegendő, hanem ha száz évig tudnánk dolgozni, akkor sem tudnánk elég pénzt előállítani. És ilyenkor belép a kockázatközösség, itt egymást segítjük. Ebből a rendszerből nem tudunk pénzt kivinni a magánegészségügybe, de egy ettől elkülönített magánegészségügyet tudunk támogatni.

– Említette már az időközi választásokat, mind a februárban esedékes veszprémit, mind a tapolcait. Fontos lehet a kormányzópárt kétharmados többsége miatt mind a két időközi választást...

– Talán kevésbé a kétharmad miatt, mert most végignéztem az előttünk álló munkát úgy három év távlatában – három és fél évig tart még a mandátumunk biztosan –, és ott nem nagyon látok olyan feladatot, ahol kétharmadra volna szükség. Bár most éppen lesz egy ilyen, de ott egyébként is nemzeti konszenzusra van szükség. Ez pedig az, hogy küldünk-e Kurdisztánba a németekkel meg az olaszokkal közösen az ottani katonai tábort fenntartani és őrizni képes magyar katonai csapatokat? Ilyenkor kell a kétharmad, de ezt úgysem szabad a kormánynak egyedül megcsinálnia, mert egy ilyen ügyben, ahol életek is veszélybe kerülhetnek, törekedni kell a teljes körű megegyezésre. Tehát én nem látok olyan kétharmados ügyet az előttünk álló három, három és fél évben, amihez a Fidesznek egyedül rendelkeznie kellene kétharmaddal, úgyhogy én nem is ezen a szemüvegen keresztül nézem a veszprémi választást, hanem meg akarjuk tartani az ott élők bizalmát. Ugye, számunkra – ez nem minden pártnál van így, de nekünk – a politika bizalmi kérdés. Nem tudunk úgy politikát csinálni, akármennyi mandátumunk van, ha nincs velünk az emberek bizalma, és ezt mindig meg kell újítani, ezt az együttműködést, ezt a szerződést az emberekkel mindig meg kell újítani. Minden választás erre ad lehetőséget. Én innen nézem a dolgot, és ezért talán a kétharmadnál is fontosabb a veszprémi választás, mert nekünk bizalom és támogatás kell, hogy ezeket a csatákat, amiről ma este is beszélgettünk egészségügytől Oroszországon át az Európai Unióig, képesek legyünk sikeresen, az egész ország érdekében sikeresen megvívni.

– Miniszterelnök úr, köszönöm az interjút!

– Én is köszönöm!

(miniszterelnok.hu)