2015. november 22.
Mélyen tisztelt Kodály Zoltánné asszony!
Tisztelt Professzor asszonyok és Professzor urak!
Tisztelt Karnagy Kollégák!
Tisztelt énekesek, éneklő közösségek, ünneplő közönség, hölgyeim és uraim!
Néhány hónappal ezelőtt az Europa Cantat nemzetközi kórusverseny egyik pécsi házigazdájaként frissen tapasztaltam, amit korábban karnagyként évek óta, éveken át, hogy a városba érkező óriási tömeg nemcsak művészi élményt, nemcsak jó hangulatot és társasági életet hozott magával, de tudott úgy a maga és mások örömére tenni, hogy azzal nem zavart senkit, nem hagyott szemetet és rossz érzést maga után, sőt, erősítette a helyiek jóakaratát, nyitott egymás felé fordulását.
Meggyőződésem, hogy ez azért van, mert a zenével és énekszóval együtt élő, különösen pedig a közösségben éneklő embernek stabil az értékrendje, nemes a lelke és erkölcsi tartással bír.
Mi a Kultúráért Felelős Államtitkárságon hiszünk abban, hogy a jobb életminőségre törekvés nemcsak az egyes emberek, de az emberek által alkotott közösségek, családok, a civil közösségek, az egyházi, és egy településhez kötődő közösségek, és végső soron a társadalom egésze számára is egy jobb minőségű lét feltétele és biztosítéka.
Magyarország kormánya ezért támogatja a kórusok működését és azt, hogy Magyarország az európai kóruskultúra meghatározó tényezője legyen. Balog miniszter úrral éppen ezért is tartottuk megtisztelőnek, hogy a Magyar Kórusok Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége felkért bennünket arra, hogy támogassuk a rendezvényt, arra hogy Miniszter úr jelenlétével és én magam is ittlétemmel Önökkel együtt felmutassuk azt, hogy a magyarországi énekkari kultúra feltámadásának ügyét Önökkel együtt nagyon fontosnak tartjuk.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a KÓTA a Kulturális Kormányzattal összekapaszkodva annak érdekében, hogy a magyar kóruskultúra bázisait az iskolarendszeren keresztül megerősítsük, egy új programot indít útjára. Hiszünk abban, hogy az egész ország, az egész kultúrnemzet javára lehet, hogyha az elnémult közösségek újra énekelni kezdhetnek.
Márai Sándor írja a Füves könyvben: “A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. (…) Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. (…) Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak.”
Tisztelt Karnagy Kollégák, Kórustagok, Hölgyeim és Uraim!
Önök az igényes kultúra őrzői, tanítói és közvetítői. Adják át minél többeknek az élményt és a tudást, amit létrehozni képesek, és ami a birtokukban van.
Hiszünk abban, hogy ha több embernek, több magyar embernek támad igényessége a saját életminőségével szemben, kevesebb lesz az erőszak, a barbárság és a széthúzás.
Jól emlékszem, bő egy évtizeddel ezelőtt egy kisvárosi vegyeskar karnagyaként, milyen izgalommal készültünk az akkori Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyre. Emlékszem milyen nagy becs volt egyáltalán a kvalifikáción átesni és lehetőséget kapni a megmérettetésre.
Így, a mostani harmincegy együttes jelentkezését a mai versenyre akként értékeljük, ami azt jelzi, hogy a magyar kórusművészet lendületben van, és hogy az igényes kultúra művelőinek van igényük a kiválasztódásra, arra, hogy tovább tökéletesítsék tudásukat. A magyar kórusművészet magas színvonalának feltétele, hogy megmérettessék, hogy önmagunkat, saját közönségeinket idehaza is és külföldön is megmérettetések elé állítsuk.
Így nemcsak jó szívvel és nagy szeretettel gratulálok a Kodály Zoltán Magyar Kórusverseny kezdeményezőinek, rendezőinek, bonyolítóinak, minden egyes résztvevőjének, de köszönettel is tartozom mindannyiuknak, hogy őrzik, tanítják és közvetítik az igényes magyar kultúrát, az énekléssel járó magas emberi minőség példáját.
Isten éltesse mindnyájukat ebben! Köszönöm figyelmüket!
(EMMI, Kultúráért Felelős Államtitkárság)