Hatvan évvel ezelőtt, 1956-ban Budapesten megszűnt a félelem és elolvadt a rendszer, a forradalom leverése után gondolkodó ember nem hihette, hogy a kommunizmus ne lenne zsarnokság és az emberek javát szolgálná - mondta Balog Zoltán Budapesten, egy történészfórumon.
Az Európa emlékezete címmel, a 20. század történetével foglalkozó intézetek ötödik, az 1956-os magyar forradalmat körbejáró szimpóziumán az emberi erőforrások minisztere kijelentette: a kommunista diktatúra időszaka, illetve 1956 nem kizárólag az egykor szovjet megszállás alatti lévő országok magánügye. Nyugat-Európára ugyanúgy tartozik, mint ahogyan "közös történetünk, az első és a második világháború". A kommunizmus öröksége ugyanis ott is mérgez, ahol nem uralkodott - mondta a miniszter.
Hangsúlyozta, a közép-európai népek antikommunista szabadságküzdelme azoknak is tanulság, akik 1945 után a szabad világban élhettek. "Nem mi döntöttünk arról, hogy nem a szabad világban fogunk élni. Bizonyára nem véletlen, hogy Kelet- és Közép-Európa országai ma a migrációs válság idején sokkal érzékenyebben és másképpen reagálnak, mint Nyugat-Európa politikai elitje" - fogalmazott. Ezek az országok - mondta a miniszter - sokkal érzékenyebben reagálnak a nemzeti szuverenitás és az identitás megőrzésének kérdésére. Hozzátette, az elmúlt hetven év ismerete nélkül mindez nem érthető.
A migrációs válság újra előhozta azt a szakadékot, amely Nyugat-Európa, az egykori szabad világ és a szovjet megszállási övezetbe tartozó országok között volt, és "még mindig megvan mentalitásban, gondolkodásmódban" - mondta Balog Zoltán, hangsúlyozva: ha együtt emlékezünk, ha együtt cselekszünk, akkor mégis megélhetjük, hogy összetartozunk, a különböző történet ellenére. Az esemény résztvevőit levélben köszöntette a magyar és a lengyel államfő.
Áder János levelében azt írta, hogy az itt élő népek soha nem adták meg magukat a diktatúráknak. Ezt mutatják az 1953-ban Berlinben, majd 1956-ban Poznanban és Budapesten történtek. Hozzátette, hogy minden nemzet másként vívta ki a szabadságát, de a közösen megszenvedett zsarnokságnak közösen vetettek véget. A 80-as, 90-es évek fordulóján a régió népei visszanyerték önrendelkezési jogukat, kiépültek az új demokratikus rendszerek. 1989-90 változásai az 1956-os események nélkül nem történhettek volna meg, és ehhez is szükség volt a magyar és a lengyel nép együttes erőfeszítéseire. A magyar forradalom Poznanból indult - írta az államfő.
Áder János kiemelte, a diktatúra süllyesztőbe került, a demokrácia már annyira valósággá vált, hogy "néha már úgy érezzük, nem becsüljük meg eléggé", ezért kell róla beszélni. "Ezért kell együttes erővel visszaadnunk a szabadság és az igazság méltóságát" - fogalmazott.
Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök levelében azt írta, hogy "az emlékezés útjának megőrzése különösen az elmúlt évszázad drámai történetének kontextusában módot jelent arra, hogy a közös jövőről gondolkozzunk". Az államfő a Lengyel Köztársaság nevében megemlékezett az 1956-os magyar forradalom résztvevőiről és áldozatairól, mindazokról, akik szembeszálltak a szovjet diktatúrával. A poznani és a magyarországi forradalom közösen jelzi azt az ellenállási képességet, amelyet a két ország a kommunista elnyomással szemben fejtett ki - tette hozzá.
Lovász László, a konferenciának helyet adó Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta, hogy a megemlékezés és a szolidaritás az egyetlen út a jobb jövő felé Magyarország, Európa és az egész világ számára.
Regéczy-Nagy László 1956-os szabadságharcos, elítélt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke azt mondta, a kommunisták felismerték, hogy a magyarok nem illeszkednek a világképükbe: nem hajlandóak a vallásukat, a történelmüket és a tulajdonukat sem feláldozni.
Lukasz Kaminski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete elnöke közölte, az 1956-os év a kommunista diktatúra elnyomására, a gazdasági kihasználásra, a propagandára, a függetlenség elvesztésére, valamint az "istentelen társadalomra" adott válasz volt.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke kiemelte, 1956 nemcsak közös történeti tapasztalat volt, hanem közös egyetemes kulturális kód is. Nemcsak a szovjet tömb szatellitállamaiban, hanem a vasfüggöny mindkét oldalán.
A szimpózium huszonöt ország több mint kétszáz - a 20. század történetével foglalkozó intézetének - képviselőjével kezdődött meg kedden. A háromnapos rendezvényen előadások hangzanak el, pódiumbeszélgetéseket tartanak és plakátkiállítás is lesz. Az eseményt az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja szervezte.
Az európai hálózat által évente megrendezett szimpózium célja, hogy elősegítse és elmélyítse a 20. század történetének kutatásával és oktatásával foglalkozó intézmények és szervezetek közötti együttműködést.
(MTI)
