Csoóri Sándor azt kutatta, ami fontos az egyén, a magyar és a közösség életében - hangsúlyozta az emberi erőforrások minisztere Gárdonyban, ahol a költő születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen felavatta a Fejér megyei irodalmi emlékfal legújabb, Csoórit ábrázoló domborművét.
Balog Zoltán avatóbeszédében kiemelte, hogy Csoóri Sándor "a semmi ellen, a valamiért szervezett közösséget, folytatott párbeszédet, alapított televíziót, írt verset és nagyon sokszor leginkább szenvedett a valamiért".
Úgy vélte, itt az ideje a költő élettörténetét elmondani, hogy mit hozott létre, mit tett, és hová kerülhet mindaz, amit alkotott.
"Terepfelverő előőrs akart lenni, ezt a terepet igyekezett betölteni teremtő gondolatokkal" - fogalmazott a miniszter feltéve a kérdést: hol az a terep, ahová vezetni akart a teremtő gondolatokat keresve, amiket 1956 után módszeresen kiirtottak a közgondolkodásból.
Balog Zoltán rámutatott, hogy Csoóri Sándor életében, életművében benne van mindaz, amiben az elmúlt száz évben a Kárpát-medence magyarjai reménykedtek, amitől szenvedtek, amiért harcoltak, amit feladtak, amit megszereztek, és amit létrehoztak.
Megjegyezte: Csoóri Sándor tavaly "hazatért", most újra hazatér szűkebb hazájába és egy kiváló asztaltársaságba került. Ez a dolgok rendje, ott gondolnak először az emberre, ahonnan elindult, a szűkebb hazában - fűzte hozzá.
A tárcavezető felvetette, hogy mi legyen a sorsa "az elmenő nagyok" hagyatékának, ki legyen a méltó gazdája például Csoóri örökségének. Mint mondta, az alkotmányos rend szerint a Magyar Művészeti Akadémia, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az írószövetség, a köznevelés egésze vagy az egyetemi világ feladata és felelőssége a hagyaték ápolása, de "gazdái vagy mindannyian együtt vagyunk, vagy hiányos lesz az örökség".
Kontur András domborművének leleplezését követően L. Simon László országgyűlési képviselő hangsúlyozta: büszkék arra, hogy a Fejér megyeiek elsőként állítottak emléket Csoóri Sándornak. Reményét fejezte ki, hogy sok követőjük lesz a jövőben.
Az általa szerkesztett, az irodalmi emlékfalon szereplő alkotók műveit bemutató olvasókönyv második, bővített kiadásával kapcsolatban elmondta: Csoóri Sándor négy költeménye került bele a kiadványba, többségében a szülőfölddel, a hazatérés gondolatával foglalkozó alkotások.
Csoóri Sándor költő, író, esszéíró tavaly szeptember 12-én, életének 87. évében hunyt el.
A kétszeres Kossuth-díjas költő, író, a nemzet művésze 1930-ban született Zámolyon. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Orosz Intézetében tanult. 1953-54-ben az Irodalmi Újság, ezt követően, 1956-ig az Új Hang munkatársa volt. Dolgozott a Műszaki Egyetem újságjánál, és 1968-tól húsz éven át a Mafilm dramaturgja volt.
Életét a diktatúra ellen folytatott küzdelem határozta meg, ezért a pártállam megfigyelés alá vetette - erről több ezer oldalnyi dokumentum tanúskodik -, szilenciummal sújtotta, az 1950-es évek közepétől évtizedeken át nem kaphatott elismerést, díjakat sem munkásságáért.
Első versei 1953-ban, első kötete, a Felröppen a madár 1954-ben jelent meg, ezt követően kapta meg először a József Attila-díjat. Munkásságát, szerepvállalását 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal, 1985-ben és 1995-ben és 2004-ben Az Év Könyve-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Számos más hazai és nemzetközi elismerés mellett 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is. 2012-ben a Kossuth-nagydíjat, 2014-ben a Nemzet Művésze címet kapta meg.
A népi-nemzeti ellenzék vezetője, a rendszerváltoztatás meghatározó egyénisége, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítója, később elnökségi tagja volt. 1988-tól a Hitel folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke. 1992-ben ő kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását.
A Fejér megyei költők és írók emlékfalát 2014 augusztusában avatták fel Gárdonyban: a huszonkét bronz domborművet Gárdonyi Géza szülőházának falán, az író születésének 151. évfordulóján leplezték le. Csoóri Sándor portréja az emlékfal 23. darabja. Az emlékfalon megtalálható Wathay Ferenc (1568-1609), Virág Benedek (1752-1830), Ányos Pál (1756-1784), Vörösmarty Mihály (1800-1855), Eötvös József (1813-187), Vas Gereben (1823-1868), Vajda János (1827-1897), Eötvös Károly (1842-1916), Gozsdu Elek (1849-1919), Bársony István (1855-1928), Radó Antal (1862-1944), Gárdonyi Géza (1863-1922), György Oszkár (1882-1944), Széchenyi Zsigmond (1898-1967), Kodolányi János (1899-1969), Németh László (1901-1975), Jankovich Ferenc (1907-1971), Csanádi Imre (1920-1991), Takács Imre (1926-2000), Keszei István (1935-1984), Sobor Antal (1933-2010) és Bella István (1940-2006) domborműve.
(MTI)
