Tőkéczki László történész példája volt az éles elme és lángoló szív, a tudás és a hit ötvözetének. A huszadik század magyar történetének kínzó kérdéseihez, a béklyóiból a század végén szabadulni készülő magyarságnak és magyar protestantizmusnak az életéhez mindig az elfeledett vagy soha ki nem mondott igazságok feltárásának szenvedélyével közelített.

Tudása, értékítélete biztos pont volt és marad a magyar és a nemzetközi művelődés- és eszmetörténet, irodalomtörténet és politikatörténet terén.

Az egyház és a nemzet szolgálata elválaszthatatlanul forrott össze életművében.

Tőkéczki Lászlót az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Dunamelléki Református Egyházkerület saját halottjának tekinti.

(EMMI)