Megnyílt a Rabszolgasorsra ítélve című kiállítás csütörtökön Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt. Az emberi erőforrások minisztere, a Gulág Emlékbizottság elnöke az eseményen arról beszélt: közös a múltunk, és közös annak terhe is.
„Két diktatúra volt a 20. században: egy barna meg egy vörös; ne a színeket nézzük, hanem azt nézzük, hogy ez egy közös múlt, ez a közös teher” – fogalmazott Balog Zoltán. Azt mondta, vigyük együtt ezt a terhet, mert így könnyebb, és tegyük le úgy, együtt, hogy azután szabadabban mehessünk előre és közeledhessünk egymáshoz.
A miniszter kiemelte, a kommunizmus „nem lehet Kelet-Európa, Közép-Európa privát története, ha az marad, akkor nem lesz Európában közös jövő”, akkor „mindig ott lesz a tüske a köröm alatt”, és a kontinens nyugati fele magára hagyja ezt a régiót ennek a negyven évnek az élményfeldolgozásával.
Balog Zoltán arról beszélt: ha voltak is, akik 1945-öt valódi felszabadulásként élték meg, a „többségnek mégiscsak diktatúrából diktatúrába vezetett az útja”, ráadásul az itt élők a választás lehetőségét sem kapták meg, hiszen „róluk mások döntöttek, másutt, titkos-féltitkos paktumokkal; nem mi választottuk a szovjet rendszert, de mi szenvedtük meg”.
„Annak a mondatnak, hogy nem felejtünk és nem akarunk felejteni a szüleink, a nagyszüleink miatt, csak akkor van értelme, ha nem engedjük felejteni a következő nemzedéket sem” – hangsúlyozta az iskolai nevelés fontosságára is utalva a miniszter.
Megjegyezte: a cél az, hogy minél több embernek minél több és mélyebb ismerete legyen ezekről a történésekről, az áldozatok pedig az anyagi mellett erkölcsi elégtételt is kapjanak.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum alapító főigazgatója az eseményen azt mondta, „minél többet foglalkozunk a magunk mögött hagyott évszázaddal, annál kevésbé tudjuk, mi is történt velünk”. Hozzátette, még hozzávetőlegesen sem ismert, hányan voltak elszenvedői, áldozatai a Szovjetunióba deportálásnak, a gulágnak, a kényszermunkának.
Emlékeztetett arra: körülbelül 700 ezer magyar állampolgárt hurcoltak el annak idején, zömüket véletlenszerűen összegyűjtve, hogy betöltsék az előre meghatározott keretet, közülük több mint 300 ezren nem élték túl a szállítás vagy a fogva tartás megpróbáltatásait.
„Ha vagononként száz embert számolunk, akkor egy 350 kilométeres vagonsort képzeljünk magunk elé” – szemléltette az elhurcoltak tömegét a főigazgató, hozzátéve, ez egy modern kori rabszolgaság volt, amelyről évtizedekig azt hazudták nekünk, hogy felszabadulás.
Közölte: lehetett volna felszabadítás is, amikor a nácikat kiverték Magyarországról a szovjet csapatok, de amikor itt maradásra rendezkedtek be, kiderült, hogy "nem felszabadításról, hanem egy újabb diktatúra kezdetéről beszélgetünk".
„Van ok az örömre is, hiszen 25 évvel ezelőtt véget tudtunk vetni ennek a szörnyű időszaknak” – tette hozzá Schmidt Mária.
A múzeum előtt fél éven át látható, angol és magyar nyelvű kiállítás korabeli fotók, visszaemlékezések, dokumentumok, levelek bemutatásával eleveníti fel a Szovjetunióba egykor, második világháború idején vagy azt követően elhurcoltak mindennapjait.
(MTI)
