Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
„Óh, e zűr között / Hová lesz énem zárt egyénisége…” – teszi fel kérdést Ádám Madách Imre Az ember tragédiája című remekművében. Ezt a mondatot választották a szervezők az idei MITEM – Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó mottójául, vezető gondolatául.

Ha folytatjuk e kérdés által elindított gondolatmenetet, további kérdéseket tehetünk fel. Mi e zűr? Van-e, lehet-e énünknek bezárt, önmagába zárt egyénisége, amit megzavar vagy felkavar e fesztivál?

E zűr értelmezésemben jótékony zűr. Rengeteg élmény sűrű egymásutánja.

Hiszen az idei, immár hetedik alkalommal megrendezett Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón 15 ország 19 produkciója lesz látható, köztük olyan karakteres egyéni látásmóddal rendelkező rendezők munkái, mint Robert Wilson, Theodor Terzopoulos, Michael Talheimer (mihel talhajmer), Sebastian Hartmann, Victoria Thierrée Chaplin (viktoria tieré cseplin), Omar Porras, Valérie Novarina, Omar Fetmouche (omar fetmus), Włodzimierz Staniewski (vlodzimierz sztanevszki).

Külön-külön is meghatározó élmény lenne látni ezeket a darabokat, együtt, egy fesztivál egységében pedig – talán nem túlzás állítanom –, hogy létélmény, létezésünk alapjaira rákérdező és azt meghatározó élmény.

Egy-egy ilyen előadás után bele kell néznünk a Lét tükrébe, és fel kell tennünk magunknak a kérdéseket: honnan jöttünk?, kik vagyunk?, mi célból vagyunk e világon?

Ez az a zűr, amire a választott Madách-idézet is utal. És ez az a hatás, amely énünk zárt egyéniségét szőnyegbombázza.

Ha bezárkóztunk magunkba, ha betokosodtunk szűk világunkba, akkor a művészet által kifejtett élményegyüttes, és a művészetek között a színház által működésbe lépő katarzis az, amely réseket nyit hagymahéjaikon. Lefejti rólunk a bezártság és bezárkózás rétegeit.

Vagy másképp fogalmazza: felnyitja szemünket a világra, a világ ezer színére és a világ megannyi csodájára. Hiszen a világ, és benne természetesen az ember csodálatos! És ha erre nem döbbenünk rá – minden komikus és tragikus momentumával együtt –, akkor éltünk egyik fő dimenziója és célja elsikkadt.

Engedjék meg, hogy Szent Pál szeretethimnuszát parafrazeáljam: Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha a rácsodálkozás képessége nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha a rácsodálkozás képessége nincs bennem, mit sem érek.

Ehhez az élményhez vezet minket közelebb a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó, melyet Vidnyánszky Attila igazgató úr és alkotó stábja hivatalba lépése után egy évvel, 2014-ben alapította és szervezte meg először, és idén hetedik alkalommal rendeznek meg.

Nekik köszönhetően a MITEM ma már tényező az európai és a világszínházi rendezvények között, és ezzel együtt a magyar színház, a magyar színjátszás is azzá vált: ismertté, meghatározóvá, hatóvá és jelentőssé.

Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház csapatának és a MITEM-nek hála a magyar színház a világ élvonalába került, a MITEM pedig egy olyan hónapot hoz ide Budapestre, amelyen a magyar közönséghez testközelbe kerül a világ színházi élvonala. Az itt átélt impulzusok „zűrje” pedig hatással lesz minden résztvevőre: a közönség ízlésére, a színházcsinálók intencióira, a világról színház által alkotott képünkre és gondolkodásunkra!

Köszönjük nekik! Köszönöm nekik! Inspiratív és gazdag fesztivált kívánok, a szervezőknek pedig sok energiát a zökkenőmentes lebonyolításhoz!

Köszönöm a figyelmet!

(EMMI)